Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-11 / 188. szám
2. Mit hoztak magukkal a székelyek, új lakóhelyükre. Tolnába? Népmese- és népdalkincset. Trachomát. Bibliai létszámú, nagy családokat. N épszokásokat. Nagyon kevés anyagi javat. Vallásosságot. Rengeteg szenvedés emlékét. Szép anyanyelvet. Analfabétizmust. Bizalmatlanságot. II Mezöíöidi ÁFÉSZ a kisapos- tagi 200000 Ft havi forgalmú élelmiszerboltjába azonnali belépéssel boltvezetőt keres Jelentkezni lehet: Mezőfalva, Kinizsi u. 40 sz. (167) Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat 2000 m3 FELETTI GÉPI FÖLDMUNKA, ASZFALTOZÁS, ÉPÜLETLAKATOS (szállító jellegű) ÉPÜLETBÁDOGOS MUNKA VÉGZÉSÉRE 1971. Ill—IV. NEGYEDÉVRE SZABAD KAPACITÁSSAL RENDELKEZIK. Megrendelés: TOTÉV, műszaki osztály, Szekszárd, Keselyűsi út 6. (103) A népmese- és népdalkincs, a népszokások minden nemzetnél és nemzetiségnél fokozatosan a gyűjtők kartotékai közé szorulnak. A Néprajzi Múzeum kutatóinak, ezenkívül Andrásfalvy Bertalannak, néhai Babus Jolánnak, dr. Égető Melindának elévülhetetlen érdeme, hogy időben felfigyeltek arra, amit a történelem hozott eléjük Magyarországon és egyben halálra, vagy arra ítélt, hogy a néplélek mélységeibe süllyedve lappangjon. Kötetek jelentek meg, tanulmányok sora, eredményes pályázatok zajlottak. A trachoma váratlanul szaporította a népbetegségek számát. A nemrégiben nyugdíjba vonult, idős bonyhádi szemész főorvos, dr. Sztrilics Lajos, negyed század munkáját áldozta arra, hogy e betegség leküzdését irányítsa. Nem tudni, hogy áldják-e, de ezrek áldhatnák azért, hogy ez a munka sikerült. A fenti, természetesen nem teljes, felsorolás tagjait a továbbiakban váltogassuk és fogjuk össze kissé. A bibliai létszámú, tíz-, vagy még több gyermekes családok a székely- ségnél sosem mentek ritkaság- számba. Csodálatos képet fest erről a kitűnő erdélyi magyar író, Sütő András, „Anyám könnyű álmot ígér” című könyvében. A motívumok között a szegénység, a vallásosság és a magas gyermekhalandóság egyként szerepelt. Ha nem is ilyen mértékben, de a népes családok szeretete a megyebeli székelyek kqzött megmaradt. Egyetlen példa: a legutóbbi népszámlálás tanú- bizonysága szeript megyénk lakosságának mindössze 17,6 százaléka élt a bonyhádi járásban, ahol legmagasabb a székely ség aránya. Ugyanakkor az egész megye természetes szaporodásának majdnem fele, pontosan 49,4 százaléka ebből az egyetlen járásból származott. Míg a megye átlagos természeti szaporodási mutatója 2,4 százalékos, addig a bonyhádi járásé 7,1 százalékot jelez. A szenvedések emlékét képtelenség regisztrálni. Ezek természetesen elsősorban annak a nemzedéknek a tagjaiban élnek, melyek végigcsinálták a nagy „exodust”, a háború alatti és utáni honkeresést. A régi családi és faluközösségek voltak az összekötők. Somogyból, Zalából,ahova Bácskából menekültek az andrásfalviak, isten-, segítsiek, nagyjából együtt keltek útra és máig meg lehet mondani, hogy melyik faluban, honnan jöttek többsége lakik. Kakasdon andrásfalviak. Ma- joson zömmel istensegítsiek és így tovább. Kérdés azonban, hogy hovatovább érdemes lesz-e ezen tűnődni? Egyelőre mindenesetre ők maguk még számon tartják és mert a népek, népcsoportok emlékezete sokkal tovább él. mint az egyes embereké, valószínű, hogy az egykor volt hazát még sokáig emlegetni fogják. A szenvedések emlékében, amihez az ide- vetődöttek (valamikori) szegénysége is társul, kereshető részben az oka a bizalmatlanságnak. Van ennek azonban sokkal mélyebbre, a távolabbi múltba nyúló gyökere is. A székelyek sokat emlegetett fur- fangja, nyelvük játékos, ug- ratós. élcelődő kedve (gondoljunk Tamási Áron klasszikussá vált Ábeljére), az állandó védekezés, lesen állás kényszere alatt alakult ki. A környezet, a csak feléből-harma- dábói konszolidálódóban lévő társadalmi viszonyok, melyek fogadták őket, nem sok okot szolgáltattak a bizalmatlanság feloldására. A készbe csöppent jövevények voltaic az akkor még itt lévő, részben már távozni kényszerülők szemében és cseppet sem félreérthető érzelmeket tápláltak irántuk az itt- maradottak, sőt az őslakos magyarok is. Tettlegességre nem egyszer sor került, és önáltatás lenne azt hinni, hogy az indulatok tüze máról holnapra parázsba omlott. Ladomány- ban például nagyon jól emlékeznek az egyik régi tulajdonos, valamelyik szomszédos községbe származott maradékára, aki 1956 őszének első óráiban sietett megüzenni a „jövevényeknek”, hogy most aztán sürgősen takarodjanak ki négyszobás portájából, mert eljött az ő órája. Nem jött el, de a székelyeket ért szemrehányások egy része kezdetben jogos volt. Nemcsak' a kevés jószág miatt nem tudtak megbirkózni a váratlanul talpuk alá kapott új földdel, hanem mert gazdálkodási kultúrájuk lényegesen alacsonyabb szinten állt a Tolnában megszokott, igen magas fokúnál. A nagy, rangos gazdaházakban eleinte valóban elveszett a szegényes motyó és voltak — nem is kevesen —, akiknek lelki egyensúlya felborult attól, ami az ölükbe csöppent. Sokan „lemorzsolódtak”, felszippantotta őket a város, elsősorban Budapest és a nagy építkezések számos színhelye, Ez utóbbi természetesen nem tragédia, legfeljebb egyénileg lehetett az, de annak az összetartó közösségnek a szempontjából, melynek ebben a három folytatásban lélektani alapjait próbáljuk vizsgálni, csakugyan elvesztek. A székelyeket ért vádakat hosszan lehetne sorjáztatni. Néhányat közülük mindenesetre történelmi tanulságként is érdemes említeni, bizonyságául, hogyan számolt le velük az idő. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Utazási kedvezmény a vadászati kiállításra Az/ augusztus 27-től szeptember 30-ig nyitva tartó vadászati világkiállítás vidéki látogatói 33 százalékos utazási kedvezményt kaphatnak a MÁV és a Gysev vonalaira. A kedvezmény 12 forintos — egyben a kiállítás belépőjegyéül is szolgáló — utazási igazolvány alapján vehető igénybe augusztus 28-án 0 órától október 1-én 24 óráig. Az utazási igazolvánnyal és a kiállítási iroda külön igazolványával a belföldi kiállítók is kaphatnak odautazásra augusztus 19-én 0 órától, visszautazásra pedig október 7-én 24 óráig érvényes 33 százalékos kedvezményt. Az igazolványt a jegyváltáskor, és visszautazás előtt a kiállítás pénztáránál le kell bélyegeztetni. A kedvezményes utazásra jogosító igaizolványo- kát a vasútállomásokon, a vas* úti megállóhelyeken, s a kiállítási iroda megbízottéinál lehet vásárolni. A világkiállítás külföldi látogatóinak, kiállítóinak és azok személyzetének — az egységes nemzetközi díjszabás feltételei alapján — a Svájci Szövetségi Vasutak, a Bern—Loetschberg—Simplon vasutak, a Jugoszláv Vasutak Közössége és az NSZK vasútja (DR) 25 százalékos, míg a Török Köztársaság állam- vasutai 20 százalékos menetdíj kedvezményt adnak. (MTIJ Mintegy ezer külföldi rendég- vadász fogadására készült fel a vadkereskedelmi szövetkezeti vállalat A vadászati világkiállításon a Mavad pavilonjában információs szolgálat áll majd a hazai és a külföldi érdeklődők rendelkezésére. A pavilon közvetlen környékén rendezik az élővadbefogási bemutatókat, a vállalat keze.' lésében előkészített és csomagolt darabolt vaddisznót, szarvast, őzet, a konyhakész fácánt, vadkacsát és nyulat pedig az élelmiszeripari pavilonban állítják ki. i Mesterséges vízesés Gemencen A nagy szárazságban is szivattyúzzák a talajvizet a Siótorkolati mű gemenci erdei építkezésének hatalmas munkagödrében, hogy száraz munkatérben építsék a műtárgyat. A víztelenítési hálózat 49, ötven méter mély kútjában elhelyezett búvárszivattyúból a kánikulában csak 26 működik, ennyivel is megfelelő szinten tartják a talajvizet. Ebből a 26 kútból is nagy tömegű, 28 000 köbméternyi vizet szivatnak ki naponta, majdnem húszezer köbméternyivel többet, mint Szekszárd város egy napi vízszükséglete. A kiszivattyúzott jéghideg talajvizet egy védőgát tetejéről Thomson-féle bukórendszeren — vasbeton vízládán — eresztik át, s rajzolómérce óraszerkezettel rögzíti a percenként átfolyó víz mennyiségét. A mérés után a magas töltésről mesterséges mederben lezúduló, jelenleg percenként csaknem húszezer liter víztömeg tajtékzó vízesésként és patakként ömlik egy kobolyának nevezett tóba, ahonnan csatornán a Sióba vezetik át
