Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
Kina a „kulturális forradalom” után 2. Az iskola a jelenlegi szakaszban A mmm »iwuni mm lÍHTEPATyPHAH írja t A kínai tanulók és főiskolások még a „kulturális forradalom” viharos évei után is sokáig a „forradalom irányítását” tekintették fő foglalkozásuknak. Változatlanul nép- telenek voltak például a főként Peking külvárosaiban levő egyetemi lakótelepek. A „kulturális forradalom” előtt ezeken a lakótelepeken zajos diákélet pezsgett, fiatal hangok csengtek. Manapság itt minden kihalt és csendes. Csak a dühös pekingi szél zizegted a fákról leszakadt jelszavak és faliújságok foszlányai, meg az elárvult előadótermek rég nem mosott ablakai sötétlenek. Helytelen volna azonban azt állítani, mintha a „kulturális foradalom” után itt semmiféle változás nem történt volna. Az iskolai tanítás újra megkezdése után, az elmúlt esztendőben, egyes főiskolák udvaraiban feltünedeztek a diákok. Tömegükben a katonai egyenruhák voltak túlsúlyban. Ezeket az új diákokat a felettes szervek küldték tanulni a műszaki főiskolára. Ami pedig a humánszakos felsőfokú tanintézeteket illeti, itt tanítás helyett továbbra is a „széles körű forradalmi kritika” gyűlései folynak, amelyek rendszerint nyílt ösz- szecsapásokká fajulnak el. A „kulturális forradalom” során a diákok által elsajátított szokások éreztetik hatásukat, Azt állítják, hogy a pekingi egyetemen újra megkezdték az előadásokat, de azután — ugyanilyen viszálykodások miatt — hamarosan megszüntették. A pekingi lapok hasábjain pedig ugyanakkor hosszú és kevéssé érthető cikkek jelennek meg arról, milyen jellegű tanintézeteket kell létesíteni kikre kell bízni az. oktatást, kiknek kell a tanintézeteket irányítaniuk stb. Ezekben a kérdésekben valószínűleg nemcsak a helyszínen, hanem a kínai vezetés kebelén belül is bizonytalanság uralkodik. Egy valami azonban most is világos: a felsőfokú tanintézetekben a tanulási idő nyilván 2—3 évre csökken, a középiskolákban pedig 9-re (a tanuló 5 évet tölt az elemi tagozatban. kettőt nem teljes középiskolában, és kettőt a középiskolában.) Az is érthető, hogy ez miért szükséges: a tanítás időtartamának csökkentése a költségek csökkenésével jár, és anyagi eszközöket szabadít fel a hadiipar feilődésével közvetlenül összefüggő ágazatok számára. Vidéken azonban szemlátomást nem értik meg, hogy mit kívánnak tőlük. A Hung- csi folyóirat például az elmúlt évben élesen bírálta azokat, akik kijelentik: „A vezetés szándékai nem világosak előttünk, a feladatok sem világosak.” A legtöbb cikkben szembetűnik az az irányzat, hogy szűk látókörű szakembereket akarnak képezni, a minimumra csökkenteni a tantervek elméleti részét, és a hallgatóknak csupán annyit nyújtani, amennyi az első időben a műhelyben való munkához szükséges. Azokra, akik megpróbálnak síkraszállni a töb- bé-kevésbé széles látókörű szakemberek képzéséért, a kritika valóságos áradata zúdul. Az „alapvető irányvonal” az oktatásban: az iskolát átszervezni a maoizmus szellemében, bármiféle tanterv, vagy tankönyv alapjául — mint ez a tiencsini Nankaj Egyetemen történt — „Mao elnök ragyogó műveinek seregét”, „Lin Piao elnökhelyettesnek a IX, kongresszuson tartott politikai beszámolóját” és Mao „legújabb útmutatásait” választani. Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy a tantervekbe és a tankönyvekbe konkrét kérdéseket iktassanak be, lehurrogást eredményez: „Nekünk, a munkásosztálynak mindezek a burzsoá elméletek egyáltalán nem szükségesek. Nekünk Mao Ce-tung legyőzhetetlen eszméire van szükségünk.” A pekingi sajtó, Mao Ce- tung-ra hivatkozva, napról napra hangsúlyozza, hogy „az oktatási reform kérdése — elsősorban a tanárok kérdése”, az hogy „Mao eszméinek” szellemében kell ideológiailag átnevelni őket. Feltehető, hogy a tanárok kérdésének ilyen hangsúlyozása nem alaptalanul történik. Elsősorban — és ez a legfontosabb — a jelenlegi rendszernek a tanulók körében élvezett tekintélye (ennek pedig nagy figyelmet szentelnek) mégis a tanároktól, az elveiktől és nézeteiktől, a pekingi vezetés iránti hűségüktől függ. Másodszor hiány van tanárokban. A „kulturális forradalom” előtt sem voltak elegen. A „kulturális forradalom” alatt és után pedig sokukat elmozdították és falura, a „május 7-i iskolákba” küldték, fizikai munkával történő „átne- velésre”. Harmadszor, a régi tanárok félnek munkához látni, pasz- szivitást tanúsítanak, sőt nem hajlandók dolgozni. A Hung- csi című folyóirat 1970. évi negyedik száma azt írta, hogy a tanárok egy része kijelenti: a jelenlegi körülmények között „lehetetlen újat alkotni,” „A nehézségektől való félelem, a hibák elkövetésének félelme, a sültgalamb-várás beállítottsága — jelenti ki a folyóirat — annak eredménye, hogy egyes tanárok, akik hibákat követtek el és ezért bírálatot kaptak, még az apró- cseprő dolgok tekintetében is rendkívül óvatosak lettek.” A tanárok félnek bármiféle kezdeményezést tanúsítani az oktatási folyamat megszervezésében és a tankönyvek ösz- szeállításában, mivel attól tartanak, hogy „hibát követnek el” és a „széles körű forradalmi kritika” tüzébe kerülnek. A Zsenmin Zsipao megírta, hogy a dél-kínai tanárképző főiskolán egyes pedagógusok nem hajlandók tankönyvet írni. Valóban nehéz szakma: tanárnak lenni a mai Kínában! Sok pedagógus, aki alaposan elsajátította a „kulturális forradalom” „tapasztalatát”, amikor a főiskolai és iskolai oktatókat bohócsipkában vezették végig az utcádon, s megszégyenítették és ütlegelték azért, mert állítólag a „politikát nem helyezték előtérbe” — sok pedagógus előadásaiban csupán a politikáról beszél. E jelenséget elemezve, a Kuongming Zsipao azzal a pedagógusok körében elterjedt véleménnyel magyarázza, hogy „a politikáról beszélni veszélytelen, a kultúráról beszélni azonban azzal jár, hogy az ember veszélynek teszi ki magát”. Az iskolákban és más tanintézetekben, a sajtó és a hivatalos személyek tanúsága szerint, „új típusú viszonyok” alakulnak ki a pedagógusok és a tanulók között. Ezzel kapcsolatban az iskolákban az úgynevezett „tanári szigor” széles körű bírálata folyik, s ennek során — mint a Koung- ming Zsipao 1971. január 22-i száma írta — elsősorban a tanítókat érik támadások. „A széles körű forradalmi kritika kezdetén — írja az újság — egyes pedagógusok a ,félelmet’ helyezték előtérbe a szerencsétlen tanári sors miatti töprengéstől gyötrődtek. Egy részük úgy vélte, hogy a tanári szigor bírálata szertefoszlatja a pedagógusokba vetett bizalmat, hogy ezek elvesztik tanári arculatukat, s ezt a kérdést teszik fel önmaguknak: vajon ezek után lehet-e a tanulókat irányítani? Ezért ezek passzív álláspontot foglaltak el, a tanulóit nevelését „szabadjára engedték, nem irányították és nem kértek semmit számon”. Ez pedig, az újság szavai szerint meggyengítette a fegyelmet a tanulók körében, akik így vélekednek: „bármit is tesz a tanár, tévesen cselekszik”. Az „új” oktatási rendszer megteremtése terén — akárcsak az élet más területein — jelentkező nehézségeket a kínai propaganda az , osztályellenség cselszövényeivel” igyekszik magyarázni. A Hung- csi folyóirat 1970. évi 4. száma ezt írta: „Egy maréknyi osz- tályellenség, aki a proletár közoktatás területén a forradalom meghiúsítására törekszik, különféle káros tételeket kohol.” „Ezek azt állítják — folytatja a folyóirat — hogy .minél inkább megvalósul az oktatási reform, annál keservesebb lesz a pedagógusok sorsa’, hogy .semmi jó sincs abban, ha valaki pedagógus’, közöttük pedig olyan tanárok is akadnak, akik saját egyéni érdekeikből kiindulva, helyeslik ezt.” A kínai sajtóból Idézett példák azt mutatják, hogy az iskolákban és a főiskolákon elégedetlen, bizonytalan, zűrzavaros helyzet alakult ki. Az országnak természetesen jól képzett szakemberekre van szüksége. Várja a mérnököket, technikusokat, tudósokat, orvosokat, bár a jelenlegi kínai vezetők egyike, Jao Ven-jean, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, tavaly nyáron, egy oktatási kérdésről folyó beszélgetés során (talán gúnyosan) kijelentette, hogy Kínában több a műszaki káder, mint kellene. És még egy sajátság, a Kínában jelenleg megvalósuló „közoktatási reform” talán leglényegesebb sajátossága: a városi és falusi iskolák irányítását a vállalatok, kommunák és brigádok hatáskörébe utalják. Ezek, akárcsak az állam, nyilván nem rendelkeznek megfelelő anyagi eszközökkel. Ezért sok iskola, oktatásitermelési bázisának megteremtése során a termelést állítja első helyre, mint anyagi eszközök szerzésének forrását, és szembeállítja az oktatással. A kínai vezetők tehát, miután szétrombolták a népoktatás rendszerét, nem tudnak kilábalni a zárt körből. Ezért a helyzetért a felelősséget Liu Sao-csi-re és „irányvonalára”, az „osztályellenségre” hárítják, „amely aláássa a forradalmat az oktatás terén”, az „átneve- lésnek” nemigen engedő pedagógusokra stb. A maoista propaganda szokásos fogása: a bűnösöket bárhol másutt keresni, csak nem ott, ahol azok valóban vannak. Népújság 12 O§zporontó — rejtvény Heves Ferenc, kiváló hazánkfia oszporonto levelet írt egyik lapunkba. Első mondata így hangzik: (folytatólagosan a vízsz. 1., 83.f függ. 15, és 14. szám alatt). VÍZSZINTES: 1. Az idézet első része. 15. Kiszáradt magas növények hosszanti csoportja. 16. Arany franciául. 17. Fémipari munkás. 18. Szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak az idővel való kapcsolatát jelöli. 19. Szökőkút teszi. 21. Tőkés vállalati forma. 23. Szovjet folyó betűi keverve. 25. Van sütnivalója. 26. Volt dél-vietnami államfő. 27. Arany spanyolul (Rio de . . . ). 29. Nagy mennyiségben árasztom. 32. Tallium vegyjele. 33 Széptevés. 34. Észak több idegen nyelven. 36. Neheztelő. 38. Olasz táncdalénekes (Bobby ...). 39. Sebes. 41. Északi főváros. 42. Balga, dőre. 43. Magyar vármegye volt. 45. Bolgár kisváros a Fekete-tenger partján, Várnától délre. 47. SD. 48 Egyik főiskolánk betűjele. 50. A szájüregből a garatba vezető nyílás. 52. Amerikai filmszínész, filmrendező személyneve (. . . Welles). 54. Véradó. 56. . . . Island, New York szigete. 58. Előkelősködő. 60. Előidéz. 61. Táncdalénekesnő (Ildikó) 63. Nagy mennyiségben árasztó. 64. Nemes ital. 65. Kiütés ökölvívásban. 66. Község Komárom megyében. 68. Nitrogén és tallium. 69. Csont latinul. 70. Tönkretesz. 72. Táncot jár. 74. Azonos hangzók. 75. Város Angliában Manchester közelében. 77. Az ilyen sütemény finom. 79. Híres olasz filmszínésznő népszerű neve. 80. Kifogástalan. 81. A szabó munkájánál nélkülözhetetlen (két szó). 83. A vízsz. 1 folytatása. FÜGGŐLEGES: 2. Állóvíz. 3. Hangtalanul törik! 4. Visel. 5. Lopakodó. 6. Nyomatékos, de enyhe figyelmeztetés. 7. Ugyanaz, mint vízsz. 27. 8. Csepű. 9. Rokka része. 10. Ütőhangszeren játszik. 11. Esőfajta. 12. Krivoj ... , város az Ukrán SZSZK-ban. 13. Mesefilm címe volt. 14. A függ. 15. folytatása. 15. A vízszintes 83. folytatása. 20. Szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalom nyolcszoros voltát jelöli. 22. Mérték nemesfémek mérésére, 12 unciával egyenlő (TROY). 24. Fűszer. 26. Ritka férfinév. 28. Hegycsúcs. 30. Átvitt értelemben pöffeszkedő. 31. Kikötőgát. 33. Pálca, vessző. 35. Ideiglenesen összeerősít. 37. Zászlók. 38. Katonai alkalmasságot megállapító bizottság. 40. A Csendes-óceán antarktiszi melléktengere: ...........tenger ( ford.). 42. Főnök, yezető (angol eredetű szóval). 44. Tb be, ... not to be. (Lenni, vagy nem lenni.) 46. Cirkónium. 49. Csőszök, betyárok fegyvere volt. 51. A „kemény vitéz”. 53. Azonos mássalhangzók. 55. Lop . . . (lefolyástalan tó Kínában). 57. Présel. 59. Férfinév. 61. ... Blanc. 62. Kályhát tisztít. 65. Kettőspont. 67. Munka, tennivaló. 70. Ablakredőny. 71. Tyúk. 73. Labdajáték. 75. Kémiai elem, rendszáma 5. 76. Idegen tagadás. 77. OJO. 78. Silóz egynemű betűi. 79. Háziállat. 82. Gól nélküli döntetlen. Az idézetet kérjük legkésőbb 1971. június 12-én déli 12 óráig beküldeni levelezőlapon a Megyei Művelődési Központ, Szekszárd címre. A levelezőlapra kérjük ráírni: REJTVÉNY. A helyes megfejtők között 5 db könyvet sorsolunk ki. SZEREK 1971. július 4,
