Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-29 / 203. szám
IS adass József: Ha ő Mr. Smith volna! Alighogy átszálltunk a koppenhágai gépre, a biztonsági öv kioldása után feszengeni kezdtem ülésemen, mozgolódásommal a padlóra löktem azt az, átkozott irodalmi folyóiratot; mikor végre kényelmesen hátradőltem. Szomszédom, igen megviselt arcú máj- vagy epebajos angol, de az ;s lehet, hogy amerikai, lepillantott a lepottyant folyóiratra és máris lehajolt érte. Restelltem a dolgot, odaszóltam, hagyja csak, szándékosan dobtam le, de a szomszéd mégiscsak felvette és nyújtotta felém. Közben silabizélta, megpróbálta elolvasni a lap címét. Aztán feladta a harcot, ram meresztette kidülledt vizenyős békaszemét — arcán ezernyi ránc futott a szem irányába — és gyanakodva kérdezte: — Ezt milyen nyelven írták? — Magyar folyóirat ez, uram. Az undor hulláma futott végig az unott, beteges arcon. Egy kicsit felélénkítette. A szomszéd úgy ejtette ki ujjal közül ölembe a lapot, mintha valamilyen nyálkás, visszataszító csúszó-mászó féregtől szabadulna meg. ■— Brr! — Miért haragszik uram, ránk, magyarokra? Mert én magyar vagyok... Volt már Magyarországon ? — Soha életemben nem voltam, de az ördög vigyen el, ha valaha is leszek... No, ne haragudjon rám, bizonyára vannak önök között is rendes emberek, pláne a férfiak között. De ha a maga életét úgy elrontotta volna egy magyar... hogyan is mondjam, nő, kígyó... bestia... hátakkor maga is kérné a kormányt, hogy tiltsa meg valamennyi olyan repülőgép landolását, gőzös kikötését, amelynek fedélzetén magyar nő tartózkodik... Na... Legyintett egyet és vadul szívni kezdte a pipáját, ami közben kialudt — Nem kételkedem, hogy szerencsétlenségére valamiféle olyan némberrel találkozott, aki ká'rt és gondot okozott önnek Mister... A karfára csapott, fél’g fel- emelkedett az ülésből és teljes arccal felém fordult: — Kár? Gond? Tönkretette az életemet... Negyvenöt éves vagyok uram és úgy nézek ki, nézzen csak rám, ugye hogy maga is hetven évre taksál. EG Y ránc nem CSANADY JÁNOS: BALKÁN Este a fügefák kísértek csak tovább, illatozva a benzingőzön át — aztán a halpikkelyes messzeségben a tenger ellapult sekélyen. Gurultunk Szófia felé. A hegyek elmaradtak, messziről mint valami tanyát, láttunk egy várost: itt született az államfő — mondták, s volt valami felemelő: ezt hallani nehéz erdők tövén. És hirtelen megmarkolt valami rég-volt emlékezet: Járt erre már az én szívem! Arhullámsodró ezredévek hozták? Keresztesek? Jobbágyhadak? A félhold alatt elhurcolt gyermekek?. Daráéban — vértben vívtam lófarkas várak ellen? Partizán-nyomokat tiportam a métybepörgő hegyi-porban? — Valami megrázott akkor a mélyen felderengő balkáni éjnek kardsuhogtató erdejében: Szülőhazám! Talán még nem is éltem? volt az arcomon, egy ősz hajszálam nem volt... — megragadta a mellényét és rángatni kezdte — látja, hogy hány kiló hiányzik innét? Húsz. Ezt mind ez a boszorkány, ez a furia rabolta el, az ön honfitársa. Minden szavát elhiszem, de mit tehetek én arról, vagy akármelyik más magyar, hogy az a rémes nő szintén Magyarországon született. Minden országban, minden nép fiai és leányai között vannak sötét figurák és vannak megnyerő egyéniségek. De mi is történt tulajdonképpen, mondja el uram, talán megkönnyebbül, ha így kiadja a mérgét. ' Legyintett: —• Mein szeretek beszélni róla, minden idegem táncol, ha csak emlékezek rá... És sajnos, emlékeznem kell, mert... Bocsánat, mi az ön foglalkozása? — író vagyok uram. — Úgy? Na jól van, hát akkor elmesélem. Maga meg írja meg. De ne hallgassa el, hogy magyar nő a főszereplő... Tehát. Egy nagyon derék csi- kágói üzletember, mondjuk Joe -Smith, egy bárban megismerkedett egy nagyon csinos nővel, akkor a nő még harminc se volt. Kiderült, hogy a nő Magyarországról menekült, valamiféle politikai dolgok, kormány változás vagy mi volt maguknál, Smith nem törődött a részletekkel. Elly csinos volt, csábító, beleszeretett, elvette feleségül. Smith nagyon elfoglalt kereskedelmi utazó volt, egy nagy cég megbízásából kellett minduntalan az államok különböző városaiban felkeresni a Vevőket. Néha négy-öt napig, néha egy hétig is távol volt. Alig néhány hónapja volt házas, máris érkeztek a névtelen levelek, a telefonhívások, hogy tá- voílétében Elly igen jól szórakozik. Mr. Smith eleinte nem vette komolyan a dolgot, arra gondolt’, hogy megirigyelték fiatal boldogságát, köpött az egészre. Ellynek nem említette, minek búsítsa a fiatalasszonyt. Aztán egy nap, hirtelen hazatérte után. furcsa zavart észlelt a feleségénél, a hamutartóban két szivarvéget talált, már nedig ő mindig csak pipázott.' Megkérdezte a feleségét, hogy volt- e férfi látogatója, az asszony mindent tagadóit. Smith gyanakodni kezdett. Nem akarom végigsoróhu a motívumokat, végül is Smith egy magán- nyomozó irodához fordult. A leghíresebb és legügyesebb privátdetektív céghez, a Carter — Co.-hoz. Itt az ügyet a leggyakorlottabb és legeredményesebb nyomozónak adták át James Chase, talán ön is ismeri... névről., hírből. Fess fiatalember volt ez a Chase, száz ilyen ügye volt már, ügyfeleit mindig hozzásegítette a válóper elengedhetetlenül szükséges bizonyítékaihoz. Most is magabiztosan hozzálátott Megismerkedett Ellyvel, gyorsan bizalmába férkőzött, megszerezte a lakás kulcsának másolatát, megtudta, hogy az asszonynak megint barátja van, akivel felszarvazta szegény Smith-t. Mialatt a párocska a pásztorórán édelgett, Chase különleges fényképezőgépével felvételt is készített A turbékoló szerelmesek ekkor felriadtak, a lovag volt olyan lovag, hogy miután észrevette: a nyomozó sokkal erősebb mint ő, tehát a filmtekercset nem tudja elvenni tőle, villámgyorsan felkapkodta ruháit és meglógott. Elly azonban nem adta fel a harcot, sírt, könyörgött, hízel- gett, igénybe vette egész fegyvertárát... így aztán a felvételek végül mégsem kerültek a válóperes bíró asztalára— Pedig igen illetlen, mindent világosan bizonyító képek voltak... Hát ez az. Igen, azóta négy szörnyű esztendő telt el. Átkozott a nap, amikor ez történt. Elhallgatott. Én is hallgattam egy ideig, mit is mondtam volna. Aztán mégis erőt vettem magamon és részvétteljesen megkérdeztem: — Szóval Mr. Smith, önnek mégsem sikerült elválnia? — Miket beszél!? Pokolba Mr. Smith-tel, én nem vagyok Smith. Már hogyne sikerült volna annak a szerencsés fickónak, elválnia... Egyéo adatok és bizonyítékok alapján. Ember, hát nem érti — megragadta kabátom hajtókáját és most már elkeseredetten kiabált — Én Mr. Chase va- gvok, James Chase, a mester- detektív, aki leleplezte, rajtakapta, tetten érte a bűnöst és akinek ez a drágalátos hölgy elcsavarta a fejét, ázt a buta fejét, levette a lábáról, hogy a végén ő miatta vált el örvendezve a kitűnő Smith a feleségétől és neki, azaz nekem kellett elvenni azt a bestiát... Nekem! Maga is férfi... Megérti, hogy mi az igazi férfibánat... Hiszen, ha én Mr. Smith volnék, de Mr. James Chase vagyok, hogy egye meg a fene... Érdi Judit rajza CSUKA ZOLTÁN] A CSENDRE VÁQYÓ A cserídre vágyó égbe ver hidat, A hídpillérek múló századok. Emlékét őrzik hallgatag halak, s aki megálmodta őket, rég halott. Ha teste volt, maréknyi por, vagy az se, hajléka áll csak, vénen, roskatag, s magába rejti kőtornáca kincsét, a kristálytiszta, mély halastavat. Lépése immár nem kong körbe-körbe, de őt idézi száz és száz virág, a néma halak csillogó beszéde és kertje mélyén a magnóliák. Álmodott házat, verset, tornyot, kertet, és kicsinysége láttán lett nagyobb, s már távozóban még szavakba rótta a népe nyelvén írt Halászatot Ö most a minden itt s a semmi. A tenger ő, és ő a cseppnyi csepp. Az ember ő, és benne minden ember, s a kicsiny felhő, mely fenn leng, libeg. Sxép magyar nyelv F&le botja Füle botját se mozdítja: ezt a szólást széliében használjuk, s igen pontos, szabatos értelemben: rá se hederít, semmibe se veszi, fütyül rá, vagy közönségesebb formában: oda A paksi téglagyár Foto: Jantner János se bagózik. Holott a füle-botja szó teljességgel értelmetlen. De mindjárt értelmessé és elevenné válik, ha fölkeressük eredeti formáját: ,.File bojtyát se hajtya”, — mondják a palócok a Magyar Tájszótár szerint, Heves megyében pedig: „Feje bojtját se hajtja arra". Á szólás egyéb változatait az ország több vidékén feljegyezték, de magyarázata mindenütt ugyanaz: semmit sem ad rá, semmit se szól hozzá, rá se hallgat a szóra. A hasonlat az állatvilágból ered, s kivált a legélesebb hallású állatra, a hiúzra illik, mely fülei hegyén szőrpama- tot, bojtot visel: ezt mozgatja, ha valami fölkelti figyelmét, vagy mozdulatlanul hegyezi, ha valami erősen leköti. De ugyanígy tesz minden állat, amely mozgatni tudja fülét, s így ez az igen kifejező mozdulat átvitt értelemben alkalmaz* ható az emberre is; félreértés nélkül szoktuk mondani: hegyezi a fülét, vagy füle „botját”, helyesebben bojtját se mozdítja. Az értelmetlen formaváltozás onnan származik, hogy a sűrű használat folytán az eredeti szemlélet elhomályosult, olyannyira, hogy nem egy helyt — így Miskolc vidékén — ez a szólás járja: „Feje botját se mozgatja.” VÁRKONYI NÁNDOR
