Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-17 / 193. szám

Az állampolgár nincs szabadságon Illyés-drámával fejeződik be az idei szegedi fesztivál Nincs, bár jónéhány hiva­tal, vállalat, közszolgálat- in­tézmény úgy tesz, mintha ott lenne. Ja persze, nyár van, szabadságolások ideje, az elő­adó kartárs üdülni ment, az osztályvezető elvtárs külföl­dön tölti szabadságát, az ügy­intéző sátortáborozik... s megáll az élet? Van, ahol ezt szeretnék. Várjon í.z ügy­fél, a megrendelő, a pana­szos, az igénylő, a kérelmező, ne türelmetlenkedjen, értse meg, mindenkinek jár a Sza­badság. Jár. Ám szabadságra a személy megy, s nem a munkakör! Azaz az állam­polgár dolgait ugyanúgy kell intézni, mint télen vagy ta­vasszal. Mégis a legtöbb he­lyen ma már az tűnik ter­mészetesnek, hogy a szabad­ságra induló kollégától senki nem veszi át az ügyeket. A ’ lezárt íróasztalban, iratszek­rényben pihennek a papírok. Két hét vagy három hét nem a világ. Különben is: a he­lyettes úgysem tudna érdem­ben intézni semmit, hiszen nem ismeri az aktákat, nem foglalkozott a témával, nem az ő területe... Ballagjon hát haza az állampolgár, s majd jöjjön két vagy három hét múlva. Persze akkor is legyen türelme, mert a sza­badságról visszatértnek még be kell rázódnia, földolgoz­nia a távollétében felgyü­lemlett új . ügyeket, s mind­ezek után kerít csak sort ar­ra, hogy — végre — félbe­hagyott dolgait elővegye. Több ága-boga van e gond­nak, mintsem első szemre­Siklóson, a vár kongresszusi termében, vasárnap ünnepélyes keretek között megnyílt a „Pannónia 71” elnevezésű tu­dományos tanácskozás, amely­nek során hazai és külföldi szakemberek vitatják meg a szövetkezeti mozgalom idősze­rű kérdéseit, s a helyszínen ta­nulmányozzák a különféle tí­pusú szövetkezetek működését. Az Országos Szövetkezeti Tanács védnökséget vállalt a nemzetközi tanácskozás felett. Európában egyedülálló ez a tudományos jellegű szövetke­vételezéskor gondolja az em­ber. Mert nemcsak arról van szó, hogy hivatalok, vállala­tok, közszolgálati intézmé­nyek némelyikében lebecsü­lik az ügyei elintézéséért fut­kosó állampolgárt, s még in­kább magát az ügyét. Arról is szó van, hogy a késedel­mes intézkedésekből sokféle kár származhat, s hogy szer­vezetlen a munka, nincsenek megfelelő helyettesek, olyan ügyintézők, akik több fel­adatkör ellátására :s alkal­masak. Szervezeti és gondol­kodásbeli tényezők egyaránt szerepet játszanak tehát ab­ban, hogy tavasztól őszig le­lassul sok helyen az ügyin­tézés, késlekedve hozzák meg a döntéseket, amint azt e je­lenség egyik bírálója megfo­galmazta: „íróasztal-kalodába zárják az életet’. E kaloda joggal készteti méltatlanko- dásra az állampolgárt, mert hisz ügyét minden ember fon­tosnak érzi, s mielőbb szeret­ne a végére járni. Ha azt lát­ja. hogv dolgát könnyedén íróasztalfiókba süllyesztette a tisztviselő, hogy míg ő a döntés kimenetele miatt tir>- ródik, addig az ügyintéző gondtalanul pihen, nemcsak szájaíze keseredik meg, de véleménye is. Már nem az ügyintézőt, hanem a hivatalt, vállalatot, közszolgálati in­tézményt marasztalja' el Tévedne? Igaztalan lenne? Aligha. A munka folyama­tosságának megteremtése, a kellő helyettesek kinevelése, a több munkakör ellátására alkalmas tisztviselők csoport­zeti tanácskozás és a nagy ér­deklődés nyomán a rendező szerv — a TIT Baranya me­gyei Szervezete — a jövőben minden év nyarán megszervezi a találkozót. A „Pannónia 71”- en hat szocialista, illetve ka­pitalista országból mintegy száz szakember vesz részt. A megnyitó ünnepségen dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese tartott vitaindító előadást „A szövetkezeti moz­galom helyzete Magyarorszá­gon” címmel. jának tudatos gyarapítása nem egy-egy ember, hanem az egész intézmény, s első­sorban a vezetők dolga. El­fogadhatatlan az az álláspont, amelynek vallói szerint „ez ellen nincs mit tenni”. Már­mint a tervszerűtlen szabad­ságolások, a munka meg- akasztúsa, a döntések haloga­tása, a helyettesek niánya el­len. Némelyik liefen már- már a beutalási lehetőségek szabják meg, lesz-e munka a nyáron vagy sem, az ilyen meg olyan utazási lehetősé­gek diktálják, hogy az ügy­fél dolgát mikorra intézik el. Legszívesebben kiakasztanák a táblát a kapura: szabad­ságok miatt az ügyintézés szünetel... Tagadnánk, hogy a szabad­ság természetes joga minden dolgozónak? Csacsiság. Nem gondol ilyesmire ■ senki. Még az ügye halogatása miatt do­hogó állampolgár sem. Pedig ő mérges, ingerült. Nem a sza­badságra menetel jogát von­ja kétségbe. Hanem azt a jo­got — ami' persze senkit és sehol nem illet meg —, hogy őt, az ügyfelet, s vele ügyét is „szabadságolják”. Várako­zásra kényszerítik, fölös sza­ladgálásra késztetik. Évek hosszú sora óta visz- szatérő gond ez, s éppen ezért tűnik ügy intézményeknél, vállalatoknál, hogy már elfo­gadottá vált. Olyannyira, hogy akadnak helyek, ahol a tízfőnyi gárdából egy szem „ügyeletes” marad, ő iartja a frontot, azaz nem csinál sem­mit, hanem nyugtatja a mél­tatlankodó feleket... Az állampolgár nincs sza­badságon. Egyszerű kijelentő mondat. Ám azért, hogy az állampolgár ezt a gyakorlat­ban is tapasztalhassa, rendet kell teremteni néhány hiva­talban, néhány vállalatnál, néhány közszolgálati intéz­ménynél. Azaz összességében már nem is olyan néhány, hanem sok helyen. Rendet: szervezettséget, zavartalan ügymenetet, tervszerű sza­badságolásokat, kellő helyet­teseket. Nemcsak az állam­polgár érdekében. Hanem a hivatal, vállalat, intézmény rangja, tekintélye — társa­dalmi hitele miatt is! M. O. A szegedi szabadtéri játékok idei utolsó premierjén Illyés Gyula Dózsa György című drá­máját mutatták be Félix Lász­ló rendezésében. A szerző, ki előreláthatóan maga is meg­nézi majd az egyik előadást, korábbi nyilatkozatában el­mondta, kíváncsian és biza­lommal fogadta a Dózsa sza­badtéri bemutatásának tervét. — A drámát annak idején nemcsak művészi inspirációból írtam: akkor a magyarságra csak rosszat mondtak. Úgy gondoltam, azokat a momen­tumokat, ámelyekben a ma­gyarság valami nagyot, euró­paion fontosatj szépet csinált, azokat kellene ábrázolni a népnek, hogy erőre kapjon, s valahogyan új fogalmak szerint alkossa meg hazafias érzését. Ne soviniszta legyen, hanem egybekapcsolva a legmagasabb emberi ideákkal, az emberiség­gel rakja össze ismét a maga nemzeti tudatát. A darabot an­nak idején iszonyúan elmarasz­talta a kritika, most azért vá­rom izgalommal az előadást, mert közben az egész világ megváltozott. Illyés Gyula egyebek között elmondta még, mi foglalkoz­tatta Dózsa alakjában. — A kitűnő katona, akinek föladata megvédeni a magyar­ságot, följön Pestre, Budára és azt látja, hogy másképpen nem mehet, mint ha forradalmat csinál. Vagyis ha elszakad az általa árulónak tekintett felső világtól és a parasztságra tá­maszkodva fölkel. A tragédia az volt, hogy ezt egyedül maga akarta, nem tudott társulni se jobbra, se balra. A nagy sikerű szegedi be­mutató címszereplője Bessenyei Ferenc, fontosabb szereplői: Nagy Attila, Kállai Ferenc, So- mogyvári Rudolf, Molnár Pi­roska voltak. N. I. Tudományos tanácskozás a szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről Bőrök száz színben A Simontornyai Bőrgyárban naponta 36 000 kg nyersbőrt dolgoznak fel százféle színárnyalatban. £iveszik a húsológépből a hűti. Debreceni Dezsőné brigádja a bőrt alapszínre festi. Foto: Gottvald

Next

/
Thumbnails
Contents