Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-28 / 176. szám
r 12. t x A lány, Ingrid Kiéld, akit Hans Kloss húsz órája próbál megölni sikertelenül, a tábornok íróasztalával szemben ül. — Rágyújt? — kérdezte Von Boldt. — Nem ragaszkodom sem a rágyújtáshoz, sem az ivóshoz — hangzott a válasz, s minden mozdulatával igyekezett kifejezni közönyét és megvetését, Tekintete a Bismarck- portréra tévedt: a vaskancellár arca rokonszenvesebbnek és sokkal emberibbnek tetszett, mint a házigazdáé. — Nem szeretek háborúskodni asszonyokkal — jelentette ki Boldt. — Ezzel szemben szeret fogságban tartani asszonyokat a pincében — vágott vissza a lány. — Ne játsszunk szembekö- tősdit, hölgyem. — Az öreg porosz feltette monokliját és szivarra gyújtott. — A tét óriási. Természetesen nem magamra és alantasaimra gondolok, hanem Németországra. ön saját elhatározásából döntött amellett, hogy segít, és vállalta a tőlem kapott levél továbbítását... — zavartan megköszörülte torkát — egy bizonyos személynek Stockholmba. — Eleget tennék e vállalásomnak. — Kegyed tréfál — jelentette ki a tábornok udvariasan,— Ma reggel kaptam az értesítést, hogy... — ismét megköszörülte torkát — együttműködik a gestapós Müllerrel. Ez igaz? — emelte fel hangját élesen. Észrevétlenül, pillanatokig habozott. — Igaz. Von Boldt mély lélegzetet vett... — Nem akartam elhinni — mondta — amikor a jelentést kaptam. Nem kérdezem, mi az oka magatartásának, de most világos és őszinte válaszokat követelek. Nem tudom, visszaadhatom-e szabadságát, de.., életben maradásának lehetőségét nem zárom ki. Kérem, válaszoljon: Mit tud Müller? — Semmit — felelte Ingrid. — Hazugság — sziszegte a tábornok. — Hol van a levelem? — A lakásomon. — Közelebbről. — Tábornok úr — Ingrid első ízben nézett rá — visszaadom a levelét, ha visszakapom a szabadságomat. Esküszöm, hogy egy szót sem szóltam Müllernek. Én... — most a legnehezebbet szerette volna megmagyarázni, de biztos volt benne, hogy úgysem értené meg. Ugyan mit tudhat egy porosz tábornok a szerelemről? Kizárólag Heiniért élt, csak Heinire gondolt. „Jogunk van gyűlölni” — mondta valamikor Heini. Amikor meghalt, akkor ő is elismételte ezeket a szavakat és hozzátette: „Jogunk van bosszút állni.” A bosszú vált élete tartalmává. Népújság 4 Kiállította a fiú gyilkosainak a számláját... Nem érzett semmiféle lelkiismeret-furda- lást, sem szánalmat, amikor Müller rendelkezésére bocsátotta a soros áldozatot. „Heini Koetl halála — jelentette ki a Hauptsturmführer — sokba fog nekik kerülni. — És hozzátette: — Én megértem önt, és méltányolom gyűlöletét. Én is gyűlölöm őket”. Érezte, hogy a tábornok feszülten figyeli. — Én... — kezdte újra, majd színtelen hangon folytatta: — Csakis a lengyelek ellen dolgozom. A tábornok egy pillanatig hallgatott: merev arcvonásai mintha megenyhültek volna. — Bárcsak elhihetném. ;; rándította meg vállát. — Apró és ügyetlen füllentések, kedves hölgyem. Az őszinteség másféle bizonyítást kíván. — Azt hittem — suttogta a lány — hogy ön, Heini parancsnoka, bizalommal lesz hozzám. — Valójában már csaknem teljesen mindegy volt számára, hogy ez az öregúr megajándékozza-e őt bizalmával, vagy sem. Félt visz- szatérni Stockholmba, félt a magánytól. Egyszer arra kérte Müllert, hogy bízza meg igazán veszélyes feladattal; kész volt akár Varsóba is elutazni, még sohsem látta ezt a várost; megnézné az utcát, a helyet, ahol Heini elesett, • megnézné azokat az embereket, akik ablakokból figyelték halálát és ha nem onnan lőtték is le, örültek, amikor eldördült a halálos lövés. Pedig Heini valójában velük tartottr Megölése árulás. Éppen ezért követtem el én is... árulást. „Te semmit sem értesz ebből a háborúból — mondogatta nemegyszer Heini — buta kis liba vagy. Svéd libuska. De aranyos, és ennivaló” — tette hozzá mindig végezetül. — Nekem bíznom kell a Gestapóval együttműködő emberben! — szólalt meg a tábornok. S nyomban utána elhangzottak azok a szavak, amelyeket a lány szeretett volna soha meg nem hallani. Ingrid úgy érezte, hogy álmából riasztották fel, s kegyetlen, minden értelmet nélkülöző, sivár valóságba vezették, ahol minden ami ezután történik, csak fájdalom és kétségbeesés lehet. — Nőben kell bíznom — ismételte meg a tábornok — olyan nőben, aki ugyanazzal a Müllerrel működik együtt, aki ehhez a nőhöz a legközelebb álló embert tette el láb alól. — Mit mond?! — rikoltotta. — Heinit a lengyelek ölték meg! A tábornok nem ismert szánalmat. — Igen, ez a hivatalos verzió, kedves hölgyem — hangzott a felvilágosítás. — Most már nincs okom, hogy ezt tovább leplezzem. Kiderült, hogy .Koetl főhadnagy elárult bennünket, együttműködött a lengyel földalatti szervezettel. Müller saját kezűleg likvidálta őt. Én szívesebben vettem volna a haditörvényszéket, de Müller módszerének is megvan a maga jó oldala: Koetl rokonainak, főleg apjának, nem volt semmiféle kellemetlensége, ön pedig kisasszony... Azt hittem, Müller mindent megmagyarázott önnek... (Folytatjuk) Veszedelmes gyomnövény van terjedőben Az elmúlt időszakban aggasztóan sok helyen észleltük egy rendkívül veszélyes gyomnövény — a fenyércirok (Sorghum halepense) — szórványos fellépését. \ A fenyércirok meleg éghajlatú tájakon nagyon elterjedt, szinte kiirthatatlan gyomnövény. Nálunk tarackjainak nagy része a tél folyamán elfagy, csak a talaj mélyebb rétegeiben lévő tarackok telelnek át, melyékből június hónap folyamán törnek elő a hajtások. A veszélyes gyomnövény rendkívül nagy károkat tud okozni—-valamennyi termesztett kultúránkban. Ujjnyi vastag tarackjai Rehálózzák a talaj felső rétegét és így rövid idő alatt elnyomják a területen lévő kultúrnövényeket. Nagy mértékben csökkentik a termést, erős fertőzés esetén lehetetlenné teszik a termelést A gyomnövény magjával fertőzött áruféleségek exportra nem adhatók fel. Ezen keresztül gabonaféléink export- forgalmára is rendkívüli veszélyt jelent e gyomnövény. A fenyércirok rövid leírása. A pázsitfűfélékhez tartozik. Évelő, 60—250 cm magasra növő, erős tarackokat fejlesztő növény. Hasonlít a termesztett cirokhoz, szára azonban sokkal vékonyabb, levelei keskenyebbek. A levelek széle élesfogaktól érdes tapintású. Virágzata felfelé álló erősen ágas, mintegy 30 cm hosszú buga, melynek ágai örvökben helyezkedj nek el. Legjobban felismerhető — á talajból kihúzva — rendkívül erős tarackjairól. A védekezési munkákat megnehezíti az, hogy ellene a jelenleg alkalmazott gyomirtó szerek nem adnak megfelelő eredményt, így a gyom irtása csak mechanikai és agrotechnikai úton oldható meg. Eltér* jedése lassítása érdekében minden területen figyelni kell a gyom fellépését és észlelés esetén azonnal ki kell irtani, (kapálás v. kihúzás és elégetés) Az utak, árkok mentén és egyéb nem művelt területeken lekaszálással kell megakadályozni, hogy a fenyércirok magot érleljen. Ahol elszaporodott már ott a kukorica termesztését abba kell hagyni és minél több talajmunkát igénylő, a talajt jól beárnyékoló növényt kell termeszteni. A termesztett növény lekerülése után a talajt őszig többször kell1 művelni, majd őszszel mélyen felszántani, hogy a talaj mélyebb rétegei is át-' fagyhassanak ezáltal a tarackok nagyobb része el fog pusztulni. A 43/1968. (XII. 6.) MÉM szí rendelet értelmében a Sorghum halepense veszélyes Párosítónak minősített, mely ellen az 1968. évi 32. tvr. alapján valamennyi földtulajdonnal rendelkezőnek kötelessége a károsító megjelenésének figyelése és észlelés esetén azonnali kiirtása. Győrök Lajos megyei karantén főfelügyelő 230 literes hűtőszekrény: a lakás hűtött éléskamrája LJSHEL Kipróbált és jól bevált magyar alkatrészekkel készült. A 16 literes mélyhűtőrészben —12° C alatti hőmérséklet. Hőszigetelése a legkorszerűbb. A belseje nem nedvesedik és nem rozsdásodik. Csendesen működik, hosszú élettartamú, csekély áramot fogyaszt. Az élelmiszerek elhelyezésére a mélyhűtőrekesz, zöldség- és gyümölcstároló tálak, valamint hat rakodópolc szolgál. Belső világítása a mágneszáras ajtó nyitásával működik. 2 ÉVI GARANCIA! A TÖKÉLETES SZERVIZELLÁTÁSRÓL GONDOSKODUNK. Ára: 5680 Ft. GYÄRTJA a hűtőgépgyár (2) 1971. július 28.
