Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

Trilla a Volgán Ne haragudj, kérlek, Nem tudom pontosan, mi­be kerül egy ilyen szirénázó autóduda. A vállalatnál amelynek kocsijába X. igaz­gató rendeletére beszerelték, háromezer forintról beszélnek. Kollégám, az autóalkatrészek szakembere szerint úgy ezer- négyszáz-ezerötszáz forint kö­zött lehet az ára: ilyen pasz- sziót tehát egy magánautós megengedhet magának. Az azonban biztos, hogy X. igaz­gatónak nagyon sokba kerül ez a duda, s hogy ennél költ­ségesebb passziót aligha ta­lálhatott volna ki. Arról van szó ugyanis, hogy a vállalat, ahol X. igazgatós- kodik, enyhén szólva gyen­gécske. Évek óta éppen hogy csak vegetál, például az idén sem fizetett egyetlen fillér nyereségrészesedést sem. A2 igazgató ennek ellenere meg­lehetősen biztosan érezhette magát a nyeregben. Hiszen mindenkinek az volt a véle­ménye, már akiké hivatalosan számít, hogy X. rendes, szor­galmas. hozzáértő ember, aki életét áldozza a vállalatért, p igazán nem tehet róia, hogy még ez az áldozat is kevés. Egészen addig, amíg a múl! hónapban az igazgató nem szereltetett trillázó kürtöt ab- jba a Volgába, amely jogilag a vállalaté, gyakorlatilag azonban csak ő jár rajta. A különleges autóduda kü­lönleges gondolkodásra kész­ítette nemcsak a vállalat dol­gozóit, hanem X. igazgató felügyeletet gyakorió főnökeit is. Elkezdtek töprengeni: vá­ljon miért kell ilyen autó­tülök? Kik szoktak ilyet hasz­nálni és miért? A gondolat- menet onnan kezdődött, hogy a vállalati gépkocsi munka­ieszköz, nem pedig díszhintó Arra való, hogy a vállalat ve­zetői a lehető leggyorsabban jussanak el oda, ahol dolguk van. No már most, mit segít ebben a trilla? Semmit az ég­világon. Hát akkor miben se­gít? Abban, hogy a vállalat igazgatójára felfigyeljenek. És egyáltalán: egy ilyen gyenge vállalatnál nincs más gond, Imint egy különleges aulóduda peszerzése ? Ezek után foglalkozni kezd­itek a vállalat gondjaival Alaposan, körültekintően. Mái csak azért is, nehogy a fel­ügyeletet gyakorló főnököket az a vád érhesse: irigyek a [trillára, s azért kezdik kriti­kus szemmel nézegetni X igazgató működését. A trillá­zó hang szinte harci riadót fújt. És kezdtek nemcsak a trillára figyelni, hanem ar­ra is, amit a vállalat dolgozói mondanak. Kiderült, hogy ez a gyengécske vállalat egye­bek mellett azért olyan gyen­ge, mert gyenge az igaz­gatója is. Márpedig ez eset­ben az álláspont világos: egy igazgatónak joga van ugyan a kocsijába trillázó dudát sze­reltetni, mert ennyi pénzt még a leggyengébb magyar állami vállalat is könnyen nélkülözhet, nincs jo"a vi­szont rosszul vezetni a válla­latot. Mert X. tulajdonképpen rendes ember, de meglehető­sen középszerű. Szorgalmával álcázta ugyan tehetségtelen- ségét, ami abban is megnyil­vánult, hogy egész nap, sőt, fél éjszakákat ült az irodájá­ban, de csak azért, mert kép­telen a dolgokban dönteni, in­tézkedni. S innen már nincs messze a végkövetkeztetés: tulajdonképpen nem X. ál­dozta életét a vállalatért, ha­nem a vállalat X. áldozata. Persze, most akadnak olyan, minden kákán csomót kereső emberek, akik azt mondják: X-et fel kell cserélni egy A művelődésügyi miniszter utasításban szabályozta azt, hogy milyen módon szerez­hetnek szakközépiskolai vég­zettséget a középiskolát vég­zett dolgozók. Eszerint az érettségizettek szakközépiskolai tanulmá­nyaikat a dolgozók szakkö­zépiskoláinak esti levelező ta­gozatán külön tanulócsopor­tokban folytathatják. A dolgozók szakközépisko­lájába azt vehetik fel, aki a gimnáziumban sikeres érett­ségi vizsgát tett, továbbá a vá­lasztott szakmára (szakirány­ra) előírt egészségügyi köve­telményeknek megfelel. Fel­tétel továbbá a szakközépis­kola szakirányának megfelelő szakmunkásbizonyítvány, il­letőleg azzal egyenlő értékű szakmai végzettség vagy mun­kakönyv alapján igazolt há­rom év — a közgazdasági szakközépiskolába jelentke­jobb vezetővel, de vajon ha nem jut eszébe ez a szeren­csétlen kürtötlet, megtették volna-e? Ezeknek az embe­reknek azonban csak félig van igazuk. Mert nem vitas, hogy a trillázó duda meggyorsítot­ta X. távozását. Legalább ennyire kétségtelen azonban az is, hogy az alkalmatlan rossz vezetők napja minden­képpen leáldozóban van. El­jött az ideje, hogy a vezető­ket ne úgy általában becsül­jük. A többséget, a jókat, az eredményesen dolgozókat, a megfelelő tudású és képessé­gű igazgatókat elismerjük, a meg nem felelőknek viszont, ha talán lassan is, de legalább biztosan, búcsút mondunk. Mert X. gépkocsivezetője akármennyire is trilláztatta a főnöki dudát, nem tudta túl­harsogni Fock Jenő miniszter- elnök szavait: „A jól dolgozó vezetőket megbecsüljük, a ve­zetésre alkalmatlanoktól vi­szont emberségesen, de az eddiginél határozottabban megválunk.” Bizony, X. a lehető leg­rosszabbkor vásárolt trillázó dudát. Vagy a legjobbkor? PINTÉR ISTVÁN zők esetében két év — szak­mai gyakorlat. Az érettségizettek tanulmá­nyi időtartama a dolgozók szakközépiskoláiban két év. A tanév időbeosztása a dolgo­zók szakközépiskolája III— IV. osztályával azonos Ta­nulmányaik idején az érettsé­gizettek mentesek azoknak a tárgyaknak a tanulása és vizsgái alól, amelyekből elő­ző középfokú iskolai tanulmá­nyaik során eredményesen vizsgát tettek. A tanulmányok második év­folyamának sikeres elvégzése után a hallgatók a dolgozók szakközépiskolájában kiegé­szítő érettségi vizsgát tehet­tek. A miniszteri utasítás hatá­lya nem terjed ki az építő­ipari és az épületgépészeti szakközépiskolákra. Ezekben a középiskolát végzett dolgo­zók szakközépiskolai tovább­tanulását külön utasítás sza­bályozza. én is amondó vagyok, hogy ilyen — szerintem tik­kasztó, szerinted banánérlelő — hőségben jobb lenne a bé­kesség és talán okosabb, vi­tázó kedvünk szögre akasz­tása, de nem tudom lenyelni a nekem szánt békát. Ezen­kívül pedig igencsak bízom abban, hogy legfrissebb „fi­lozófiádnak” legalább a fő tételét sikerül némiképp meg­ingatnom és hátrább vonulsz az agarakkal. Túlzásokra való hajlandó­ságoddal régóta tisztában va­gyok, így az a fejtegetés — amiben azt próbáltad bebi­zonyítani, hogy „egy mai fia­talasszonynak nem esemény, nem szenzáció két-három he­tet tölteni a Balatonon, a Du- na-kanyarban, a Bükkben, vagy bárhol másutt itt a bel­földön" — nem lepett meg. A te nemzedékedet már szá­mosán megvédték azok elle­nében, akiknek az a vélemé­nyük, hogy túl sok dolgot kaptatok kézbe készen, szó­val, hogy elkényeztetettek vagytok. Sem az egyik, sem a másik táborhoz nem tarto­zom, mint ezt már számos alkalommal tapasztalhattad. Nem védetek, de nem is tá­madlak. Amire részemről számíthatsz, az csupán any- nyi, hogy szemtől szembe mondom meg a véleménye­met, akár egyetértünk, akár nem. És mindjárt az elején; nem tudom azonosítani magamat súlyosnak szánt igazaddal! Ne aggódj, azzal folytatom, hogy miért nem. Nézd, kérlek, ami számod­ra már • nem esemény, az még igen várt és nagyon hálásan fogadott lehetősége ebben az országban sok százezer fia­talnak, lévén, hogy nem min­den család engedheti meg magának, hogy évente két- három hetet külföldön tölt­sön. örülj a szerencsédnek, hogy szüleid olyan anyagi jólétet tudnak teremteni, ami­be évenként belefér a saját kocsin tett külföldi utazás, de lehetőség szerint ne fity­máld azt, amit pillanatnyi­lag biztosítani tudunk kor- tásaid többségének, mert a önnhéjázás utálatos dolog és alapjában véve nem is jeU lemző rád. Te többnyire ak­kor hajítod túl messzire a kalapácsot, amikor nem gon­dolsz valam.it végig. Most megint ilyesmiben vagy lu­das, valószínű, hogy nem utoljára, mivel nem először „pörögsz be” így, és szegődsz téveszmék prókátorának. Engem személy szerint nem tesz sem boldoggá, sem bol­dogtalanná, ha kitartasz té­vedésed mellett. Ámbátor, ta­lán nem lenne fölösleges leg­alább egy kicsit eltűnődni azon, amit a következőkben elmondok. „Itthon nem lehet vaká­ciózni igazán’’ — hangoztatod, és büszke vagy arra, hogy jártál a német, a bolgár, a román és a jugoszláv tenger­parton. A család útja az idén ismét Dubrovnikba vezet és mert ez az izgalmasabb, visz- szaléptél a magyaregregyi tá­borozástól, ami csupán addig volt jó lehetőség, amíg bi­zonytalan volt a jugoszláviai út. Mondok neked valamit, de kapaszkodj meg jól, nehogy azonnal robbanj. Ha aZ én fiam lennél, mindaddig a bel­földön vakációznál, amíg meg nem ismered a hazádat, amíg föl nem fedezed a szülőhaza szépségeit. Nem, ez nem túl­zás! Tankönyvekből hazát is­merni és hazát szeretni vé­leményem szerint nem lehet! Ezenkívül igazán nem vala­mi imponáló dolog kiselő­adást tartani például az Ad­riáról, de mit sem tudni a tankönyvekben találhatókon kívül a Mecsekről, a Mátra- vidékről, vagy az Alföldről. Ösmocsarunkat, a Baláta-ta- vat és környékét nem is em­lítem. Van ilyenünk is, és rengeteg az olyan természeti kincsünk, mesés tájegységünk, amit boldogan keresnek föl az idegenek. Neked mindez mit jelent? Lám, nem tudod kimonda­ni, hogy semmit. És már ezért érdemes volt szót vál­tanunk. — li — Szakközépiskolai végzettséget szerezhetnek a gimnáziumban érettségizettek Siófoktól Szekszárdiig Hét végén különösen nagy a gépjármű-forgalom a balatoni utakon. A legnagyobb forgal­mat a 7-es út bonyolítja le. Eb­ben Tolna megye közvetlenül nem érdekelt, de elég zsúfolt ihét végén a forgalom a me­gyénket kettészelő Szekszárd p—siófoki útvonalon is. Vasár­nap én is végigkocsiztam raj­ta : délelőtt Siófok felé, délután onnan vissza, Szekszárd felé. A délelőtti forgalom még meg­lehetősen kiegyensúlyozott volt, [nem tapasztaltam több sza­bálytalanságot, mint máskor. A délutáni azonban már hajme­resztő volt. Amikor elindultunk Siófok­ról, zuhogott az eső. Tulajdon­képpen az eső siettette az in­dulásunkat, de úgy látszik, imásnak sem jutott eszébe oko­sabb, mint hogy irány hazafe­lé. Eddig ez rendjén is lenne. De azt már nem lehet ép ész- izel felfogni, hogv azok részére, akik még egyébként ráértek vol­na maradni, most miért vált olyan hirtelen sürgőssé az út. A szakadó esőben csúszóssá vált úton — ráadásul az átlag­nál even "óbb 1,;"-"nyok bl"lWt --- a g épjárművek. Végorr-.’ nényben ezen sem lehet csodálkozni. Vi_ szont azt már nem lehet hova tenni, hogy minden negyedik­ötödik gépjárművezető egysze­rűen nem volt képes tudomá­sul venni, hogy hirtelen meg­romlottak a közlekedési viszo­nyok, és veszélyes a rohanás. Előztek ész nélkül. A leglehe­tetlenebb helyzetekben. És korcsolyáztak... A közelükben lévőkben pedig meghűlt a vér. A karaván elejét sehol sem lehetett látni. Ebből követke­zik, hogy már eleve szabály­talanul kezdték meg az előzést, pedig nagyon egyszerűen fel lehetett mérni, hogy az előzés egyik feltétele — a menetirány szerinti jobboldalra való visz- szatérés lehetősége — nem volt biztosítva. Mégis előztek. Gon­dolván. hogy majd valahol be­engedik őket a sorba, ha ve- szélv lesz. (Ez az erőszakos, esztelen hit egyébként éppen az előző hét végén vezetett tömegszeren­csétlenséghez a Balaton—Bu­dapest közti zsúfolt forgalom­ban. Ott is meg akarta valaki előzni a karavánt... Az árokig jutott el. pontosabban a kór­házig.! Amikor megjelent a vég nélküli karaván mellett egy-egy előző, a normálisan közlekedők legszívesebben ki­szálltak volna, hogy egy do­ronggal „felelevenítsék ’ a ma­gukról megfeledkezett vezetők­ben a KRESZ-t. Legalább húsz esetet megfigyeltem — vagy közvetlenül előttem, vagy né­hány kocsival előrébb, — ami­kor nem az előzőkön múlott a súlyos baleset. És az a legelgondolkoztatóbb, hogy az ilyen vad előzők a szabálytalanságok sorozata árán is legfeljebb eey-két per­ces előnyt tudtak nyerni. Miért tetézték hát a szabálytalansá­got szabálytalansággal? Tamási környékén nagy vi­har, felhőszakadás tombolt. Né. hol alig tudtak átevickélri a kocsik az úttesten hömpölygő vízen és lerakódott iszapon. Ezeket a vad előzőket ez sem zavarta: az iszapos részeken is beelőztek, s alig tudtak visz- szatérni az úttestre. A hegytetőn — Tamási és Szakály között — nagy faá"at tört le a vihar, s az eltorlaszol­ta az úttestet. Percek alatt száznál több autó torlódott ösz- sze, s rostokolhatott hosszúi időn át. De itt is mi tör+ént? Aki odaért, látta, hogy áll az autókaraván: a kocsik közt alig van egy—két méter. Kö­zepes észjárású ember már könnyen kitalálhatta, hogy a sok autó nem ok nélkül áll a zuhogó esőben. Csak hosszú idő után tudódott ki a valóságos ok, de ez nem is vrflt különö­sebben érdekes, mért ettől füg­getlenül is lehetett következ­tetni : áll a forgalom, és az odaérkezőnek is meg kell áll­nia. Ez természetes. De csak a normálisan gondolkodók ré­szére volt az. Itt is akadt leg­alább 20—25 kocsi, amelyik egyszerűen behajtott a zárt ka­raván mellé, noha semmi ki­látása sem volt," hogy vissza­térhet a jobboldalra. Azaz arra számítottak, hogy ha. majd azt akarják, hogy a szembejövő forgalomnak is lesyen helve, kénytelenek lesznek elengedni őket. Közönséges közúti erő­szakoskodás. Ami miatt bekö­vetkezik a balesetek zöme. még az sem zavar­ta őket. hoev a karavánból a fi "vei meztető és nem énpen hí. zol"ő megjegyzések özöne kí­sérte őket, amikor előre szem- telenkedtek. Ilyen viszontagságok után közeledtünk Szekszárd felé — azzal a tanulsággal, hogy aki teheti, kerülj ej el a magán veze­tőknek ezt az őrjöngő idősza­kát. Valósággal csoda, hogy a sok veszélyes előzésből itt, és ebben az időben nem lett bal­eset. De ahogy ráfordultunk a 6-os útra, egy asszony szaladt elénk, ijedten integetett, az úttesten pedig különféle hol­mik szétszórva. Megállunk. — Jaj, belefordult a Tra­bant az árokba. Mentők... A Trabantot nem is láttuk^ mert az a túlsó oldalon volt, a magas úttöltés tövénél. Rohan­tunk telefonálni. Percek múl­va szirénázva jött a mentő. Mi is visszamentünk. Hárman fe­küdtek a baleset színhelyén — sérülten. Mindhármukat elvit­ték a kórházba. Előzés... Itt bekövetkezett az, ami addig a Siófok—szekszárdi úton véletlenül (!) nem követ­kezett be: Horváth Ferenc szekszárdi lakos szabálytala­nul előzött egy motorost, meg­csúszott. felborult, és legurult a töltésről. A Trabant, amely még meglehetősen új volt, s amelyet kölcsönkért erre az út­ra tehát nem az ő tulajdonát képezte, összetört. Pedig errefelé nem esett, és az út nem is volt síkos. R. V-

Next

/
Thumbnails
Contents