Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
$ - % > * o it nyár sem holtídény! GALAMBOSI LÁSZLÓ: ÖREQEK ÉNEKE Vermeid, ha beszakadnak, ne panaszkodj néma falnak. Kaszát készíts. Lovat patkolj. Ajtót nyiss a sugaraknak. Fehér balta, aranyfejsze; álmodnak a rengetegbe. Öregember tögymakkon hál, kalapjába költ az este. LOVÁSZ PÁL: ARANYFOQAT Üt Zitty út, zötty görbe út, dűlt kerék, kis taliga fut. kátyútöltelék. Rajt Sír hajt rí Salamon tengelye, csacsifogaton. volt-nincs kenete. Pitt Szél patt száll, pattog a fény szitál, spárgaostora. napos a határ. Hím S hajt hám hajt kenderhám Salamon csacsiparipán. aranyfogaton. Útitársak Évtizedek hagyománya, be- idegződöttsége a szemlélet: a nyár a népművelés holtidénye. Hogy miért lett — s van! — így? Talán mert a népművelés egy korábbi időszakában főként pedagógusok végezték ezt a fontos munkát, s az ő nyári szünidejükhöz igazodott az „évad’ ? Talán mert valamiféle „rávetülés” folytán a színházak játszási sorrendjéhez hasonlóan alakult ki a népművelés „szezonja” és „uborka- szezonja”? Vagy talán azért, mert egy valamikor bizonyára helytálló nézet szerint nyáron •— és főként falun — nincsen idő és mód a népművelési tevékenység végzésére: aratni kell, százféle munka várja a mezőgazdaságban dolgozókat, hajnaltól késő estig a mezőn vannak, kinek van ilyenkor kedve, érkezése „népművelődni”? Nos, esztendőkkel ezelőtt még védhető volt valamely adott helyen és esetben a fenti szemlélet. Általános érvénnyel és elvileg már régen nem védhető, — mégis létezik mind a szemlélet, mind az erre épülő gyakorlat. Télen egyszerűbb ? Tagadhatatlan, hogy vannak időszakok, amelyek eleve kedvezőbbek a népművelési tevékenység különböző formái számára. Ahogyan ezt kissé vulgarizálva — és nem is kissé kényelmes alapállásból — meg szokták fogalmazni: télen egyszerűbb. Ha ezen a kifejezésen azt értjük, hogy — főként vidéken — a mezőgazdaságban kevesebb elfoglaltságot jelentő késő őszi-téli hónapokban az emberek (idősebbek és fiatalabbak) amúgy sem tudnak mit csinálni, tehát már csak unalmukban is ellátogatnak a különböző rendezvényekre részt vesznek az öntevékeny csoportok munkájában, akkor sem járunk ugyan messze az igazságtól, de annak csak egy részét mondtuk ki. A másik része pedig nem más, mint, hogy az ilyen szemlélet a régi, ma már nem elegendő, nem korszerű, úgynevezett spontán népművelési tevékenység továbbélésének bizonyítéka. Sokszor elmondott, leírt, megvitatott tény, hogy napjainkban elképzelhetetlen az igazán hatékony népművelés a nagyon komoly tervezés, az összes tényezőket figyelembe vevő, a helyi adottságokhoz igazodó, az igényeket ismerő, azoknak elébe menő, a jó tendenciákat erősítő elemző munka nélkül. Népművelni általában nem lehet; léteznek általános elvek, szabályok, módszerek, létezik a tapasztalatoknak egy általános köre, de ezekből mindenhol az adott körülményekhez alkalmazott konkrét népművelést kell megvalósítaniuk a népművelőknek. Márpedig akkor az is nyilvánvaló, hogy a népművelés önmaga dolgát nehezíti meg, ha nem gondoskodik saját munkája folyamatának zavartalanságáról, azaz: ha a népművelésben az egész esztendei munka helyett évadban gondolkodik, s ahelyett, hogy Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. minden évszakra nézve kidolgozná a megfelelő, odaillő formákat. belenyugszik a kényelmes hagyományba és nyárra „leáll”. Hon-stop munka — Ha egy kerékpáros leáll, sokkal több energiát igényel az újraindulás állóhelyzetből — a korábbi sebesség elnyeréséhez szükséges erőt nem is említve — mintha akármilyen lassan is, de mozgásban tartja a pedált, s vele a gépel. Nos, valamelyest hasonló a helyzet a népművelésben is: ha beletörődünk a két, sőt háromhónapos nyári kiesésbe, elvesztjük az év korábbi szakaszában nyert lendüietet, s ősszel kezdhetjük az egészet szinte a holtpontról. Mire ismét lendületbe jön a „bicikli”, legjobb esetben is októbert mutat a naptár. Vajon ésszerű, s ezen túl, népművelési célkitűzéseink szempontjából helyes-e, hasznos-e ez a valóban holtidő, sőt elpazarolt idő? Aligha. A munkájával igazán törődő népművelő — akár főhivatású, akár tiszteletdíjas — egész évre tervez, megkeresve a lehetőséget, hogy a nyári hónapokban milyen munkát végezhet. A non-stop tevékenység egyik lehetősége a sorozatok ésszerű megszervezése: mi akadálya lenne, hogy egy- egy filmklub, zenetörténeti klub, magnósklub, különböző szakkörök nyáron is működjenek? Ki kell találni, mikor, hogyan jöhetnek össze a tagok — talán nem olyan sűrűn, mint ráérősebb, kevesebb más elfoglaltságot tartalmazó hónapokban, de azért rendszeresen. Az sem kétséges, hogy a művelődési házak és a KISZ- szervezetek közti jó kapcsolat is létrehozhat jó ötleteket, íimelyek a nyári „üzemelést” biztosítják: minivetélkedők, a táborozásokat előkészítő, országismereti előadások, útiéi mény-beszámolók, baráti országokról rendezett kis ki mit tud?-ok, politikai körök, íróolvasó találkozók, ankétok neves újságírókkal, vészekkel, a képzőművészkörök nyári táborozásai, az ott készült munkákból rendezett tárlatok, zenés-táncos összejövetelek, s még ki tudja, mennyi mindenféle lehetőség kínálkozik a fiatalokat is érdeklő programok kialakítására. Mindezek olyan tevékenységek, amelyek szinte észrevétlenül biztosítják a folyamatosságot, a kihagyások nélküli munkát. Persze ha valamely község népművelői most kezdenek hozzá a nyári tevékenység „kitalálásához”, abból minden bizonnyal csak kapkodás származik. Semmiből a népművelésben is csak semmi születhet. Ha a népművelők előrelátó szemlélettel dolgoznak, egészen biztos, hogy eredményesebb, tartalmasabb és hatásában is mélyebb munkát végezhetnek. S ebben az esetben valóban nem lesz holtidény a népművelésben — sem a nyár, sem más időszak. Szín: vasúti fülke. A vonat állandóan döcög. Csak ketten ülnek a fülkében. Lódenkabátos férfi (telt arcú, kopaszodó, rémesen unatkozik). Ballonkabátos férfi (sápadt, keszeg, seszínű bajusszal, mogorván bámul maga elé). LÖDÉN: (nem bírja tovább I a csendet, beszélgetést kezde_ ményez): Messze lesz az utazás, szomszéd? BALLON: (ridegen): Mi köze hozzá? LÖDÉN (erőlködve): Szép, meleg, bariton hangja van. A sógoromnak van ilyen. Lópat- koló kovács Berzencén. Ismerősnek tetszik lenni Berzencén? BALLON (megvető tekintettel): A ménkűbe! Nem tud csendben maradni ? LÖDÉN (barátságosan): Istenkém, nem lehet mindenki ismerős Berzencén. Attól még rendes ember lehet. Nem igaz? Hehe! (Felkacag.) De hogy na vágjak a szavamba, én Alsó- beléndesre utazom. Tetszik tudni, merre van? Kisagócs és Berkényes között A húgomhoz megyek. Képzelje, ikreket szült! Ilyen még nem volt a mi családunkban. Fejenként két kiló húsz dekával jöttek a világra. Ez igen, nemdebár?! BALLON (vállát rándítja): Érdekel is engem! LÖDÉN: Úgy gondoltam, lemegyek hozzá három napra. Ennyit kértem ki a szabadságomból. ön hol dolgozik? BALLON (morog): Mmmmrrrr. LÖDÉN (derűsen): Igaza van. Egyik munka olyan, mint a másik. Ahogy a feleségem szokta mondani: Fiam, fő a becsület! (Fényképet vesz elő.) Tessék nézni. Ez itt a feleségem! BALLON (négyfelé tépi a képet, kidobja az ablakon). LÖDÉN (bólogat) Igaza van. Ez nem is volt egy jól sikerült felvétel. És ha szabad kérdeznem, ön nős? BALLON (fogait csikorgatja.) LÖDÉN (irigyen): Boldog ember! önnek még megvannak a fogai. Én, sajnos, már húszéves koromban elvesztettem négy fogamat. Persze a sok édesség... (Zacskót vesz elő) Parancsai narancsdrazsét? BALLON: Frászt! LÓDÉN: Természetesen minden attól függ, hogy milyenek azok a fogak. Van nekem egy unokatestvérem Balassagyarmaton aki... Ismerősnek tetszik lenni Balassagyarmaton? BALLON (őrjöngve felugrik és a kupé távoli sarkába ül). LÓDÉN (feláll és mellé ül). Igaza van. Én is éreztem, hogy ott egy kicsit huzatos. BALLON: (tajtékozva meghúzza a vészféket és elmenekül a vonatról.) Galambos Szilveszter TAKÁCS ISTVÁN BARANYIFERENC: ANQYALFÖLD A Váci út mögött: a Duna-part iránt imbolygó népbüfé sejlik a sárga ködből, ide gyűlnek be mind az Elzett és a Láng legbarnább gondjai, fakulni szőke fröccstől. Szemben, vadonatúj panelház ablakából idilli is lehet ma már a lenti kép: rizling fakó köde — akár egy sárga sátor — takarja fröccsözők vitáit, ponyvaként. Még hullámzó nagyon a pultoknál-időzés: felhő kerekedik most épp a homlokokról, aztán a nap kisüt, a csapos újra tölt és a lángos zsírja is nyugtatgatón dorombol. A sárga sátorok alatt hol vacogó, hol tüzelő tömeg hullámzó képe nékem kényelmetlen nagyon. Mert szégyellni való panel-falak között kihízlalt megvetésem.
