Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-03 / 181. szám

Ottfelejteti gyerekek! Fülsiketítő kiabálás. Három gyerek csépeli egymást. Vala­mi színes rongyért vesztek össize. Már néhány perce fi­gyelem őket. Ök nem vesznek észre. Megfogom az egyik vál­lát: — A Kalányos Rozika itt­hon van? — Abban a cserepes házban lakik. De nincs itthon. A Ró­zsavölgyi Gyula sincs. — Az ki? — Hát a Kalányos Rozika ura. Miközben a szekszárdi vas- útpart menti kunyhók között rérdig taposom a gazt, egy fia­talasszony áll elém. — Én vagyok a Rozi testvé­re. Mit akarnak tőle? — Hát a gyerek ügyben ke­resem. Nem hozta haza a kór­házból. Miért? — Mert börtönben van. Úgy május körül hívták be. — De a gyerek tavaly janu­árban született. Azóta elhoz­hatta volna?! — Nem akarta, mert számí­tott a börtönre. Meg gondolta, hogy a kórházban jobb helye lesz, mint itt... A másfél éves Rozika mit sem sejtve nagyokat nevet az aprócska kórházi ágyban, bol­dogan gügyög valamit, s hoz­zá az ágy rácsát csapkodja, ö xg nem tudia, hogy milyen ■ "s vár rá. Őneki az jelenti az örömöt, ha tisztába teszik, megetetik, vagy rámosolyog­nak, esetleg egy-két kedves szót mondanak. De a csöpp gyerek boldogsága igazibb len­ne, ha édesanyja kezéből kap­ná az ételt, még vidámabban nevetne, ha anyai hang becéz­né. Sajnos Rozika nem szok- hatta meg az anyai hangot, ösztönei is talán csak a tár­gyakra reagálnak. Nincs megszokott hang, sem arc, sem kéz... Ä szekszárdi kórházban nem Rozika az egyetlen ottfelej­tett gyerek. Sajnos sok édes­anya kel fel a szülőágyról s távozik gyermeke nélkül — ki tudja hova. Nem kérnek az anyai érzésből, nem hiányzik nekik gyermekük, aki kilenc hónapon át része volt testük­nek. A kórházban még tava Ív is működött a gverek elfekvő osztály, de ápolónő hiányában meg kellett szüntetni. Most ezek az elhagyott embermlán- ták a betegek között feksze­nek. Ott, ahol éppen üres ágy van. Hogy jobb helyük van-e a kórházban, mint otthon? Nem tudni. Itt mindenesetre pontosan etetik, naponta für­detik és rendszeresen teszik tisztába őket. Ugyanakkor számtalan betegség várakozik, mikor csaphat le ráiuk. Mert a kórház a kórok háza. Az aranyszőke Kovács Csa­ba alig két hétig volt otthon, édesanyjánál. Már több mint egy esztendeje, hogy a bátai védőnő erőszakkal hozta visz- sza a kórházba, nehogy Csa­ba is testvére sorsára jusson, aki éhen halt. (!) Édesanyja — aki nem dolgozik — még- csak nem is érdeklődik gyer­meke után. A kórház időköz­ben — mint már annyiszor — átadta az ügyet az illetéke­seknek, akik a gyermeket cse­csemőintézetbe utalták. De hiába Van meg a határozat, amikor a mecsekjánosi cse­csemőotthon befogadóképessé­ge is véges, s egyelőre nincs •hely. Talán a jövő év áprili­séban Szekszárdon is átadják a megyei csecsemőotthont, ahol majd kétszázötven kese­rű sorsra született gyermeket tudnak elhelyezni. Kimondhatatlanul rossz ér­zés a kis fehér ágyak között járni. Sok kis ráncos kéz vár­ja, hogy megfogjuk, majd há­lás szemmel, kísérnek az ajtó­ig, hogy azután addig sírja­nak, míg elnyomja őket az álom. Ezek a kis anyanélküli­ek talán még jobban igénylik a szeretetet, a mosolyt, a ked­ves szót, mint a szép gyerek­szobák lakói. Nem ismerik az anya csókját sem. A kórházban minden „ott­hagy ottnak” duzzad a kórla­pot tartó borítékja a sok hi­vatalos levéltől, aktától. Talá­lomra veszünk ki közülük egyet. A kis tulajdonos neve: Orsós József. Most másfél éves. Édesanyja Pariban la­kik. Gyermeke sorsa nem ér­dekli. Meglepődöm, mert a dossziéban mégis találok né­hány magánlevelet. A kis .Jós­ka nővére írta őket: „Tisztelt Doktor bácsi! Ha ott van a testvérem, Orsós Jó­zsika, legyen szíves megírni, hogy hány kilós, és milyen nagy, és tud-e már beszélni és járni. Lakást készítünk neki. Legyen olyan kedves, küldje el Józsika fényképét, de ha nincs, fényképeztesse le. Tisz­telettel: Orsós Margit VII. osz­tályos tanuló.” A doktor bá­csi lefényképeztette a kisfiút, a képet elküldte Margitnak, aki azt tervezi, ha végez az iskolában, dolgozni megy és gondoskodik öccséről. Más gyereket ilyenkor már századszor állítanak a lencse elé. De nem kórházi ingecské- ben. * Szekszárdon, a Bartina utca 71-ben lakik Pók Ferencné. A vaskaputól a házig gazdag lu­gas alatt vezet az út. Mellet­te a szárítókötélen ragyogó fe­hér gyermekruhák. — Rudikáé. A kis Horváth Rudié, aki másfél hónapja ke­rült hozzám. Én nevelem. Igaz, hogy hatvan éves va­gyok, de bírom. Meg jobb ne­ki itt, mint az intézetben, ha már aiz anyja eldobta — mondja az őszhajú asszony. — De tessék bejönni. A szobában dupla ágy, sez- lon, televízió, szép szőnyegek. No meg a járóka. De a két esztendős Rudika nem járni tanul a kis léckerítés között. — Örülök, ha segítéssel fel tud ülni. Tőle már ez is nagy eredmény. Beszélni még egy szót sem tud. Látja, ilyen az, akinek nincs anyja. Mert ki foglalkozzon vele? De majd itt mindent megtanul — s fel­emeli a kezével kapkodó gye­reket a nevelőanyja. — Ami­kor idehoztuk, úgy széjjel áll­tak a lábai, hogv egy hétig össze kellett kötni. — Miért vállal gyerekneve­lést? — Mert sajnálom őket. Tu­dom, mit jelent ezeknek egy szép szó. Nyolcéves korom­ban én is árva lettem. De nem úgy, mint ezek a kis sze­rencsétlenek. Különben már harm:"ckét gyereket neveltem föl. Állami segítséggel: havi 6—700 forinttal. — S mi lett velük azután? — Három-négy éves koruk­ban örökbe fogadta valaki őket. Aztán vagy megmarad­tak ott, vagy nem... * Magyarországon gyermek­kultusz van. Állítólag. Az vi­szont tény, hogy a „gyermek- imádatból” aránytalanul sok jut — szerencsére a na­gyobb résznek — és semmi a kisebbségnek. Az ő részükre hiába vannak a gyermekne­velést segítő törvények, hiába az anya- és gyermekvédelem, sőt az új lakástörvényben is helyet kapott a gyermek ér- deke — és mégis... Elkeserítő összehasonlítás. Egyik gyereknek már születé­se előtt elkészül a gyerekszo­ba, szigorú rendben várják jöttét a szekrénybe rakott pe­lenkák, ingek, réklik, takarók és a szülők, nagyszülők, ro­konság szeretete. A másikat pedig ki tudja, melyik kórhá­zi ágy várja, ahol a kötelező hat nap egy-egy óráját tölthe­ti majd édesanyjával, aki gyermeke szoptatása közben is csak „szabadulását” várja. S ezek a nők, akikből kive­szett minden anyai érzés, szü­lői felelősségtudat, emberség, boldogan lépnek ki üres kéz­zel és szívvel a kórház kapu­ján. Azén a kórházén, ahol „megszabadultak” terhűktől. Mert nekik a gyermekszülés csak véletlen kaland, szórako­zás. keserű, emléke maradt. S hiába keresik az indokot, s ta­lálnak ki bármit, hogy „ott jobb helye van a gyereknek”, meg „dehogy viszem haza, hisz orvos utalta be”, ezek mind csak ii;es szavak. Fon­tosabb a saját nyugalmuk, ké­nyelmük, boldogságuk, ha ugyan gyermeke nélkül egy­általán nyugodt, boldog lehet egy nő, egy anya. Azon is érdemes eltűnődni, hogy ezek a kórházban felej­tett gyerekek, ezek a szelle­mileg elmaradott emberpalán­ták a jövő generációjának egy részét jelentik. És Tolna me­gye — a második legkisebb megye — négy nevelőotthoná­ban tavaly 374 gyermek volt, a gyönki gyermek- és ifjúság­védő intézetben pedig 131 új lakót vettek fel 1970-ben. * — Inkább a karomat vá­gatnám le, mintsemhogy el­hagynám a gyerekemet — mondta egy szülő anya a kór­házban. Sokan karlevágás nélkül is megteszik. HORVÁTH MÁRIA A Volán 11. sz. Vállalat felvételre keres ANYAGGAZDÁLKODÁSI ELŐADÓT, RAKTÁRI MUNKÁSOKAT ÉS GYAKORLOTT gyors- és gépírót. Jelentkezni lehet a vál­lalat munkaerő-gazdálko­dási csoportnál Szekszárd, Tarcsay V. u. 21. (43) Alsótengelici Kísérleti Gazdaság alkalmaz ÉPÜLETBÁDOGOST Fizetés kollektív szerző­dés szerint. Jelentkezők­nek útiköltséget térítünk. Jelentkezés a gazdaság központjában, Középhid- végen. (31) Ne haragudj, kérlek, megérdemelted azt a csárdás pofont, aminek gyógypedagógiai célja az észretérítés volt. Őszintén szólva azon csodálkozom, hogy csak egy ütés csattant ott, a dombori vízparton, mert a csődületben akadhatott volna éppen más is, akiben a bénító ijedelem haragra vált abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy eszetlen kamasztréfa áldozata lett. Barátom, ne protestálj, őrizd meg inkább a nyakleves emlékét és soha többet ne játssz olyat, ami nem játék, ami később esetleg mások életébe kerülhet. Az ember, ha kicsit is felnőtt már, tulajdon életét sem kockáztathatja! Nem kér­lek, nincs igazad! Meggondolatlan, ostoba játék vízbefúlósdit játszani, segítségkiáltásokat és jajokat bugyborékolni, kivált olyan kitűnően imitált föl- s alábukásokkal, mint azt te tet­ted. Sőt, minél élethűbben játszol, annál veszedelmesebb a dolog. Az, hogy te megúsztad és ellenálló ficánkolásod meg­tört „megmentőd” elszánt akaratán — aki bement érted —. s végül nevetés helyett nyilvános megszégyenítés lett a díja a produkciódnak, kiváló szerencse. De az ilyen vízparti una­loműző közjátékok gyümölcse beérhet ám úgy is, hogy a folyó közepén valaki segítségért kiabál, és a veszélyt nem veszi komolyan senki a parton heverészők, a sekélyben lubic­kolok közül, mert fülük hozzáedződött az éretlen, felelőtlen tréfacsinálók „szórakozásaihoz”. A veszélyérzet, a segítség­adás éber szándékának ily módon történő elaltatása tragé­diák láncreakcióját indítja, indíthatja el. Viszonylag szorgalmas újságolvasó vagy, még nyáron is, nem teszel egy lépést sem táskarádió nélkül, nem tudom elképzelni, hogy nem rendítenek meg, nem ösztökélnek óva­tosságra azok a hírek, amelyek szűkszavúan a nyár tragédiái­ról szólnak. Nem hiszem, hogy érzéketlenül hallgatod ezeket a híreket, és hidegen hagy, hogy újra, ma megint életet ra­bolt a víz, hiszen majd minden napra jut ilyen szomorú szenzáció, hiába a sok szabály, tilalom, óvatosságra figyel­meztető és azt számon is kérő hatósági intézkedés. Ősz ele­jén, amikor megcsináljuk a nyár mérlegét, az adatokból az derül ki évről évre, hogy növekszik a halálos végű fürdőzé­sek száma. Az áldozatok zöme gyerek, vagy alig ifjúvá ser­dült, és a vizsgálatok rendszerint azt derítik ki, hogy az áldo­zat, áldozatok vigyázatlansága okozta a tragédiát, mert ott fürdöztek, ahol tilos, ahol rejtett veszélyeknek szolgáltatták ki magukat, ahol nem tudott a segítségükre sietni senki, vagy ahol felelőtlen egyének korábban már eljátszották a segítségadás életmentő komolyságát úgy, ahogy ezt te is meg­kísérelted. Azt mondod; — „Na jól van, kaptam egy pofont, el van boronáivá az ügy!” Készséggel elfogadom, ha a lecke tanulsága felelős meg­gondolással párosul és a jövőben nemcsak, hogy te nem ját­szol vízbefúlósdit, de föllépsz azok ellen, akik ilyenre vete­medve „szórakoznak”. Erre maholnap már 18 éved is köte­lez! — li — a június, július augusztus havi előfizetéses szelvények között. Nyeremények: havonta 1-1 ZSIGULI személygép- kocsj,60QQ Ft-os campingfelsierelési utalvánnyal ■Me< \ '1101111 it Iftnriiirfnrri í-v.-.— ÍU Elfekvő készletből eladás­ra kínál PL jelű, vala­mint P2 jelű DUZZASZTOTT PERLITET, MŰANYAG ZSÁKOKBAN. Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat anyaggazdálko­dási osztálya, Szekszárd, Keselyűsi út 6. Telefon: 123—30. Stern. (12) Az Alsópéli Állami Gaz­daság vízvezeték-szerelő, mezőgazdasági gépszerelő, villanyszerelő szakmunkásokat keres felvételre. Jelentkezés a gazdaság központjában. (14)

Next

/
Thumbnails
Contents