Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
Látogatás — tapasztalatszerzés A magas rangú vendég hozzászokhatott már, hogy ő áll az érdeklődés középpontjában, neki magyarázzák a látni-tudni- valókat, s vele kózlik büszkén az eredményeket, s a panaszokat is hozzá juttatják el. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára élményekben gazdag napot töltött három Tolna megyei élelmiszergazdaságban. A krónikás, ki végigkíséri, s lehetőleg minden elhangzott szót jegyezni akar, a protokolltudósításban sok mindent nem mondhat el. Pedig mennyi mindenről kellene beszólni! Kérdésekről, válaszokról, gazdasági szabályozók magyarázásáról; érvelésről, vitáról. Az alábbi néhány epizód jellemző a látogatás légkörére. — A munka teszi gazdaggá a parasztembert, — mondotta Mözsön Lehoczki Józsi bátsi a Központi Bizottság titkárának. — Ha most egy régi paraszt- ember annyit dolgozik, mint egyéni korában, milliomos lehet. Itt van például az öreg Szőr barátom, harmadmagával egy évben száznyolcvanezer forintot vitt haza. — És maga, Józsi bácsi? — Én nyugdíjas vagyok, hét- százhatvanegy forintért. Kevés volt az éveim száma, — már a tsz-ben töltött évek száma — és ezért csak ennyi. Előbb is csinálhatták volna titkár elvtárs ezt a tsz-szerve- zést... A Központi Bizottság titkára a jó erőben levő Lehoczki bácsinak hosszú, nyugodalmas éveket kívánt. * — Volt olyan 1 agunk, aki a tsz-ből egy vagon kukoricát vitt haza — mondotta Arany István tsz-elnök. — És mit csináltak azzal a rengeteg terménnyel? — kérdezte K. Papp József elvtárs. — Java részét eladták. — Nem kellett volna a háztáji gazdaságban hasznosítani? — Ügy vagyunk ezzel Papp elvtárs, hogy el kell fogadni tagjaink véleményét. Azt mondják, hogy a közösben akarják boldogulásukat megtalálni. Otthon már nem szívesen foglalkoznak sok állattal. Egy-két sertés, néhány tucat baromfi, aztán semmi több. * Szóba került, hogy a tsz új zöldségboltot nyit a Tolna és Mözs közötti újtelepen. — És Szekszárdon? — Tolnai Ferenc elvtárs kérdezte ezt az elnöktől. — Tolnát kell elsősorban ellátnunk. Szekszárdra nem szívesen megyünk, nagyon sok helypénzt kérnek. Volt olyan piaci nap, hogy háromszázötven forint helypénzt kellett fizetnünk. — Építsenek standot, vagy küldjék az árut, majd ott átveszik. — Tervezzük, hogy több zöldséget küldünk már az idén, a következő években pedig egyre fokozzuk a városba küldendő áruk mennyiségét, — volt a tsz-elnök válasza. * Már vagy negyedórája jártuk a határt, amikor az egyik kukoricatáblánál megálltunk. Kovács Gyula fűagronómus nagy lelkesedéssel kezdte magyarázni, hogy a szép kukorica milyen termést ígér, mennyi műtrágyát használtak fel hozzá stb. Az egyik vendég csipkelődő - en megjegyezte: — Főagronómus elvtárs, nem a tolnai tsz kukoricatábláját mutatjátok nekük? * Szóvá tették a KB titkára előtt, hogy a Siő-zsilipkapu lassan készül. Pedig ez lehetővé tenné az öntözéses gazdálkodás nagyfokú kiterjesztését. Az öntözés hatékonyságáról Szentes Nándor főkertész egy példát mondott: Az a velőborsó, amelyet egyszer öntöztek, 25 mázsa szemet adott holdanként, amelyet kétszer, az 34 mázsát. A hagyma, magról vetették és már háromszor öntözték, összesen csaknem nyolcvan milliméter csapadékot kapott az öntözőcsövekből, száztíz mázsa termést ígér. Öntözni intenzívebben csak a Sió-torkolati mű (izembe állítása után lehet Addig a tervet készítik. Az érdekelt három termelőszövetkezet együttműködve a vízügyi igazgatósággal már elkészítette az öntözés távlati tervének egy változatát. K. Papp elvtárs megdicsérte az előrelátó, gondos munkát. * Sokat vitatott téma volt az ipari árak rohamos növekedése, ugyanakkor a mezőgazdasági árak viszonylagos stagnálása. Természetesen az egyes speciális esetekre a vendégek azonnal nem válaszolhattak, de eljuttatják illetékesekhez, - illetve feldolgozzák munkájuk során a tapasztaltakat. * Óvári Miklós nagy érdeklődéssel tanulmányozta a Paksi Konzervgyárat. Örvös Ferenc látható büszkeséggel magyarázta, a korszerű üzemben mire képesek. Elmondotta, hogy egyre több zöldség- és . gyü- mölcskonzervet készítenek. Óvári elvtárs rövid megjegyzése kritikus volt: olcsóbban kell adni a zöldborsót, meg más konzervet. örvös Ferenc így érvelt: „Kilenc forintért adunk egy üveg - zöldborsót, a piacon friss állapotban is kilenc forint, de a gyárban másfél kiló hüvelyest teszünk ■ egy üvegbe, tehát mi még fél kilóval többet is adunk annyi pénzért ...” * — Hús is kell a főzelékhez! Tolnai Istvánt, a Tamási Állami Gazdaság igazgatóját szorították meg ezzel a felszólítással. Jogosan, mert a gazdaságban a hústermelés nem elsődleges. Főleg a szarvasmarhahús értékesítése kevés. — A mostani ötéves tervben tudunk előbbre iűtoi, sajnos, a Megyénkben' az idén 4'200- an végeztek az általános' iskolákban és közülük 1881-en adták be jelentkezésüket szakmunkásképző intézetekbe. Az utóbbi szám azt jelenti, hogy körülbelül 60 fiatalnak tudták volna még . biztosítani. felvételét szakmunkásképzőink. Ennek ellenére mégis vanhak problémák, ugyanis több szakmában elég magas a visszautasítottak száma, ezzel párhuzamosan pedig vannak olyan szakmák, ahol „hiánycikk” a jelentkező. A legnagyobb gondot a leányok továbbtanulása jelenti. Ennek megoldására — a megyei tanács munkaügyi osztályának tájékoztatása szerint — valószínű, hogy a következő tanévben megfelelő létszám esetén Bonyhádon .indul egy cipőfelsőrész-készítő osztály, tárgyalások folynak a Rákospalota! Bőr- és • Műanyagfeldolgozó Vállalattal egy plusz osztály szervezéséről; viszont Dombóváron nincs .jelentkező a kesztyűs szakmára. A szekszárdi 505. Ady Endre Szakmunkásképző Intézetbe — megyénk legnagyobb szakmunkásképzőjébe — 721-en adták be jelentkezésüket , — közülük 106 leány — a felvételi keretszám pedig 561. (Ez a szám a pótfelvételik során -valószínű, hogy emelkedni fog.) Kaszás Imre, az intézet igazgatója elmondja, hogy - az iskola felvételi keretszáma növénytermesztés gépesítésére rengeteget költöttünk, az állatok tartására szolgáló, ólak,, régi típusúak. Nincs pénzünk az állattenyésztés fejlesztésére: — Az exportra kerülő mag, az jó pénz, igaz Tolnai elvtárs? — jegyezte meg K. Papp József. — Jó. Jobb. mint a sertés- tenyésztés. — De a népgazdaságnak nemcsak export mag kell, hanem sertéshús, marhahús is. — Tudjuk, tudjuk, de ... az ötéves tervünk.. — Visszajövünk majd öt év múlva igazgató elvtárs, megnézni mennyi húst adnak majd 1975-ben az országnak, meglátjuk mit csináltak, hogyan teljesítették tervüket. — A megyei pártbizottság titkára biztos betartja ígéretét. * A gazdasági vezetők mindenütt természetszerűen olyan létesítményeket, terményeket mutattak, amely mutogatásra, büszkélkedésre alkalmas. Óvári elvtárs jegyezte meg a konzervgyárban: Ilyen üzemet meg kell mutatni, ezzel lehet büszkélkedni. Örülök, hogy a termelés gazdaságos és a munkások jól érzik magukat ebben a korszerű élelmiszerüzemben. * A Központi Bizottság titkára, tapasztalatszerzés céljából tartózkodott két napig Tolna megyében. Sok értékes létesítménnyel, a munkások, parasztok alkotásaival ismerkedett. A tapasztalat nyilván - összegező- dik valahol, egy-egy fontos párthatározat készítése, tárgyalása során majd szóba kerül. Konkrétan Tolna megyei tapasztalatként, de az általános részeként, amely regisztrálja az eddig megtelt út helyességét, yagy .. megjciö! bizonyos távlati terveket? A kormány és a párt vezetői ezekben a napokban sok helyütt járnak. Ismerkednek a szocializmus építésének hétköznapi gondjaival, örömeivel. Egy-egv ilyen látogatás, tapasztalatszerzés minden bizonnyal a vezető elvtársak körében élénk eszmecserét vált ki. kétszázzal kevesebb, mint az elmúlt esztendőkben volt, s a szakmák szerinti megoszlás érdekesen alakult. Nagy az érdeklődés az autószerelő szakma iránt, de gyakorlati képzési lehetőség híján (nincs tanműhely) sok jelentkezőt kellett visszautasítani. Ez igen sajnálatos, hiszen a negyedik ötéves terv7 gépkocsiprogramját ismerve, most kellene számban túlképezni a gépkocsiszerelőket. Ezzel . szemben a? építőipari szakmákat úgy tűnik, nem kedvelik — esetleg nem ismerik — a fiatalok. Ezért pótfelvételik lesznek a közeljövőben Szekszárdon a kőműves, a vasbeton- szerelő, a műkőkészítő, valamint az ács-állványozó szakmákban. Sok olyan szakma van, ahol emelt szintű képzés folyik, vagyis magasak az elméleti követelmények. Úgy látszik a szülőig ezt nem mérik fel kellően, s ragaszkodnak, hogy gyenge képességű gyermekük mégis oda jelentkezzen. Nem egy bukott tanuló felvételi kérelmét kénytelen . visszautasítani az iskola, illetve más szakmát javasolni nekik. Természetesen ezeket a fiatalokat irreális lenne felvenni például autószerelőnek vagy a vasas és elekromos szakmák bármelyikére — hiszen már az első évben „lemorzsolódnának”, nem beszélve arról, hogy a jó képességűek helyet vcglalnák el Ezeket s. gyerekedet olyan szaki- Pj A szakmunkásképző Hiányérzetünk támad Sok szó esik nálunk gazdasági ügyeinkről. Megtanultuk, hogy létezésünk anyagi alapokon nyugszik, s ezzel nem lehet tréfálni. Ha jobban akarunk, s szeretnénk élni nincs más választás, törődni kell a javak megteremtésével, mindazzal, ami ezzel összefügg. Több ez, mint a hajdani ősi ösztön, a megélhetésért folytatott harc, az állandó küzdelem a létfenntartásért. Hiszen ma már a leggyengébb közös gazdaságban is több a gép, nagyobb a termelési biztonság, a javak bősége, mint az egykori uradalmakban. A gazdaság és gazdálkodás köznapi téma lett. Fórumműsorok, újságoldalak, könyvek és folyóiratok legfőbb mondanivalója. S ez így van rendjén. Nincs út visszafelé, örömteli gondunk ez naponta. És mégis — hiányérzetünk támad amikor beszélgetni kezdünk falusi, városi vezetőkkel, s azt tapasztaljuk, hogy csak gazdasági kérdésekben járatosak, s addig lelkesek, vitatkozók, amíg erről folyik a szó. Helységük kulturális lehetőségeiről, adottságairól már kevesebb mondanivalójuk van. — Jól ismerik — évekre visszamenőleg — például a közös gazdaságok eredményeit, a beruházások számadatait, de a község, a város „művelődési térképe’ ismeretlen előttük. Ritkán kerül olyan napirend a vezető testületek elé, mely a gazdaság és kultúra összefüggéseit, kölcsönhatásait vizsgálná. Nem valami erőltetett kapcsolatról van itt szó. Pártunk X. kongresszusa tömören így fogalmazott: „Társadalmunk szocialista fejlődésének alapkérdése a dolgozók általános műveltségének emelése és szakképzettségének növelése”. Amiből az is következik, hogy sok még a tennivaló. Ahhoz, hogy a tudomány eredményei, korunk technikai vívmányai társadalmi eszményeinknek megfelelően szolgáljanak bennünket, nem elég az iskolai oktatásra, az intézményes képzési rendszerre hagyatkozni. Hiszen ezek hatósugara még nem ér el egyformán mindenhova. Gondoljunk csak az alföldi megyék „fehér foltjaira”, a tanya világ ma is létező.és hely- zetileg még sokáig ezt az állapotot tükröző elmaradottságára. Az osztatlan rendszerű, a villany áldásaitól megfosztott, képesítés nélküli tanerőkkel küszködő iskolákra, ahonnét _ alig jut el gyermek a középiskoláig — még kevésbé az egyetemig. A kultúra, mint költségvetési tényező, ma már nélkülözhetetlen és szerves része a gazdálkodásnak, összegszerűleg igen jelentős arányt képvisel például a tanácsi számvetésben, az éves és középtávú tervekben. Sokkal kevésbé érezni a jelenlétét a vállalati, szövetkezeti, intézményi tervek között. Mintha nem mindig értenék egyformán a kultúra fogalmát. Néha leszűkítik, máskor indokolatlanul kibővítik — a praktikus céloknak, a vezetők egyéni hajlamainak és érdeklődési körének megfelelően. Olykor csak a reprezentatív vacsorák, ünnepségek, néhány vezető ember külföldi útjának, vagy a jól játszó labdarúgócsapat kirándulásának fedezetére szolgál. (Elnézést a szélsőséges, de mégis jellemző, s minden ellenőrzéskor felbukkanó példákért). A gazdaság és kultúra együtt- hangzása — túl az említett költségvetési mutatókon — ma még ritka dolog. S még ritkább, hogy úgy essék szó róla, mint a kiteljesedő szocialista társadalom alapvető tényezőjéről — a kiművelt emberfők sokaságának igényéről. Még mércének is nagyon pontatlan, ehhez. Hiszen a tudat változását, az emberi műveltség színvonalát nyomon követni a legnehezebb. Legtöbbször — így mentegetőzünk — idő sincs rá. Ehhez vajmi keveset nyújtanak az alkalmi és csak reprezentatív jellegű felmérések, s nem adhat erről hű képet a statisztika sem. Pedig sok ilyen „zárszámadásra”, helyi összegezésre volna szükség a kultúra területén is. Úgy, ahogy azt évről évre megteszik a gazdasági élét minden területén, amikor felmérik, mérlegre teszik az eredményeket és megszabják a jövő feladatait. F. TÓTH PÁL felvételi tapasztalatai mák tanulására irányítják — stb. — melyek jellege nemkö- mezőgazdasági szakmunkás- vetel olyan magas elméleti képző, cipőfelsőrész-készítő színvonalat. A 49. Nemzetközi Szövetkezeti Napra emlékeztek Bonyhádon Bonyhád megyénknek nemcsak egyik ipari centruma, szövetkezeti nagyközség is. A négy ipari, a két mezőgazda- sági és a fogyasztási szövetkezetnek ugyanis több mint háromezer olyan tagja van, aki egzisztenciálisan is kötődik a szövetkezethez. A hét szövetkezet évi termelési illetve kereskedelmi forgalma megközelíti a félmilliárd forintot. A minden vonatkozásban jelentős szövetkezeti nagyközségnek is számító Bonyhádon a 49. Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából ünnepi vezetőségi ülést tartottak a szövetkezetek. A járási művelődési központ klubjában megtartott rendezvényen a szövetkezetek képviselői mellett részt vettek a megyei, a' járási' és községi pártszervezetek, valamint a szövetkézétek területi szövetségeinek képviselői. A szövetkezők nemzetközi ünnepére — a hét szövetkezet vezetősége nevében — Szel esi László, a KISZÖV vezetőségének taeja. a Tolna megyei Árutermelő Cinész Ktsz elnöke emlékezett. Visszatekintett a közel egy évszázaddal ezelőtt megjelent és azóta világméretűvé terebélyesedett " szövetkezeti mozgalomra. Elemezte hazánk szövetkezeti mozgalmának fejlődését. Áttekintést adott megyénk szövetkezeti mozgalmának alakulásáról, s részletesen szólt a bonyhádi szövetkezetek elmúlt 25 évi fejlődéséről. A hét bonyhádi szövetkezet összevont ünnepi vezetőségi ülés után a három szövetkezeti ágazat képviselői és meghívott vendégek elbeszélgettek egymással. Több idős szövetkezeti gazda elevenítette fel a mozgalommal kapcsolatos élményeit, tekintett vissza a megtett útra. A fogyasztási szövetkezetei képviselők között ugyanis voltak olyanok, akik pontosan negyedszázaddal ezelőtt kerültek kapcsolatba a mozgalommal. A ruházati ktsz-t képviselők között nedig akadtak olyanok, akik a fennállásának 20. évfordulóját ünneplő ipari szövetkezetnek alakulása óta tagjai. Hasonlóan nagv szövetkezeti múlttal és gyakorlattal rendelkeznek Bonvhádon a termelőszövetkezetek is, hiszen megyénkben elsők között alakult meg az istvánmajori Dózsa Népe Tsz, amelynek tagjai ma eevütt gazdálkodnak a Petőfi nevét viselő tsz-ben, azokkal, akik ezt a közös gazdaságot alakították. k. e.
