Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-19 / 195. szám
Kádár Kisipari Termelőszövetkezet Korszerűtlen kisüzem Hallatlan optimizmus AZ ALAPÍTÓK: Beck András Gregorits János Molnár József Mayer István Megyeri József Róhr János Róhr Bálint Speich Mihály Szaniel Antal Sziller István Ma már pontosan nem lehet rekonstruálni, hogy az alapítók azokban az izgalmas napokban akárcsak nagyvonalakban is, el tudták-e képzelni a mai jelent. Nem valószínű. Egy azonban biztos: hittek a szövetkezés erejében, tudták, hogy az összefogással tovább jutnak, többre mennek. Hittek abban, amit a gyakorlatban még soha és sehol sem láttak, hittek a párt útmutató szavában, munkáserejükben, saját áldozatkészségükben. Ezért voltak ők minden idők mércéjével mérve hihetetlenül optimisták. Rendíthetetlen meggyőződésük volt, hogy a jóformán minden technikai támasz nélkül alakuló szövetkezet egyszer majd megizmosodik, ha szorgalmasan dolgoznak. Tudták, hogy a szövetkezet egyszer majd vonzóvá válik a szakma iránt érdeklődők számára, elnyeri a nagyközönség elismerését, s azok is kénytelenek lesznek tisztelettel beszélni róla, akik ferde szemmel nézték az alapítást, és tücsköt-bogarat kiabáltak az első szövetkezőkre. B legfoiüosabh feltétel az első pillanattól kezdve adott volt: a szív, az akaraterő. És ez átsegítette a szövetkezőket a kezdet ezernyi buktatóján, és lendületet adott azoknak, akik az alapítás után csatlakoztak a szövetkezethez. Mai szemmel egy kicsit hihetetlennek, tűnik ez a nem is olyan régi múlt. Legtalálóbban így fogalmazhatnánk meg: a vagyonuk alig volt több a lelkesedésnél. Néhány elemi szerszám, és semmi más. Ezzel alakult meg ipari termelésre egy szövetkezet! Kérem, ne csodálkozzunk, ha a most felnövő fiatalok e kezdet hallatán hihetetlenül csóválják a fejüket. Aki nem élte át — ebben a szakmában is, a többiben is —, érthetetlenül áll az ilyen megállapítások előtt. Ez egyszerűen azzal magyarázható, hogy az elmúlt 20 évben nem csupán folyamatos generáció-váltás volt, hanem kontrasztos korszakváltó* zás. Hogy valamennyire is hű legyen a kép, részletezzük egy kicsit a bátaszéki kádárok kezdeti erőfeszítéseit. A tíz alapító mester közül nyolc bátaszéki volt, egy — Róhr János — a szomszédos Alsónyékről, egy pedig — Gregorits János — Várdombról csatlakozott a szövetkezőkhöz. A szövetkezet megalapításában igen nagy része volt Beck András kádármester szervező munkájának. Beck Andrást megválasztották elnöknek, hogy aztán hosszú időn keresztül — a kezdet nehéz éveiben is — irányítsa a ktsz munkáját. Az alapító 10 tag közül később három kilépett a szövetkezetből, ami arra vall, hogy az állhatatosság nem volt egyértelmű. Mint minden kollektívában, itt is akadtak csügge- dők, különösen akkor, ha valami . nem a várakozásnak megfelelően sikerült. A többiek, a szívósabbak, példájukkal, jó szóval, mindig megpróbáltak új, erőt önteni a csüg- gedőkbe. Ez többnyire sikerült is, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem mindig: olyanok is akadtak, akiknél a csüggedés végül a kilépéshez vezetett. De mindig jöttek újak és újak, állandóan gyarapodott a tag-, illetve dolgozólétszám, és aminek a szövetkezet a mai létét köszönheti, az az, hogy mindig azok voltak nagy többségben, akik bíztak a szövetkezet holnapjában. Sajnálták, ha egy szorgalmas tag megvált a szövetkezettől, de mindig akadt másik kettő-három, aki megfogta a szerszám nyelét. Pedig néha nagyon , szűkös volt a kereset, és alig mutatkozott kilátás arra, hogy majd a következő elsején több kerül a borítékba. És tessék ilyen körülmények közt lelkesíteni, vigasztalni a dolgozót! És tessék ilyenkor serényebb munkára ösztökélni a fáradt embert! De mindig akadtak, akik az ilyen kritikus pillanatokban is megőrizték nyugalmukat, jó- kedvűek voltak, és a zord tekintetű, csüggedő társuknak találtak egy-két megfelelő szót: — Akármilyen nehéz is a helyzetünk, méltatlankodással nem jutunk előrébb. Dolgozni kell, és ismét csak dolgozni... Pedig néha legszívesebben maguk is a sarokba dobták volna a szerszámot. Dolgos kollektíva volt ez, a javából. _ Az első közös műhelyt a Deák Ferenc és a Köves utca sarkán lévő kis épületben létesítették. Valamikor ez volt az úgynevezett magyar kör. Ezt az épületet a szövetkezet a községi tanácstól bérelte. Nem volt nagy az épület, és a hozzá tartozó porta, de eleinte itt is elfértek. Még az adminisztratív. ügyek intézésére is jutott egy helyiség. Ebben az időben semmiféle gépe nem volt a szövetkezetnek. Minden tag magával hozta a régi szerszámait, és azokkal dolgoztak. Tulajdonképpen elavult kis üzem volt ebben az időben a szövetkezet. Azért elavult, mert hiszen akkoriban már megannyi gép jellemezte Európában a faipart, itt azonban — nagyüzemi keretek között — kisüzemi kéziszerszámokkal végeztek minden munkát. E szövetkezetben 1952-ben, tehát egy évre az alapítás után, jelent meg az első két gép: ekkor vásároltak egy szalagfűrészt és egy gyalugépet. A szövetkezetbe lépett egy bognármester, Péter Mihály, és ő dolgozott a gépeken, mert a többiek, a kádárok nem is nagyon ismerték a gépi fafeldolgozást, csak később tanulták meg a szalagfűrész és a gyalugép használatát. Ahogy szaporodott a taglétszám, bővült a termelés, az üzemépület eredeti elrendezésén változtatni kellett: az elnöki irodát is termelő helyiséggé kellett átváltoztatni. Később ez lett a gépterem, irodai célra pedig egy szemben lévő épületben béreltek helyiséget, annak tanító tulajdonosától. Kezdetben az elnök egysze- mélyben ellátta az adminisztratív és könyvelői teendőket is, mert más függetlenített tag, vagy alkalmazott nem volt e célra. Később azonban könyvelőt és adminisztrátort is vettek fel. A szövetkezet első könyvelője Villányi Józsefné, első adminisztrátora pedig Németh Zoltán volt. A szövetkezet kezdettől fogva egyaránt dolgozott magánosoknak is, közületeknek is. Kezdetben aránylag sok volta javítanivaló, de új hordót is készítettek. Anyagot eleinte Ebben az épületben kezdi e meg a szövetkezet a működését. Készül a 200 hektós hordó. technikával havonta csak 45— 50 hordót készítettek a javítások mellett, most megháromszorozódott a havonta előállított új hordók száma, de közben egyéb pincefelszerelési edényeket is készítettek. Mind több és több a megrendelés. 1958-ban például any- nyira elhalmozták a szövetkezetét megrendeléssel, hogy a tett eredményes út értékeléséi re. Új telephely A Deák Ferenc és a Köves utca sarkán lévő portát csakhamar kinőtte a szövetkezet. Minden jel arra mutatott, hogy továbbra is rohamosan nő az igény a bátaszéki kádár ktsa Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepli a bfitaszéki Kádár és Fatömegcikk Ktsz. A tagok és dolgozók ünnepük a munkasikereket, a két évtized eredményeit. Legtöbben vissza sem tudnak emlékezni az első küzdelmes napokra, mert nem voltak jelen, azóta álltak csatasorba. De min« csak magánosoktól tudtak vásárolni, de később az erdészetektől is tudtak fát vásárolni hordódongának, majd pedig központi kiutalás alapján kaptak rönkfát vagy félkész dongákat. Megrendelés, munka, kezdettől bőven akadt, a fő kérdés többnyire az volt, hogy győzik-e. A szorgalmas munka eredményeként pedig évről évre izmosodott a szövetkezeti kollektíva. Rohamosan fejlődött a szövetkezet, ez persze nem azt jelenti, hogy máról holnapra megteremtődött minden. A rohamos fejlődést úgy kell értelmezni, hogy az 1952- ben vásárolt és az 1953-ban üzembe helyezett első két gép után ismét vásároltak egy gépet... Egy függőtengelyes gyalu-, illetve marógépet. Akkoriban ez rohamos fejlődésnek számított. Eleinte mindenki külön, egyénileg készítette a hordót, később pedig brigádokat alakítottak, amely számottevő termelékenységnövekedéssel járt. A brigádok megalakítása időben egybeesik az 1955-ös gépesítéssel is, így aztán ez évtől igen jelentős a termelésfelfutás: a régebbi módszerekkel és kézi szerszámokon alapuló legnagyobb erőfeszítések mel- lett is alig tudták kielégíteni az igényeket. Egyre több megrendelést kaptak a közületektől, köztük a nagyvállalatoktól., A Budafoki Borforgalmi Vállalat például már 1952. őszétől a bátaszéki Kádár Ktsz megrendelői közé tartozott. Hatalmas ászokhordókat javítottak Budafok részére, ami igen jelentős bevételhez juttatta a szövetkezetét. Mivel állandóan nőtt aZ igény a bátaszéki kádárok munkája iránt, s azt egyre nehezebben győzték, napirendre került a tervszerű szakemberutánpótlás, a tanulóképzés isj A szövetkezet első ipari tanulója ifjú Mayer István volt» akit Megyeri József tanított a mesterségre. Minden évben fogadott fel a szövetkezet egykét ipari tanulót. A szövetkezet jó munkájáéi-# az első nagyobb hivatalos elismerést 1956. augusztusába» kapta: Kiváló szövetkezet címmel tüntették ki és vándorzászlót kapott. És házon belüli népszokássá vált minden alkalommal az alapítási évforduló megünneplése. Ez mindig jó alkalom volt egy kis baráti po- harazgatásra, és egyben a meg* /
