Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-07 / 185. szám
4. Erik félretette az újságot és körülnézett a teremben. A szomszédos asztalnál egy utász százados, tartott élménybeszámolót a Le Havre-i bordélyban szerzett tapasztalatairól, a büfépultnál egy kese hajú, szemöldök nélküli SS-altiszt incselkedett a gömbölyded segédszolgálatos lánnyal. Von Vormann megérezte, hogy valaki figyeli. Megfordult. Az egyik ablak melletti asztalnál, éppen úgy, mint ő. magányosan üldögélt egy Todt szerve- zetes férfi. Amikor észrevette, hogy von Vormann meglátta, felállt és ment egyenesen hozzá. — Bocsánatot kérek, hadnagy úr. — Tessék? — mérte végig hűvösen. A Todt szervezet egyenruháját viselő férfi eléggé bizonytalanul mosolygott. — Ideülhetek a hadnagy úrhoz? Én is nemrég érkeztem, és teljesen egyedül vagyok. Senkit sem ismerek itt. A Főkormányzóságban voltam ... Erik csak képzeli, vagy a férfi csakugyan meg van ijedve? — Tessék — szólt vállat vonva. — Ha úgy gondolja, hogy kettesben mulatságosabb, akkor üljön le. — Eszébe jutott Elért iménti tanmeséje a kapcsolatkeresésről az emberekkel. Legyen boldog. — Ormelnak hívnak — mondta a férfi, ajkán még most is ugyanazzal a mosoly- lval. — Boldog lennék, ha a hadnagy úr meginna velem egy pohárka konyakot. Három napja vagyok itt és már tudom, hogy a bor ihatatlan panes, de a konyak... — cset- tentett egyet az ujjaival, így akarta felhívni magára az arra menő pincérnő figyelmét. — Két konyakot kérek, kisasszony — rendelkezett. — De háború előttit — tette hozzá és elnevette magát, mert a kiegészítést szellemességnek szánta. Von Vormann-nak csak most tűnt fel, hogy amit a másik arcán látott, nem mosoly volt, hanem grimasz, amelyet egy vigyázatlan sebész telepíthetett oda. Alaposabban szemügyre véve Ormelt, szája bal szegletében kis heget vett észre. Az arcán kissé erősebben meghúzott ránc keltette a szüntelen mosoly benyomását. — Von Vormann — mutatkozott be Erik — és az igazat megvallva, szeretek egyedül lenni. A konyakot sem fogyasztom el önnel, nagyon sietett a rendeléssel. — Akkor magam iszom meg — mondta Ormel. Cigarettatárcáját tolta von Vormann elé, de amikor Erik nem reagált, kiemelt egy cigarettát és rágyújtott. — Ma reggel érkezett, igaz? — Látom, nehéz elriasztani magát — szólt, s megigazította monokliját — Miért, mi van abban? — Párizson át utazott? — Attól tartok, hogy más út nincs is. — Remélem volt ideje egy kis városnézésre. — Gondolja, hogy Párizs olyan érdekfeszítő? — Párizsban — válaszolta a másik, s közben erősen a szeme közé nézett — a legjobb gesztenyét a Place Pigalle-on lehet kapni. — A legjobb gesztenyét a Place Pigalle-on lehet kapni? — ismételte meg a kérdést von Vormann. — Lehetséges, de miért gondolja, hogy erről engem okvetlenül tájékoztatnia kell? Ormel elnevette magát. Eriknek úgy tetszett, hogy nevetése mesterkélt, kényszeredett. — Ha már régebbtől tartózkodnék Franciaországban, akkor tudná, hogy a Place Pigalle-on nem a gesztenye a legjobb, amit kapni lehet, hanem ... — és olyan kézmozdulatot tett, mintha súgni akarna valamit von Vormann fülébe. Erik leintette. — Sejtem, mit akar mondani. Engem nem érdekelnek a Place Pigalle specialitásai. A pincérnő letette eléjük a konyakot. Ormel egyhajtásra kiitta a pohár tartalmát, s máris nyúlt a másik után. Sietve felállt. — Nagyon örülök, hogy megismertem a hadnagy urat. — Szünetet tartott, mintha várt volna valamire. Kézfogásra, gondolta von Vormann, de nem állt szándékában megtenni neki ezt a szívességet. Mindössze hűvösen megbiccentette fejét. Ahogy belenézett az asztalával szemközt a falon lógó tükörbe, Ormelt látta benne, a büfé előtt állt, fizetett, majd sietve távozott. Von Vormann arra gondolt, hogy nem is volna butaság követni ezt a férfit és megtudni, ugyan hová siet egyszerre, amikor öt perccel ezelőtt még kész volt értelmetlen csevegést folytatni vele bizonyos gesztenyékről a Place Pigalle-on. Kilépett a kaszinóból, s egy pillanatra megállt, hogy szeme megszokja a homályt. A városban teljes elsötétítés uralkodott. Csak néhány másodperc elmúltával vette észre a szaporán lépkedő férfi % tűnő alakját. Megindult utána. Ormel gyorsan ment, hátra sem nézett. Egyszer csak hirtelen eltűnt. Von Vormann várt egy darabig. Mindenáron rá akart gyújtani, ami az erős szélben nem ment könnyen. Végre sikerült. Megjegyezte a helyet, ahol a mesterkélt mosolyé, riadt tekintetű férfi eltűnt. Jókora villa körvonalait látta maga előtt a vaskerítés mögött. A villában természetesen, mint a városka összes házaiban, teljesen sötét volt. A tökéletesen záródó zsalugáte- rek mögül zene és hangos beszéd zaja szűrődött ki. Megfordult és akkor látta meg a kertajtó felett a félkörös felírást: „Le Trou” Pension. (Folytatjuk) 14-20 éves fiatalok! A Magyar Rádió és Televízió szerkesztői a műsorkészítés során fokozottabban szeretnének támaszkodni if jú nézőik - hallgatóik véleményére. Ezért várjuk 14 és 20 cv közötti tanulók, szakmunkás-tanulók, illetve a mezőgazdaságban vagy az iparban doigezók jelentkezését: szeretnénk tőlük időnként véleményt kérni a rádió és a televízió műsorairól. A rendszeres értékelők között jutalomtárgyakaí, köztük TELEVÍZIÓT, RÁDIÓT sorsolunk ki! Kérjük az alábbi jelentkezési lap kitöltését és — kivágva LEVELEZŐLAPRA RAGASZTVA, vagy EGYFORINTOS BÉLYEGGEL ELLÁTOTT BORÍTÉKBA téve — a Magyar Rádió és Televízió Tömegkom rmmikáeiós Kutatóközpontja, Budapest 5. Postafiók 118 címre való visszaküldését. Köszönettel: Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpont Tolna megyei Szolgáltató Ksz, Szekszárd. Rákóczi u. 7. sokszorosító és könyvkötő üzemébe azonnali belépéssel felvesz 1 rajzkészséggel rendelkező gépírónőt, I ADMINISZTRÁTORT ÉS NŐI MUNKAERŐKET, betanított munkára. (85) Értelmiség — falun Könyv jelent meg nemrégiben az egyik jellegzetes, magyar alföldi faluról, Tápéról. Csaknem harminc szakértő, tudós, író alkotása a nagyértékű mű, amelynek kezdeményezői is értelmiségiek voltak. Tápéi értelmiségiek mindent összegyűjtöttek a faluról, amely olyan gyorsan városiasodik, hogy hovatovább felvetődik marad-e valami a hagyományos magyar faluból? Ez a kitűnő munka ugyanakkor azt a gondolatot is ébreszti, mit jelenthet egy falu számára a helyi értelmiség, kapcsolódik-e valahol a szellemiek, a diplomás emberek élete, érdeklődése, munkája, akár kedvtelése is a faluhoz? S miben, miképpen kapcsolódik? Például a magasabb tudás érvényesül-e a helység mindennapjaiban, az ügyintézéstől a jóelőre megtervezésig, s a szakmai munkától a politikai, a társadalmi esetekig? Statisztikai adatokkal az ilyen kérdésekre válaszolni természetesen nem lehet. Mondható, hogy az értelmiségiek száma, aránya nagymértékben megnőtt a falun, mondható igaz, hogy például ma kétszer-háromszor annyi pedagógus munkálkodik egy-egy faluban, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Mellettük — főleg a nagyüzemi gazdálkodás újabb fejlődésével együtt — megjelentek. a többi diplomások, agrármérnökök, állat- tenyésztők, gépészek, közgazdászok, az egészségügyiekkel együtt kis sereg az értelmiség szinte minden faluban. Hogy ez mit jelent, arról talán szükségtelen is beszélni. Különösen, ha tudjuk, régen a falusi világ, mindenekelőtt annak alapja, a mezőgazdasági termelés, eléggé kívül esett a tudomány, a kultúra hatóterén. Sokminden gátolta, hogy egybekapcsolódjék a hétköznapi élettevékenység, a magas és a legmagasabb tudással, műveltséggel. Beláthatatlan távlatokat nyit az a tény, hogy a falusi termelők, s a magas végzettségűek ma már közvetlen munkatársak, sorsközösségben és azonos érdek- közösségben. A szocializmus körülményei között élő ható tényezővé vált az értelmiség meg a parasztság alapvető érdekazonossága egyaránt. A falusiak ma már tisztelik, becsülik, követik a közéjük került, a munkájukban megismert, nagy tudású értelmiségieket, hallgatnak rájuk, elfogadják a korszerűsítésekre vonatkozó útmutatásaikat. Ennek alapján az évek során olyan változások kezdődtek, a nagyüzemekben meg a háztáji gazdálkodásban is, amelynek a hatását még felmérni sem lehet pontosan. Nemcsak a tápéi példa utal erre, ahol igen magas szintű a nagyüzemi termelés meg a könyvtári forgalom, miközben a hagyományos népi dal- és tánckultúrát is országos hírrel ápolják és minderről könyvet írtak együtt, szinte az egész falu. Az ilyen, vagy hasonló együttélés, a közéleti gondokban való osztozás ma már egyre inkább általános. Mindenekelőtt említendő az értelmiségiek bevonása a helyi vezetésbe. Számuk az idei tanácsválasztások során mindenütt emelkedett. De az eredmény nem lehet elegendő, mert a falusi vezetés egyik gondja még ma is az, hogy a helyi értelmiségiek tekintélyesebb tábora még nem illeszkedett be megfelelően. Munkájának elvégzése után sok diplomás félrehúzódik, mert nem érzi szükségét, hogy a közéletben részt vegyen. A falusi értelmiség helyi, közéleti szereplése eléggé kimunkálatlan. Nem utolsó sorban szemléleti, szokásbeli tényezőktől is függ. Egyebek között a faluban nem városi a munkaidő, a nem mezei foglalkozásúakra is hat a „törvény”, dolgozni, amíg az idő engedi. A falu boldogulását meghatározza a természettel folyó harc. Hogyan nyolcórázhatna ilyen helyzetben a látástól vakul ásig szorgoskodó kétkeziek, meg a közülük választott vezetők mellett a diplomás? S ha nem nyolcóráz- hat, mikor lesz ideje eleget pihenni, művelődni, közéleti munkát végezni? Ez is probléma, de nem megoldhatatlan. S a megoldást is a falu meg a maga értelmisége együttesen keresheti, találhatja meg. Ott, ahol a pártszervezet, a tanács, s a többi szervezet, mozgalom vezetői maguk mellett tudják mindazokat, akik tudnak — ott kívülről is meglátja ezt az idegen. Meglátja akár az utca rendjén, kiépítettségén, tisztaságán, akár lakóinak életmódján, szemléletén, magatartásán. Űj iskolaév, új iskolatáska! Óriási táskavásár minden iskolaszert árusító boltban. Most még 180 divatos, praktikus táskafajta között választhat! (6)
