Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-09 / 160. szám

Ablak a világra

Új mozgalom Lengyelországban

Korszerűsödő államigazgatás

Nemrégiben a szocialista országok ifjúsági lapjainak munkatársai meghívást kaptok Lengyelországból. Az egyhetes utazás a lengyel lakásépítési program bemutatását, illetve egy részletének bővebb ismertetését ígérte. A részlet elnevezése védnökség, melynek lényegét úgy fogalmazhatjuk: dolgozz a lakásodért.

Elöljáróban néhány alapvetően fontos adatot kaptunk. Jelenleg a lengyel családok tíz százaléka vár lakásra, körülbelül egymillió lakás kellene. Ám az igények rohamosan növekednek — 1975-ig mintegy /I millió 700 ezer lakásigénylővel kell számolni. Nagyon nagyok a számok, az építőipar gyors fejlesztését teszik szükségessé, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy Lengyelországban a hatvanas évek elején évi háromszázezer lakást építettek rrjár, az utóbbi időben viszont csökkent az építkezés üteme. Nem véletlen tehát, hogy mielőtt a lakáselosztás elveiről hallhattunk volna (mint később kiderült sok hasonlóságot mutat a magyarral), az építkezés problematikáját fejtegették Varsóban éppen úgy, mint Krakkóban, Katowicében. A megoldás kézenfekvő: házgyárakat kell építeni, gépesíteni kell, javítani a munkaszervezést, az anyagellátást, csökkenteni a munkaerő-vándorlást.

A házgyárakról szakemberek és laikusok egyaránt elmondták aggályaikat. Többé- kevésbé nálunk is ismert kifogásokat soroltak: a házgyári házak egyhangúvá, sivárrá teszik a lakótelepet, az emberek idegenkednek tőle, költségesek. Persze minden kifogás eltörpül a szükség mellett, a házgyári építkezés gyorsaságával nem versenyezhet a hagyományos. Csakhogy egyelőre még a házgyárakat sem építették fel, a szakembergárda képzéséről nem is beszélve', azaz rövidebb-hosszabb ideig mindenképpen a hagyományos építés marad, a korábbinál lényegesen nagyobb terheléssel.

— Ilyen körülmények között jött létre az ifjúsági védnökségvállalás tervezete — mondotta Varsóban Jap Máj a ZMS-titkára. — A lakásra várakozók, a fiatal házasok aktivitására úgy vélem, s nemcsak vélem, előzetes felméréseink is tanúsítják, bízvást számíthatunk. Az alapötlet a következő: aki napi három- négy órát; összesen kétezer órát dolgozik társadalmi mun-, kában az építkezésen, lakást kap. A valóságban jó néhány meglepetés érhet majd bennünket, ezért meglehetősen hosszú ideig, szakemberek sokaságát meghallgatva érleltük- a tervezetet. Nyilvánvalóan különbséget teszünk majd az énítkezésen szakmunkát és segédmunkát végzők között, nem a lakások elosztásakor, hanem a munkacsoportok ösiz- szeállí fásakor.

— A lakásigénylők nagy száma sejtetni engedi, hogy az ifjúsági akcióra is százezrek jelentkezhetnek. Tudnak-e valamennyi jelentkezőnek munkát adni? — kérdeztük.

— Meg sem kísérelem aiz egyértelmű választ. A munkáskéz önmagában kevés. Énítőanyag. gének és mindenekelőtt pénz kérdése mindez. Annvi bizonyos, hosy a munkaerőgondokkal küzdő éoífőinarnak segíteni tud az if lóság Ez a dolog e<wik oldala. Merészt az akpiéUan részt vállalók bizonvífiák, hogy hallen dók áldozni lövendő otthonukért. Mondhatni, az igénvek listáié, mellé, ka-, púnk egy másik listát, amelv- nek sorrendiét a pluszmunka határozza meg.

— Van-e valamüven össze- fiigeés a lakásón'tést támogató ifiusági akció és a lengyel- ország; demográfiai robbanás között? Ismereteink szerint több mint hárommillió új munkavállalóval lehet számolni a következő ötéves tervben.

— Két vonatkozásban is látok _összetiiggést. Az első a la- kásigényiők számának hirtelen növekedése már a demográfiai robbanás egvik következménye. A másik, az énítű- loar munkaidőn túli segítése természetszpríílog fokozza a fiatalok érdeklődését az éoí- tőioari szakmák iránt, ami a tervezett feilesztés szemoont- jából több mint kívánatos.

A varsói beszélgetést követően találkoztunk vidéki városok fiataljaival. Krakkóban Stefan Wujczik, az egyik új lakásszövetkezet elnöke válaszolt kérdéseinkre. Lengyelországban az' állami lakások mellett a szövetkezeti társulások jelentősek. Jelentőségük a következő években tovább nő. Krakkóban például, ahol pillanatnyilag 42 ezren várnak lakásra, eddig a lakások 75 százaléka volt állami, 25 százaléka szövetkezeti, a jövőben fordított lesz az arány. Előzetes felmérés szerint a védnök- ségi mozgalom kezdetére legalább ezer jelentkezőt kapnának. A várakozók mai esélyei Krakkóban: öttagú család két év után, négytagú család három év után, három és két tagú család 5—6 év után kap lakást, magányosok várakozási ideje alig kiszámítható, A szövetkezeti lakás (2 szobás első részlete 20—25 ezer zloty. A szövetkezeti lakások többsége eddig üzemi elosztásban jutott a tulajdonosokhoz, kisebb részével gazdálkodott a város. Ezen is változtatni kívánnak. Stefan Wujczik véleménye a védnökség tervéről:

— Jónak tartom természetesen, jónak tartom. De nagyon komoly szervezési munkát kíván. Képzeljék el, milyen csalódás érheti a fiatalokat, ha például anyaghiány miatt hiába járnak ki az építkezésekre? Vagy kiderül, hogy a korszerű technológiával épülő lakótelepen semmiféle munkát nem adnak nekik? A lakáshiány Lengyelországban társadalmi gond, helyes ha társadalmi méretekben, 'társadalmi összefogással kívánjuk megoldani. Az ifjúság ebből a munkából kiveheti részét a maga módján. És még valamiért jelentősnek tartom a tervet. Bár vitathatatlanul a gazdasági eredményesség dönti majd el az akció milyenségét, nem hanyagolható el a közösséget formáló hatása sem. Mi, akik a lakásszövetkezet ügyes-bajos dolgaival foglalkozunk; látjuk milyen nehezen alakulnak ki az együttélés normái, és mennyi fáradságba kerül, míg például a szabad idő eltöltéséhez megfelelő körülményeket teremtünk.

Amikor Lengyelországban jártunk, úgy tájékoztattak, hogy a lakásépítési védnökség tervezetét júliusban hozzák nyilvánosságra. Mint találkozásainkon meggyőződhettünk róla, a fiatalok ismerősként, sajátjukként fogadhatják.

— md —

V Simontornyai Vegyes Ktsz

ÉPÍTÉSVEZETŐI

BEOSZTÁSBA

LEGALÁBB 5 ÉVES

GYAKORLATTAL,

ÉPÍTŐIPARI

TECHNIKUSI

OKLEVÉLLEL

RENDELKEZŐ

SZAKEMBERT KERES.

Jelentkezés, személyzeti

vezetőnél. (122)

Manapság már — sajnos — faluhelyen sem ritkaság a válás, s abban sincs különbség a városi és a falusi emberes között, hogy a válás legfőbb áldozata a semmiről sem tehető gyermek. Ezen a szomorú helyzeten aligha lehet valáha is törvényhozási úton segíteni. Azon viszont már igen, hogy eddig a különélő szülének előbb a járási tanácstól kellett „láthatási engedé yt” kérnie, ha gyermekével találkozni akart, most pedig már ezt is helyben intézik el. A község lakosait a helybeli tanácsnál > általában személyesen ismerik, a járási székhelyen többnyire nem. Természetes tehát, hogy a helyi hatóságra lehet — és kell — bízni a láthatási engedély megadását. Ugyanez áll az ;egyéb gyámhatósági ügyekre is, amelyekhez körültekintésre és nem utolsó sorban a személyi, családi viszonyok ismeretére van szükség.

A kérdés ezek után csak az: nem árt-e az ügyek menetének, a törvényességnek, hogy a tanácshoz forduló embereket nagyon ;s jól, személyesen ismerik azok — nem egyszer tegező, sodrokon; viszonyban is állnak velük —, akiknek az ügyintézés a munkátok. Az új tanácstörvény árkot ásónál és az azóta megjelent rendelkezések elkészítésekor is rzámí- tásba vették ezt: a járási hivatalnak, valamint a megyei tanácsnak mindinkább az lesz a. feladata, hogy a törvényességen őrködjék, a jogszabályok megtartását és az azok szellemében folyó munkát ellenőrizze. (E téren nemzetközileg is elismerésre méltóak a magyar igazgatási ügyintézés eredményei: a különböző jogorvoslatok során a hozott határozatoknak mindössze 1,4 százalékát kellett megváltoztatni).

Másik régi probléma, hogy az állampolgárok ügyes-bajos dolgait különböző helyeken intézik, s ez sok szaladgálással, időpazarlással jár. Az igazgatás egyszerűsítése és korszerú- . sítése során már eddig is jó néhány olyan munkaterület került át a tanácsokhoz, amely korábban attól függetlenül működött, így például tavaly a kereskedelmi felügyelet. Az Országos Vízügyi Hivatal átadta a tanácsoknak azoknak az ügyeknek az intézését, amelyek a szélesebb körű lakossági vízszükségletre vonatkoznak. Mindezekkel együtt a lakossági ügyeknek körülbelül a fele tartozik ma a tanácsokhoz, a többi más, különböző szervekhez. Természetes, hogy a további egyszerűsítés és korszerűsítés megkívánja az ilyen különállások minimálisra csökPályázafot

hirdetünk

energetikust

állás

betöltésére

Pályázati feltétel: mérnöki vagy felsőfokú technikusi végzettség és 5 éves gyakorlat,

TOVÁBBÁ MUNKAÜGYI v VEZETŐI ÁLLÁS BETÖLTÉSÉRE.

Pályázati feltétel: közgazdasági egyetemi végzettség és megfelelő gyakorlat. A pályázatokat „SZEKSZÁRD 306091’ jeligére kérjük a szekszárdi hirdetőbe.

(139)

kentését, s a legtöbb ügynela egységesen a tanácsok kezébe adását. S ázért is, mert — itt van a legjobb, legelőbb társadalmi ellenőrzés!

A tanácsüléseken sűrűn esik szó arról, hogy még mindig sok a párhuzamosság az igazgatási munkában. Megtörtént, hogy egy házépítéshez előbb az illetékes tanácsnak kellett engedélyt adnia, azután a tájegység idegenforgalmi intéző- bizottságának jóváhagyására volt szükség — s a két aláírás, két különböző időpontban. egyazon előadó tollából került az iratra. Hasonló eseteket bárki felsorolhat. Az igazgatás korszerűsítéséhez tartozik tehát az is, hogy mindenféle fölösleges párhuzamot kiküszöböljenek.

Jelenleg a községekben lévő államigazgatási ügyeknek mintegy 40—45 százalékát intézik csak el helyben, további 50—55 százalékot a járási hivataloknál, s még mindig vannak ügyek, amelyekben a döntés a megyei tanácsra, annak végrehajtó bizottságára hárul. A cél: ez az arány már a legközelebbi években erősen megváltozzék, s a községekben elintézendő ügyeknek 90—95 százalékát vaíóban ott intéz-? zék el.

Nemrégiben a kormány feM hatalmazta a megyei tanácsokát, hogy különböző ügyek intézését átruházhatják a községekre, ha úgy látják, hogy ott megvannak a megfelelő feltételek a fokozottabb önállósághoz. És máris csaknem ezer község tanácsa, illetve végrehajtó bizottsága és szak- igazgatása kapta meg a jogot arra, hogy építési, iparengedély- és egyéb ipari, kereskedelmi ügyekben elsőfokú határozatot hozzon.

Elsősorban a nagyközségi tanácsok munkája mutat bíztató képet. Eddig 270 nagyközségi tanács alakult az országban, s a járási hivatalok főleg ezeknek adnak át múld több hatáskört.

Biztonságot, állandóságot ad a tanácstörvény betűje és szelleme a vb-titkárolcnak és a tanács szakigazgatási szervezete többi vezetőjének is. Szükséges azonban — s ez az érem másik oldala —, hogy a 'tanácsapparátusban meglévő, igen erős fluktuáció "is véget érjen. Az emberek, a helyi lakosok meg akarnak bízni azokban, akikhez ügyes-bajos dolgaik intézéséért fordulnak, s természetes, hogy elsősorban azokban bíznak, akiket ismernek, akik községük állandó lakosai, akik ott „gyökeret eresztettek”.

VÄRKONYI ENDRE

Műanyag

A Jereváni Orvostudományi Egyetem kórsebészeti tanszékén új, rugalmas kötözőanyagot hoztak létre, polivinilalko- holból. Az új egészségügyi kötözőanyag kísérleti felhasználása során kedvező gyógyítási tulajdonságairól adott számot. A klinika betegei megjegyezték, hogy a polivinilalkoholbói előállított kötözőpólya kellemes melegérzetet biztosít, enyhíti a beteg fájdalmait. A kötés ezenkívül elősegíti a hajszálerek vérkeringésének fokozottabb működését. Ez az értékes tulajdonság tette lehetővé a polivinilalkohol-pó’.ya széles körű alkalmazását, a különböző vérkermgési zavaroknál és a végtagok, különösen az alsó végtagok krónikus gyulladásos folyamatainál.

A rugalmas gyógykötés a Jereváni Orvostudományi Egyetem kórsebészeti klinikáján felhasználásra kerül a vénák gyulladásos megbetegedéseinél, trombózisnál, tromboflebitisz- r.éi. az artériák megbetegedéseinél, elefantiázisnál. az alsó végtagok feesaűi’őd&eúi^»

Vissza az iskolapénzt ?

Lányok és fiúk, akik pótlólagos tanulással idomorítva is könnyebben viselitek az őszies nyarat, mint azok a társaitok, akik pihenésre, üdülésre, a vakációzás örömeire jól végzett munkával szolgáltak, gyerekek, nem benneteket akarlak bántani! Tudom, hogy lehetnek egy embernek balsikeres vállalkozásai, kivált, ha nem teljes odaadással, szorgalommal startol egy-egy feladatának megvalósítására. Nem akarok tehát a ti rovásotokra viccelődni és arra buzdítani, hogy kérjétek vissza az iskolapénzt. (Immár nem is csak Karinthy utgn szabadon...)

A napokban olvastam, hogy Ausztrália egyik tartományának állami egyetemén, ha megbukik a diák, mintegy fájdalomdíj gyanánt kapja vissza a teljes évi — 400 dolláros tandíjat. Persze, a vizsgán bukottaknak nem Uj-Dél-Wales állami egyetemének pénztára fizet, hanem az a biztosító társaság, amelyikkel 11 dolláros biztosítási szerződést kötött a sikertelen vizsgában kárvallott egyetemi hallgató.

Első gondolatom az volt — ha élne még — mit szólna mindehhez Karinthy Frigyes? Majd pedig arra; jó dolog-e, ha a vizsgák próbatételére ilyképpen biztosítva vonulhatnátok ti is?! Arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy semmiképpen. A fent leírt természetű „balesetbiztosítás” szélsőségesen megválasztott ellenszere a céltudatos, szorgalmas tanulás hiányának. Szóval, nem ellenszer, pontosabban, nekünk legfeljebb csak kuriózum, hiszen világos, hogy a visszakapott iskolapénz nem pótolja a szükséges tudást. Ez utóbbiért jobb, ha megküzd az ember és inkább csak saját erejével „biztosít”, mivel így a valószínűbb, hogy elkerüli a diákélet vizsgabaleseteit, . —- U —;