Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
Manfred Jendryschik s Alapjában szimpatikus TANAGRA Magángyűjtemény Huszti Olga felvételé Válasz légipostával A komp már megtelt, de a partról még özönlött a nép. Az emberek vidámak voltak, jó- kedvűek, ahogyan az szokásos a szombat délutáni napsütésben. Alfred a komp kátrány- szagú korlátjánál horgonyzott le kerékpárjával és a fekete víztömeg lassú sodrását figyelje. A motor egyhangú zörgése ritmikusan hullámzott át a bárkán, amely felett sirályok röpködtek, de most nem rikácsoltak, és nem rontottak neki a fáradt hullámoknak. Mintha szokatlanul magasan szálltak volna, fehér, nyugtalan szárnyuk a széllpl perelt. Az ősz hajú kalauz tarkakockás ingében és elnyűtt, olaj- foltos nadrágjában, bőrtáskával a nyakában körbejárta az utasokat, serényen osztogatta a jegyeket. Aztán felhördült a motor, fortyogott a víz, meglódult a lomha komp. Az ősz hajú elsétált Alfred mellett, de nem szólt hozzá. Miután beszedte a viteldíjakat, lepakolt a szolgálati helyiségben, majd megállt Alfred mellett és nézte a fiút. — Nos? — kérdezte egy idő múlva. — Mit nos? — Alfred nem tekintett rá. A komp egyenletesen szelte át a folyót. — Hogy élsz? — Élek... — szólt a fiatalember. — Akkor minden rendben .. í — És veled? — érdeklődött lAfréd. ■— Láthatod— A kalauz áthajolt a korláton, intett valakinek, majd megtörölte a nyakát. — Szerencséd van ma öreg, fiz idővel... — Egész héten ilyen volt.. 1 Igaz, néha annyi a szúnyog, azt se tudod hova csapjál... — Olyankor nehéz... — bólogatott Alfréd és hirtelen hozzátette : — Elmegyek innen ... — Mifene... És hová? — Még nem döntöttem. Lehetőleg minél messzebbre. Uj életet akarok kezdeni. Az öreg hallgatott, mintha a gépek zúgását ellenőrizné. — Megértelek. Magam is el akartam menni. Messzire, messzire. De valahogy leragadtam. — öreg vagy ehhez rámondta Alfréd. — Lehet Talán ezért maradtam ... — Bizony — szólt a fiatalember. — Minden bizonnyal így van. — Kiköpött a vízbe. Az öreg szemei megőrizték nyugodtságukat. Alfréd levette róla tekintetét. Szemével a sirályok röptét követte. — És Ö? — Mit törődöm vele! — fakadt ki Alfréd. — Ö sem törődött soha senkivel... — Ne beszélj így. — Anyád nem volt mindig ilyen ... Szóval mégis elmégy? — Igen — mondta Alfréd. «— Lehetőleg minél hamarabb. — Mi hajt? .— Ki kell törni ebből az áporodott levegőből. Menekülni az idióta pletykafészekből. Tudod milyen undorító a második férje? Az öreg hallgatott. Kerek, tágranyílt szemével figyelmesen nézte a fiatalembert. — Kezemben a kilincs, utánam kiált, hová megyek, kitudakolja hol voltam, mit csiKéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk. amelyekben a tehetség jelét látjuk. náltam, és ez így van mindig. De amikor valamit mesélek, hozzá teszem: tudod, ahol tegnapelőtt voltam ... ott... akkor kiderüi, halvány gőze sincs semmiről, de nem is érdekli, ami velem történik... — Nem olyan egyszerű dolog ez — mondta az ősz hajú — és nem is könnyű. Korral is jár... — Könyökömön jön ki.il Mindent elhitt, amit szájukra vettek az emberek. Az öreg hallgatott. — Újabban csak egy jár az eszében: minél több pénzt ösz- szekaparni. Tulajdonképpen ügyes a kuncsaftokkal szemben : „alázatosan kérem frau Weiss, ó, természetesen Grotz- ke úr”, mihelyt azonban kihúzzák alábukat, máris: „ezeknek a komisz alakoknak benyújtjuk a számlát”. Az öreg megtörölte cserepes ajkát. — Amikor tisztességesen befejezed a munkát, akkor légy kedves mindenkihez, fiatal vagy, igyál velük, fizesd a számlát, mert különben neheztelni fognak rád a főnöknél. .— Régen egészen más voltál — tagolta az ősz hajú. — Szerelőkre mindenhol szükség van... Találok munkát. — Ott is meglesznek a magad gondjai. — Igen, de milyenek! Remélem értelmes gondok. Amelyeken érdemes éjszakákon át töprengeni. Utálom az üres szó-v cséplést, hogy a tojás tavaly olcsóbb volt egy fillérrel... az igazgatónk hadilábon áll a főnévragozással ... A kalauz bólintott és tenyerével a nyakát dörzsölgette. Vízre szegezett tekintettel mormolta: igen, igen, igen... Aztán szokása szerint a körmét kezdte rágni. Gazdag, változatos tartalommal, értékes és szórakoztató olvasmányokkal jelent meg a pécsi irodalmi és művészeti folyóirat hagyományosan összevont, dupla terjedelmű nyári száma. Weöres Sándor Psyché, egy képzelt múltszázadi költőnő versciklusából válogatott ösz- szeállítás és a költőnő fiktív életrajza áll a szám élén, majd Bertha Bulcsú sorozatában ezúttal a Csuka Zoltánnal készített interjút olvashatjuk. Ehhez kapcsolódik Csuka Zoltán visszaemlékezéseinek részlete a 20-as években Pécsett töltött időszakára. A lírai rovatban többek között Berták László, Lakatos István, Makay Ida, Orsóval Emil és Pákolitz -István új verseit közli a lap. A szépprózai írások sorában EÖrsi István, Pál Rita és Thiery Ár— És ha majd az új helyemen valamit nem jól csinálok, megszidnak érte, ahogy illik, akkor majd tudom, jó helyen vagyok... A sirályok még mindig magasan szálltak, vakítóan fehér szárnyukat méltóságteljesen kinyújtva. A szél erősödött, kellemes hűvös érkezett. — Uh, huh — az ősz hajú pöccentett egyet. A sodronyhuzalt kezdte tekerni lefelé. Mind gyorsabban dolgozott. Kigombolt inge egészen felcsúszott. Alfréd nyugtalanul figyelte a kikötőben sürgő-forgó utasokat. Mintha csatára készülnének. — Aztán írd meg, hogyan mennek a dolgok — mondta az ősz hajú. — Feltétlenül — válaszolt a fiatalember. — Ha netán szükséged lesz egy barát tanácsára... Az öreg még dörmögött valami alig érthetőt. Szemei idegesen futkároztak. — Feltétlenül írok neked. Tekintetük találkozott. — Tudod — mondta Alfréd — mindig sokat adtam a véleményedre. De a helyzet valójában egészen más, mint gondolod. — Majd hozzátette: — Alapjában véve mindig szimpatikus voltál nekem... — Ugyan ... ugyan ... — Hidd el, igazán mondom. — Elhiszem. Persze, hogy elhiszem. — Hát akkor.-. Viszlát, papa. Alfréd lelépett a köves partra. Megfordult. Az öreg alakja élesen kirajzolódott a korai alkonyaiban. Köröskörül füst volt, a levegőben benzinszag terjengett. — Viszlát! — hallotta az öreg hangját. pád elbeszélését, Sobor Antal regényrészletét és Lázár Ervin meséit kínálja a kettős szám. A művészeti írások sorában figyelmet érdemel Láncz Sándor tanulmánya Bizse János festészetéről, Takáts Gyula dokumentum-összeállítása Rippl- Rónai ismeretlen leveleiből, valamint a gazdag színházi rovat: Futaky Hajna a pécsi, Taxner Ernő a budapesti, Wal- linger Endre pedig a kaposvári évadot értékeli. Az irodalmi tanulmányok, jegyzetek közül kiemelkedik Bajomi Lázár Endre új francia krónikája, Loránd Imre elmélkedése a szexualitás irodalomszociológiájáról, valamint Tüskés Tibor írása Veres Péter pécsi és baranyai kapcsolatairól. A nyári számot gazdag kritikai rovat egészíti ki. Az illusztrációs anyagot Bizse János rajzai adják. Egy kissé ideges volt a hangulat a Robbanómotoros Háztartási Gépek Gyárában. Soltész igazgató harminckilenc fokos lázban feküdt odahaza, hófehér ágyában. Dühösen recsegte a kagylóba titkárnőjének. — Emmike, ha már megérkezett a norvég vendég, a nevemben kérjen elnézést, amiért nem fogadhatom. Roppant kellemetlen, hogy a főmérnök és a helyettese is Győrbe utazott. Szóljon át Du- csinszkinénak a tervosztályra. Kalauzolja ő a vendégünket. Ducsinszkiné beszél norvégül, évekig élt Oslóban. — Pont a DucSinszkiné? Igazgató kartárs ismeri... Emmike mindenesetre átszólt a tervosztályra, s két perc múlva már bekopogtatott Ducsinszkiné, aki, bár enyhén tiszántúli tájszólással, de norvégül köszöntötte az üzletembert. Aztán elindultak, hogy megtekintsék a gyárat. A nagy gépteremben megálltak a fénylő csiszológép mellett, s Ducsinszkiné megkezdte a felvilágosítást. — E csiszoló mellett Klaro- vác Zoltán dolgozik. 1941-ben nősült, de elég viharos házaséletet élt. Az anyósa, aki egyébként áldott jó asszony, nagyon haragszik Klarovácra. Na, menjünk csak tovább. Ott, a szalag mellett jobbról a harmadik Vándori Dezső előmun- kás. Tavaly húsvétkor volt az eljegyzése egy bácsalmási tanítónővel, de a nő addig nem akar hozzámenni, míg Vándori nem vesz egy vajszínű Opelt. Na, mit szól hozzá? Nézzük meg talán az extra kivitelű krumplihámozó készülékünket is. A vendég érdeklődéssel vette szemügyre a masinát. Ducsinszkiné a gépezet elé lépett, s rámutatott a szerkezeten utolsó simításokat végző nőre: — Ez Selmeczi Aranka, aMt gyakran lehet látni a gyár éjjeliőre fiának társaságában. Hogy mi tetszik ezen a nőn. annak a fiatalembernek?! — és máris továbbtuszkolta ä vendéget a gyönyörűen berendezett üzemi ebédlőbe. — Hány személyre főznek itt? — kérdezte a norvég üzletember. — Az most nem fontos, hanem nézze meg a főszakácsnét. Ott áll a mellett a tepsi sült karaj mellett. Harmincévesnek mondja magát, de már harmincegy múlt novemberben. Egy tűzoltó őrmester udvarol neki, de nagyon téved a nő, ha azt hiszi, hogy feleségül veszi. A szakácsnőnek csak a jó vacsorák miatt udvarol. Mire végigjárták a gyárat, a norvég vendég tisztában volt az egész gyár érzelmi életével. Már a kapuhoz értek, mikor hatalmas teherautó fordult ki az udvarról. A legújabb típusú ruhamángorló gépek voltak rajta. — Szabadna megnéznem?—» kérdezte a norvég látogató. — Hagyja csak. Egyik mángorló olyan, mint a másik — mondja Ducsinszkiné, majd bizalmasan a vendéghez hajolt: — Ellenben annyit mondhatok, hogy a sofőr nős ember létére kikezdett egy zalaegerszegi kenyereslányah A felesége állítólag tud a dologról, de szívesen elválik, mert ő viszont belehabarodott egy hatvannyolc éves szájharmonika-művészbe. Egy hét múlva, mikor Soltész. a gyár igazgatója szerencsésen felépült influenzájából, levelet diktált Oslóba. A norvég üzletembertől érdeklődött, hogy látogatása nyomán milyen megrendelésre számíthat a gyár. Légiposta-fordultával megérkezett a válasz: „Bizonyára kitűnő háztartási gépeiket budapesti látogatásom idején nem volt alkalmam megismerni,. ezért egyelőre nem adhatok fel megrendelést. Ellenben azonnal írja meg, hogy a darukezelő Tolcsvainé azóta hozzá ment-e már a szigetmonostori pénzügyőrhöz, vagy továbbra is hitegeti és valóban csak Gézába. a kékszemű ülőkalauzba szerelmes-e?”. Galambos Szilveszter PIERRE JEAN JOUVE: ' ÉLNI Ö élni szép. Hatalmas mint az alvilág És tiszta, mint a kék hegyek Irgalmas, mint a magas ég felhői És biztos, mint a távoli halál örömteli is, mint rohanó csillag szakadék fölött Gondolatai mélyén ki nem látta még? De aki látta nem látja kívánja Mindig megrémül önmagától Aki nem látta ezt látja csak egyre Mert szeret, szerelem nélkül is, örök, Fáradt szívvel zengjük a csillag tökéletességét Amely átragyog a kő sűrűségén. Franciából fordította Csányi László Kovái Iván fordítása Megjelent a Jelenkor július—augusztusi száma
