Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
Séta a jHvő korul Szekszárd város Tanácsa ingyen telket bocsájtott rendelkezésre ahhoz, hogy a Széchenyi utca végén, a fűrészfogas építésű ház uci- varán_ szolgáltató házat építhessen öt kisiparos. A tanács a telket közművesítteti. Az építkezéshez a kisiparosok az OTP segítségét is igénybe vették, így augusztus 20-án átadják az ötszázezer forintos költségű létesítményt, melyben rádió- tv-szerelő, óra- és fényképezőgép javító, általános műszerész, orvosi műszerész és autómeeha- nikus műhelye kap helyet. Foto: Gottvald. Korszerű termeléshez korszerűsített pártmunka Bármily játékosan is cseng a cím, nem játékra kívánjuk csábítani a kedves olvasót, hanem arra, hogy a IV. ötéves tervvel behatárolható jövőbe tartson velünk. Nézzük meg együtt, hogy egészségügyünk milyen arányú fejlődés előtt áll. Életünknek ez a területe legalább annyira fontos, mint a lakosság életkörülményeit befolyásoló egyéb területek például a lakásellátás, közmű- fejlesztés, a szolgáltatások, a kereskedelmi hálózat korszerűsítése, bővítése. A kérdés tehát az, milyen lesz egészségügyi ellátottságunk 1975-ben, miben leszünk gazdagabbak? A kirándulásra mindenesetre vigyük magunkkal azt az okszerű bölcsességet, hogy a terv még nem valóság. A megye negyedik ötéves tervének teljesítésében színvonalas vezetés; alapos közgazdasági elemző munka; magasfokú szervezettség; gazdaságos munka, a helyi lehetőségek feltárása; a feltételek biztosítása; a helyi kezdeményezések és erőfeszítések egész sora szükséges. Egyszóval: — „Nem elég jóra vágyni: a jót akarni kell! És nem elég akarni: de tenni, tenni kell!” — lévén, hogy FODRÁSZNÁL nem csupán élvezői vagyunk a jónak, hanem megteremtői, létrehozói is, igen sok múlik rajtunk abban, hogy a tervek valósággá érjenek. Kezdjük talán az egészségügyi alapellátás javítását célzó tervekkel. Ma, egy körzeti orvosra 2400 lakos jut, ellátandó beteganyagként. 1975-re esz a szám 2200-ra csökken. Az a közismert tény, hogy megnövekedett a fogászati ellátás iránti igény. (A nagyon idős olvasók még emlékeznek arra, hogy valamikor a me-' gyében alig tevékenykedett fogorvos. A munkás és parasztemberek zöme fényűzésként — tegyük hozzá, kényszerből — utasította el a foghúzás kivételével a fogászati ellátását.) A negyedik ötéves terv végére befejeződik a fogorvosi körzetek kialakítása, aminek eredményeképpen egy fogorvosra 5000 lakos ellátása jut. Tovább szélesedik a gyermekorvosi hálózat és javul a megyében lévő egészségügyi intézmények gép- és műszer- ellátottsága is. Sokat írtunk, beszéltünk arról, milyen nehéz helyzet elé állítja az egészségügyi intézmények vezetőit — az egész egészségügyet — a krónikusként emlegetett középkáder- hjány. E gondunk felszámolásának alapjait teremti meg a 200 férőhelyes egészségügyi szakiskola, aminek építése várhatóan a tervidőszak első évében, még 1971-ben befejeződik. Hasonlóképpen befejeződik a 250 személyes megyei anyás csecsemőotthon építése, amivel a kapunyitás, átszervezés után — teljesebbé válik az állami gondozott gyerekek megyei intézményhálózata. Nincs még egy éve, hogy a kihelyezett elme-ápolási telepek kapcsán írtunk a megyei kórház elmeosztályánalc siralmas korszerűtlenségéről. •• Ot év múlva 300 ággyal rendelkezik az új elmeosztály és korszerűbbé válik a palánki terápiás részleg. És ami valahányunkat érint... Elkészült a megyei rendelőintézet bővítésének a terve, ami viszont azt ígéri, hogy öt év múlva nem találjuk magunkat s~embe azzal a zsúfoltsággal, ami ma még annyira kedvezőtlenül befolyásolja a rendelőintézet működését. Uj pavilonnal bővül a bonyhádi kórház, s igen nagy gondunk oldódik meg -a paksi rendelőintézet, még erz év végén esedékes, elkészültével. A határidő 1971. december 31. A paksiak és a környéken lakók bizonyára vidámabban töltik a szilvesztert, ha ez valóban így lesz. A paksi járási rendelőintézet, a gép-műszer beszerzésen már dolgozik a MEDICOR. Bízzunk abban, hogy a beszerelés munkája sem húzódik el, amikor már erre kerülhet sor. Dombóvárott új körzeti orvosi rendelő épül, és belép az új gyógyszertár. Paks gyógyszerellátását szintén egy új gyógyszertár teszi teljessé Bonyhádon és Pakson egy-egy orvosi rendelő épül. Szekszár- don viszont elkészült a 120 személyes nővérlakás. Itt, a megyeszékhelyen is gazdagabbak leszünk egy újabb orvosi rendelővel és bár az igények az óvodai hálózat javára növekedtek meg. Dombóváron 20-szal, Szekszárdon 80 férőhellyel gyarapodik a bölcsődei hálózat, 100 ággyal a szociális otthonok férőhelyeinek száma, és 1975-re további 13—15 községben nyílik meg az öregek napközi otthona, ami a szociális gondozásra szorulók ellátásának igen jól bevált intézménye. Országos viszonylatban hazánk második legkisebb megyéje Tolna megye, igen előkelő helyet foglal el az egészségügyi ellátottságot dokumentáló statisztikában. Túlzott derűlátás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az új tervidőszak az eddiginél is dinamikusabb fejlődést ígér. Nagyon valószínű, hogy a IV. ötéves terv végén „helyezésünk” még rangosabb lesz, mint amilyen most A Paksi Konzervgyár ünnepélyes felavatására alig több mint egy éve került sor. A gyár, bár a régi újjáépítéseként emlegették, lényegében hazánk legkorszerűbb új gyára. A termények feldolgozása korszerű gépekkel, korszerű technológiával történik. A konzervgyár már az első évben beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Igazolta az új gyár működése a tervezők, a beruházást elrendelők elképzelését. Az új gyárban a régitől eltérő üzemszervezési módszert kellett alkalmazni. Hogy mást ne mondjunk, az első év volt a gyár több mint harminc éves történetében, hogy a szezonjelleget megszüntették. A termelés korszerűsítése tény, a dolgozók, a vezetők megismerték az új gyárat, a berendezést kifogástalanul tudják használni. A pártszervezet vezetősége körülbelül egy hónappá1 azelőtt merész tervvel állt elő: osszák három felé a pártszervezetet, igazítsák a pártmunkát is a korszerű termeléshez, technológiához, üzemszervezéshez. A terv az volt, hogy a termelőüzem, a raktár és a TMK alakítson külön párt- alapszervezetet, és e hármat fogja össze a gyári vezetőség. A vezetőség, majd a tagság vitatkozott az új tervről. A járási pártbizottságra is eljutott a gyári kezdeményezés híre. A vita során egyetértés született, megegyeztek abban — ez képezte a vitát —, hogy a gyári adminisztrációban dolgozó elvtársakat melyik alapszervezetbe helyezzék. A pártszervezet csaknem száz tagja három alapszervé- zethez tartozik. Az adminisztrációban dolgozókat pedig „saját területük” alapszervezetéhez osztották be. Például a raktáriakhoz a kereskedelemmel foglalkozókat, a termelőüzemeikhez pedig a termeltetés ügyintézőit, a TMK-hoz a gépészet, a szállítás . tartozik- A gyár párttagsága nagy várakozással tekint az új szervezési forma elé, sokat várnak tőle. Abban reménykednek, hogy a területtel szorosabb együttműködés az egyes kapcsolódó munkafolyamatokat teszi zpftkencmen- tesebbé. A problémák sajátossága, megvitatása e"y-egy csoportnál — amelv végeredményben mégiscsak jobban ért saját témájához, mint az egész kollektíva — hatásosabb, jobb döntést tud eredményezni. A konzervgyári szervezési változást a járási pártbizottság is nagy figyelemmel kíséri. A kezdeti eredmények biztatóak — a teendők közé tartozik még: a három alapszervezet irányításának konkrétabbá tétele. Aratási emlékek Nincsenek személyes emlékeim az aratásról. Az én korosztályom már nem járt ki hajnali háromkor a harmatos mezőre aratni az „életet", összegyűjteni az évi kenyérre valót. Mégis tudom, milyen volt. Magam előtt látom minden nyáron a nagyanyámat, amint a szürkületben elindul, számomra arc nélküli testvéreivel, szüleivel —, a férfiak vállár, kasza, a nők kezében sarló és kötelek — a búzatáblák felé. Ö megy legelöl, apró termetű, fürge léptű fiatal lány. Fénykép nincs róla, mégis tudom, milyen volt. Szeretett dolgozni. Nyáron ma sem képes ötnél tovább az ágyban maradni, pedig semmi dolga nincs, legalábbis kora hajnalban. A virágok öntözése, a parányi köves, városi udvarban ráérne később is. Mennek végig a hajnali pusztán, sokan csatlakoznak hozzájuk. Nagymamáék nem beszélnek. Az apja „vöd rác” volt, mindig ö szólalt meg először, csak aztán 'beszélhetett más. Kiérnek a tábla szélére. Ott folytatják, ahol abbahagyták tegnap, mindenki beáll a rendbe, kezdődik a munka. Szabályos, rendületlen karcsapások a kaszával. Nagymama két kaszás után. szedi a markot, dehogy nagymama, még álmaimban sem. Fiatal lány, és a bal oldalon haladó barna fiatalemberre gondol, de az nem néz hátra. Tiltják a ya.zta, a család és az aratás szabályai. lyos legyen. A fiatal lány az előző éjszakára gondol, az aratók már mind kimerült álmukat alusszák. Csak ők ketten vannak még ébren. Meleg férfihang száll az éjszakában, valaki énekel, ö tudja, hogy a dal neki szól. Még soha nem beszéltek egymással, mit is mondhattak volna, de ha lánynak az anyja a férjhezmenést emlegeti, mindig ugyanarra a barna fiatalemberre gondol. Ha megkérné? Én már tudom, hogy megkéri, nem adják hozzá, máshoz megy, nyolc gyereket szül, ebből öt meghal, egyiket éppen az aratás vitte el. Kéthetes volt a kisfiú, de az aratás nem várhatott, kivitték hát a mezőre, egy faágra kötözték — az árnyékban — a pólyát. Az orvostudomány mai állása szerint — ha más baja nem volt — a rekkenő hőség is megölhette, amihez még nem szokott hozzá a kéthetes gyerek. A kemencéből kirántott, friss kenyér illata már személyes élmény, és a semmi máshoz nem hasonlítható az új búzából sült kenyér íze. A kenyérsütés ünnepe már e'özö este elkezdődött, nagy súrolásokkal, kimosta a mama a teknőt. A liszt tetején kis mélyedést csinált, oda került a só, a kovász, sehogy sem értettem, miért kell a kenyérbe sutién kenyeret tenni? Az volt a kovász, az előző sütésből félretett tészta maradéka, most beáztatva langyos vízbe. A dagasztást még nézni is gyönyörűség! Mindig a teremtés jut róla eszembe. Az alaktc' masszából szép és jó kenyereket formálni, művészet! Nincsenek személyes emlékeim régi aratásokról, kaszával, sarlóval végzett gabonabetakarításról, mégis tudom, milyen az. Anyám is járt még markot szedni. Nagyanyám még zsákolt is, néha kaszált, ha szükség volt rá. Az anyám csak markot szedett, napszámba, hogy legyen miből bejárni Pécsre. A zárdaiskplára így sem volt elég a pénz. Mi a strandon, Balatonon, Domboriban bámulunk, ők a gabonaföldön „napoztak", ha akartak, ha nem. Azok a fiatal lányok, asszonyok sem járnak már aratni, akik a mai falun élnek, és a termelőszövetkezetben dolgoznak. A mi korosztályunk a nyári szünetekben a mázsánál dolgozott, és a beérkező kicsépelt búzát írta föl, számolta össze. Az aratást férfiak végzik, mm kaszával, hanem aratógépekkel, kombájnnal. Fiatal lányok vizet hordanak a szomjasoknak, főtt ételt a konyháról. Nem markot szednek. Éppen ez utóbbiért ne feledkezett meg nagyanyáink, és anyáink aratásairól. A termés a miénk. Nekünk gyűjtötték be. 1HAROSI IBOLYA
