Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-14 / 191. szám
Majdnem balul sikerült vállalkozás Nyáron is sokat olvasnak Bonyhádon Hónapokon keresztül tartó pangás után, az utóbbi napokban végre, ismét megkezdődött a munka a szekszárdi piacon, a tsz-csarnok építkezésén. Frei Lászlónak, a szekszárdi TÖVÁLL igazgatója szerint a jövő héten elvégzik a betonozást, beépítik a nyílászáró szerkezeteket és megkezdik a belső munkákat. Az épületet november végén átadják rendeltetésének. Úgy tűnik, most már végképp elhárultak azok az akadályok, amelyek miatt ilyen keservesen készül ez a nem is túl nagy épület. Fura dolog, de már majdnem úgy tűnt; mire elkészül, addigra — nem lesz gazdája, vagy, ha marad is, drágán fizeti meg a vállalkozó kedvet. Mi a tanulság ? Most ismét okulni lehet egy újabb tanulságból (de meddig kell még okulni ilyen, és hasonló tanulságokból?), éspedig abból; a termelőszövetkezetek csak alapos, megfontolt döntés alapján hozzanak létre társulásokat, közös válT sz-gyógy üdülő Harkányban Harkányban, a „reumások mekkájában” épül fel az ország első termelőszövetkezeti gyógyüdülője. A modern, 200 ágyas üdülőépület előreláthatóan húszmillió forintba kerül. Mivel egyetlen termelő- szövetkezet, sőt termelőszövetkezeti szövetség sem volna képes saját erejéből létrehozni egy ilyen — a mai igényeknek megfelelő — üdülőt, a Baranya és Fejér megyei közös gazdaságok társulást alakítanak e célból. A gyógy- és pihenőüdülőt „részvénytársasági'’ alapon valósítják meg a termelőszövetkezetek. A részjegyek ára százezer forint lesz — egy közös gazdaság természetesen többet is válthat — és minden részjegy után 330 üdülő- nap jár az illető mezőgazdasági üzemnek. A közös termelőszövetkezeti üdülő építését a jövő év tavaszán kezdik meg a siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz által felajánlott területen: Harkány szaliodai- üdülő negyedében. lalkozásokat, és főleg akkor, ha megvan hozzá az anyagi erejük. Szólni lehet könnyelműen ígérő vezetőkről is, valamint azokról, akik egy szerződést aláírnak, az anyagi kötelezettséget viszont nem teljesítik. A városi tanács felkérésére, a város zöldség-, gyümölcsös húsellátásának javítása érdekében öt termelőszövetkezet — a bátaszéki, az őcsényi, a , tolnai, a bogyiszlói, a medinai — egyszerűbb gazdasági együttműködés keretében vállalkozott arra, hogy a piacon újabb csarnokot építtet és fenntartja. (Minden rosszalló szándék nélkül megjegyezhető, hogy a város termelőszövetkezetei' nem vállalkoztak az együttműködésre.) Az öt szövetkezet vállalkozói kedvét az is inspirálta, hogy a bank megfelelő hiteleket helyezett kilátásba. A múlt év végén szerződésben rögzítették — a jogszabályoknak megfelelően — az egyszerűbb gazdasági együttműködést, mint társulási formát, és kötelezettséget vállaltak a hárommillió forintos építési költség részarányos fedezésére, a képviselettel, illetve a majd megnyíló üzlet ügyvitelének vezetésével az őcsényi termelőszövetkezetet bízták meg. A városi tanács 360 000 forint összeggel járult a költségekhez, pontosabban a központi fűtés szereléséhez, egyben a jelenlegi vásárcsarnok fűtőrendszerének olajtüzelésre való átállításához. Hiányzott az anyagi fedezet A szekszárdi TÖVÁLL az év elején megkezdte a munkákat, de rövidesen abban is hagyta — mert arra nem volt anyagi fedezet. A társulás tagsizövet- kezetei — az őcsényi kivételével — nem fizették be a vállalt összeget, hitelhiányra való hivatkozással. A bátaszéki termelőszövetkezet időköz- rben levélben közölte kilépési szándékát, de olyan formában, amely nem felel meg az együttműködésről kötött szerződésben foglaltaknak. A bogyiszlói szövetkezet pedig, egyszerűen távolmaradt. Hónapokig tartó huzavona következett ezután, a piacon pedig állt az építkezés. Úgy látszott, hogy a vállalkozás végképp csődbe jut, és a következmények az őcsényi tsz- re hárulnak. Nem kell különösebben részletezni, milyen anyagi terhet jelentett volna a szövetkezet tagságára a cserbenhagyok helyett is kifizetendő építési összeg. Végül is, hogy ez a keserves építkezés túljutott a holtponton, az elsősorban a városi tanács érdeme. Meghatározott időre, 1974. december 31- ig tagként belépett a társulásba, és a költségekhez újabb egymillió forinttal járult hozzá. Szerdán délelőtt a szekszárdi tsz-szövetségben forró légkörben zajlott le a társulás igazgató-tanácsának ülése. Volt tsz-elnök, aki kereken kijelentette: eleve, nem is lépett volna be a társulásba, ha a bank nem ígér kedvező hitelt. A tanács segített A városi tanács nagymérvű anyagi hozzájárulása révén a három aktív szövetkezetre 400 —400 ezer forintos költségrész jut. A tolnai és a medinai szövetkezet vállalta, hogy 200—200 ezer forintot rövid időn belül átutal, a másik kétszázezret szeptember végén. Az ülésen olyan állásfoglalás is sízületett, hogy a szerződést nem teljesítő két szövetkezet ellen jogi, bírói úton kell eljárni. A szekszárdi piacon az építkezés így most tovább folyik, és remélhetőleg be is fejeződik a határidőre, úgy, hogy a tsz-ek valamit még az idén is tudnak belőle profitálni, közben a szekszárdi háziasszonyok is nagvobb választékból vásárolhatnak. — Ha egy üzlet elindul... — mondogatta ismert monológjában Salamon Béla bácsi. De ha egy üzlet el sem akar indulni? Akkor főhet a feje valakinek, mint most törtéi netesen hónapokon keresztül főtt Széki Jánosnak, az őcsényi szövetkezet elnökének, meg a városi tanács vezetőinek, miként találjanak megoldást, hogy ne jusson csődbe ez a vállalkozás. BI. A paksihoz hasonlóan, a bonyhádi járási könyvtár látogatottsága sem csökkent az idei nyáron. Bertalan Sándor- né, az intézmény vezetője kérdésünkre elmondotta, hogy júliusban az előző hónaphoz viszonyítva több százzal emelkedett a kölcsönzött művek száma. Különösen az ismeretterjesztéssel foglalkozó könyveket keresik az olvasók. A könyvtár szabadpolcos rendszerű, és a 23 ezer kötet között mindenki könnyen megtalálhatja a neki megfelelőt. A kellemesen hűvös olvasóteremben közel 70 folyóirat, napilap és kényelmes fotelek várják az érdeklődőket. A felnőttek mellett a fiatalabb korosztály képviselői is gyakran felkeresik az olvasótermet és a kölcsönzőt, ahol az 5000 kötetnyi ifjúsági művön kívül „A Tolna megyei Népújság 1971. július 27-i számában megjelent .Gyorsvonat vagy vicinális?’ című cikk írójának Méry Évának a késést illetően teljesen igaza Van. A forgalom-szabályozásban részt vett Irányítók nem álltak feladatuk magaslatán. A helytelen forgalomszabályozásért ellenük büntetőleg eljártam. Ami a menetrend bírálatát illeti, az kevésbé helytálló. A pa- naszttevő által annyira lebecsült gyorsvonat nem is olyan .viciná1 ’. .Nem Is otV-n rr.-sz a telle- sitménye a 170 kilométeres utat 2 óra 58 perc alatt befutó .vicinális gyorsnak’. Igaz, a technika mai állása mellett ez a sebesség nem nagy, azonban figyelemmel a pálya állapotára, a vonat sebessége nem növelhető’. ,A vonatok menetrendszerű közlekedésére egyébként az érdekelt dolgozókat megfelelően utasítottam’. ,A cikk befejező mondatához azonban egy szerény megjegyzésem lenne: Számokkal bizonyítható, hogy a vonatkésés a MÁV- nak nagyon ráfizetéses, gazdasági vonatkozása miatt erőnkhöz mérten is küzdünk ellene. A .tisztességtelen üzlet’ kifejezés feltételez, — egy a MÁV számára — hasznot biztosító előre megíonszámos diafilm is megtalálható. Azok számára, akik az általános iskolai napközi otthonban töltik a vakációt, minden hónap első péntekén külön foglalkozást tartanak. Ezeken az összejöveteleken Kiss Sán- dorné, a könyvtár munkatársa vezetésével a kis olvasók játékos formában, szórakozva ismerik meg a magyar és t>i- lágirodalom alkotásait. Az előcsarnokban ebben az évben is többször rendeztek tárlatot, kiállítást. Nyáron sincs pangás a bonyhádi járási könyvtárban. Akik azzal a céllal keresik fel a szép parkban található épületet, hogy néhány érdekes könyvét kölcsönözzenek, vagy a folyóiratok olvasása közben kicsit megpihenjenek, felüdüljenek, nem fáradnak hiába. toltságot, mely az utazóközönség becsapását, kifosztását tűzi ki célul. Úgy gondolom, ezt még a panaszos sem tételezi iel rólunk. Hangsúlyozom, hogy egyes emberek mulasztását nem lehet és nem is szabad egy intézmény tisztességtelen üzletpolitikájaként értékelni. Elvtársi üdvözlettel: Földes! Gyula a Magyar Államvasutak Pécsi Igazgatósága vezetőjének helyettese”. * Földesi Gyula elvtárs korrekt .válaszát köszönjük. Egy szerény megjegyzése a cikk Írójának is lenne végezetül: Tisztességtelenné egy üzlet nemcsak eidre megfontolt szándék alapján válhat. Ezt valóban magam sem tételezem fel a vasútról. De az előre megfontolt szándék nélkül is becsapódtam és becsapódott néhány százra tehető útitársam is, amikor nem azt kaptuk amiért fizettünk. Ha tudtam volna, hogy kik az „egyes emberek”, akiknek mulasztásaként mi becsapva érezhettük magunkat, nevükön neveztem volna őket. Ennek hiányában neveztem meg magát az intézményt. Méry Éva VISSZHANG Válaszolt a MÄV Pécsi Igazgatósága — A mi foglalkozásunkról semmi szépet nem lehet mondani. Napi nyolc órát szemétben, bűzben élni. .. Mi jó van abban? Mégis csináljuk. Ki hosz- szabb, ki rövidebb ideig. Én 1967- ben kerültem a vállalathoz. Akkor két hónapig az építő brigádban dolgoztam, aztán átjöttem kukásnak. — Miért? — Mert a pénz beszél... Máté József a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat egyik rakodási brigádvezetője. A tégla színű Skoda Bohrral jár. Naponta kettőt fordulnak, ami azt jelenti, hogy húsz köbméter szemetet szállítanak el nyolc óna alatt. Foglalkozása; kukás — Helyesebben húsz köbméterben van megállapítva a normánk Voltam Pécsett, ott a két fordulóra 34 köbmétert számolnak el. Bobi (így becézik a dolgozók az új típusú kukáskoesit), a vállalat epreskerti telepén áll. „Beteg szegény” mondják részvéttel gazdái, s mind a négy rakodó serényen segít a szerelőnek és a sofőrnek az „ápolásban”, hogy mielőbb lábra, illetve kerékre álljon a monstrum. — Tudja, hogy mit kell még betenni az újságba? — szólal meg ismét Máté József. — Azt. >.cgy ne csak szidjanak minket az emberek, hogy itt, meg ott már megint nem hordtuk el a szemetet, meg, hogy ritkán szedjük össze. Mert ahogy növekszik a város, úgy gyarapszik a vállalat szerződése. Mi meg maradunk, amennyien voltunk. A szidás helyett inkább könnyíthetnének munkánkon a lakók. Nem azt mondom, hogy helyettünk dolgozzanak, csak \ azt, hogy tartsák be a játék- szabályokat. Nézze meg, bármikor a Garay-étterem szeméttartályát, állandóan folyik belőle a büdös lé. Hiába tilos, mindent beleöntenek. A lakók télen a vizet, meg a mosogatóiét is a kukákba löttyentik. Az megfagy, aztán még tíz percig is verhetjük, míg feltörik. Máté József kollégái egy-két, vagy három esztendeje végzik ezt a nehéz munkát, s izmos, robosztus brigádvezetőjük azt mondja, hogy ők azok közül valók, akik jól bírják. — A legtöbb egy-két hónap után fogja a kalapját. Sőt! Olyan is van, aki reggel 6-tól mindössze 9-ig marad nálunk. Persze itt a legfontosabb az erős gyomor, meg a muszkli. Szó kerül a guberálókról is, akik még a télnél is nagyobb ellenségük a kukásoknak. — Hiába mondjuk nekik szép szóval, hogy ne túrják ki a szemetet, meg ne borítsák fel a kukát, az annyi, mint a falra hányt borsó. A rakodók jelenleg egy újításon dolgoznak. Egy olyan szerkezetet akarnak készíteni, ami megtartja az edényt, amíg kiöntik. — Mikor kapott utoljára jutalmat? — Áprilisban kiváló dolgozó lettem. Oklevelet, jelvényt, meg hétszázötven forintot kaptam. — Még huszonnégy éve van a nyugdíjig. — Ha jól meggondolom, lehet, hogy innen megyek a nagy pihenésre. Mert nem szép munka, azt már mondtam és az úgy igaz. De az is, hogy kukás mindig kell. — hm —
