Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-14 / 191. szám
s 10. — Elkéstél, nagyon elkéstél — szűrte a szavakat Erik —, s a késés jnemegyszer veszély- lyel jár. Klossnak az jutott eszébe, hogy von Vormann olyan kígyóhoz hasonlít, amely áldozatát már elhódította, .körülgyűrűzte, s éppen most készül egészben lenyelni. Elkergette magától ezt az esztelen képet. Ebben a pillanatban, csaknem egyszerre az ajtó felé fordultak, mert egy altiszt jelent meg a küszöbön, hangos bokacsattogta tással. — Hadnagy urat a telefonon kérik — jelentette von Vormann felé fordulva. — Majd még beszélünk, Hans, sok mondanivalónk van egymásnak. Egyelőre egyikünk sem távozik Saint Gil- les-ből. igaz? — A választ be sem várva ment a katona után. Útban a törzsre, Kloss felidézte az iménti beszélgetést. A néhány éves nehéz és veszedelmes munka megtanította arra, hogy mindenkiben bízni kell. aki. kimondja a jelszót. Micsoda emberekkel kellett nemegyszer együttműködnie. Lumpok, hercegek, elegáns, „nur für Deutsche” dámák, nagyszerű tudósok, írás- tudatlan kocsisok... A megjelenés és a modor még semmit sem bizonyít. Különben, ha von Vormann a mi emberünk és éppen ilyen álarcot kerekedett kedve ölteni, el kell ismerni, jól áll neki, hibátlan. És a konspirációs munkában ez rendkívül fontos. Bele kell nőni, össze kell nőni az álarccal. Miért, 6, Hans talán másként csinálja? Elért ezredes átfutotta a Kloss által bemutatott okmányokat, majd fürkésző tekintettel vizslatta a feszes vi- gyázzban álló fiatal tisztet. — Már egy hónapja várok magára, Kloss főhadnagy, majdném egy hónapja — igazította helyre magát. — Egyenesen a kórházból jövök. A szabadságomról is lemondtam. — Ezt beleírták az útiokmányokba is. Dicséretes. Üljön le. Szivar, cigaretta? — Kloss tüzet adott. — Olyan tisztet kértem, aki már konyít valamit az ügynökök átdobásához. Magának állítólag már van ebben gyakorlata. — Kolbergben, az Abwehr- iskolán végeztem ilyen feladatokat egy ideig. — Számunkra most ez a legfontosabb és legsürgősebb dolog, és ne remélje, Kloss főhadnagy, hogy vakációzni fog itt. A szövetségesek inváziót készítenek elő, ez biztos, csak azt nem tudjuk, hol kerül erre sor. Lehet, hogy a Balkán-félszigeten, lehet, hogy Marseille-ben, vagy Toulon- ban, de az is előfordulhat, hogy éppen itt. Ezt meg kell tudnunk, és magára ezért van nekem itt Szükségem. Azt már biztosan tudja, hogy Elértnek hívnak. Annyit még el akarok mondani, hogy az én nevem előtt nincs semmiféle „von”. Jóravaló, brémai kereskedőcsaládból származom, és ki nem állhatom azokat a ficsúrokat, akik monokegy napi tíztonnás teljesítményű, komplett jéggyái jégiázoló berendezés 3—AV—20-as típusú, román gyártmányú, 150 000 kcal/ó teljesítményű. s ammónia l s hűtőkompresszor 55 kw-os villanymotorral, 4 db. Felvilágosítás és átvétel az ÉLELMISZERIPARI GÉPGYÁR ÉS SZERELŐ VÁLLALAT 6. sz. gyáregységénél, Budapest, XIV., Fogarasi út 2—6. Telefon: 497—112. (192) lival a szemükön alszanak, és úgy járnak, mintha karót nyeltek volna... Kloss majdnem elnevette magát. Von Vormann portréja hibátlanul sikerült. — Ha ezredes úr megengedi, én sem imádom az arisztokratákat. — Hát akkor legalább tudunk valamit egymásról. A mi munkánkhoz, Oberleutnant Kloss, nem illik a finom kéz, sem a választékos modor. Ma helyezkedjék el, találjon magának szállást, és holnaptól kezdve, munkára fel! Társat is adok maga mellé egy bizonyos Vormann hadnagy személyében. Von Vormann személyében — igazította helyre magát epésen. — Nemsokára megismeri őt. A papa tábornok, nem is rossz — komorult el egy pillanatra, majd később, mintha gonosz gondolatokat hessegetne el magától, hozzátette: — de a csemete ilyen sokra nem viszi. Remélem, érti, mit akarok ezzel mondani? — Azt hiszem, értem, ezredes úr. Az egyik, kifejezetten másnapos száíláscsináló altiszt ajánlkozott, hogy elkíséri Klosst a kijelölt szálláshelyre, de az Oberleutnant elhárította az ajánlatot. Mindössze azt kérte, hogy a bőröndjét küldjék lakására. Valamelyest kitisztult az ég, a felhők mögül a sápadt nap is előbújt. Kloss hamar megtalálta a keresztutcát és benne a kis villát az ötös szám alatt, ahol lakni fog. Az öregasszony, a villa tulajdonosa és egyetlen lakója szó nélkül bevezette, megmutatta szobáját, amelyből két nagy velencei ablakon át lehetett csodálni a terasEosan épült Saint Gil- les-t, s túl a városon a ten- gen kékes szürke szalagját. A háziasszony levette a hatalmas ágyról a rikítóan vörös takarót, a falról leakasztotta az első világháborús francia tiszti-egyenruhát viselő, hegyesre pödört bajuszú férfi fényképét. Dolga végeztével csendben betette maga mögött az ajtót. Kloss azon nyomban elaludt. (Folytatjuk). Kis boldogság és mérhetetlen bánat Tánedalfesxtivál 1971 VÁLLALATOK, FIGYELEM! Elveszett 1 db kerek alakú, „Dunagyöngye” Mg Tsz Bogyiszló, 6. sz. átadó-átvevő feliratú bélyegző. Használata 1971. augusztus 1-től érvénytelen. A termelőszövetkezet a bélyegző használatából eredő károkért felelősséget nem vállal. (215) Mostanában sokat hallunk, olvasunk a táncdalok szövegeinek bárgyúságáról. A napokban kezembe vettem a táncdalfesztivál 1971-es gyűjteményét, és elolvasásuk után kis boldogság és mérhetetlen bánat lett uralkodóvá rajtam. Egészen le voltam targiázva, mert rájöttem, hogy engem eddig sok dologban félrevezettek. Mégiscsak kellene az iskolában az a felvilágosítás! Naiv lelkemmel eddig abban a tévhitben éltem hogy a nőknek születik gyerekük a férfiaktól, s lám Máté Péter ebben teljesen megingatott, amikor így énekelt: Fel, fel fiúk a dalra, enyém lett a lány ... lesz két gyerekem tőle:... Aztán arra is gondoltam, hogy lehet, hogy én tudom jól, csupán ez a Péter csodagyerek, vagy netán a sokat hangoztatott egyenjogúságot egyedül ő veszi komolyan, és a szülés fájdalmait magára vállalja. Igaz, olyan sok mindent ígér még a szövegében, hogy ezt a kis ráadást már igazán nem kell zokon venni tőle. A bárgyú szövegek bárgyú címeit nézegetve elhatároztam magam egy még bárgyúbb dologra, ami abban áll, hogy írok belőlük egy bárgyú mesét. Talán a sok bárgyúság között nem is lesz feltűnő, hogy egy bárgyú- sággal több, vagy kevesebb. Mesém címe: Kis boldogság, és mérhetetlen bánat. A két szereplő a címekben már adva van, nem is nehéz kitalálni őket. Az egyik „Eleonóra”, (A „Hegyek lánya”), a másik „Sziklaöklű Joe” („A pesti férfi"). Lám a vidék és a főváros találkozásából milyen csodás dolgok születhetnek! Mivel a. kocogó mozgalomról megvolt MEZŐGÉP Központi Gyáregysége, Szekszárd, Keselyűsi út felvesz: folyó hó 16-tól — folyó hó 31-ig középiskolás tanulókat, KŐMŰVESEK MELLÉ. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (214) MŰKÖVESMUNKÁT ÉS SIRKÖKÉSZÍTÉST rövid határidőre vállalunk. „Szakály Testvérek” Építőipari Ktsz, Szekszárd, Rákóczi u. 15. (201) A PAMUTFONÓIPARI VALLALAT KAPOSVÁRI GYÁRA 1971. augusztus 24-25-én 2 éves fonóipari szakmunkásiskolára pótfelvételt híreiét 14-15 éves, általános iskolát végzett leányok részére. Díjtalan szállást korszerű munkásszállásunkon biztosítunk. Jelentkezni lehet 1971. augusztus 24-25 de. 8-14 h-ig. Általános iskolai bizonyítványát hozza magával! Szóban bővebb felvilágosítást adunk. (159) a különbejáratú véleményük) helyette inkább sétálgattak, és „a régi szép időkről” ábrándoztak. „Az igazi nyár”-róL amikor még „Fára mászni jó” volt. Sétálgatás közben sokszor éri az embert „Kis boldogság és mérhetetlen bánat”. Sziklaöklű Joe akkor volt a legbánatosabb, amikor Eleonórát először nem sikerült olyan helyre elvinni, ahol „Üres a világ”, ahol csak „Fák, virágok, fény” alkotják a boldogsá-j got. Biztosan ügyetlenül csinál- háttá, mert Eleonóra azonnalíj átlátott a szitán, és kérlelni 3 kezdte, hogy „Ne vigyél engem.% az erdőbe”, inkább „Csókolj^ meg a villamoson”. Joe azon-W ban arra hivatkozott, hogy „Az < nem lehet”, mert a feínőíteteí, „Áll-andóan józanságra inte-f nek”. Szomorúan nyugtázta hogy „Nekem nincs a szerencséhez bérletem”, és a tanács lakásügyi előadóját kezdte>\ szidni, mert milyen jó lenne ' most valahol „Ó, csak egy szo~t ba-hall”. Joe azonban nem isi lett volna igazán szikiaszivűjl ha ilyen könnyen föladja raj harcot. Másnap egy szép cső kor virággal jelent meg Eleo-i nóránál. A hegyek lánya meg- \ lepődésében csak ennyit tudott 1 mondani: „Köszönet a rózsa-T kért”. Ebből — meg a rávető-í dő pillantásokból — arra kö-v^ vetkeztetett, hogy „Elvonult úkg vihar”, „Halló, próbáljunk szerencsét!”. Következő találkozásukkor nem is „Késett a szó”, 1 és ismét az erdőt javasolta. A| rózsák hatására Eleonóra szíve is hevesebben dobogott és most már úgy nyilatkozott, hogy ez „Nem boldogság”, de közben arra gondolt, hogy „Jó len- ' ne...”, de csak annyit közölt) hogy „Várj, míg sötét lesz”. Nem tudom, hogy az erdőben miről beszélgettek, mert ilyen mondattöredékek szűrődtek ki: „Jó lenne”. A „Mondd még” hanglejtése arra engedett következtetni, hogy Joe nem átallott szerelmet vallani. Az a mondat, hogy „Látod, nem sikerült”, nem tudom mire vonatkozhatott, de sejtem, hogy a „Ballada a szomorúságról” című középkori elégi- kus költemény is ilyen ihletből születhetett. Szegény Joe váltig hangoztatta, hogy ne sírj ,„Ne sírj”, Eleonóra szomorúan zokogta, hogy „Nekem nincs a szerencséhez bérletem”. Joe gyengéden megfogta az arcát, és azt suttogta, hogy „Búcsúzzunk szerelmem". Eleonóra — ki e szavakra kicsit meglepődött — dacosan mondotta, hogy „Miért kell búcsúzni mindig?” — „Mert nem engedem, hogy megzavard az életem” válaszolt határozottan az önbizalmát visszanyert Joe, — hiszen „A jegygyűrű az ujjamon”, és a menyasszonyával megbeszélt randevúra gondolt. NAGY ANDOR A Paksi Körzeti Építőipari Ktsz az új benzinkút mellett (6-os úton) MEGNYITOTTA AUTÓSZERVIZÉT, és készséggel áll az autósok rendelkezésére. Nyitva tartás reggel 6 órától. J05) Népújság 4 1971. augusztus 14,
