Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

W-. Szabó Lajos és a másodéves gépcsztanuló, Stadler László, az SZK—4-es — Négyen támasztjuk a kombájnt, pedig ezt a táblát még ma le akar­nyergében. juk aratni. A gyenge tsz aratóbrigádj a Gyenge kis termelőszövetke­zet a tolnanémedi Kossuth. Ta­valy szanálták, idén akarnak a sok törleszteni valóból vala­mit letudni, meg kedvet adni a tagságnak, pénzt is a kedv mellé, többet, mint tavaly. Csakhogy az ilyen gyenge tsz- nek nagyon nehéz a szinte líjrakezdés. Kötik a külön- f lie szabályok, a merevség mindenütt tapasztalható... Az aratás, a betakarítás azonban itt is ünnep, itt is sokat vár­nak tőle. Szombaton a Külsőbozótban •kezdte a három SZK—4-es gép a próbaaratást. Azzal ment el a nap, hogy a kijavított gépe­ket beállították, ahol kellett, még javítottak az öreg masi­nákon. És hétfőn a Matkovics- dűlőben gazdag termést ígérő őszi árpa táblába állt a há­rom gép. Az arató-cséplőgépek sze­mélyzetének összeállítása is gond volt, de végül kialakult az aratóbrigád, már csak egy ember hiányzik. Az első gép felelős vezetője Kiss István gépszerelő, huszonöt éves, se­gédvezetője ifjú Bánki Gyula, tizenhét éves gimnazista fiú. A második gépet a harminchét éves, és gépszerelő Szabó La­jos vezeti, segédje Stadler László tizenhat éves fiatal­ember, a lengyeli szakmunkás- képző másodéves gépésztanuló­ja. A harmadik gép felelős vezetője Bikádi László, tizen­kilenc éves fiatalember, 6 is gépszerelő, míg segédje a ti­zenhét éves Kovács Lajos, a zirci mezőgazdasági gépész­képző intézet másodéves ta­nulója. .. A negyedik gépet még javítják, azt majd Hegyi Ferenc huszonöt éves trakto­ros vezeti, segédvezetője még nincs. A gépek javítása sok gondot okozott, bárhova is ment a szövetkezet képviselője anya­gért, szóba sem álltak vele, nem tudott fedezet1 gazolást vinni. így aztán két kivén- hedt gépet használtak fel a meglévő négy kijavításához. Az egyik kombájnt már telje­sen szét is szedték. Nagy gond a szállítóeszköz hiánya. Több mint féléves ké­séssel tudtak vásárolni két MTZ-traktort, a többi erőgép olyan állapotban van, hogy szinte generálozni kellene va­lamennyit, csak úgy lehetne az országúira engedni őket. A helybeli kendergyár segíti a tsz-t, például a pótkocsik vi­lágítását ott szerelik, javítják. De így is alig készülnek el egy-egy géppel, vontató szerel­vénnyel. S már a kezdetben is sok gondot okoz a pótkocsi- hiány. Balogh István hiába fordul sűrűn az MTZ-traktora után kapcsolt pótkocsijával, egye­dül nem győzi a három kom­bájntól elszállítani a sok sze­met. így előfordul, hpgy húsz­negyven percet is állnak a gé­pek. A szállítás tehát nem lesz könnyű az idén a tolnanémedi tsz-ben. S ezt a gyenge tsz-t még a gabonafelvásárló is sújtja, mert a terményt nem a közeli pincehelyi, vagy si- montornyai magtárba viteti, hanem Tamásiba, legalább há­romszor akkora távolságra. A kombájnok kezelői nagy bizakodással néznek az aratás elé. Bár tartalék-alkatrészük egy darab sincs, de bíznak ab­ban, hogy „majd csak lesz va­lahogy”. Kölcsön kérnek a Ta­mási Állami Gazdaságtól, vagy tovább kezdik bontani valame­lyik gépet, hogy a többiekkel tudjanak dolgozni. 1275 hold kalászost kell betakarítani a négy kombájnnak. Ügy számít­ják, hogy egy gép naponta tíz holdon elvégzi a munkát és augusztus elején elköszönnek az idei betakarítástól.- Pj - Foto: Bg. I Három kombájn fogja közre az egy pótkocsit. Utazó postások között... Az előzmények: három in- terurbán telefon a vezér- igazgatóságra, engedély elin­tézve, utazás a déli gyorssal Budapestre, ingabuszozás Szentlőrincen, egyórás késés a Déliben, osztályvezető sehol, engedély sehol... Gyors be­szélgetés a miniszterhelyettes­sel, igen, itt a kocsi, ha nem sikerül, félóra múlva elintéz­zük. Minden flottul megy, a pecsétes engedély a zsebben — na, most már éjfélig rá­érek. Hat órám van, fel kell készülnöm. Három üveg sör, nyolc dupla, másfélórás bá- mészkodás az esti Moszkva té­ren. » A vonat nulla ötvenötkor indul. A szerelvény rövid, elején három postavagonnal. Az innenső ajtaja nyitva, oda­bent világos van — madzag­gal megkötött ceignadrágcs, trikós emberek álldogálnak. Hadonászok az engedéllyel, kiderül: már rég tud rólam a menetvezető Fábián Miklós. Kinyitja az ajtót, felkapaszko­dom és illedelmesen megállók. Igyekszem nem útban lenni. Nulla óra negyvenöt, tíz perc van indulásig. Kis fur­gon érkezik, lassan fáról a nyitott vagonn'tóbr'-'. A fia­talember bekin*-'1 " ko'-öy,: — Nagy a cúg hogy elvit­te a hajadat? Egyikük kopasz. A nevetés közben azonban megjelenik a levegőben az első csomag Népszabadság, Könnyedén re­pül ki a furgonból, nem is ér földet a sarokig. Hét kézen megy keresztül. Számolok, ahogyan a többiek: száz cso­mag. Százszor húsz kiló. — Adj egy zöldet. — A Világgazdaság külön van, külön számolják, külön elbánásban részesül. Drága újság. Nem hiányozhat egy sem. Csomagolás folyik, csendben nézelődöm, próbá­lom magamtól megérteni, mit csinálnak. De Pusztaszabolcsig csak azon ámulok, hogyan dol­goznak. Minden mozdulat ki­számított. jelentőséggel bír. Ketten számolnak, ketten rak­ják össze, kötik, ketten zsá­kolják, egyikük ellenőriz. Egyszerű ez, mondom ma­gamban később: zsákokba rakják, aztán csak le kell do. bálni a megállókon, közben majd pihennek... A vaskos újságcsomag enge­delmesen hajlik a kezekben, alul a Népszabadság, rá a Népszava, ide kell még Ma­gyar Nemzet is, ötven darab. Népsport, amikor aztán min­den megvan, egy rövid mon­dat: — Adj egy zöldet... Tolna, Baranya, Somogy kapja aiz újságot. Mindenüvé eljut. A mozgópostán zsákol­ják, a nagyobb állomásokon ledobják. Pécsre már szortí­rozva adják le a kocsiból. Uránba ennyi, Meszesre eny- nyi... Ez plusz munkát je­lent. Munka pedig van elég. Fi­gyelem a „kopaszt”, Sárbo- gárdig tizenhét cigarettát szí­vott el. A keze egy pillanatra sem állt meg: magához húzza a csomagot, ráteszi a másikat, be­hajtja, megfordítja, madzagai, két átfordítás és — készen van a csomag. — Elz itt például hová ke­rül? — Hedrehelyre. Egész kis falu ez, nem baranyai. Csak tudnám, minek nekik két Vi­lággazdaság? Mindent pontosan tudnak. Talán azt is, hogy az újság melyik előfizetőhöz, vagy me­lyik standra kerül? Futószalag munka, unalo­mig ismétlődő mozdulatok, éj. szaka három óra. Cigaretta, újabb cigaretta, ismét cigaret­ta. Közömbös témájú, viccelő­dő beszélgetés. Egyikük ko­pasz, másikuk dadog — van hát téma bőven. Szaporodnak a zsákok. Negyven kiló egy. Számolgatom magamban, mek­kora súlyt mozgatnak meg ezek az éjszakai emberek? De abbahagyom a számolgatást, nincs értelme. A alacsony ter­metű kék szemű fiatalember, a „góré”, Fábián Miklós meg­szólal: — Nem gondolná ugye, hogy ma már kilenc és félórát dolgoz­tam a Központi Hírlap Irodá­ban? * Sárbogárdon átszállók az előző kocsiba, viszem az en­gedélyt. Itt szállítják a levele­ket, meg mindenféle külde­ményt. Pénzt is. Bemutatko­zás, itt is igyekszem félrehú­zódni, hogy ne zavarjak. Szép fehér ládikóra ülök. Kaszap Dezső, a menetvezető azt mondja, hogy nyugodtan kér­dezzél;:, majd megválaszol, de közben dolgozik. Festői rendetlenség van. Madzagok lógnak mindenütt, zsákok hevernek szanaszét. Levelek a földön — rémüldö­zők, biztosan elkallódnak ezek itt. — Aztán rájövök, hogy mindennek helye van, az ott a földön Vásárosbécre megy, ez meg itt Lakócsára. — A pénz, az hol van? — Rámnéz, elmosolyodik. — Ez érdekli? Hát rajta ül. Hatmillió forinton üldögé­lek. A mulatozó kedv mindenki­re ráragad. Az egyik zsákba — a veszprémi vonalon in­duló szerelvényre kerül — be­lehullik a menetvezető cipője. Szép, csauszínű szandál. Ép­pen, hogy észreveszi Dombó- yár előtt, Kiszedi és morog. Hajnal van, világosodik. A hegyek mögül ígérkezik a Nap... Az emberek mindkét kocsiban fáradtak, s a követ­kező estére gondolnak: újból útra kelni, valamelyik vona­lon bonyolítani az ország le­velezését, százharmincfelé osz­togatni a billegő kocsiban, nehéz zsákokat cipelni. Azt kérdeztem, hány levelet ke­zelnek egy éjszaka? Értetlenül téztek rám, aztán a képzele­temre bízták: Az egész or­szág területéről ide igyekvő leveleket, küldeményeket. Sok ezer darab. Ismerni kell az irányszámokat, tudni, hogy a százharminc rekesz közül me­lyikbe kell betenni a levelet? Számok nélkül nincs riport. Hány újságot kapott három megye ezen a csütörtökről— péntekre virradó éjjelen? 17 724 Magyar Ifjúságot, 62 654 Népszabadságot, 15 043 Népsportot, 14 888 Népszavát, 3454 Magyar Nemzetet, 3175 Magyar Hírlapot, 299 Daily Newst, 131 Esti Hírlapot és 130 Világgazdaságot B2 a mennyiség mindennap jön néha tetézik a színes la­pok: Tükör, Nők Lapja, meg a többiek. Ha a kereset nem is rossz, a munka nagyon nehéz. Fizikai­lag és szellemileg egyaránt igénybe veszi. Aki nem hiszi, egyszer utazzék velük... KAMI*IS PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents