Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-17 / 193. szám

Falusi nők közel a kétezerhez

Munkamegosztás a családban

. ? ii.

Munkamegosztás a legtöbb falusi csalásban nincs. Van ahol .magától kialakult rend, szóval meg nem pecsételt megállapodás van, van ahol az sincs. Arról, hogy a dolgozó férj és feleség egyenlő arányban vállaljon részt a házi és a ház körüli munkákból, a legtöbb falusi családban szó sem lehet.

— Főzött-e már a férje, vagy mosogatott-e? — kérdem M. Jánosné kisdorogi tsz-tagot.

— Nem emberi munka az. Nem is engedném — válaszol valami lekottázhatatlan hangsúllyal. s úgy hat a kérdés, mintha legutóbbi amerikai körútjáról érdeklődnék.

M. Jánosné 35 éves, a férje ács. Szekszárdra jár dolgozni. Három gyerekük van, s velük él a 73 éves nagymama, aki a háztartást látja el. „Szerencsére a mama még jól bírja magát. Mos, főz, takarít, állatokat etet, ellátja a három gyereket.”

Nem ritkaság faluhelyen, hogy két-három nemzedék él együtt, s míg a fiatalok dolgozni járnak, a ház körüli munka az öregekre hárul. A fiatalabbak a házimunka igazi terhét csak akkor kezdik ismerni, amikor egyik, vagy másik nagyszülő meghal. így aztán az is előfordul, hogy fel- cseperedő gyerekei mellett idősebb asszonyok kénytelenek ismerkedni a sütés-főzés apró fogásaival,

M. Jánosné a termelőszövetkezetben 150 munkaegységet teljesít. Á munkában nem válogat, „csak legyen”, trágyát hány, zsákol, kapál. Ezerkétszáz öl répát, kétezer öl napraforgót, ezernyolcszáz öl kukoricái, a háztáji földet műveli, a férje betakarításkor kivesz ■rút. nap szabadságot, együtt törik a kukoricát, gyűjtik a krumplit.

— S hogy bírja?

— Megszoktam.

Äzt mondja ötkor kel.

Eszébe se jut, hogy nem bírhatná. A férje reggel hatkor indul Szekszárdra, és este negyed hétre van Kisdorogon. „Már hogy segítene? Hisz dolgozott egész nap éppen eleget.” Hétköznap apró javításokat végez hátul az ól körül, szabad

szombaton kapál, szénát gyűjt, besegít. Vasárnap nem dolgoznak. Az egyedüli pihenő a vasárnap délután, amikor végre tévét is nézhetnek — ha ugyan el nem alszanak.

M. Jánosné és a hozzá hasonló parasztasszonyok nem ismernek külön férfi- és külön női munkát. Kötelességet ismernek, munkahelyi és otthpni kötelességet, ami lehet köny- nyebb, vagy nehezebb, de rájuk vár mindenképpen.

De cselédsorban élő nőket találni városon is. Nem fontos ragaszkodni a faluhoz. Most nemcsak azokra gondolok, akiket nem enged a férjük dolgozni, — bár kényszerű cselédek lehetnek ők is, de hányszor hallani dolgozó nőktől: a férjem megkívánja a meleg vacsorát, a mindennapi tiszta inget. S természetesnek tartják, hogy asszonyt funkciójukba beletartozik a hajnali kelés, a bevásárlás, esetleg az állatok etetése, a gyerekek ellátása, a munka utáni főzés, takarítás, mosás, a meleg vacsora és a tiszta ing elkészítése. Még akkor is, ha saját igényeiket a minimálisra szorítják. Sokszor nem is olyan sok mindenben különbözik a városi és a falusi dolgozó asszonyok cselédsorsa.

Valami igen régről eredő be- idegzettség ugrasztja talpra az asszonyokat, az asszonyok egy részét kora hajnalban, s emiatt tudják a dolgukat a férjük egyetlen szavára. Semmi mással nem magyarázható az az egyáltalán nem kényszerű beletörődés, sőt büszke rátartiság, ami arra készteti a falusi asz- szonyokat, hogy egyáltalán meg sem említik a férjüknek, hogy arányosan osszák meg a házzal, a földdel járó munkát. Mert M. Jánosnéék esete, ha még oly gyakori is, nem tipikus: nem mindenütt él együtt a családdal a nagymama, aki mindenképpen biztosíték arra, hogy ha bármi közbejön, akkor is nyugodtan lehessen dolgozni. S bizony akár bejár az asszony dolgozni, akár helyben dolgozik, ahol nincs segítség, gyakran vetetten marad az ágy, „úristen, csak ne jöjjön valaki”, nagytakarításra húsvéton és karácsonyon kívül nem igen kerül máskor sor. A kert gyomlálását sem időben végzik, s a ház elől kisülnek a virágok.

Legnagyobb gondot természetesen a gyerekek jelentik, akik felügyelet nélkül maradnak otthon, sokszor az egészen kicsik a valamivel nagyobbak gondjára, és valamelyik szomszéd figyelő szemére bízva. Az örökös aggódás miatt idővel idegileg is megviseltek lesznek ezek az asszonyok.

Hogyan lehetne ezen segíteni? Bölcsödével, óvodával, napközivel, egész nap nyitva tartó, jól ellátott üzlettel, ahol a kenyeres kocsira nem kell félórákig várni, hogy friss kenyérhez jussanak. Patyolattal, zöldséges üzlettel, szolgáltatásokkal.

— Hordaná-e patyolatba az ágyneműt? — kérdezem egy dolgozni Szekszárdra járó asz- szonytól.

— Becipelni fáradságos. Merő álom, hogy nálunk, a faluban patyolat legyen, de akkor sem hordanám. Ott a mosógép.

Lehet, hogy először kevesen hordanák, de ha lenne, biztos, hogy rászoknának a kényelme, az olcsósága miatt.

A falun élő, helyben vagy másutt dolgozó férfiak egy része kezdi belátni, hogy a dolgozó feleség mellett a házi, a ház körüli segítséget megkívánja az emberség.

— Mégiscsak szörnyű, hogy az asszonynak nincs ideje bemenni a fogát megcsináltatni — mondja P. Károly 40 éves tsz-tag. Ilyenformán „amit ér” segít, s a házi munkáról így vélekedik:

— Aprólékos. A mosogatás meg egyenesen gusztustalan.

P. Károly egyáltalán nem szégyelli, hogy nemcsak a ház körüli munkában, hanem a házi munkában is segít. „Van aki néha segít” — mondták rá némi idegenkedéssel, de nem kevés irigységgel az asszonyok. P. Károlynak a besegítés nem kerül nagy áldozatába. Nem kellett lemondania sem a kocsmáról, sem a meccsről, sem a kártyáról — minthogy nem is élt velük. De vajon lemondana-e róla az, aki esténként,

szombatonként az idejét kocsmában, pinceszeren tölti.

A fiatal lányok nagy része

nem vállalná már anyái cselédsorsát, s a jövendő férjek, a többnyire már szakmával rendelkező, nősülés előtt álló férfiak, nem is igen engednék,

hogy egyedül az asszonyok viseljék a háztartás, a ház körüli munka fárasztó terhét.

(Folytatjuk.)

D. VARGA MÁRTA

Húszéves a Tolna megyei Szolgáltató K sz

Ünnepi közgyűlés Szekszárdon-----------------------------------------------------------------------------------------------------—

Utazni jó

Utazni jó, minden korosztály számára igazi élményt, ,az ismeretek gyarapítását jelenti az utazás. A turizmus az elmúlt éveik során valóban nemzeti ügy- gyé lett nálunk: külföldiek milliói ismerkednek életünkkel, értékeinkkel, s itthon is — a belföldi utazásokat is beleszámítva — több millió ember kel évente útra, hogy ismerkedjék a világgal. Csak örülni lehet ennek, mert az utazási statisztika egy másikra, az élet- színvonal emelkedésére is fényt vet, hisz minden utazás több, kevesebb pénzbe kerül, s nyilván azért kelhetnek egyre többen útra, mert egyre több embernek futja a pénzéből.

A Minisztertanács legutóbbi ülése mégis napirendre' tűzte a turizmust, s teljes joggal, mert miközben a fél ország utazik, kevés, a szükségesnél föltétlenül kevesebb figyelmet fordítottunk a fiatalok utazási lehetőségeire. A statisztikák ugyán itt is örvendetes emelkedést mutatnak, mégsem olyant, amilyen szükséges lenne. Középiskolások, akiknek szemléletét jótékonyan befolyásolhatná a világlátás, nem be-, szélve arról a közvetlen haszonról, amit tanulmányaikban is jelentene, alig és főleg nem rendszeresen jutnak az utazás öröméhez. Az ok elsősorban anyagi: az, amit zsebpénzükből év közben meg tudnak takarítani, alig elég egy közeli, kirándulásra is. A balatoni kempingek, amelyeknek elsősorban a kispénzű turistákat kellene befogadniok, egyre inkább a nagypénzű nyugati turistákra gondolnak, az útiköltség se nevezhető diákzsebre méretezettnek, a vendéglői árak pedig a Balaton mentén úgy emelkedtek, hogy lassan egy ebéd is gond lesz.

A fiataloknak mindenképpen, tehát azt kell sürgősen megoldani, hogy minél több kizárólag fiatalok részére felállított tábor legyen, olcsó étkeztetéssel, s ami ugyancsak elengedhetetlen, olcsó utazási lehetőséggel; Jelenleg a nap minden szakában fiatalok ezrei ácsorognak a balatoni országutakon, reménykedve — rendszerint hiába — a jószívű autósok könyörületé- ben. Ez pedig semmikép sem megoldás, s mielőbb olyan helyzetet kell teremteni, hogy a fiataloknak ne legyen szükségük az országút menti szerencsevadászatra. A Minisztertanács határozata külön is kimondja: szélesíteni kell az ifjúság utazási, elszállásolási és étkezési kedvezményeinek rendszerét. Ennek megvalósítására hívta fel a kormány a tanácsok, intézmények, szövetkezetek vezetőit, hogy saját erőforrásaikkal is segítsék az ifjúsági turizmus fejlesztését.

Lehetőség nyilván van, a jelenleg kihasználtnál jóval több, s abban sem kételkedhetünk, hogy a jövő esztendő már az ideinél nagyobb eredményeket fog hozni.

De még valamiről kár lenne megfeledkeznünk. Az újságolvasó ember naponta tapasztalhatja, hogy az európai országok — távolabbi földrészre ne is menjünk — mennyi belső bajjal, gonddal küzdenek, nem beszélve Angliáról, amelyet az észak-ír helyzet már- már polgárháborúval fenyeget. Szívesen beszélünk arról, hogy országunkban rend van, az emberek kiegyensúlyozottan élnek. Ezt az egyre nagyobb számban ide látogató külföldiek is elismerik. De többről is szó van. A kormány figyelméből az ifjúsági turizmusnak is jut, amivel ma bizony kevés európai kormány dicsekedhet.

Cs.

Két évtizeddel ezelőtt, amikor megyeszerte tömörültek szövetkezetbe azok a kisiparosok, akik a párt útmutatása nyomán felismerték a közös munka, gazdálkodás előnyeit, alakították meg szövetkezetüket a szekszárdi fodrászok is. Az augusztusban megtartott alakuló közgyűlésen tizennyolcán vettek részt, ma közel félezer tagja, dolgozója, tanulója van az időközben megyeivé fejlődött szövetkezetnek, a Tolna megyei Szolgáltató Ksz-nek.

A jubileum alkalmából tartottak vasárnap ünnepi közgyűlést Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési központ hangversenytermében. Délelőtt a szokásos félévi közgyűlést rendezték meg, melyen-Pálinkás István elnök számolt be az elmúlt félévi gazdálkodásról, eredményekről. A szövetkezet minden tekintetben teljesítette tervét, emelkedett az árbevétel, jelentős nyereséget értek el, nőtt a tagok jövedelme is. A második félévben tovább korszerűsítik az üzleteket, 1972 végéig a szövetkezet valamennyi. roodernizálására sor kerül. Tovább bővítik a szövetkezet tevékenységét, ami már ma sem csak a fodrászatra, kozmetikára, fényképészetre terjed ki, hanem végeznek motorkerékpár-javítást, beruházások lebonyolítását, olajkályha-javí- tást, sokszorosítást stb. Módosították az alapszabályt is, amely szerint a jövőben reklám- és dekorációs tevékenységet. műanyag-feldolgozást is végeznék, megszervezik a tüzelőolaj árusítását, illetve házhoz szállítását.

A közgyűlésen felszólalt Gyerő András KISZÖV-elnök is.

A délutáni ünnepi közgyűlésen Hussy Károly, a szövetkezet alapító tagja és kezdettől fogr^a egészen a közelmúltban történt nyugalomba vonulásáig elnöke, emlékezett meg az elmúlt húsz esztendő eseményeiről. Megjutalmazták az alapító tagokat, a nyugdíjasokat. A KISZÖV elnöke jubileumi díszoklevelet adott át a szövetkezetnek.

Este az OKISZ Erkel Ferenc művészegyüttese adott műsort,

Géppel művelik a szőlőt az őcsényi Kossuth T-: : Az új telepítésű 3 S méteres

sortávolságra, ültetett, kordonos művelésű szőlőben könny wi .mozog a traktor.