Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
ÉRKEZIK A GABONA A budapesti ferencvárosi állomás Duna-parti teherpályaudvarára naponta 30—40 vagon búza érkezik. A nagy mennyiségű gabonát a hagyományos pneumatikus szállító- rendszer nem képes eljuttatni a ferencvárosi malomba, ezért speciális, szemes terményt szállító teherautókat állítottak munkába, hogy a vagonok állásidejét csökkentsék. (MTI foto: Bara István felvétele — KS). 1971. augusztus 3. Első vásárlók a Korzóban Tegnap reggel már 7 órakor hosszú sor állt a Korzó áruház bejárata előtt, hogy a 8 órai megnyitáskor az első .vásárlók között megkapják azokat az árucikkeket, amelyeket már napokkal ezelőtt kiválasztottak a kirakatban. Az áruház figyelmességeként már fél 8 órakor kinyitották az ajtókat, élettel telt meg az áruház. — Bátaszékről jöttem, inget szeretnék venni a férjemnek mondta Aurvek József né, miközben az eladó által felkínált ingek között válogatott. Hangszórón keresztül köszöntötték a látogatókat az áruház vezetői, és tájékozta- ■ tást adtak az egyes osztályok elhelyezkedéséről. Megfigyeltük, hogy a vásárlók többsége a kíváncsi nem, a nők képviselőiből állt. Egyik részük csak körülnéz, ismerkedik, mások határozott vásárlási céllal tértek az áruházba. — Ma reggel kaptam az első magasabb összegű fizetésemet— mondta egy csinos fiatal lány, Wissinger Katalin. Azonnal ide siettem — másfél órát csúsztatok — és tetőtől talpig felöltözködöm. Kalapot és kisestélyit már vettem, most cipőt, kesztyűt, táskát és gyöngyöt veszek magamnak. Nagyon tetszik az áruház, örülök, hogy egy helyen meg lehét mindent vásárolni, remélem, később is ugyanilyen nagy választék lesz, mint amilyen most, a megnyitás napján van. Legjobban talán a cipőosztály tetszik, igazán jó gondolat, hogy látni lehet a teljes választékot. Valóban, a cipőosztályon garmadával állnak a női, férfi- és gyerekcipők, gyerekjáték választani közülük. Hegedűs József és neje szintén megtalálta azt a fazont, amelyet eddig hiába kerestek. — Örülünk — mondta felesége —, hogy végre a gyermekcipőkben is nagy a választék. Az idő múlásával egyre nő a vásárlótömeg, az áruház óriási gyomrában azonban szinte elvesztek. Nyoma sincs a tolongásnak, pedig lassan ezerre tehető a vásárlók száma. Sűrűn kattognak a számológépek, és már nemcsak befele, hanem ki is jönnek az első vásárlók. A konfekcióosztályon egy idős bácsi próbálta az esőkabátokat. Tükör elé állt, forgolódott, majd döntött: megveszem! — Soha nem jártam ilyen szép áruházban — mondta — Szovjetunióból érkeztünk, Szekszárdon nyaralunk — válaszolt kérdésünkre Kubányi Mihály. Gyönyörű ez az áruház, nem hiába vártam már 7 óra óta, itt valóban óriási a választék. Pulóvert, cipőket, és kisfiúnknak rengeteg ruhaneműt vásároltunk. Az első nő. aki a próbafülkét használta Koppendorfer Istvánná volt. Rá hosszasan kellett várakoznunk. — Bizonytalan voltam, jól áll-e a ruha rajtam, de végül is azt hiszem, megfelelőt választottam. — Megmutatta magát világoskék ruhájában. Valóban csinos volt! — Szandált veszek még magamnak, és máris megyek dolgozni — folytatta, miközben a pénztárhoz sietett. Kun József, miután kifizette az esőköpenyt. — Nagyon tetszik itt minden, érdemes volt várni a megnyitásra. Egy eladót is megkérdeztünk, hiszen végeredményben ő is vásárló lesz, ha letelik a műszak. — Örülök, hogy itt dolgozhatom — mondta Kiss Istvánná, aki az egyik shop-ban eladó. Ennél már csak az a nagyobb öröm, hogy mindent tudunk 'adni a vásárlóknak, amit kérnek. Ez pedig nagyon jó érzés! Kijöttünk az áruházból. A vasút irányából hullámzik a tömeg, mert nemcsak a szekszárdiak, hanem a fél megye kíváncsi az új áruházra. KŐZSA GYÖRGY Egy akció sikeréhez gratulálhatunk mindazoknak a fiataloknak, akik szervezőkként, rendezőkként, egyszóval házigazdákként vettek részt a Duna menti fiatalok 1971. évi — negyedik — találkozójának előkészítésében, majd pedig az ötnapos program bonyolításában. A találkozót megelőző napokban — közreadva a várható ■í"*’ események csokrát, mely színekben az idén minden eddiginél gazdagabb, érdeklődést keltőbb volt — elmondhattuk, hogy megyénk ifjú kommunistái ezúttal milyen céllal készültek föl a szűkebb háza határain túlra ható, országos akcióra, Tolnába invitálva hét Duna menti megye ifjúságának képviselőit Győr-Soprontól le, Baranyáig. Talán nem fölösleges emlékeztetőül idéznünk, hogy az 1971. évi ifjúsági találkozó célja elsősorban a korábbi években megteremtett hagyományok gyarapító szándékú folytatása volt, másodsorban pedig az, hogy a majd fél ország fiatalságát mozgósító ifjúsági seregszemle valahány előre kigondolt, vagy spontán zajló eseménye méltóképpen köszöntse a KISZ ez év végén összeülő VIII. kongresszusát. Bemutasson egy olyan ifjúságot, amelynek igénye tettekkel ünnepelni, munkával, tanulással hitet tenni a szocialista építés ügye mellett csakúgy, mint a béke, barátság, nemzetközi szolidaritás eszméi mellett. Ifjúságunkat néha jogtalanul érintő „bírálatokban” igen sokszor szerepel még manapság is az a könnyen megvétózható kitétel, hogy „a mai fiatalokból hiányzik a forradalmi- ság heve”. Nos, mint annyi más megállapítás, ez is léket kapott a Duna menti fiatalok találkozójának öt napja alatt, hiszen — akár észrevette a felnőttek legszélesebb társadalma, akár nem — megyénk jó néhány Duna menti helysége; Paks, Dunaföldvár, Tolna, Dombori és Szekszárd majd egyhetes tüntetés színhelye volt, mindvégig erőteljes, figyelmet követelő tüntetés. Azok között, akik az öt nap politikai-társadalmi, gazdasági és nemzetközi problémákat boncolgató tanácskozásain részt vettek, aligha akad olyan, aki hitelt érdemlően tehet ellenvetést és próbálja elvitatni a végig érdekes, izgalmas, érdeklődésben és közösségi izgalmakban bővelkedő csonka hét politikai demonstráció jellegét. Aminek tanúi lehettünk — s igen sok esetben úgy, hogy a fiataljaink tájékozottságról, felelősségtudásról tanúskodó tanácskozásokon büszkeség kért a szívünkben helyet —, az nem könnyed majálisozás volt. Politikai súllyal bírt, közös gondjainkban szót kérő tartalma miatt. 'p’z volt talán a legszebb vonása az 1971. évi Duna menti fiatalok találkozójának. Bár az itt következő erény sem akármilyen értékű! Amikor először sor került — ezelőtt négy esztendővel — a találkozó megrendezésére — s ezzel egy hagyomány megteremtésére — az események elmúltával lényegesen kevesebb eredmény kerülhetett a mérleg serpenyőjébe. Három úttörő év sikerei és félsikerei kellettek ahhoz az erős fundamentumhoz, amire az idei találkozó épült. Közös erőből. Ezt a közös erőt azért szükséges kihangsúlyozni, mert az idén először kérték a KISZ-alapszervezetek, a találkozó megrendezésének munkájából a legjobban őket megillető részt. Kérésük teljesült. A Kommunista Ifjúsági Szövetség VIII. kongresszusa tiszteletére ezek a nagy közösségen belüli kis közösségek, ifjú kommunistákhoz méltóan látták el vállalt feladatukat. Nem az .történt tehát, hogy a KISZ megyei bizottsága „hivatalból” rendezett egy találkozót és ezt passzívan élvezték a fiatalok. A KISZ megyei bizottsága javasolt és ezt követően koordinált, segített, de nem vállalta át a munkát, mert ezúttal erre nem volt szükség, még vészmegoldásként sem. Hogyan? Hát úgy elragadtatja magát a krónikás, hogy csak az elismerésre van szava? Hallani véljük a közbekérdezést és válaszolunk: Elsősorban az elismerésre, mert a Duna menti fiatalok találkozójának a sikere valóban mérföldjelző, s mint ilyen, méltó arra, hogy megbecsüljük, felhívjuk mindazok figyelmét rá, akik bármikor készek kalapot emelni a derekas munka valahányunkat gyarapító eredményei és annak létrehozói előtt. IVf indez távolról sem jelenti azt, hogy az idei találkozó mentes volt a szervezési, bonyolítási zökkenőktől. De ... bízvást felfoghatjuk a kisebb-nagyobb „üzemzavarokat” úgy is, mint egy ilyen nagyszabású akció természetes velejáróit, hiszen ott, ahol százakat, ezreket kell esetenként mozgásba hozni, óhatatlanul előfordul, hogy nem lép mindenki egyszerre. Egy azonban bizonyos, és ez pedig az, hogy a Duna menti fiatalok találkozóját a következő években még Duna mentibbé kell tenni és minden Duna-parton levő helységünkre csak akkora házigazdái terhet róhatunk, amekkorát az illető település megszakadás nélkül elbír. Szóval: táguljon tovább a színtér, ha azt akarjuk, hogy a folytatásnak a rangja se legyen kisebb, színtelenebb, mint az idei találkozó rangja volt! Igen, a találkozó — mely zárónapján valóságos népvándorlási hullámmal lepte meg Paksot — kinőtte az eddigi — s főként az itt biztosítható — keretet. Gondoljuk csak meg! A tizenkét és fél ezer lakosú Paks a zárónapon plusz ötezer ifjú ember házigazdája volt olyan vendéglátó-hálózattal, ami hellyel-közzel a csak ott lakók ellátásának tud rriegfelelni kifogások nélkül. Igaztalanok lennénk, ha nem jegyeznénk meg, hogy az áfész gigászi munkát végzett. Nincs is mit számon kérnünk tőle, mert amit meg tudott tenni, azt megtette: se étien, se szomjan nem szenvedett senki. Ami a vendéglátás munkájában felelőseknek ezt a tömör műszakját illeti, mintegy elismerésképpen két szabadnapot szavazunk meg mindazoknak, akik kora reggeltől késő estéig még cigarettaszünetet se nagyon tarthattak. V égül, mivel a Duna menti fiatalok találkozójának meg- ' rendezésével csupán újabb lendületet vett a KISZ- kongresszusra való fölkészülés munkája, újabb sikereket, hasonló eredményeket kívánunk fiataljainknak! ' — U —
