Tolna Megyei Népújság, 1971. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

VÍZSZINTES: 1. Elmélkedik, töp­reng. 8. Kávéfajta. 13. Finomra 'darálták. 20. A Kaukázus leg­magasabb csúcsa. 21. Szőnyeget tisztít. 22. Disznóvágási ajándék. 25. Haranghang egyik fele. 27. A müszergyár egyik gyártmánya. Tűzveszélyes folyadékot tároló és szállító tartályoknál alkalmazzák. 28. Egyik minisztériumunk nevé­nek rövidítése. 29. Oxigén, foszfor, kálium. 30. Helyrag, -be párja. 31. Becézett Adél. 32. Angolna néme­tül. 33. Molibdén. 34. A szabadba. 35. Arany franciául. 36. Névtelen rövidítése. 37. Halfajta. 39. Szemé­lyes névmás. 42. Erem! 45. Togo közepe. 46. Egyszerű gép. 47. Dip­lomáciai kocsik betűjele. 48. Eres! 49. Két névelő. 51. Állóvíz. 52. Ku­tyája. 54. ME. 55. Főzeléknövény. 56. ö, latinul. 57. Igevégződés. 58. Bór. hid^o^n oxi^^n. 59. Ütő­kártya. (második kockában kettős betű). 60. Megdermedt kolloid ol­dat. 61. Időszak, korszak. 63. Azo­nos betűk. 64. A müszergyár meg­becsült terméke, amely a hegesz­téshez szükséges valamennyi be­rendezést tartalmazza. 73. Kártya­játék. 74. Átrakta. 75. Méltányol, jónak tart. 76. Egy elmesport kel­léke. 77. Erőgép. 78. Szülő, nagy­szülő becézése. FÜGGŐLEGES: 2. A felszabadu­lás előtti, alaDfokú közoktatási in­tézmény. 3. DBK. 4. Volt,, de a vi­lág egyes részein ma is folyik ilyen hadjárat. 5. Nemrégiben ját­szott rajzfilmsorozat főhőse. 6 Kerti munkaeszközök. 7. Hangtala­nul lázad! 8. öreg bácsi. 9. 48-as honvédtábornok (János). 10. Hiva­tal. 11. Ázsiai sivatag. 12. Olgács- ka. 13. összeszorított marok. 14 Fordított gleda! 15. Évszak. 16. LTE. 17. -tői párja. 18. Előre­haladott korúak. 19. Bebocsátást kér. 20. Villamossággal foglalkozz szakember. 20. (A nyíl irányában), Elektromos ívhegesztésnél haszná­latos eszköz, az MMG gyártmánya 23. Elvetél. 24. Nagyobb helyiségek istállók hőmérsékletének szabályo­zására szolgáló műszer. 26. A mű­szergyár fő profilját képező gyárt­mány. 27. A hallható rezgések amplitúdóján?> nagysár.n. 37. Szín. 33. Me/'rta i • • •'- >. 40. Zsi­dó papok. 41. Ultrahangos észlelő- és ieidtri'i.őbeie.'vdezfS. 43. Jugo­szláv ételízesítő. 44. Helyzetre utaló névutó. 50. ...V’ sertés. 53 Régi török méltóságok. 62. Irat- kapocs (névelőve'. 65. Nfl I-es labdarúgócsapat. 66. ÁS A. 67. Ha­tó” páratlan betű: <•» S-váz <öbb szláv nyelven. (első kockában kellős betű). 69. ...carte (étlap .szerint). 70. A versnél“ nem ok­vetlenül tartozéka. 71. Nyugati autótípus. 72. IMS. Az I. fordulóból beküldendő a vízsz. 27., 64., a függ. 20., a nyíl irányában, a függ. 24. és 26. szá­mú sorok megfejtése. A megfej­téseket kérjük a III. forduló meg.- fejtése után. egyidőben beküldeni a Babits Mihály Megyei Művelő­dési Központ, Szekszárd címre, le­velezőlapon, 1971. augusztus 23-án déli 12 óráig. A levelezőlapra kér­jük ráírni: AZ MMG BEMUTAT­KOZIK. Az 1971. július 18-i rejtvény he­lyes megfejtése: Kerék — Origó — Memel — A maró — Apóka — Karel — Atala — Danek — Telit — Odera — Garák — A mini — Irata —Rókák — Apadó — Tirét (térít). Könyvjutalmat nyertek: Antal Mária Döbrököz. Tisza utca 21. Guld János Tolna, Wosinszky ut­ca vl. Iker János Szekszárd, Tar- csay B 3, Kovács Mária Paks, Rá­kóczi utca 17. Lénárt Sándor Szek­szárd. Cserhát utca 22. A könyveket postán küldjük el. Népújság 12 X971. augusztus X. Süketek párbeszéde Washington és Latin-Amerika között ÍU Won de írja: Washington passzivitásának „kö­vetkezményei nyilvánvalóak: az erőszakból született rendszerek, amilyen például a brazíliai, az Egyesült Államok által nyújtott hitelek legfőbb kedvezményezett­jei közé tartoznak; a demokrati­kus rendszereket, amilyen pél­dául a chilei, szankciók fenye­getik, ha arra vetemednek, hogy hozzányúljanak az amerikai ér­dekekhez, vagy „az amerikaközi rendszerhez”; a Latin-Ameriká- nak nyújtott állami segely glo­bális volumenének számottevő csökkenését nem ellensúlyozza a magánberuházások felélénkülése, mert az észak-amerikai üzleti kö­rök is panaszkodnak az ésszerű és világos politika teljes hiányá­ról Latin-Amerikában.” Semmi nem világít rá jobban Kennedy és Nixon közötti kü­lönbségre, mint Latin-Amerikával kapcsolatos magatartásuk...” — mondja Pete Laine, a Miami He­rald vezércikkírója. Áprilisban a két Amerika diplomatái számára rendezett vacsorán Nixon a Fe­hér Házban kijelentette, hogy „személyes kapcsolatokat” kíván létesíteni Közép- és Dél-Amerika országaival. Emlékeztetett rá, hogy ő volt „az Egyesült Álla­mok első elnöke, aki a félteke összes országait meglátogatta, mi­előtt bejutott volna a Fehér Ház­ba. „Nászütra — mondta — Mexi­kóba mentem, és egy évvel ké­sőbb Pattal együtt egy banán­szállító hajóra szálltunk, amely Panamába vitt bennünket...” De azért Nixonnak nemcsak jó emlékei vannak Latin-Ameriká­ból. ,,1958-ban — közölte velünk bizalmasan Jack Vaughn, az Egyesült Államok volt panamai nagykövete és a San Domingo-i különleges küldöttség tagja az 1965-ös válság idején — együtt voltam Nixonnal Caracasban. Mondhatom, majdnem megölték kocsijában a zendülések idején. Ezt sohasem felejtette el...” „Ki innen Nixon!”: ez a kiáltás ta­lán még ma is visszhangzik az Egyesült Államok jelenlegi elnö­kének fülében. Bármekkora része legyen is a személyes neheztelésnek, illetve annak a szándéknak, hogy szakít­son a „Kennedy-vonallal”, egy dolog bizonyos: az északi és a déli félteke közötti kapcsolatok soha nem voltak ennyire túl­feszítettek, kétértelműek, vész« terhesek. „Az Egyesült Államoknak ter­mészetesen az Amerikai Államok Szövetsége jelentős tagjává kell válnia, de különleges előjogok nélkül — jelentette ki Jova. Washington nagykövete az Ame­rikai Államok Szervezetében. — Nincs többé szó uralkodásról, vagy szoros ellenőrzésről...” „Felvetődik a kérdés — mond­ta Charles A. Mayer —, vajon a demokratikus rendszer, úgy aho­gyan mi gyakoroljuk, megfelel-e valóban a fejlődő országoknak...” És az államtitkár nem titkolta előttünk lát­ványos gazdasági fejlődése” iránt, bar leszögezte, hogy ,,a Kínzások visszatetszőek” és hogy a minisz­térium 1970 folyamán „két al­kalommal” határozottan tiltako­zott. De a minisztériumnak ma nincs döntő szava az Egyesült Államok külpolitikájának meghatározásá­ban. A latin-amerikai „referatu- ra” sem kivétel e szabály alól. Ellenkezőleg. „Tartózkodóan kell kezet szorítanunk — mondta Nixon 1958-ban — a diktátorok­kal, és lelkesen kell magunkhoz i bemutatkozik I. ölelnünk a demokratikus veze­tőket...” „ön ember a talpán —■ jelen­tette ki nemrég ugyanez a Richard Nixon Guillermo Sevilla Sacasá- nak, Nicaragua „tulajdonosának” a Somoza család elmozdithatatlan képviselőjének az Egyesült Álla­mokban. ön ember a talpán, mert túlélt hat elnököt, kilenc proto­kollfőnököt, ’ kilenc minisztert, négy kongresszusi elnököt, és négy igazságügyi minisztert...” „Kereskedelmet, nem segélyt”, ez a jelszó a „Szövetség a ha­ladásért” célkitűzéseivel szemben Nixon nemzetközi és latin-ame^ rikai politikájának első meg­fogalmazását példázta, amikor az elnök bekerült a Fehér Házba, de ezt felváltotta egy másik, ritkán hallható jelszó: „Ha nincs ve­szély, nincs fegyelem”. .,Ez a jel­szó — mondják a Fehér Házhoz nagyon közel álló körökben — Henry A. Kissingernek azt a meg­győződését tükrözi, hogy a har­madik világ és különösképpen Latin-Amerika Amerika szempont­jából elhanyagolható szerepet ját­szik a nagyhatalmak politikájá­ban.” Miközben a latin-amerikaiak — akiknek Washingtonhoz intézett szemrehányásai vagy kérései gyakran bizony ellentmondáso­sak — preferenciális és össze­hangolt kapcsolatok rendszerét kívánnák az Egyesült Államok­kal, Kissinger, Nixon tanácsadó­ja nemzetbiztonsági kérdésekben, Latin-Amerikát „periférikus” te­rületnek tekinti. Ez a szemlé­let rugalmas, gyakorlatias diplo­máciát igazol, fenntartva az el­engedhetetlen és már intézménye­sített kapcsolatokat, de „lépésről lépésre” reagálva. „A következtetés világos — je­lenti ki egy Washingtonban állo­másozó latin-amerikai diplomata. — Ez ugyanannyi, mintha Nixon azt mondta volna nekünk: fe­nyegessetek meg és segíteni fo­gok nektek...” Szellemeskeclés? Nem egészen. Ebből a szempontból Nixon po­litikája kevésbé különbözik elő­dei politikájától, mint amennyire első látásra tűnik. Az Egyesült Államok közvetlen vagy közve­tett beavatkozásainak listája a karib-tengeri térségben es Dél- Amerikában legalább olyan hosz- szú a „demokrata” elnökök ide­jén, mint a „republikánus” el­nökségek alatt. A demokraták látszólagos „nagylelkűsége” néha több kárt okozott, mint a repub­likánusok hideg „realizmusa”. Végeredményben J. F. Kennedy volt az, aki légi és tengeri tá­mogatást biztosított az 1961 áp­rilisában Kubában, a Disznó- öbölben^ partra szállt Castro-elle- nes erőknek. A szándékon sem­mit sem változtat, hogy a had­művelet kudarcot vallott, és hogy az észak-amerikai légitámogatást az utolsó pillanatban leállították. Johnson, egy másik demokrata- párti elnök 40 ezer válogatott ka­tonát küldött 1965 májusában a Dominikai Köztársaságba. „Trujillo talán gazember — je­lentette ki F. D. Roosevelt elnök Az elmúlt évtized egyik legnagyobb Tolna megyei beruházása a szekszárdi Mechanikai Mérőműszerek Gyára volt. Tiszta, világos, korszerű műhelyeiben ma már közel félszáz különböző gyártmányt állítanak elő, melyek közül egymást követő három keresztrejtvé­nyünkben tizennégyet mutatunk be. A helyes megfejtők között ér­tékes nyereményeket sorsolunk ki, többek között zsebrádiót, lexi­kont, világatlaszt, kávéfőzőt, stb. 1936-ban San Domingo kegyetlen diktátoráról — de a ,ml’ gazem­berünk...” „Mi mindig a gyengéket tá­madjuk — jelentette ki kímélet­lenül a Szenátus előtt márciusban Henry Steele Commager, az ame­rikai történészek szövetségének doyenje. Megtámadtuk Hondurast, San Domingót, Nicaraguát, Pana­mát, Haitit, Guatemalát. Beavat­koztunk a polgárháború dúlta Kínában és Mexikóban, továbbá Vietnamban is. De sohasem ka­tonáskodtunk Nagy-Britanniában, Olaszországban, Franciaországban, Hajlandók lettünk volna Southamp­ton! bombázni, hogy kárpótol­juk magunkat egy tartozásért ?../'• Egy pillantás a legutóbbi fél évszázad történelmére megmutat­ja, hogy az Egyesült Államok mindannyiszor komolyan vette Latin-Amerikát, valahányszor vál­ság tört ki, vagy válság fenye­gette az amerikai érdekeket: a karib-tengeri térségben, 1903 és 1925 között több Ízben Mexikó­ban, miuTán Lazaro Cardenas államosította az olajat, Guate­malában a földreform által meg­károsított United Fruit védelmé­ben, Kubában Castroék és a marxizmus—leninizmus győzelme után, San Domingóban egy népf felkelés elfojtására. Tegyük hozzá, hogy a múlt év­ben Washingtonban megvitatták egy chilei beavatkozás lehetősé­gét, hogy megakadályozzák Sal­vador Allende népi egységfront­kormányának hatalomra kerülé­sét. J. F. Kennedy „Szövetsége a haladásért” kettős nyomás hatá­sára született meg: egyes latin­amerikai vezeték, köztük a volt brazíliai elnök. Juscellno Ku- bitschek nyomására — aki egy „pánamerikai művelet” ügyét képviselte, és a kubai forradalom még döntőbb nyomására, amely 1960-ban „modellnek” Ígérkezett minden latin-amerikai számára« aki türelmetlenül változtatni akart az igazságtalanságon és fejlődés­ben elma’radottságot jelentő sta­tus quo-n. A „Szövetség a haladásért*» Richard Nixon és Nelson Rocke­feller által szétkürtölt kudarca nemcsak annak tulajdonítható, hogy a javasolt tervek nem vol­tak reálisak és a Washingtonban felállított gépezet túlságosan ne­hézkes volt. Súlyos felelősség ter­heli a latin-amerikai kormány»* kát is, amelyek képtelenek ko­molyan hozzálátni az alapvető reformokhoz (földreform, adózási« közoktatási, közigazgatási reform.) „El kell ismernünk — jelentet­te ki Charles A. Mayer —, hogy milyen döntő fontosságú Latin- Amerika számára általában világ­kereskedelmének, különösképpen pedig az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmének a ki- terjesztése..,” „Belefáradtunk a soha be nem tartott nagyszabású vagy szerény Ígéretekbe” — felelik erre a la­tin-amerikaiak. Preferenciális vámtételek és importkvóták? Ko­lumbia erősen fejlesztette textil­iparát, hogy többrétűvé tegye túl­ságosan a kávétól függő gazda­sági életét. A washingtoni kong­resszus jelenleg egy tervezetet tanulmányoz, amely azzal a ve­széllyel fenyeget, hogy bezárul­nak az amerikai kapuk e fiatal iparág előtt. És ehhez még hozzá kell fűzni, hogy az amerikai ál­lami segélyek gyakran csupán a magántársaságoknak Juttatott ál­cázott szubvenciók: ez a helyzet áll fenn, amikor arra kötelezik a kedvezményezett országokat, hogy a hiteleket csak az észak-ameri­kai piacon használják fel. így meglepődhetünk-e azon, ha a minisztérium tekintélyes és régi tisztviselői magánbeszélgetésekben keserűségüknek adnak kifejezést és ha vezető latin-amerikai sze­mélyiségek az AÄSZ Központjá­ban Washingtonban már kereken kimondják: „Az amerikai gye­rekek nincsenek felkészülve ügye­ink irányítására...”

Next

/
Thumbnails
Contents