Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-03 / 181. szám
Ottfelejteti gyerekek! Fülsiketítő kiabálás. Három gyerek csépeli egymást. Valami színes rongyért vesztek össize. Már néhány perce figyelem őket. Ök nem vesznek észre. Megfogom az egyik vállát: — A Kalányos Rozika itthon van? — Abban a cserepes házban lakik. De nincs itthon. A Rózsavölgyi Gyula sincs. — Az ki? — Hát a Kalányos Rozika ura. Miközben a szekszárdi vas- útpart menti kunyhók között rérdig taposom a gazt, egy fiatalasszony áll elém. — Én vagyok a Rozi testvére. Mit akarnak tőle? — Hát a gyerek ügyben keresem. Nem hozta haza a kórházból. Miért? — Mert börtönben van. Úgy május körül hívták be. — De a gyerek tavaly januárban született. Azóta elhozhatta volna?! — Nem akarta, mert számított a börtönre. Meg gondolta, hogy a kórházban jobb helye lesz, mint itt... A másfél éves Rozika mit sem sejtve nagyokat nevet az aprócska kórházi ágyban, boldogan gügyög valamit, s hozzá az ágy rácsát csapkodja, ö xg nem tudia, hogy milyen ■ "s vár rá. Őneki az jelenti az örömöt, ha tisztába teszik, megetetik, vagy rámosolyognak, esetleg egy-két kedves szót mondanak. De a csöpp gyerek boldogsága igazibb lenne, ha édesanyja kezéből kapná az ételt, még vidámabban nevetne, ha anyai hang becézné. Sajnos Rozika nem szok- hatta meg az anyai hangot, ösztönei is talán csak a tárgyakra reagálnak. Nincs megszokott hang, sem arc, sem kéz... Ä szekszárdi kórházban nem Rozika az egyetlen ottfelejtett gyerek. Sajnos sok édesanya kel fel a szülőágyról s távozik gyermeke nélkül — ki tudja hova. Nem kérnek az anyai érzésből, nem hiányzik nekik gyermekük, aki kilenc hónapon át része volt testüknek. A kórházban még tava Ív is működött a gverek elfekvő osztály, de ápolónő hiányában meg kellett szüntetni. Most ezek az elhagyott embermlán- ták a betegek között fekszenek. Ott, ahol éppen üres ágy van. Hogy jobb helyük van-e a kórházban, mint otthon? Nem tudni. Itt mindenesetre pontosan etetik, naponta fürdetik és rendszeresen teszik tisztába őket. Ugyanakkor számtalan betegség várakozik, mikor csaphat le ráiuk. Mert a kórház a kórok háza. Az aranyszőke Kovács Csaba alig két hétig volt otthon, édesanyjánál. Már több mint egy esztendeje, hogy a bátai védőnő erőszakkal hozta visz- sza a kórházba, nehogy Csaba is testvére sorsára jusson, aki éhen halt. (!) Édesanyja — aki nem dolgozik — még- csak nem is érdeklődik gyermeke után. A kórház időközben — mint már annyiszor — átadta az ügyet az illetékeseknek, akik a gyermeket csecsemőintézetbe utalták. De hiába Van meg a határozat, amikor a mecsekjánosi csecsemőotthon befogadóképessége is véges, s egyelőre nincs •hely. Talán a jövő év ápriliséban Szekszárdon is átadják a megyei csecsemőotthont, ahol majd kétszázötven keserű sorsra született gyermeket tudnak elhelyezni. Kimondhatatlanul rossz érzés a kis fehér ágyak között járni. Sok kis ráncos kéz várja, hogy megfogjuk, majd hálás szemmel, kísérnek az ajtóig, hogy azután addig sírjanak, míg elnyomja őket az álom. Ezek a kis anyanélküliek talán még jobban igénylik a szeretetet, a mosolyt, a kedves szót, mint a szép gyerekszobák lakói. Nem ismerik az anya csókját sem. A kórházban minden „otthagy ottnak” duzzad a kórlapot tartó borítékja a sok hivatalos levéltől, aktától. Találomra veszünk ki közülük egyet. A kis tulajdonos neve: Orsós József. Most másfél éves. Édesanyja Pariban lakik. Gyermeke sorsa nem érdekli. Meglepődöm, mert a dossziéban mégis találok néhány magánlevelet. A kis .Jóska nővére írta őket: „Tisztelt Doktor bácsi! Ha ott van a testvérem, Orsós Józsika, legyen szíves megírni, hogy hány kilós, és milyen nagy, és tud-e már beszélni és járni. Lakást készítünk neki. Legyen olyan kedves, küldje el Józsika fényképét, de ha nincs, fényképeztesse le. Tisztelettel: Orsós Margit VII. osztályos tanuló.” A doktor bácsi lefényképeztette a kisfiút, a képet elküldte Margitnak, aki azt tervezi, ha végez az iskolában, dolgozni megy és gondoskodik öccséről. Más gyereket ilyenkor már századszor állítanak a lencse elé. De nem kórházi ingecské- ben. * Szekszárdon, a Bartina utca 71-ben lakik Pók Ferencné. A vaskaputól a házig gazdag lugas alatt vezet az út. Mellette a szárítókötélen ragyogó fehér gyermekruhák. — Rudikáé. A kis Horváth Rudié, aki másfél hónapja került hozzám. Én nevelem. Igaz, hogy hatvan éves vagyok, de bírom. Meg jobb neki itt, mint az intézetben, ha már aiz anyja eldobta — mondja az őszhajú asszony. — De tessék bejönni. A szobában dupla ágy, sez- lon, televízió, szép szőnyegek. No meg a járóka. De a két esztendős Rudika nem járni tanul a kis léckerítés között. — Örülök, ha segítéssel fel tud ülni. Tőle már ez is nagy eredmény. Beszélni még egy szót sem tud. Látja, ilyen az, akinek nincs anyja. Mert ki foglalkozzon vele? De majd itt mindent megtanul — s felemeli a kezével kapkodó gyereket a nevelőanyja. — Amikor idehoztuk, úgy széjjel álltak a lábai, hogv egy hétig össze kellett kötni. — Miért vállal gyereknevelést? — Mert sajnálom őket. Tudom, mit jelent ezeknek egy szép szó. Nyolcéves koromban én is árva lettem. De nem úgy, mint ezek a kis szerencsétlenek. Különben már harm:"ckét gyereket neveltem föl. Állami segítséggel: havi 6—700 forinttal. — S mi lett velük azután? — Három-négy éves korukban örökbe fogadta valaki őket. Aztán vagy megmaradtak ott, vagy nem... * Magyarországon gyermekkultusz van. Állítólag. Az viszont tény, hogy a „gyermek- imádatból” aránytalanul sok jut — szerencsére a nagyobb résznek — és semmi a kisebbségnek. Az ő részükre hiába vannak a gyermeknevelést segítő törvények, hiába az anya- és gyermekvédelem, sőt az új lakástörvényben is helyet kapott a gyermek ér- deke — és mégis... Elkeserítő összehasonlítás. Egyik gyereknek már születése előtt elkészül a gyerekszoba, szigorú rendben várják jöttét a szekrénybe rakott pelenkák, ingek, réklik, takarók és a szülők, nagyszülők, rokonság szeretete. A másikat pedig ki tudja, melyik kórházi ágy várja, ahol a kötelező hat nap egy-egy óráját töltheti majd édesanyjával, aki gyermeke szoptatása közben is csak „szabadulását” várja. S ezek a nők, akikből kiveszett minden anyai érzés, szülői felelősségtudat, emberség, boldogan lépnek ki üres kézzel és szívvel a kórház kapuján. Azén a kórházén, ahol „megszabadultak” terhűktől. Mert nekik a gyermekszülés csak véletlen kaland, szórakozás. keserű, emléke maradt. S hiába keresik az indokot, s találnak ki bármit, hogy „ott jobb helye van a gyereknek”, meg „dehogy viszem haza, hisz orvos utalta be”, ezek mind csak ii;es szavak. Fontosabb a saját nyugalmuk, kényelmük, boldogságuk, ha ugyan gyermeke nélkül egyáltalán nyugodt, boldog lehet egy nő, egy anya. Azon is érdemes eltűnődni, hogy ezek a kórházban felejtett gyerekek, ezek a szellemileg elmaradott emberpalánták a jövő generációjának egy részét jelentik. És Tolna megye — a második legkisebb megye — négy nevelőotthonában tavaly 374 gyermek volt, a gyönki gyermek- és ifjúságvédő intézetben pedig 131 új lakót vettek fel 1970-ben. * — Inkább a karomat vágatnám le, mintsemhogy elhagynám a gyerekemet — mondta egy szülő anya a kórházban. Sokan karlevágás nélkül is megteszik. HORVÁTH MÁRIA A Volán 11. sz. Vállalat felvételre keres ANYAGGAZDÁLKODÁSI ELŐADÓT, RAKTÁRI MUNKÁSOKAT ÉS GYAKORLOTT gyors- és gépírót. Jelentkezni lehet a vállalat munkaerő-gazdálkodási csoportnál Szekszárd, Tarcsay V. u. 21. (43) Alsótengelici Kísérleti Gazdaság alkalmaz ÉPÜLETBÁDOGOST Fizetés kollektív szerződés szerint. Jelentkezőknek útiköltséget térítünk. Jelentkezés a gazdaság központjában, Középhid- végen. (31) Ne haragudj, kérlek, megérdemelted azt a csárdás pofont, aminek gyógypedagógiai célja az észretérítés volt. Őszintén szólva azon csodálkozom, hogy csak egy ütés csattant ott, a dombori vízparton, mert a csődületben akadhatott volna éppen más is, akiben a bénító ijedelem haragra vált abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy eszetlen kamasztréfa áldozata lett. Barátom, ne protestálj, őrizd meg inkább a nyakleves emlékét és soha többet ne játssz olyat, ami nem játék, ami később esetleg mások életébe kerülhet. Az ember, ha kicsit is felnőtt már, tulajdon életét sem kockáztathatja! Nem kérlek, nincs igazad! Meggondolatlan, ostoba játék vízbefúlósdit játszani, segítségkiáltásokat és jajokat bugyborékolni, kivált olyan kitűnően imitált föl- s alábukásokkal, mint azt te tetted. Sőt, minél élethűbben játszol, annál veszedelmesebb a dolog. Az, hogy te megúsztad és ellenálló ficánkolásod megtört „megmentőd” elszánt akaratán — aki bement érted —. s végül nevetés helyett nyilvános megszégyenítés lett a díja a produkciódnak, kiváló szerencse. De az ilyen vízparti unaloműző közjátékok gyümölcse beérhet ám úgy is, hogy a folyó közepén valaki segítségért kiabál, és a veszélyt nem veszi komolyan senki a parton heverészők, a sekélyben lubickolok közül, mert fülük hozzáedződött az éretlen, felelőtlen tréfacsinálók „szórakozásaihoz”. A veszélyérzet, a segítségadás éber szándékának ily módon történő elaltatása tragédiák láncreakcióját indítja, indíthatja el. Viszonylag szorgalmas újságolvasó vagy, még nyáron is, nem teszel egy lépést sem táskarádió nélkül, nem tudom elképzelni, hogy nem rendítenek meg, nem ösztökélnek óvatosságra azok a hírek, amelyek szűkszavúan a nyár tragédiáiról szólnak. Nem hiszem, hogy érzéketlenül hallgatod ezeket a híreket, és hidegen hagy, hogy újra, ma megint életet rabolt a víz, hiszen majd minden napra jut ilyen szomorú szenzáció, hiába a sok szabály, tilalom, óvatosságra figyelmeztető és azt számon is kérő hatósági intézkedés. Ősz elején, amikor megcsináljuk a nyár mérlegét, az adatokból az derül ki évről évre, hogy növekszik a halálos végű fürdőzések száma. Az áldozatok zöme gyerek, vagy alig ifjúvá serdült, és a vizsgálatok rendszerint azt derítik ki, hogy az áldozat, áldozatok vigyázatlansága okozta a tragédiát, mert ott fürdöztek, ahol tilos, ahol rejtett veszélyeknek szolgáltatták ki magukat, ahol nem tudott a segítségükre sietni senki, vagy ahol felelőtlen egyének korábban már eljátszották a segítségadás életmentő komolyságát úgy, ahogy ezt te is megkísérelted. Azt mondod; — „Na jól van, kaptam egy pofont, el van boronáivá az ügy!” Készséggel elfogadom, ha a lecke tanulsága felelős meggondolással párosul és a jövőben nemcsak, hogy te nem játszol vízbefúlósdit, de föllépsz azok ellen, akik ilyenre vetemedve „szórakoznak”. Erre maholnap már 18 éved is kötelez! — li — a június, július augusztus havi előfizetéses szelvények között. Nyeremények: havonta 1-1 ZSIGULI személygép- kocsj,60QQ Ft-os campingfelsierelési utalvánnyal ■Me< \ '1101111 it Iftnriiirfnrri í-v.-.— ÍU Elfekvő készletből eladásra kínál PL jelű, valamint P2 jelű DUZZASZTOTT PERLITET, MŰANYAG ZSÁKOKBAN. Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat anyaggazdálkodási osztálya, Szekszárd, Keselyűsi út 6. Telefon: 123—30. Stern. (12) Az Alsópéli Állami Gazdaság vízvezeték-szerelő, mezőgazdasági gépszerelő, villanyszerelő szakmunkásokat keres felvételre. Jelentkezés a gazdaság központjában. (14)
