Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-19 / 195. szám
TOLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MÜNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 195. szám ARA: 90 FILLER Csütörtök, 1971. augusztus 19. A nyereségrészesedésről augusztusban Á Paksi Állami Gazdaságban ma fizetik az előleget — Termelési tanácskozások az állami gazdaságokban Nem. korai a nyereségrészesedésről, illetőleg annak várható alakulásáról beszélni ? Nem. Végeredményben év közben dől el, hogy mennyit fizetnek, illetőleg kifejezetten a vezetőkön és a dolgozókon, a tervek teljesítésén múlik, hogy lesz-e és hogy mennyi lesz. A Paksi Állami Gazdaság igazgatója elmondotta, hogy náluk a dolgozók és a vezetők körében egész évben téma a nyereségrészesedés. „Nagyon meg vagyok erről győződve, főleg azért, mert a munkával kapcsolatos megbeszéléseken a dolgozók kérik, követelik, hogy számoljunk be a tervek teljesítéséről, illetőleg mindarról, amely összefüggésbe hozható a nyereségrészesedéssel.” A Paksi Állami Gazdaság vezetői nem tartják korainak augusztusban nyilatkozni a nyereségrészesedésről. Sőt, ma, augusztus 19-én a várható nyereségrészesedés terhére 340 000 forint előleget fizetnek ki a íörzsgárdatagoknak. Az alkotmánynapi ünnepségek során ugyancsak a részesedési alap terhére pénzjutalomban részesülnek a termelési versenyek legjobbjai. Erre a célra most 70 000 forintot használnak fel. Az Alsópéli Állami Gazdaságban brigádvezetők:, üzemegység-vezetők, kerületvezetők részvételével a múlt hét elején termelési tanácskozáson, beszélték meg az elmúlt félév eredményeit, a nyereség várható alakulását. A kalászosok termésátlaga a tervezettnek rpegfelelően alakult, a búza átlagtermése 22 mázsa lett holdanként. A gazdaság 1500 holdon termel kukoricát, és az időjáráson múlik, hogy a termés eredménye a vártnak megfelelően alakul-e. A gazdaságban úgy tervezték, hogy az 1971. évi nyereség 10,5 millió forint lesz. A múlt évben a dolgozóknak 32 nap nyereségét fizettek, s az első félévi költségelemzések azt mutatják, hpgy ezt az összeget idén is tudják fizetni. A Tamási Állami Gazdaságban a július elején elfogadott kollektív szerződésben rögzítették a termelési eredmények alapján felosztásra' kerülő nyereségrészesedési rendszert. Az előző évi nyereség kiosztása mindig a következő év februárjában történik, s ekkor kerül sor a tervek ismertetésére is. Az éves terveket üzemegységekre, ágazatokra, brigádokra bontják, s egyes esetekben, mint például az állattenyésztésben személyekre is. A. gazdasági eredmények értékelése negyedévenként történik, ekkor tájékoztatják a dolgozókat az eddigi eredmények alapján a várható nyereségrészesedés nagyságáról, meghatározzák, hogy milyen feladatokat hogyan kell elvégezni ahhoz, hogy elérjék a tervezett nyereséget. Az állami gazdaság dolgozóinak részletes tájékoztatására legutóbb a múlt hónapban megtartott termelési tanácskozásokon került sor. Ekkori ismertették a gazdaság dolgozóival az elmúlt félév eredményeit. A kalászosok betakarítása után a gazdaság vezetői úgy látják, hogy ameny- nyiben a többi fő növény termésátlaga sem marad a várt alatt, magasabb nyereségrészesedést tudnak fizetni az idén, mint a múlt évben. A Dalmandi Állami Gazdaság várható nyereségét minden évben a kukorica termésátlagának alakulása szabja meg, — a gazdaság területének több mint felén, ötezer holdon termelnek kukoricát. A féléves mérleg szerint a tavalyihoz hasonlóan tudnak nyereségrészesedést fizetni, amennyiben az eső nem érkezik túl későn. A gazdaság év végi tervezett nyeresége, hasonlóan az elmúlt évihez, négymillió forint. A gazdaság vezetői havonta értékelik a gazdálkodás alakulását, előrevetítik az elkövetkező tennivalókat, hol, milyen területen vannak elmaradások, s eszerint határozzák meg a tennivalókat. A Gerjeni Állami Gazdaságban augusztus 27-én szabad pártnapot tartanak, s ekkor elemzik, értékelik az elmúlt féléves eredményeket. Augusztus 19-től kezdve még ebben a hónapban a gazdaság 10—12 munkahelyén tartanak termelési tanácskozásokat, ahol ugyancsak az első féléves eredményeket beszélik meg a dolgozókkal. „A nyereségrészesedés várható alakulásáról ilyenkor augusztusban pontos választ még nem adhatunk, korai lenne inni a medve bőrére,” — mondta Sas János, az állami gazdaság igazgatója. A várható nyereségről viszonylagos képet ad az állami gazdaság féléves költséggazdálkodásának részletes elemzése, az elmúlt év első félévéhez viszonyítva egymillió forinttal jobb a gazdaság költséggazdálkodása, ez év első felében. A növénytermesztés hozamai jobbak, mint ahogy azokat a tervekben rögzítették. Az állami gazdaság tervezett nyeresége 3 800 000 forint, a terméskilátások után úgy vélik, hogy a 4—4 200 000 forint körüli nyereséget is elérhetik. Meggyorsult a magyar—finn gazdasági együttműködés fejlődése A külkereskedelmi forgalom további növekedésével lehet számolni Mint ismeretes, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Urho Kekkonen finn államelnök meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra Finnországba utazik. A megbeszéléseken minden bizonnyal áttekintik a két ország gazdasági kapcsolatait, továbbfejlesztésének lehetőségeit is. E fontos kérdés az utóbbi években már többször napirendre került a két ország különböző szintű vezetői között, enngk nyomán a fejlődés meggyorsult, de még sok a kihasználatlan lehetőség. Mint a Külkereskedelmi Minisztériumban az MTI munkatársának elmondták, a magyar —finn áruforgalom értéke tavaly első ízben haladta túl a 20 millió dollárt. A korábbi években tapasztalt forgalomingadozás után 1969. óta az áruszállítások fellendültek. 1968-ban 5,4 millió, 1969-ben 8 millió, tavaly 10 millió dollár értékű árut exportáltunk az ezer tó országába, importunk az 1968. évi 5,2 millióról, 11,4 millió dollárra nőtt. A két ország gazdasági kapcsolatai régi keletűek. Az első magyar—finn kereskedelmi, hajózási szerződést még 1925ben kötötték. A háború után az 1948-ban aláírt szerződés jelölte meg a két ország közötti kereskedelem alapelveit. A most érvényben levő, öt évre szóló árucsere-forgalmi megállapodást 1968-ban írták alá Budapesten, s ez a szerződés a legnagyobb kedvezmény elve alapján, a korábbinál előnyösebb feltételeket teremtett a kölcsönös áruszállításokhoz. 1969-ben, ugyancsak öt évre kötötték a gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodást, amely leszögezi, hogy mindkét ország előmozdítja és ösztönzi a vállalatok és intézmények közötti közvetlen együttműködést és a kooperációban előállított termékek vásárlását a legkedvezőbb elbírálásban részesítik. A két ország közötti forgalom növekedése részben azzal függ össze, hogy a finn gazdasági élet az 1960-as évek végétől lendült fel. A két ország közötti együttműködés fejlesztését nagymértékben elősegítette Kekkonen elnök 1969 októberi magyarországi, és Fock Jenő miniszterelnök 1971 januári finnországi látogatása. A közelmúltban egy magyar— finn vegyes bizottság okmányt írt alá arról, hogy tovább bővítik az árucsere-forgalom kereteit, a magyar hengereltáru- export kontingensét például 20 százalékkal felemelték. A Finnországba irányuló magyar exportban egyébként fontos helyet foglalnak el a hengerelt áruk, de jelentős .tételeket szállítunk alumíniumból, ezenkívül különféle élelmiszerekből, fogyasztási cikkekből. Ugyanakkor jelentős mennyiségű cellulózt, papírt, s esetenként gépi berendezéseket is vásárolunk Finnországból. Mint a Külkereskedelmi Minisztériumban rámutatnak, 1971. és 1972. között mindkét oldalon a forgalom további növekedésével lehet számolni, sok ugyanis még a kihasználatlan lehetőség. Az eddiginél szélesebb piacot jelenthet Finnország a magyar gépexport számára, igen nagyok a lehetőségek a kölcsönös vegyipari és egyéb szállításokra. Mivel mindkét országban kölcsönösen törekednek a kapcsolatok fejlesztésére, bizonyosra vehető, hogy az áruforgalomban 1970-ben elért csúcseredményt is rövidesen túlhaladhatjuk. (MTH A kenyér és a termelékenység Mindennapi kenyerünket add meg nekünk. Hiába szállt a fohász az egek urához: a gazdagoknak kalács jutott, a szegények nagyon sokszor még kenyérből sem lakhattak jól. De ezt már azok tudják csak, akik a felszabadulás előtt végigélték a nincstelen, zsírtalan nyarakat, az ínséges télvégeket, tavaszokat, szóval ezt már csak a volt gyepsori szegények tudják, az egykori nincstelen agrárproletárok. Egyre ritkábban jut eszünkbe a múlt. Legfeljebb ilyenkor szokás emlegetni és emlékezni. Augusztus 20-a nemcsak az alkotmány ünnepe, az új kenyér ünnepe is, mióta édes hazája ez az ország minden dolgozónak, min- deh becsületes, tisztességes, jószándékú embernek. Van kenyér is, jut kalács is a dolgozók asztalára. Magunknak, munkánknak köszönhetjük. S annak, hogy maga ura, saját gazdája, saját boldogulásának kovácsa ezen a szép magyar földön a dolgozó nép, Óhatatlanul ünnepélyesebbek, s emelkedettebbek a szavak, a mondatok, bár jól tudjuk, hogy a prózai, a pátosz nélküli hétköznapok sokasága a szorgos munka teremtette meg ezen a nyáron is azt, hogy megvan az egész évre való kenyerünk. A gabonabetakarítás befejeződött, s a hazai mező- gazdaság történetének legkiemelkedőbb búzatermésével büszkélkedhetünk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, a helyes gazdaságpolitika, az emberi szorgalom kétségbevonhatatlan eredményeként. Országosan holdanként 16 mázsa feletti a termésátlag. A Sárközben régebben az egyéni világban is voltak kiemelkedő termésátlagok, némelyik gazda olykor 18—20 mázsát takarított be holdanként, de az országos átlag az ideinek mintegy csak a fele volt. Az új kenyér ünnepén a hagyományos munkás-paraszt találkozókon a szövetkezeti gazdák arról számolhatnak majd be vendégeiknek, hogy biztatók a terméskilátások kukoricából is, napraforgóból is, cukorrépából is. A megye közös gazdaságainak többsége ütemesen valósítja meg a sertéshizlalási programot és minden jel arra mutat, hogy ha súlyos elemi csapás nem jön közbe, Tolna megye mezőgazdasága teljesíti a negyedik ötéves terv első esztendejének rá eső részét. A munkások viszont arról tájékoztathatják a szövetkezeti gazdákat, hogy hol milyen eredményeket értek el a termelékenység növelésében, a rejtett tartalékok feltárásában, a minőség javításában. Az aratás befejeződött, deJ hát a munka soha nem ér véget. Kezdődik az őszi tennivalók sokasága, a jövő évi jó termés megalapozása. Csakugyan magunknak dolgozunk, magunknak aratunk, mi élvezzük a szorgos munka eredményét, gyümölcsét. Tegnap közölték a lapok, hogy dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a holdanként 16 mázsát meghaladó rekord búzatermésért levélben fejezte ki elismerését és köszönetét a mezőgazdasági nagyüzemek kollektíváinak. Ez is a mi világunk jellemző megnyilvánulása. Valamikor a múltban ki köszönte meg a szegény embernek a verejtékhullatást? Senki. Azt a kérést sem hallgatta meg senki, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk. A szegény embert még az ág is húzta. Valamikor régen.
