Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-05 / 183. szám
\ Az építőipari kapacitás látszólagos ellentmondásai Vadász-e a vadász ‘í A z idei év legnagyobb szabású nemzetközi rendez- vénye hazánkban.íminden bizonnyal a vadászati világkiállítás lesz, amelyet augusztus 27 és szeptember 30 főzött rendeznék meg. Bár nem ez az első világkiállítás a vadászat történetében, de az első olyan, amely nem csupán egy szakma ügyeként mutatja be az embernek ezt a talán legősibb foglalkozását. Egyáltalán : kérdéses lehet-e ez az ősiség ? A történelem előtti idők barlangrajzain már megjelent a vad és űzője, a vadász Elődeink a monda szerint a csodaszarvas nyomában indultak útnak. A vadászat vezette el az emberiséget az állatok háziasításához. Ami korábban létszükséglet volt,, az idők folyamán kedvteléssé, sporttá vált, a táplálék biztosításában csak mellékes szerepe lett. De vajon ma, amikor már a létfenntartáshoz nem feltétlenül szükséges vadat ejtenünk, csupán sport, nemes kedvtelés lenne ez az ősi tevékenység? Szó szerint: csupán vadász-e a vadász? A napirenden lévő világkiállítás nemmel felel erre a kérdésre. Hiszen ha csupán az állat elejtésével foglalkozna a vadász, ha a mai vadászat csak erre gondolna, akkor önmagát szüntetné meg. A vadak kipusztulóban vannak, nemcsak az ember sok évezredes vadászata következtében, hanem főként a történelem következményeként. A történelem, az emberiség fejlődésének folyamata változtatta meg a környezetet, tette kultúrtájakká a vadon természetet, és — valljuk be —, nem egyszer az ember számára is immár kietlen, sivár ipari vidékeket, kő- és aszfaltmezőket alakított ki. A vadászat jövője, sőt a világ nagy részén jelene is immár az, hogy ha az ember ősrégi foglalatosságát folytatni kívánja, ha vadászni akar, neki kell gondoskodnia a vadak fennmaradásáról. A vadászat vadgondozás lett. Am a vad csak addig vad, amíg természetes környezetében élhet. így a vadászat feltétele a természetvédelem. Az iparosodó, városiasodó világban az embernek az általa megművelt és beépített, valamint a természetes tájak egyensúlyáról kell gondoskodnia. IT öznapi példákra fordítva a gondolatot, elmondhatjuk, hogy Magyarországon voltaképpen a vadászat ezt a vadgondozást valósítja meg. Van. is erre megfelelő kifejezésünk, amely magába foglalja a gondozást és a vad kilövését egyaránt, sőt még a vad életterének fenntartását is; az erdő- és vadgazdálkodás, — kifejezve a kettős tevékenység szerves egységét. E gazdálkodásra jellemző erejű néhány számadat. A háborút követő években, 1947-ben mintegy kétezerre becsülték szarvasállományunkat, tízezerre az őzek, négy- százezerre a fácánok számát. A szarvas- és az őzállomány ma mintegy tizenháromszorosa az akkorinak, a fácánok számát egymillió és százezerre becsülik. Ezek a számok azonban korántsem fejezik ki a vadgazdálkodás valóságos eredményét. A cél nem egyszerűen az állományok növelése, hanem a minőségi állomány, a legkedvezőbb arány a nemek között, az életkor szerint. S a minőség olyan osztályozható bizonyítékai, mint a páratlan fejlettségű és szépségű trófeák. Ezek nemcsak holmi vadászbüszkeséget elégítenek ki. hanem gazdasági jelentőségük van. Külföldi pénzt hoznak, részben mint az ide látogató külföldi vadászok zsákmányai, részben mint élő, vagy fogyasztásra lőtt kiviteli cikkek. A jeles szarvasagancsok értéke több százezer forint. A vadhús drágább a világpiacon a háziállatok húsánál. Csak az élő nyúl kivitele mintegy másfél millió dollárt hoz évente. Ezek az anyagias gondolatok sem illetlenek a vadászati világkiállítás kapcsán, hiszen az egykori barlangrajzok vadásza nagyon is anyagias okból űzte a vadat. A tőle örökölt foglalkozás ma sem lehet idegen ettől a természetes emberi érdektől. J ó alkalom a nagy esemény arra, hogy visszatekintsünk a vadászó ember által megtett útra, és felismerve az ősi foglalatosság szerepét mai életünkben, céltudatosan törekedjünk a magunk környezetében és hatókörében betölteni a szó általános, jelképes értelmében vett vadászfeladatot: a természet gazdájának feladatát. Védeni a természetes környezetet, mesterséges létesítményeink közepette saját egészségünkre, pihenésünkre, nyugalmunkra! NÉMETH FERENC tíj jogszabályokról — röviden Újsághír: A Tolna megyei KISZ Bizottság védnökséget vállalt a mohácsi farostlemez-gyári beruházás felett. Miután az egyik generál kivitelező a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, az építőipar oldaláról eredményesnek Ígérkezik az akció. Érdekes, és a kevésbé tájékozott olvasók számára magyarázatot követelő a hír. Igen gyakran elhangzott különböző fórumokon, hogy probléma van az építőipari kapacitással, jó néhány beruházás az építőipar kapacitásának telítettsége miatt nem készül el időben. Mégis, hogyan lehet, hogy a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat más megyében végez építkezéseket? — 1965-ig vállalatunk központja Komlón volt — kaptuk a tájékoztatást Chrenó- czy László főmérnöktől. A Komlói Állami Építőipari Vállalat végezte a Tolna megyei építkezéseket is? de a nagyarányú fejlődés ' megkövetelte, hogy megyénknek is legyen egy nagyobb építőipari vállalata. Ezért a komlói vállalat jogutódaként új vállalat jött létre, és ez a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Megalakuláskor az alapmegállapodás megába foglalta, hogy Komló és Mohács városok valamint környékük építési munkáit mi végezzük el. — Ez terhet jelent egy Tolna megyei vállalatnak? Csurran-cseppen, a vásárlók és sajátmaguk érdekében mind a nyolcán rendszeresen foglalkoztak a lottószelvény-árusítással is. Igény volt rá, az egyéb cikkekkel együtt elmegy. Az áfész jóvoltából nem kellett velük, a lebonyolító közvetlen felettes szervvel megosztani a lottócédula-forgalom után járó százalékot. így aztán a gesztus folytán, csupán a bolti dolgozók, eladók és kereskedelmi tanulók részesülhettek az így szerzett mellékesből. Amikor ezzel a pénzzel kollektíván lottózni kezdtek, éppen az üzletvezető indítványára állapodott meg a kollektíva: ha netántán nyernének, egyenlő arányban osztozkodnak, annyi részre, ahá- nyan vannak, vagyis nyolcfelé. Mit tesz isten, beütött a négytalálatos, s ennek folytán negyvenezer forint körüli ősz- szeget nyertek, így fejenként ötezer ütötte a kis kollektíva tagjainak markát. Azazhogy ütötte volna ... Ugyanis a boltvezetőt ekkor kapta el a hév, úgy gondolta, mindenki fizetésének arányában részesedjék a nyereményből. Igen- ám, de ez rövidítene. A korábbi egyezség felborításával a tanulóknak csupán a havi 110 forintos „fizetésük” lenne Az Alsópéli Állami Gazdaság vízvezeték-szerelő, mezőgazdasági gépszerelő, villanyszerelő szakmunkásokat keres felvételre. Jelentkezés a gazdaság központjában. (14) • — Nem jelent terhet, hiszen az állományunkban dolgozó munkások egy része az említett városokban vagy környékükön lakik, nekünk a megyéből nem kell munkaerőt „exportálnunk” a szomszédos Baranyába. — Milyen elv szerint kezdik meg az építkezéseket? Előfordult, hogy Szekszárdon sorban állnak az építtetők, máshol pedig a kapacitás jó kihasználásának gondjai mutatkoznak. — Vállalatunknak elsősorban a népgazdasági érdekeket kell figyelembe venni. Vannak a kormányunk által megjelölt, kiemelt munkák, melyekhez megszabják a feltételeket és a határidőt, ezeket kell elsősorban végrehajtanunk. Ehhez csatlakozik a lakásépítési program, valamint a hozzájuk tartozó kommunális beruházások teljesítése. Vállalásainknál figyelembe kell venni a területi elhelyezkedést is, hiszen a munkások nagy része nem mobilizálható, egész napos utazásokkal nem lehet elérni az átcsoportosítást. Nyilván, hogyha van szabad kapacitás Dombóvárott, akkor ott helyben, vagy a környéken próbálunk munkalehetőséget biztosítani számukra, hiszen meddő dolog lenne, ha például Bátaszéken foglalkoztatnánk őket, pedig jóllehet, hogy Bátaszéken éppen kapacitás hiánya miatt nem tudunk felépíteni valamit. az alap, az eladóknak, s az üzletvezetőnek tizenötször, hússzor annyi. A tanulók járnának rosszul, noha ők ugyanúgy részt vettek az árusításban, mint a többiek. Kérésükre az áfész-nél a tanulóképzés felügyeletével megbízott előadó (egyúttal a személyzeti ügyekben is ő az illetékes) több ízben is tárgyalt az üzletvezetővel, hogy érveivel jobb belátásra, az egyezség szerinti osztozkodásra bírja rá. Látszólag megegyeztek. Hogyne, valóban az egyenlő arányú osztozkodás a becsületesebb, a tisztább munka, persze hogy nem mutathat szótartásból, emberségből rossz példát az ifjaknak. Elismerte, hogy mindenki egyformán járult hozzá a nyereményt fialó összeg megszerzéséhez, nem fogja kinullázni a fiatalokat. Ebben maradtak, s mást tett a boltvezető. Dehát írásban nem rögzítették, hogy miként részesednek, szabad a vásár — okoskodott aztán. Olyannyira szabad, hogy az úgynevezett arany középutat választotta, miután rös- tellkedés nélkül még ügyvédet is felkeresett, tanács végett. Se egyik, se másik, némileg csorbulhat a fiatalok érdeke — gondolta. Nem ötezret, se nem száztizet, hanem kereken ezer forintot adott át az intelmeket lefricskázó boltvezető a tanulóinak, Jóra, rosszra egyaránt fogékonyak az igazságérzettel megáldott, a fenőttekre adni akaró fiatalok. De ezek után fel tudnak-e nézni közvetlen vezetőjükre? Vajon milyen hatást kelt bennük az ifjak szakmai fejlődéséért, emberi mivoltuk kikovácsolásáért egyaránt felelős boltvezetőnk cselekedete? És neki megérte-e felrúgni az egyezséget? Anyagilag talán- talán igen, erkölcsileg egyáltalán nem, H. E. — Számit-e a munkavállalásnál a megrendelés sorrendisége? — Nem. Minden év negyedik negyedévének kezdetén bekérjük a megyéből az építési terveket, melyek alapján ütemtervet készítünk. Kétségtelen, hogy az esetleg jóval később benyújtott igényeket már nehezebben tudjuk kielégíteni. Felállítunk egy érték- rendszert, melynek elbírálásában segítségünkre van a megyei tanács és a megyei párt- bizottság. Természetes, hogy a már említett központi beruházások után a megyei ipar- fejlesztéssel kapcsolatos munkákat a sorrendiség megállapításánál előtérbe helyezzük. — Az elbírálásnál csak az igényeket veszik figyelembe? — Sajnos, több vállalatnál előfordult, hogy „szeretnénk” elv alapján akartak ■ építkezni, anyagi fedezetük 9 munkákra nem állt teljes egészében a rendelkezésükre. Ez igen káros mindenkire nézve, hiszen óriási mértékben befolyásolhatják az összes előre összeállított terveket. Nem bizalmatlanság tehát, ha az igények elbírálásakor vizsgáljuk az anyagi fedezettséget is. — Volt-e rá példa, hogy anya- gi fedezet hiánya jelentett építkezési problémát? — Volt, legutoljára Dombóváron merültek fel az említett gondok, ahol a város új ipartelepének előközművesitése „csúszhat” ilyen okok miatt. — Rendszertelenséggel vádolják néha az építőipart, munkájára látszólag kapkodás jellemző. Mi okozza ezt? — A beruházások nagysága teljesen különböző. Mondok egy példát: A Gemenc Szálló befejezési munkáihoz értünk. Az épületet birtokukba vették a festők. Azt mindenki el tudja képzelni, hogy a szálló festéséhez rengeteg festő munkaerőre van szükség. Mi a megoldás? összevontuk a különböző helyeken dolgozó festőket, és a munkák hamarosan befejeződnek. Utána mindenki visszamegy eredeti helyére, és folytatja munkáját. Rendszertelenség? Inkább munkaerő-átcsoportosítás, a hatékonyság érdekében. Kétségtelen, hogy a Gemenc Szállónak méreteinél fogva munkaerő-szívó hatása van, hasonló példával találkozunk az élet számos más területén is. Ez a tevékenység azonban inkább a szervezettségre utal. RÓZSA GYÖRGY A vak személyek szociális helyzetén kíván javítani az 1032 1971 számú kormányhatározat, amely elrendeli, hogy 1971. október 1-töl minden 18. életévét betöltött vak személyt 500.— Ft személyi járadékban kell részesíteni. A levegőtisztaság védelmével kapcsolatban korábban hozott kormányhatározat alapján most az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a pénzügyminiszter 22 1971 ÉVM-PM szám alatt együttes rendeletet adott ki légszennyezési járulék fizetéséről és ennek mértékéről. Az együttes rendelet szerint az Építésügyi Értesítő 1971. évi 22-es számában közölt ipari és építőipari gazdálkodó szervek 1971. január 1. napjától negyedévenként légszennyezési alapi árulékot kötelesek fizetni. A jogszabály közli, hogy ennek a járuléknak az összegét hogyan kell kiszámítani, elszámolni, milyen számlára kell befizetni. 17 1971 (VII. 22.) MŰM szám alatt jelent meg a munkaügyi miniszter rendelete a másodállás, mellékfoglalkozás, valamint. a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő munkavégzésről, mely rendelet többek között kimondja, hogy a másodállásra vagy mellékfoglalkozásra irányuló — engedély nélkül kötött — munkaszerződés érvénytelen, hogy a másodállás, valamint a mellékfoglalkozás létesítésére szóló munkaszerződést írásba kell foglalni, valamint hogy az a dolgozó, akinek teljes munkakör betöltésére szóló másodállása van és így díjazását a teljes törvényes munkaidőnek megfelelően állapították meg. mellékfoglalkozást nem létesíthet. Kimondja ez a jogszabály azt is, hogy: „ha a dolgozó munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt kíván létesíteni, köteles ezt vállalatánál 8 nappal előbb írásban bejelenteni. Ha a jogviszony létesítése a dolgozó munkájával összeférhetetlen, a vállalat a jogviszonyt — felmentés hiányában — köteles megtiltani.” A vállalatok 1971. szeptember 30-ig kötelesek felülvizsgálni az általuk másodállásban, mellékfoglalkozásban, valamint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében foglalkoztatottakkal fennálló jogviszonyokat, közli a jogszabály e felülvizsgálat szempontjait s a felülvizsgálat eredményeként teendő intézkedéseket is. A pénzügyminiszter ?9 1971 (VII. 23.) PM sz. rendelete a takarék- szövetkezetekről rendelkezik. A jogszabály kimondja a takarék- szövetkezeTek megalakulásának és működésének feltételeit, a takarékszövetkezetek célját es feladatait, rendelkezik a takarékszövetkezetek tevékenysége, gazdálkodása tekintetében, valamint az allami irányítás és ellenőrzés kérdésében is. Indokolt még felhívni a figyelmet a Tanácsok Közlönye július 29-i számában megjelent 28 1971. és 30/1971 ÉVM sz. közleményre. Az előbbi a volt készenléti szolgálati lakások kezelői jogának rendezéséről, az utóbbi a telepszerű többszintes lakóházépítés kérdéseiről szól és ad ebben a körben iránymutatást. Dr. Deák Konrád esop. vez, ügyész Egy szószegéssel párosult alkudozás margójára Megérte-e ?
