Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-02 / 206. szám
Rét monográfia A vadászati világkiállítás előkészületei jegyében, két régi adósság törlesztésére is sor került Tolna megyében: monográfia jelent meg mind a gemenci, mind a gyulaji vad- rezervátumról. A gemenci monográfia szöveges részét dr. Csontos Gyula, Kóhalmy Tamás, Nyúl Bertalan és Tóth I. Imre, a gyulajiét pedig Böröczky Kornél és Deák István állították össze. Mindhárom monográfiának van Idegen nyelvű része is: a legfontosabb adatokat angol, német és orosz nyelven is közük. Nagyon értékes mindkét monográfia képanyaga. Idézzünk mindkét monográfiából egy-egy részletet: Gemenc '„A terület hírnevét az itt élő kiváló genetikai és vadászati értékű szarvasállomány biztosítja, ugyanakkor a ne- mesnyárak és hazai nyarak legkiterjedtebb — esetenként optimális — termesztésére is alkalmas. A gyorsan növő fafajokhoz fűződő népgazdasági érdekeket kell tehát egybehangolni az európai viszonylatban egyedülálló vadállomány és egyéb állatvilág — illetve a tájvédelem — és a mind több igénnyel jelentkező turizmus érdekeivel. A gemenci erdőségek is részel annak a nagy természetes életközösségnek, amelyet az Alsó-Duna és Dráva-ártér a csatlakozó erdőségek és mezőgazdasági területek alkotnak. Gemenc és a jugoszláviai Bellye a szarvas jellegzetes, ősi előfordulásai, egykori optimális élőhelyének emberi hatásokkal (folyamszabályozás, erdőgazdálkodás stb.) csonkított vagy módosított, természetszerű reliktumai. Egyedülálló az itt előtáruló őserdő- jellegű dús vegetáció, s az ártéren mindenütt jelenlevő enyészet. Az itteni termőhelyi viszonyoknak köszönhető a szarvasagancsok kiváló minősége.’’ Gyulaj ,yA Gyulaj környéki erdők vadászati viszonyairól a török hódoltságig úgyszólván semmit sem tudtunk. Tény azonban, hogy hazánkban a megelőző századokban több helyen jelentős vadállomány élt, és ez valószínűvé teszi azt a szájhagyományokban élő feliHeaterséges holdak Indiában A gazdaságilag fejlődő, de belső bajokkal küzdő India űrkutatási programja a hetvenes évtizedben rokonszenves és az ország erőforrásaihoz mérve ambiciózus vállalkozás. India a szakértők becs. lése szerint 1975-re olyan négylépcsős rakétát fog előállítani, amely 35 kg súlyú mesterséges holdat tud majd pályára állítani. 1980-ra saját rakétával 100 kg-nál nagyobb súlyú szinkron-holdakat szándékozik pályára küldeni. Indiai szakkörök nagy reményeket fűznek annak a három mesterséges holdnak a pályára állításához, amelyre a hetvenes évtized első felében kerül majd sor. Népújság 7 1971, szeptember 2. Gyulaji vadászház Téli pillanatkép Gemencből. A szokás hatalma Furcsa dolog az, ha valaki drága pénzen ruhát vásárol, aztán beakasztja a szekrénybe és legfeljebb csak időnként veszi elő, hogy gyönyörködjön benne. A helyzetet még csak bonyolítja, ha az illető korábban hónap-, vagy éppen évszám panaszolta mindenkinek: nincs megfelelő ruhája, azt az undok, agyonkoptatott, foltozott könyökű régit kell hordania. Ilyesféle példát azonban nemcsak az öltözködés és divat köréből lehet felhozni, hanem minden erőltetés nélkül a vendéglátóiparéból is. Adva van például egy huszonötezer lakosú város, amely bővelkedik természeti szépségekben, de éttermekkel annál szűkösebben van ellátva. A város meglehetősen nagy kiterjedésű, így annak, aki törté. netesen viszonylag kulturált körülmények között akar elfogyasztani egy korsó sört, vagy éppen megebédelne, meglehetősen sokat kell gyalogolnia. Az említett gond tehát közgond, amiről, évszám sok szó esik, és nem kevés — többé-kevésbé sikeres — cikk, glossza, hu- moreszk, kroki jelenik meg a helyi sajtóban. Aligha ezek hatására ugyan, de évek múltával bekövetkezik a csoda. A kisvárosban (itt még soha nem látott tempóval) szálloda épül, nem is akármilyen. A szálloda ünnepélyes keretek között megkapja egy közeli tájegység, híres természetvédelmi terület nevét. Tartozik hozzá természetesen étterem, presszó, bár sőt vadászterem is. A város lakói hű lokálpatrióták, az építkezést őszinte érdeklődés kíséri. Ezzel egyidöben szárnyra kelnek a szokásos legendák is, hogy a pletyka kifejezést ne használjuk. Csillagászati árakat rebesgetnek, amit közönséges földi halandó nem tud megfizetni. A valóság persze egészen más, az arányok körülbelül úgy festenek, mint egy jó konfekció ruha és egy még jobb közti árkülönbség: Az új éttermet mindenesetre mindenki megbámulja, és többen megállnak szemrévétélezni azt a féltucat embert, aki látható élvezettel kortyolgatja feketéjét a presszó teraszán. Be azonban édeskevesén merészkednek. A szokás hatalma nem csekély, ki-ki hű marad a maga régi, olykor ütött-kopott és évszám annyit kárhoztatott étterméhez. Befejező megjegyzés: ha az itt elmondottak nyomán a szekszárdiak netán saját magukra ismernének, az korántsem a véletlen művének tulajdonitható. A szerző csakugyan őket akarta megörökíteni. O. I. Dubairól, az arab félsziget egy miniállamáról eddig nem sokat tudott a világ, legfeljebb annyit, hogy olajban gazdag. Sejkjének most sikerült nevet szerezni a nagyvilágban, amelyből ő mindössze 65 ezer ember, vagy 130 kilo, méter hosszúságú úthálózat és három szálloda ura. A váratlan publicitás oka egy technikai világcsoda, amelyhez az Egyesült Államok segítségével jutott: a legnagyobb feneketlen olajkanna a világon. Az olajtartály olyan magas, mint egy húszemeletes ház, átmérője 82 meter, űrtartalma 84 millió liter. Az „olajkannát” a főváros, Dúbai Town mellett, a homokstrandon építették fel,' csigákon a vízhez gördítették, majd vontatóhajón elvitték bevetési helyére, vagyis a tengerparttól 58 tengeri mérfoldnyi távolságra, ahol a tengerfenék a legkisebb fúrásra úgyszólván dönti az olajat. Ott lesüllyesztették a harangot, amelybe a fúrótornyokból beleömlik az olaj, ebből pedig a leszívó berendezések órák alatt a tartályhajók gyomrába pumpálják az olajat. Vásár Tamásiban tevést, hogy itt a török időkben már tekintélyes számú dámcsapatok voltaic, A vadállomány magvát annak a két vadaskertnek az állománya képezte, amelyeket Tamási környékén létesítettek. Idézve a krónikást: ,A Tamási vadkert kettő, amelynek egyike 600 holdas, melly nagynak vagy öregnek neveztetik, a másik kis vadaskertnek hiva- tik, s ez 284 holdat foglal magában. Kezdetét vette, amint gyanítom 1772-ben, s eleintén csak az öreg vadkert volt, s az elhunyt Miklós hercegtől vette eredetét, s először csak fekete vadak, s utóbb más vadak is szállíttattak ide. Az öreg vadkert egészen égett téglából vont erős fallal van kerítve... s olyan magasságra van emelve, hogy a szarvasok ki ne ugrálhassanak. A kis vadaskert pedig magas " pa- lánkokkal van kerítve... Ezen ■két nevezett vadkerten kívül van még a . disznós-kert1, 50 hold, hol egyedül csak fekete vadak tartatnak... s nem keTehénbőgés, lónyerítés és az emberek zsivaja keveredett a levegőben. Tamásiban voltak kedden, akik lovat, tehenet akartak venni vagy eladni. A régi vásárteret lassan beépítik, új helyen, a község Szék„ szárd felé eső határán gyülekeztek már hétfő este óta a vásározók. A vásár első órái a szokásos puliatolódzással kezdődtek. A lejtős vásártér alsó felén a lovakra, csikókra, a felső részén pedig a tehenekre, bor- i júkra alkudtuk az emberek. % — Mennyit kér érte? — mutatott egy idős bácsi egy arabs lóra. — üí és felet — válaszolt a gazda, — Négyet adok értei — Majd csak megegyezünk! Életkort senki sem kérdez, itt minden vásárló ért a lo- ; vakhoz, nem a passzusból, hanem a fogakról, a rágókról állapítják meg az életkort. Az pedig soha nem csal! Futtatják, mustrálják az állatokat, időnként a jelenlevő állatorvos szakvéleményét is kikérik. A ló zablája a férfiak kezében, a férfiaké pedig az asszonyaikéban. — El ne pazarold azt a lovat, mert elverlek a háztól! — ripakodott egy menyecske a férjére, aki ijedten nézett körbe, vajon ki hallotta az eligazítást. Egy másik csoport közepén két férfi állt. Megkötötték a vásárt, elkelt a deres, csattant a parola, csak az áldomással voltak némi problémák. — Áldomást fizessek? Nem ismeri a feleségemet, el kell számolnom minden fillérrel! — panaszkodott az új tulajdonos. Persze azért egy sörre még futotta a pénzből. Az állatok és a szekerek között fel s alá áramlott a nép, a férfiak kezében ostor és egy üveg sör — ez itt a „hivatalos" viselet. Legolcsóbb szórakozás a kibicelés, legdrágább pedig a lacikonyha. Akik nyernek a vásáron, azok mindenesetre a lacipecsenyések, sátruk előtt mindig hosszú sor kígyózik. Nem fizetnek rá a hivatásos vásározók sem, erről a vásárról sem hiányoztak a bizsuk és a háziáldások, a szentképek között pedig neves táncdalénekeseinket is felfedeztük.. A sátrak mögött Volga, Wartburg-Tourist, Volkswagen személygépkocsik sorakoztak, bizonyítva, hogy van jövője a csecsebecsék árusításának. Egy szakályi kalaposnál alkudni próbált a vevő. — Alku nincs! — mordult dühösen a tulaj. — Még a borjúknál is van! — védekezett a vevő. — Akkor vegyen borjút! — vágta el a vitát a nem éppen udvarias „kereskedő". A cédulás ház szerepét ezúttal egy felvonulási épület töltötte be, itt kapott helyet a marhalevélkezelő. — Borjúkat vesznek leginkább — kaptuk a felvilágosítást. 3—5 ezer forint ■ között ingadozik az áruk, az eladott tehenek értéke 8—11 ezer forint. Gazdát cserélt néhány ló is, jó néhányan pedig szőrt szőrért, lovat lóért cseréltek. Lassan elmúlt a dél is, alábbhagyott a vásárlási kedv. Az eső amúgy is megritkította a sorokat, a vásározók is ösz- szecsomagoltak. Három óra felé már kevesen maradtak, a többség elhagyta a rmsártaret. Legközelebb októberben lesz vásár Tamásiban, ROZSA GYÖRGY vés költségbe kerülnek, minthogy szüntelen fcukoricáztat- nak. Ezen vadkertektoen a fekete vadakon s apróbb állatokon kívül vágynak szarvasok, őzek és kecskék, ezen kecskék nemét itt dámvadnak hívják.” B, E, Feneketlen olaikanna
