Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
Mint a beérkező anyaggal Ezek ma még láthatatlan dolgok, mondja a Müszergyár igazgatója ]Vf ag^ari Lászlóval, a szekiTX szárdi Mérőműszergyár igazgatójával az üzemi pszichológiáról, szociológiáról beszélgetünk. — Igazgató elvtárs, önt a gaz- úaságvezetőt foglalkoztatja, érdekli a pszichológia és a szociológia? — Érdekel, feltétlenül érdekel. — Sokan új divatnak tartják. Másolt a pszichológiáról, a szo.- cioíógiáről legfeljebb csak hallottak. Mit gondol, itt az ideje bevinni a lélektan tudományát az üzemekbe? — Itt az ideje? Én úgy fogalmazok, hogy kicsit elkéstünk Ennek a tudománynak már rég belül kellene lenni, hogy segítse a termelést és scsk dologban pontosabban, tudományos alapossággal adjon eligazítást a vezetésnek. Itt van például a munkaverse- liyek szervezése. Rendkívül fontos kérdés. De talán nem túlzók, ha kijelenjem, még mindig túl sok benne a spontaneitás. Ez most nem úgy baj, ahogy esetileg maga gondolja, szóval nem az a baj, hogy olykor a dolgozók maguk kezdeményezik a munka- Versenyt. Ez jó, de az még jobb lenne, ha pontosabban tudnánk, hogy itt nálunk, a Márőműszergyárban milyen forma felel meg legjobban a dolgozók alkatának, egyéniségének, milyen legyen az értékelés, egyáltalán, hogyan hasson. sokkal jobban az emberek egyéniségére. ha úgy tetszik büszkeségére. De ki ad ma erre választ? Hozzátenném, pontos, megbízható választ. — ön tehát ezzel azt akarja mondani, hogy kélségei vannak? Más szóval nem biztos abban, hogy a munkaverseny szervezése úgy jó, ahogyan most csinálják? — Nem vagyok benne biztos, hogy nem lehetne-e eredményesebb az üzemi pszichológia segítségével. — Csak a munkaversenyre gondol? — Deh.ogy a munkaversenyre, az emberre. Maga is nagyon jól tudja, hogy a szerszámokkal. á ^ériekkel, a berendezésekkel kellő gondossággal és alapossággal foglalkoznak az üzemekben általában mindenütt. Ehhez rendelkezésre állnak az osztályok, a csoportok, a szakemberek, a mérnökök és így tovább, és így tovább. Ilyen gondossággal és alapossággal nyomban hozzáteszem újból, tudományos -alapossággal viszont nem foglalkozunk a legfőbb értékkel. az élő munka megteremtőjével, az emberrel, a ddlgo- zóval. Negyedévenként tartok a gyárban munkásgyűlést. Ilyenkor rendszerint elmondom, többet kellene törődni az emberrel. Jobban kellene tudni, hogy egy-egy intézkedés hogyan hat. mit vált ki, sőt előre kellene sok mindent tudni abból, amit a pszichológia, a szociológia segítségével különösebb nehézségek nélkül meg is tudhatunk. — Magyari elvtárs, én elhiszem, amit mond, sőt tökéletesen egyetértek önnel, de győzze meg a kétkedőket. — Ne kívánjon tőlem olyat, ami nem az én dolgom. Egy gazdaságvezető vagy ismeri, vagy nem ismeri e kérdés jelentőségét. Rengeteg segédeszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy mndeniki megismerje. Nekem két év óta legkedvesebb olvasmányom az a kiadvány, amit az MTI és az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ ad ki a korszerű vezetésről. Egyébként nem véletlen, hogy a vezetőképző iskolákon, tanfolyamokon tantárgy a pszichológia, szociológia. — Megismétlem: győzze meg a kétkedőket. — Mi még sajnos sokszor leegyszerűsítünk dolgokat. Itt van például a munkaerővándorlás. Az egészségtelen munkaerőmozgásnak nemcsak az az előidézője, amit a felszín mutat ebben biztos vagyok. De azt már csak a pszichológia, a szociológia segítségével tudnánk viszonylag pontosan meghatározni, hogy mi a helyzet a mi üzemünkben, a Mérőműszergyárban. Bizonyos tapasztalatokra szert tesz az ember, de ezek csak részét képezik- az egésznek. Nagyon érdekes az, amit most mondok, és talán furcsa is, hogy éppen az én számból hallja. Mi még sokszor úgy foglalkozunk az új munkaerővel. mint a beérkező anyaggal-. Dehát az ember ennél több, sokkal több. Azt tehát látom, hogy az új belépőkkel rosszul foglalkozunk, de jó lenne -tudni, hogyan foglalkozzunk vele jól. Mi kellene ahhoz, hogy jobb legyen a közérzete, s megszeresse a munkahelyét. Mit kellene tenni, hogy a „belépő” rövid idő múlva ne legyen „kilépő”. Elmondok egy példát: A munkaügyi osztály megkapta a feladatot: a forgácsoló műhelybe vegyenek fel embereket. Kell. Jelentkezett egy ember, akinek szobafestő a szakmája. A munkaügy minden további nélkül felvette és „betette” a forgácsoló műhelybe. Ez a szobafestő 1800—2000 forintos keresetre számított, s nagy csalódás érte, mert mindössze hatszáz forintot keresett. Nem ismerte a fogásokat, képtelen volt lépést tartani a követelményekkel és a társaival. Hol követtük el a hibát? Hát ott, hogy a munkaügyi osztály ezt az embert a forgácsoló műhelybe felvette, csak azért, mert jelentkezett. Nyilvánvaló, hogy a szobafestőt szobafestőnek kellene elsősorban alkalmazni; Ha nem megy, akkor először gondoskodni kellene a megfelelő átképzésről. De hát erre ritkán terjed ki a munkaerővel foglalkozó részlegek figyelme. Amihez érteniük kellene, ahhoz itt ebben az esetben nem értenek, és nem is érthetnek. — Ne-n gondolja, hogy ez a példa kissé leegyszerűsíti az üzemi pszichológiát, szociológiát? — Jelezni szeretném csupán a fontosságát, a nélkülözhetetlenségét. Itt nálunk nagyon fontos lenne alkalmassági tesztvizsgálatokat végezni. Vannak olyan munkahelyek, ahol parányi csipeszekkel, alig látható hajszálrugók beépítésével dolgoznak, foglalkoznak az emberek. Ezért feltétlenül sokat számít a közérzet szempontjából az alkalmassági teszt. Az ideges természetű ember, az olyan, aki nem szereti a finom munkát, eleve elégedetlen, .békéden, csak azért, mert finom munkát kell végeznie. Hangsúlyoznám, itt most nem a teljesítményről van szó, hanem a dolgozó közérzetéről. Továbbá a környezetre kiható hangulati tényezők sokaságáról. Ezek ma még láthatatlan dolgok. — Bizonyára ön is tapasztalja igazgató elvtárs, hogy áz ösztönzők nem mindig azt váltják ki a kisebb kollektívákból, amire á vezetés számít. — Helyben vagyunk. A kérdést megfordítva azt mondanám, előre kellene tudnunk, hagy a jutalmazás, a munkadíjazás adott rendje milyen hatast vált ki a dolgozó kollektívából. Ha jó hatást, miért, ha rossz hatást, miért? Mitől van az, hogy olykor a legigazságosabbnak látszó jutalmazást, bérformát igazságtalannak minősítik? Ilyenkor kellene jönni a maga ajánlásaival a pszichológiának. Jó lenne pontosan szabályozni és jó irányba befolyásolni az üzemi légkört. Miért olyan, amilyen? Valamelyik nap megyek le a lépcsőn, összefutok egy nővel és egy férfivel. Látom az arcukon: rosszkedvűék. Megkérdezem tőlük: mi baj? Hát az volt a baj, hogy i idegen, gorombán tárgyaltak velük. Én mindig visszaemlók- szem az első münkahelyemte. Amikor jelentkeztem, hellyel kínáltak, barátságosak voltak hozzám, éreztem, hogy emberszámba vesznek. Ilyenformán már az első percekben megkedveltem azt a helyet, ahova tulajdonképpen hivatalosan még fel sem vettek. Itt is azt szeretném hangsúlyozni, hogy tudatosságra, módszerességre volna szükség. És ha már eny- nyit beszéltem, akkor nem hagyhatom szó nélkül a munkanap-fényképezést Ide nehéz embert találni. Munkásellenes dolognak tartják. A pszichológia az üzemen belül sokat tehetne annak érdekében, hogy az emberek megértsék, a munkanap-fényképezés nem ellenük, értük történik. Elsősorban azért, hogy ne érezzék jól magukat a selejt- gyártók, a lógósok, azok. akik ügyesen titkolják a naplopást, s jól érezzék magukat a szorgalmas, dolgos emberek. — Igazgató elvtárs, a szekszárdi műszergyárnak vaii pszichológusa, szociológusa? — Vártam ezt a kérdést. — Van? — Nincs. Szívesen alkalmaz, nánk akár holnap üzemi pszichológust, szociológust, de nincs. Annak meg semmi értelme. hogy valakit kinevezzek pszichológusnak, anélkül, hogy rendelkezne pszichológiai, szociológiai képzettséggel — Ez a magyarázata tehát annak, hogy ebben a háromezernél több dolgozót foglalkoztató üzemben az igazgató kénytelen megelégedni annyival, ameny* nyit elmondott? — Ez. — Köszönjük a beszélgetést. SZ. P. GYAKORLATON A kis település korán nyitó boltjában azt mondogatják az asszonyok, hogy valóságos áldás ez az éjjel jött eső. Bár csak így esne legalább három napig... Bizony, már majdnem kisült minden ... Néhány kilométerrel odébb, bent, az erdős dombok Jcö- zöít Turu Antal honvéd, gépkocsivezető viszont átkozza az esőt. így derül ki, hogy sok minden relatív. A falusi asszonyok örülnek a kánikulát enyhítő esőnek — a katonáknak viszont egy újabb „ellenség”, amelyet olyan helytállással kell legyőzni, mint amelyikre lőni kell. Ahogyan az elmúlt napokban, hetekben a kánikula megpróbáltatásait kellett elviselni á katonáknak, most a harcfeladat mellett a felázott tereppel kell küzdeni. Nagyon jellemzően állapította meg az egyik tiszt: — A kánikula eddig az embert tette próbára. Ez az eső most a technikát és az embert teszi próbára. Az éjszaka óta permetező eső „rétestésztává” változtatta a földes utak nehéz járművektől finom lisztté őrölt porát és korcsolyapályává a gyérfűvű domboldalakat, így ilyen körülmények között kell eljutni a harcgyakorlat színhelyére, végrehajtani a harcfeladatot, a mérgező vegyi anyagoktól mentesíteni. megtisztítani a terepet, különböző fegyverzetet, felszerelést. — Most ezekben a napokban maximális megterhelést ró a gyakorlat a katonákra — mondja kísérőm, Hunyadi György tiszt. — Polgári kifejezéssel élve, három műszak van; reggel, délután, éjjel. Négy órakor van ébresztő, és sokszor éjfél van, amikor pihenőre térhetnek. Most a pihenésre jut a legkevesebb idő. Fokozza a nehézséget, hogy a harcfeladatot védőöltözetben, gázálarcban kell végezni. El lehet képzelni, az elmúlt napokban a védőruhákból szinte úgy kellett kiönteni az izzadságot. Most pedig az eső .. Szinte hajmeresztő látvány, hogyan küszködnek a felázott talajjal a terepjáró Csepelek, több tonnás terhükkel, a páncélozott felderítő gépkocsik, vagy ‘a könnyű GAZ-ok. Annyi bizonyos; a magyar ipar megfelelő technikát adott a katonák kezébe és imponáló az is, hogy ezek d tizennyolc-húsz éves fiatalok milyen biztonsággal kezelik a nagyértékű gépeket. Előfordul, hogy pillanatokra, percekre az eső, a sár lesz az úr, de az igyekezet, a lelkesedés átlendíti a gépet minden „vendégmarasztaló” pocsolyán, árkon. Még így, ilyen körülmények között is adódnak derűs pillanatok. Megfeneklik az egyik Csepel, nincs a közelben alkalmas fa, amelyhez hozzá lehetne kötni a csörlő kötelét. Megpróbálja kivonszolni egy másik. Sikertelenül. És akkor az egyik kiskatona — szó szerint kicsi, vékony, alig üti meg a mértéket — lapátot kap fel, eldobja a sarat a kerekek alól. A gépkocsivezető gázt ad, minden ízében remeg a gépkocsi, aztán lassan-lassan mászni kezd. A kiskatona szalad előre, felkapja a drótkötelet, nehogy összegubancolják á kerekek. A Csepel nekiiramodik a meredek domboldalnak, a kiskatona meg szalad elöl, húzza maga után a kötelet, úgy tűnik az egész, mintha egyedül, ő húzná a nehéz járművet. Az előbb még idegesen figyelő parancsnok, Bedő Gábor főtiszt is felszabadultan nevet. Nagyon nehéz ez a gyakorlat, minden mozdulatot meg kell fontolni, hogy ne essen kár emberben, technikában. Figyelemmel kísérjük, hogyan teljesíti feladatát egyik szakasz. — Kozár őrmester szakaszparancsnok, jelentem, a szakasz felkészült a vegyi mentesítésre. — Kezdjék meg a feladat végrehajtását. Rövid parancsszavak hangzanak. A védőruházat felvételével legelőször az első raj készül el, de a többiek is a kiváló szintidőn belül öltöznek fel. Amint a mentesítő anyag elkészítése, bekeverése megtörtént, a szakaszparancsnok — fiatal tartalékos tisztiiskolás — magához rendeli a gépkocsi- vezetőket. — Elvtársak! Rendkívül nehéz körülmények között kell a mentesítést végrehajtanunk. Vezessenek olyan figyelemmel, hogy ne essen kár emberéletben, technikában. Aztán felbögnek a Csepelek motorjai. A gidres-gödrös, lejtős terepen úgy bukdácsolnak, imbolyognak, csúszkálnak a nehéz terhet cipelő gépkocsik, mint a részegek. Egy hirtelen, meredek kapaszkodó megállásra kényszerít. Hiába próbálkozik az első gépkocsi vezetője, Turu honvéd, a motor ereje is véges, szinte füstölnek a tehetetlenül forgó kerekek. Kozár őrmester gyorsan intézkedik; más útvonalon közelítsék meg a feladat színhelyét. Sok választási lehetőség nincs, a terep nem autópálya, de nem lesz az háború esetén sem. A szakasz mégis megoldotta feladatát. A járművek, a védőruházat mentesítése, a fürdés után rövid beszélgetésre állunk meg a fiúkkal. Általános vélemény, hogy most, ilyen körülmények között a legnehezebb feladat a gépkocsivezetőkre hárul, mert nem csupán vezetniök kell, hanem a többiekkel együtt részt venni minden munkában. — Különösen éjjel, amikor a látási viszonyok is rosz- szabbak... — A legkönnyebb reggel, amikor fizikailag, és szellemileg is pihentebbek vagyunk. — A feladat sokkal nehezebb, mint a korábbi gyakorlatokon, de hasznosabb. — Nem félnek, hogy valóságos harcanyagokkal kell dolgozni? — Nem, mert már rutinná vált minden mozdulat. Összeszoktunk, mintha mindent egy kéz csinálna. Az „egy kéz” ujj ni pedig különböző vidékekről kerültek össze. Turu honvéd akasztói, Szabó tizedes szolnoki, Haraszti György tengelici. Az ujjak októberben válnak szét. — Addig? — Addig még sok feladat vár ránk. A szocialista verseny vizsgái. .. Az egység a múlt kiképzési év, a szocialista verseny eredményei alapján elnyerte a kiváló címet. A cél most sem kisebb, ezért harcolnak — mert valóban harcolnak a feladatokkal, az idővel a: időjárás nehézségeivel és sokszor önmagukkal — a szolnoki, a veszprémi, a zalai, a tolnai tlzen- kilenc-húszéves fiúk, és amint a most folyó gyakorlat is mutatja, eredményesen, elismerésre méltóan. BI. UGI-ülés Pécsett Tegnap ért véget, a magyar fülnek szokatlan rövidítésű, UGI pécsi szekció ülése. Az UGI mögött a Nemzetközi Földrajzi Unió rejlik, melynek sok tagja a közelmúltban már Dunaföldvárra is ellátogatott, amint erről hírt adtunk. Pécsett a METESZ székházában a hazánkba érkezett több száz külföldi tudós közül speciális érdeklődési körűek gyűltek össze. Fő témájuk a kis települések Bárányában megkezdődött, és országosan is példamutató, ösz- szevonása volt, méghozzá geográfiai aspektusból. A mintegy negyven kutató közül. Szegedről — az előző szekció ülésről — jövet számosán megálltak megyénkben, ahol az említett problémák szintén napirenden vannak a településtervezők előtt. Itteni látogatásuk során különös érdeklődést keltett maga a megyeszékhely, sajátos földtani viszonyaival, a szur- dikok világával. Munkatársunk kérdésére dr. priv. doc. Karl-Friedrich Schreiber, az egyik württenbergi agrárfőiskola kutatója, úgy nyilatkozott, hogy az itteni adottságok, melyek között egy sbk évszázados múltra visszatekintő város alakult ki, olyannyira sajátosak, ami megérné egy nagyobb konferencia összehívását csak erre a célra. A látogatók sajnálattal vették tudomásul a szekszárdi földtani viszonyok legjobb, európai hírű, ismerőjének, dr. Adám László professzornak betegségét. A pécsi találkozás során egyébként a tudósok bejárták a Mecséket, figyelmet szentelve annak megyénkbe átnyúló „lekopott” maradványainak is.
