Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-11 / 188. szám
Szociálpolitika a vállalatnál Jegyzet Mindegy, Ritkán emlegetett, fontos szerepet betöltő fogalom a vállalati szociálpolitika. A dolgozók életszínvonalát nagymértékben befolyásoló közvetett juttatások jelentős része ugyanis — mint például az üzemi étkeztetés, a vállalati gyermek- intézmények igénybevétele, segélyezés, vállalati üdültetés, tanulmányi ösztöndíj, lakásépítéshez való hozzájárulás, stb, — a vállalatokhoz kapcsolódik. Az ott végzett munka teremt jogot a juttatások élvezésébe, tehát — és egyrészt — a dolgozónak érdeke, hogy olyan munkahelyet válasszon, ahol a kedvezmények jelentő^ sek. ugyanakkor —- és másrészt — a vállalatok is arra törekednek, hogy minél kiterjedtebbé tegyék szociálpolitikájukat, ezzel is vonzva a munkaerőt. 900 ezer étkező ' Azt, hogy valóban nem kis dologról van szó, néhány adattal könnyű bizonyítani. Egy óvodai hely létesítése ötvenezer forintba kerül, évi -fenntartása pedig, a szülői hozzájárulást leszámítva, hatezer forintot emészt fel. Naponta 900 ezer ember veszi igénybe az üzemi étkeztetést és élvezi fejenként négy-öt forint hozzájárulást. Évente félmillió fölött van a kedvezményes üdültetésben részesültek száma, s itt egy-egy fő a maga fizette pénzhez átlagosan 800 forintot kap, hogy pihenése valóban kényelmes legyen. A már eddig említetteken kívül jórészt a vállalati szociálpolitika körébe tartozik az üdülők létesítése és fenntartása, az üzemi egészségügy fejlesztése, az utazási költségtérítés, a külföldi csereüdültetések, a kulturális és sporttevékenység támogatása. .., még fölsorolni is sok. Miért marad mindez rejtve, miért nem számítják mindezek pénzbeni értékét is fizetésükhöz az emberek? Régről kell kezdeni. Onnét, hogy a munkáshatalom az állami kezelésbe vett vállalatok egyik alapvető kötelességévé tette a kiterjedt, széles körű szociáloolitikát. E kötelesség a dolgozók oldalán jogként jelent meg, mégpedig olyan jogként, amely mindenkit, munkájától, beosztásától, képzettségétől, magatartásától függetlenül megillet. Az akkori helyzetben mindez nem szült feszültséget. Az üzemi étkezés lehetősége nagy vívmány volt, ■ahogy a Balaton, s más üdülőhelyek birtokbavétele is. Új, s nagyszerű dolog volt a kulturális intézmények — a könyvhogy melyik kézből? Az úrhatnámságról tár, a szakkörök, a filmvetítések — igénybevétele, az üzemi bölcsődék és óvodák létrehozása. .., ám az újdonság izgalma elmúlt, a dolgok fénye ■megkopott, s a változó helyzet 'feszültségeket teremtett. Keveseknek sok ? Ma sűrűn hallani azt a véleményt, hogy a vállalatok körébe tartozó közvetett juttatások keveseknek adnak sokat. Az így vélekedők arra utalnak ezzel, hogy ■— tagadhatatlanul — bár évről évre emelkedik az ilyen célokra fordított összeg, az abból részesülők száma lényegesen nem változott, sőt néhány területen csökkent. A részesedési és a fejlesztési alap — e kettőből fedezhetik ugyanis a vállalatok szociálpolitikai kiadásaikat —, az egész kollektíváé, s mégiscsak a kollektíva egy része élvezi a belőlük származó kedvezményeket — hangzik az érv. S persze, példa is akad. Az üzemi étkeztetést csak minden második, harmadik dolgozó veszi igénybe; a vállalati üdülőbe csak a kisebbség jut el; nincs mindenkinek kisgyermeke, hogy használja a Vállalati bölcsődét, óvodát.. — s így tovább, szinte a végtelenségig. Valóban, ennyire igazságtalan lenne a vállalati szociálpolitika? Eljátszhatnánk a szavakkal, s megfordíthatnánk a kérdést: inkább sokaknak kevés? Azaz, 'a szociálpolitika fedezeteként szolgáló forintokat a vállalatok osszák fel, s kivétel nélkül tegyék mindenki borítékjába a neki jutó részt? Képtelen helyzet lenne! Nem véletlen, hogy rendelkezések kötik a vállalatok kezét — az ún. R-fix elsődlegességével —, azaz az állam kötelezi vállalatait, hogy szociálpolitikai feladatokat is ellássanak. Vajon ha nem lenne üzemi étkeztetés. hol fogyasztana meleg ételt a 'kis keresetű munkás, a két gyermekét egyedül nevelő asszony? Mi segítené — az állam nyújtotta támogatáson túl — a nagycsaládosok helyzetét, ha nem a vállalat kollektívája által megtermelt pénzből adott segély, lakásépítési hozzájárulás, a tehetséges gyermekeknek megszavazott tanulmányi ösztöndíj? A vállalati kollektívának ugyanis nemcsak termelési feladatai vannak. Közösségi funkciókat is el kell látnia. Ahogy az igazi család istápolja a gyengét, a rászorulót, úgy ezt kell tennie a nagy családnak, a munkahely kollektívájának ds. Persze, okosan, igazságosan, a többség érdekeinek tiszteletével. Többet, ésszerűbben Elhangzanak olyan vélemények is, hogy lényegében mindegy lenne, melyik kéz, az államé, vagy a vállalaté adja, amit ad. Anélkül, hogy belebonyolódnánk a dolog közgazdasági magyarázatába, szögezzük le: dehogy mindegy! Gondoljunk a legkézenfekvőbbre, a lakásépítés támogatására. Mindegy, hogy egy távoli hivatal utalná ki mechanikusan a pénzt, vagy a vállalati kollektíva képviselői szavazzák meg? Ahol az érdekeltek döntenek, ahol a legalaposabban ismerik a helyzetet, ott a döntés mindig igazságosabb, s a visszhangja is más. Ezért, hogy az állam nem szűkíteni, hanem bővíteni kívánja a vállalati szociálpolitika jelentőségét is, de jobban kötve — egyrészt — a vállalati gazdálkodás eredményességéhez, valamint — és másrészt — az ésszerűséghez, a dolgozók érdekeltségéhez. A béren kívüli vállalati juttatások összege, ahogy korábban, úgy az elmúlt években is emelkedett. Szép számmal akadnak rendezésre, megoldásra váró kérdések — így például a gyermekintézmények megtartása, vagy átadása a tanácsoknak, a jobb kihasználás érdekében, s fönntartás! hozzájárulás fizetése —, de az bizonyos. hogy a vállalati szociálpolitika a következő esztendőkben is fontos helyet foglal el a dolgozók életkörülményeinek, életszínvonalának alakulásában. Ezért fejlesztése kötelesség, ahogy kötelesség az ésszerűbb, igazságosabb elosztás útjának, módjának keresése, hogy érdemesség és rászorultság, szerzett és természetes jog minél közelebb essék egymáshoz e területen is. Scott és Irwin az Apollo—15 holdexpedíció tagjai hétfőn este csatlakoztak a holdkőzeteket és talajmintákat vizsgáló tudósokhoz és geológusokhoz. A vizsgálatok steril környezetben, üvegfalú zárt helyiségben folynak. Míg az egyik szakértő egymás után kirakta a szabálytalan formájú, de gyakran tégla nagyságú holdkőzeteket az első ládából, az űrhajósok megpróbálták felidézni azokat a körülményeket, amelyek közepette a kőzeteket gyűjtötték. A holdlaboratórium tudósai minden egyes kőzetet lemérMég valamikor a felszabadulást követő években született a következő vicc: A vi- ceházmesterné a szomszédasz- szonya előtt igencsak szidja a népi demokráciát és kívánja vissza a régi rendszert. „Miért kívánja vissza a régi rendszert?” — kérdezi a szomszéd- asszony. „Hiszen a férjét most nevezték ki osztályvezetőnek a minisztériumba.” „Éppen azért. Mert ha most a régi rendszer lenne, én méltóságos asszony lehetnék.” A közelmúltban egy családban egy negyedik általános iskolás kislányt így okítottak: „Ügy viselkedj, hogy te úrilány vagy.” A kislány nem tudta felfogni, hogy ő miért úrilány, bár az apja értelmiségi, közéleti ember, az anyja üzemi munkás, a nagyapja pedig termelőszövetkezeti tag. Es ha 6 „úrilány”, akkor az osztálytársai is úrigyerekek, akiknek a szülei katonatisztek, mérnökök, tisztviselők, pedagógusok. Csak éppen a két- három cigánygyerek nem számít úrigyereknek. „Nem vagyok úrilány” — vágott vissza a kislány durcásan az őt okító nagynéninek. Es tökéletesen igaza volt, bárha nem is ismeri azt a kóros jelenséget, amely napjainkban is nem egyszer tapasztalható, amelyet a józan gondolkodású felnőttek úrhatnámságnak, rongyrázásnak neveznek. „Ha a régi rendszer lenne, most méltóságos asszony lehetnék” — mondanák jó néhányon még ma is, közben hálát mondanak az istennek, hogy a szocializmus olyan pozícióba nek, lefényképeznek és leltári számmal látnak el, mielőtt kü- lön-külön lepecsételt acéltubusba zárnák őket, későbbi elemzés céljára. Az űrhajósok egyébként kedden folytatták beszámolóikat és folytatódik az orvosi vizsgálat is. A vizsgálatot végző orvoscsoport vezetője szerint az Apollo—15 legénysége „általában véve jó kondícióban van, szervezetük teljesítőképessége azonban még korántsem érte el az űrutazás előtti szintet. Aggodalomra azonban semmi ok.” — tette hozzá. ültette, amelybe a múltban soha nem kerülhettek volna. „Igazi úriember” — mondották egy budapesti vállalat főmérnökéről, aki pályafutását a csepeli repülőgépgyárban kezdte, 1945-ös párttag, aki bizonyára maga tiltakozna a talpnyaló beosztottak által ráakasztott jelző ellen. Szép magyar nyelvünkben mintha nem is lenne más, jellemző kifejezés arra, aki tisztességesen, becsületesen él, képességei legjavát adva dolgozik, aki beosztottainak és feletteseinek egyaránt megadja a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályai által megkövetelt tiszteletet. Bár igaz, találkozunk jólfésült, jólszituált úriemberekkel — gyakran a televízió népszerű Kék fény műsorában —, akik semmiben sem különböznek a néhány elemit végzett, megrögzött bűnözőktől. Teljesen érthetetlen, miért kell ma, Magyarországon „úriembernek” lenni annak, aki munkás-, paraszt-, vagy értelmiségi gyerekként a szorgalma, a tudása révén diplomát szerzett, és valamilyen poszton hasznos tagja a társadalomnak, vagy miért kell „úrigyereknek” lenni annak a gyereknek, akinek a nagyapja a földet túrta, vagy a mozdonyba, a kazánba szenet lapátolt? Vagy mégis érthető? Mert egyesekben ott motoszkál még a múltból örökölt rangkórság, amely a hovatartozást csak a tekintetes, nagyságos, méltóságos, kegyelmes címeken keresztül mérte le. A mai kilencéves gyerek, de a tizenkilenc éves sem tudhatja, hogy létezett olyan rendszer, amelyben a polgári iskolában is megtaníttatta a hivatalos levelek külalakját, de azt is, hogy kit, milyen megszólítás, cím illet meg. Mert a beosztással, a ranggal együttjárt a megfelelő titulus is. A falusi főjegyző feleségét nagyságos asszonynak kellett szólítani, bárha az apja egyszerű vályogvető volt is. A magatartást, a hovatartozást ma csak azok mérik az „úriember”, az „úrigyerek’1 fokmérőjével, akikről jó négyszáz évvel ezelőtt Jean-Baptis- te Poquelin — közismertebb nevén Moliére — ma is népszerű vígjátékait írta. Az uborkafára felkapaszkodó, úrhatnám polgárokról. BI. Vizsgálják a holdkőzeteket Gépkocsiszerviz kezdte meg működését a Paksi Körzeti Építőipari Ktsz-nél. Foto: Gottvald.
