Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-26 / 200. szám

Am építőipari párt-vb tárgyalta Középpontban a termelés és annak fő ereje, az alkotó ember Legyenek bár gazdaságpoli­tikai, vagy pártépítési termé­szetű napirendjeik, ebben a testületben sohasem v onat- koztatnak el a legfontosabb­tól, a termelést produkáló, azt előmozdító tevékeny em­bertől. A Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalat MSZMP Végrehajtó Bizottsá­ga ülésein mindig szem előtt tartják, hogy a kötelességtudó építők az érdekek egyeztetésé­nek szemszögéből vegyék szem­ügyre eredményeiket és gond­jaikat. E szokásaikat már a té­maválasztásnál is, de még in­kább kifejezésre juttatják a vi­ták folyamán. Az e heti, hétfői vb-ülésen ebből az alapállás­ból vizsgálták meg a vállalati kollektív szerződéskötés ta­pasztalatait és a kormány ál­tal kiemelt beruházás, a báta- széki kerámia- és cserépgyár építkezésén lévő szakvezetők és társadalmi szervek között kialakult együttműködést. Az építőipari vállalat párt- bizottságának titkára, Varga Mihály által vezetett és össze­foglalt vb-ülésen megjelent és hozzá is szólt a vitában Vasz- kó Lajosné, a megyei pártbi­zottság tagja. Az általunk pub­likálásra kiválasztott eiső na­pirend előadója Prokos József szb-titkár, a vállalati párt-vb tagja volt. további támogatást kc-U kap- niok. A gazdaságossági szem­lélet alapján került szóba, hogy még mindig soknak tart­ható az időbérben részesülők harminc százalékos aránya, kevésbé ösztökél a több, jobb munkára. A lehetőségekhez mérten törekedni kell ennek folyamatos csökkentésére a teljesítménybér növelésével. Állást foglalt a testület, hogy a nagytömegű munkálatoknál is elengedhetetlen a minőség, a fegyelmezett és céltudatos, jövedelmező termelés, nagy teret kapott a tekintély ily módon való megalapozása és erősítése. Miután az előterjesztést el­fogadta és véleményével ki­egészítette a vállalati párt- vb, felhívta a figyelmet arra, hogy a kollektív szerződésben foglaltak megvalósítása to­vábbra sem kerülhet le a min­dennapi munkában a napi­rendről. A pártbizottság tit­kárának javaslatára, hatáskö­rében példát mutatva, úgy határozott a szűkebb párt- testület, hogy a jövő esztendő második felében visszatér a témára, ismét napirendre tűz­ve megvizsgálja a kollektív szerződés mikénti megvalósí­tását, politikai kihatásait. Ez a döntés bizonyára még élén- kebb és következetesebD tevé­kenységre buzdít az építőipari vállalatnál. SOMI BENJÁMINNÁ Először 1948. február 14-én látta meg a napvilágot Erős István aparhanti fiatalember. Másodszor „született" 1971. jú­lius 17-én délelőtt tíz órakor. ♦ Karika András főagronómus: — Kombájnozott a Pista, Nagyvejkén a Varasdi-dülőben. Erősen partos-oldalas ott a ta­laj, a kombájn egész nap fél- oldalvást tudott járni, szétdur- rant a kereke, a nagy terhelést nem bírta. Ez pénteken volt. Szombaton, július 17-én az em­berek kivonultak, hogy a de- fektet megszeretik. Vittek mindent magukkal. Csak ami­kor hozzáfogtak volna a mun­kához, kiderült, hogy az eme­lő elsüllyed, alá kellene rakni valamit. Az Erős Pista fogta magát, felkapott Palkó Titusz vadonatúj MTZ 50-es trakto­rára és beszaladt Nagyvejkére deszkáért. Amikor visszafelé jött, akkor történt a szeren­csétlenség. A nyomok úgy mu­tatták, hogy körülbelül húsz méteren keresztül fokozatosan húzódott az út széle felé, és ott zuhant a gép a 14 méteres szakadékba. Kétszer teljesen körülfordult a gép, és még egy félszer. Akkor a tetején állt meg. A kerekei fölfelé álltak. Azonnal kirohantunk, én Erőst orvoshoz, kórházba küldtem, mert vérzett a füle mögött, meg ki tudja mi lehet... A fiú maga mászott ki a fülkéből. Sápadt volt, nagyon megijedt. Bodony Gyula gépcsoport­vezető: — Ha a traktoron nincs vé­dőkeret, akkor most csak ha­lottról tudnánk beszélni. Az a keret mentette meg Erős Ist­vánt. Két és félszer fordult meg oldalvást a traktor, csoda, hogy nem lett nagyobb baja. Az meg egyenesen hihetetlen, hogy az Erős épségben meg­úszta ezt a szörnyű balesetet. Jelzem, csak a jugoszláv anyagból csinált keret a meg­bízható. A magyar acélból ké­szített összelapul a harminc­Beépítették a javaslatokat — a többség elégedett Elismerték, valóban kollek­tív munkával készült az öt esz­tendőre hatályos „üzemi tör­vény” a vállalatnál. Tgy volt egyrészt az előkészületek első fázisától az aláírásig, másrészt a különböző szakbizottságokba bekapcsolódtak a párt, a szak- szervezet, a KISZ aktivistái. Ezek a munkabizottságok a vállalati dolgozók — a munká­sok, műszakiak, alkalmazottak — körében gyűjtötték a javas­latokat, véleményt kértek, mérlegeltek, tervezeteket készí­tettek. Arra törekedtek és si­kerrel, hogy a gazdag eszme­cserét követően bekerüljenek az ésszerű javaslatok a szak- szervezeti tanács elé kerülő előterjesztésbe. Többszörös mó­dosítások után vitték az elkép­zeléseket a dolgozók termelési tanácskozásai elé, s az ott el­hangzott javaslatok közül ti­zennyolcat be is építettek a kollektív szerződésbe. Nehézséget okozott, hogy az időben elkezdett felkészüiés el­lenére, a munka közepette, il­letőleg késve je’entek meg a rendeletek. Elégedetten konsta­tálták a vb-ülésen, hogy az üzemtől küldött jelzések is hozzájárultak ahhoz, hogy a felsőbb szervek egy hónappal megnyújtották a kollektív szerződések elkészítésének ha­táridejét Élénk viták folytak a vál­lalatnál ' a cjolgozók körében a törzsgárda anyagi és erköl­csi megbecsülésének biztosí­tása felett — kell-e növelni, avagy nem az ő nyereségrésze­sedésüket — forszírozták a munkaruhák kihordási idejé­nek csökkentését. A többség Amiben messzebb is tekintettek Amíg szinte egyöntetűen he­lyeselték az építőmunkások a törzsgárda erőteljesebb meg­becsülését, még ma is vitat­ják a felmondási idő hos6zas- ságát, sokallják, bár megsza­vazták. Megszabta a vb, hogy ennek kétoldalúságával to­vábbra is foglalkozni kell, magyarázatot kell nyújtani arra, hogy ezzel a szabályo­zással mindkét fél kapott le­hetőséget, mind a vállalatot, mind a munkavállalót kötele­zi. Mások számára is irány- mutatóan, ügy foglalkozott a kollektív szerződéssel a vb, hogy, az abban foglaltak ne merüljenek feledésbe. Támo­gatták, hogy a szerződés tar­talmát a szakszervezet okta- tásszerűen ismertesse, miáltal emlékeztet a jogokra •'s köte­Népujság 1971. augusztus 26, megelégedésére ezek a javas­latok bekerültek a szerződés­be, illetve a csatolt szabály­zatokba. A dolgozók kollektíváit kép­viselő szakszervezet és a vál­lalat igazgatója a reális igé­nyek és a lehetőségek egyez­tetése folyamán együttesen tört lándzsát amellett, hogy a 15 esztendős hűség fejében 100 százalékos nyereségrésze­sedési többletben részesüljön minden érintett vállalati dol­gozó. A kollektív szerződésben rögzítették a szocialista mun­kaverseny anyagi dotálását, megszavazták a termelési ta­nácskozásokon a dolgozók, hogy bronz, ezüst, arany foko­zatot elért brigádok tagjai fe­jenként száz, kétszáz, illetve háromszáz forintot kapjanak. Tekintettel az egyre inkább meghonosodó új technológiára és a munkaegészségügy foko­zására, ami ezelőtt nem volt, a munka jellegéből fakadóan védőfelszereléseket, védőruhá­kat, szintetikus mosószereket is biztosít a szerződés a mun­kásoknak. (Jelzi a vállalat nagyságát, a dolgozók soka­ságát, hogy például kézmosó­szappanra évente fél millió forintot költ a vállalat.) Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy gondosan az üzemi és munkásdemokráciá­ra széles körben építve készült a kollektív szerződés. A jú­nius 30-i aláírást követően je­lent meg a gépkocsivezetők munkafeltételeivel, az alkal­mazottak kategóriába sorolha- tásával kapcsolatos rendelke­zés, így ezek figyelembevé­telével máris kiegészítésre szo­rul a vállalat alaptörvénye. lességekre, s ez szükséges, mert ma is adódnak zavarok az ismeretek hiánya miatt. Elvi-politikai alapon foly­tattak eszmecserét a vb tagjai a fagyszünettel kapcsolatos külön vállalati juttatás he­lyes, avagy helytelen voltáról. Az egyik álláspont szerint azért nem dotálhat fagyszü­net miatt külön is a vállalat, mert erre ma nincs módja. Lényege miatt inkább a tel­jesebb, a másik álláspontot fogadták el, mely szerint más okokból indokolt elvetni az ilyen címen adható külön jut­tatást. Nem akarják rászok­tatni a dolgozókat munka nél­kül szerzett jövedelemre, a pénzeszközöket inkább a tel­jesített célok jutalmazására helyes fordítani, s ezáltal is ösztönöznek a téliesítésre, a folyamatos és produktív mun­kára. A gazdaságpolitikai célok jegyében elismeréssel szóltak arról, hogy az alsóbb szintű vezetők hatáskörének növelése már hozni kezdi eredményét a felelósségteli munkában, ki­tértek arra, hogy az előírások betartása es betartatása terén Dolgozó nyugdíjasok munkaideje és munkabére A nyugdíjas munkaválla­lók és a munkaadók kérdé­seire az alábbiakban rögzítem álláspontunkat: A nyugdíjasok foglalkozta­tása — a munkaidő, illetőleg a munkára való igénybevétel szempontjából — a legkülön­bözőbb módon történik, kü­lönösen azóta, hogy a nyug­ellátás folyósítása melletti kereseti összeg nem havi öt­száz, hanem évi 6000 forint. A leggyakoribb foglalkoztatá­si módok a következők: — A 6000 forint keretösz- szeg eléréséig, vagy a nyug­díjfolyósítás szüneteltetése alatt teljes (azaz törvényes) munkaidővel történő alkal­mazás. — A rövidebb (napi, heti, havi) munkaidővel és annak megfelelő arányos munkabér­rel való alkalmazás. Mindkét lehetőségen belül több variá­ció is van, de lényeg, hogy a nyugdíjas dolgozók munkabé­rének megállapítása ugyan­azon módon történik, mint az egyéb, nem nyugdíjas dolgo­zóké, azonban mindig a mun­kaidő arányában. A munkaidőt pedig a munkabér figyelem- bevételével kell meghatároz­ni. A munkabér szempontjá­ból a ténylegesen betöltött munkakör (illetőleg végzett munka) az irányadó, függet­lenül attól, hogy a nyugdíjas dolgozót a nyugdíjaztatását megelőzően milyen munka­körben és milyen személyi alapbérrel foglalkoztatták. Például a dolgozó a nyugdí­jaztatását megelőzően havi 2400 forintos bérrel műveze­tőként állt munkaviszonyban, nyugdíjasként pedig mint szakmunkást 7 forintos óra­bérrel alkalmazták, vagy for­dítva. A munkaidő és a vele ösz- szefüggő munkabér megálla­pításával kapcsolatos szabá­lyok mellett nem szabad meg­feledkezni arról sem, hogy a nyugdíjas dolgozók is jogo­sultak a munkaközi szünetre, túlmunkavégzés esetén annak ellenértéke, alap- és pótsza­badságra stb. Hetenként (azaz hat munkanapon végzett mun­ka után) a nyugdíjas dolgo­zót is megilleti a heti pihe­nőnap, munkaszüneti nap ese­tén pedig a nyugdíjasnak sem kell munkát végeznie ég az e miatt kiesett munkaidőre részére is megjár a munka­bér. Ha pedig munkaszüneti napon is munkát kell végez­nie, a munkaszüneti napra eső munkabéren felül jogosult még az aznapi munkavégzés díjazására is. Más a helyzet azonban, ha a nyugdíjas dolgozót kifeje­zetten azért alkalmazták, hogy a heti pihenőnapokon (va­sárnapokon), szabadnapokon (szabad szombatokon), vala­mint munkaszüneti napokon helyettesítőként végezzen munkát. Ebben az esetben ugyanis csak a rendes mun­kabér jár számára, tehát a nyugdíjas dolgozót a végzett munkán felül nem illeti meg egyéb díjazás. Körösi István SZMT Közgazdasági Bizottság vezetője Életet mentett a védőkeret mázsás gép alatt. A fiú vállal­ta a kártérítést, körülbelül ki­lencezer forintról van szó. Ha a szakadék aljában nincs egy tuskó, amely a fülkét meg­nyomta, kevesebb lett volna a kár. így elgörbült a felni, szó­val nagy nyolcas lett a kerék­ben, deformálódott a kerék- agy, elrepedt a nagy vagdaló­zástól a kerékagyház, a védő­korlát tönkrement, meg egy csomó lemezmunka volt a fül­kén. Más semmi. Mondom, a fiú vállalta a kártérítést, jel­zem, egy kicsit ittas is volt. Egyébként a legjobb szerelő, soha nem volt vele probléma, valódi, belemenő, mindent megcsináló, bátor fiú. Mindent rá lehet bízni. Ez esetben azon- ban önfejű volt, senki nem küldte a deszkáért.., Erős István szerelő: — Amikor észrevettem, hogy az első kerék belefordul az út szélébe, megkapaszkodtam a kormányban, a kézigázt levet­tem, aztán ráléptem a fékre, kuplungra, megfeszítettem ma­gam, hogy ha vagdalózik a gép, ne essek ki belőle. Az el­ső fordulónál hallottam, hogy az asszonyok sikoltoznak, az­tán fejreálltam. Kimásztam a gépből, és már ott is volt né­hány asszony, meg Sebestyén Imre, kőműves. Jöttek a mun­katársaim is, a barátaim ösz- szevissza csókoltak, volt aki azt mondta, nyomott volna agyon a gép, mert azt sajnál­ta nem engem ... így történt. Ha nincs védőkeret, akkor'én meghalok. Azóta napról napra fogyok, alig tudok enni, a gyomromban valami idegesség­féle van. Más bajom nem lett A fülem mögött egy kis kar­colást kaptam, meg a fejemre egy búbot, más sérülésem nem volt... Szorítottam a kor­mányt, meg nyomtam a pe­dált, feszesen tartottam • ma­gam ... aztán egyszer a gép nagy zuhanás után fejreállt. Én meg kimásztam belőle. Hát így volt. Ha ülök, és várom. hogy majd megjavítják a kom­bájnt, talán nem történik a szerencsétlenség. * Egy évvel ezelőtt Aparhant község határában próbálták ki a Tolna megyei MEZŐGÉP bonyhádi üzemében készített borulást védő traktorkeretet. Akkor nem tudtak olyan tere­pet kiválasztani, hogy a gép — miután a partról lelökik —■ legalább kétszer forduljon meg. Filmet is készítettek a kísérletről. Azután Mórágy ha­tárában próbálták ki. Ott sem tudott a gép úgy megpördülni, mint ahogy a védőkeret ter­vezői szerették volna. Apar- hanton két és félszer fordult meg az MTZ-traktor. Erős Ist­vánt megvédte az acélkeret. Életben maradt. • A védőkeret ára 2830 forint. Az aparhanti tsz-ben három traktorra már felerősítették, harminc erőgépre még nem szerelték fel a biztonságot nyújtó, borulást védő acélke- retet. * 1972. január 1-től minden traktorra kötelező lesz felsze­relni a borulásvédő acél cső­keretet.- Pj ­Érettségizett fiúkat MŰSZERÉSZ­TANULÓNAK FELVESZÜNK 1971—72-es beiskolázás­sal. Jelentkezés: ozabó Szövetkezet Szekszárd, Arany J. u. 23. (399)

Next

/
Thumbnails
Contents