Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

Aktuális gonduuk .* A levegő szennyezettsége 5. Megnyomta a csengőt. Hosz- szú szünet utón végre lép­teket hallott, csikordult a zár. Kloss kibiztosította revolverét, még egy pillanat, és előrántja zsebéből. Határozott: nem lép be a lakásba, azonnal lő. A küszöbön idősebb asszony je­lent meg, pongyolában és háló­sapkában. Hangja mély volt, csaknem férfias. — Kit keres? — kérdezte. Kloss erre nem számított. Nehezen szerezte vissza egyen­súlyát, hallgatott. — Biztosan hozzám jött, Frau Schuster — hallotta Ingrid hangját. Még mindig az a sö­tét ruha volt rajta, amelyben a mulatóhelyen látta. Frau Schuster morgott valamit és ellépett az ajtótól. Az előszo­bából. azonban nem távozott és Kloss érezte, hogy hidegen, éberen figyel. — Maga az? Maga túlzottan bátor — mondta Ingrid. Hang­jában nem volt harag, inkább megelégedéssel vegyített vi­dámság. Kloss hadarni kezdett, ügyetlenül beszélt. Hogy látnia kellett őt, meg hogy mennyire hiányzik... — Nagyot tévedett — sza­kította félbe a lány. — Úgy beszéltük meg, hogy holnap a mozi előtt találkozunk, bár tu­lajdonképpen haragudnom kel­lene, nem szabadna egyköny- nyen megbocsátanom... — Bó­lintott, de kezet nem nyújtott. A kapuban ott álldogált a házfelügyelő és figyelmesen végigmérte Klosst. A főhad­nagy éppen arra gondolt, hogy ha agyonlőtte volna Ingridet, ha sikerült volna, ez az ember egészen pontos személyleírást tudna adni róla a Gestapónak. A rosszul előkészített akció kudarcba fullad — ez az ele­mi konspirációs elv csaknem mindig bebizonyosodilf. A feladat egyre nehezebbé Vált; ez a Frau Schuster, min­den bizonnyal Heinz Koetl volt házvezetőnője, vagy roko­na, tudni fog a holnapi ran­devúról. Most mit tegyen? Olyan tervet kell kieszelnie, hogy ellene még a gyanú ár­nyéka se merülhessen fel. Semmi okos sem jutott eszé­be... Lassú léptekkel haladt Kislakás­építési munkáját megkönnyíti az elektromos betonkeverő gép. Kapható a NÉPBOLT és az ÁFÉSZ szaküzlefeiben (191) végig a Albertstrassén, aztán egy széles utcán találta magát, jobbról-balról fasor. Szirénázó rendőrautó su­hant el mellette. Kloss már látta a mutatós épületet. A házat vaskerítés választotta el a járdától. A kapuban SS egyenruhás őr állt. Ismerte ezt az épületet. Itt székelt a ber­lini Geheime Staatspolizei) Kloss számos itt dolgozó em­ber nevét tudta, s még többet ismert közülük látásból, nem­egyszer találkozott velük el­igazításokon a parancsnoknál. Haupsturmführer Müller... Egészen biztos, hogy ő szerve­zi az akciókat, amelyekben Ingrid Kiéld is szerepet vál­lalt. Kaltenbrunner bizalma­sa, hűvös és kegyetlen, régi dolgozója a kémelhárításnak, óriási tanasztalatokkal rendel­kező férfi. Hiba volna le­becsülni az ilyen ellenfelet Sokat adna Kloss azért, ha megállapíthatná, mit tud és mit szándékozik tenni Haup­sturmführer Müller. A berlini Gestapón azonban senkijük sem volt, Elsa dolgozott itt egyszer, emlékszik rá, szeplős arcú, fiatal, szőke lány. Ar- nolddal működött e?vütt. Ami­kor Müller megtalálta reti- küljében a titkos okmányok másolatát... ciánkálit nyelt. Igen, saját rendezendő számlája is van Klossnak ez­zel a gestapóssal. Elhaladt az őr mellett és végigpillantott a rácsos, elsötétített ablako­kon. A Gestapo éjjel dolgozik; a Haupsturmführer még biz­tosan dolgozik. * Ingrid Kiéld nem jött el a találkára. Kloss fél órát várt rá a „Koma” mozi előtt. Fél héttől hétig. Beállt a sorba a pénztár előtt, de aztán le­mondott. A bejárat előtt sétált, egyik cigarettát a másik után szívta. Az eligazítás a parancs­noknál úgyszólván egész nap tartott, Ingridet még fel sem hívhatta, hogy ellenőrizze, ott­hon van-e, nem változtatta-e meg terveit. Most már csak néhány órája maradt, de ha a lány a Gestapo védelmét él­vezi... semmit sem tehet. „Ne feledd, az összekötő hajnali két órakor érkezik Párizs­ból...” — ismételte Amold Kislakások fűtésének korszerűsítésé­hez vásároljon toíya kazánt, valamint acél- és alumínium radiátort A NÉPBOLT és az ÁFÉSZ szaküzleteiben (190) többször is. Ezt a nőt csak Kiess mentheti meg. Ingrid azonban nem jött el. Az utca a mozi előtt teljesen kiürült, az ajtókat becsukták, meg­kezdődött az utolsó előtti elő­adás. Kloss eldobta a cigaret­tavéget és megindult az Al- bertstrasse irányába, öt perc­nyi út, Ingrid közel lakott a mozihoz. Felszaladt a lépcsőn, be­csöngetett; Frau Schuster nyi­tott ajtót. — Maga az?! — mondta csodálkozó szemeket mereszt­ve. — És hol van Ingrid? — Ezt éppen én akartam kérdezni! — Fél hét előtt távozott itt­honról. Azt mondta, megy a „Róma”-ba, mert magával van ott találkája. — Nem jött el. — Talán közben megválto­zott a véleménye — jegyezte meg Frau Schuster káröröm­mel hangjában, ám nyomban nyugtalanság ült ki arcára. — Ingrid sbhasem késik — sut­togta aggodalmaskodva. — Szeretném tudni, tulaj- donkéopen hova mehetett. — Ezt én is szeretném tud­ni! — emelte fel hangját Frau Schuster. — Pedig hogy ma­gyaráztam neki szép szóval, de beszélhet az ember!... Nem ment el, hát nem ment el — foivtatta. — Hagyja őt békén, jobb lesz, ha nem szédítgeti ezt a lányt. Ennyit tudott meg. Lehet, hogy színházba ment. vagy Bertával csavarog a városban, de az is lehet, hogy Haup­sturmführer Müller ígv dön­tött: az akció végrehajtása előtt a Gestapón lesz a leg­nagyobb biztonságban. „Ne feledd, az összekötőnő hainali két órakor érkezik Párizs­ból...” Most mit tegven? Nem mehet a Geheime Staatsnoli- zei épületébe és nem lőheti agyon Kiéld kisasszonyt Mül­ler irodájában. Kilépett az utcára; A kapu­ban megint ott állt a ház- felügyelő; a Dinárát tisztogat­ta nagy gonddal. Ezúttal ügyet sem vetett Klossra. — Nem látta véletlenül — kérdezte a főhadnagy — mer- refelé ment Kiéld kisasszony, az a svéd énekesnő a IV. emelet 40-ből? A házfelügyelő hallgatott egy sort, elfogadta a kínált cigarettát, a pipáját zsebre dugta. — Láttam, hogyne láttam volna — hangzott a válasz. — A Bismarckstrasse felé ment, de nem jutott messzire, mert szemben vele egy fekete Mer­cedes kocsi állt meg két úr kiugrott belőle és a kisasz- szonyt udvariasan betessékel­ték a kocsiba. — Egyenruhások? A házfelügyelő gyanakodva pislogott. — Nem, főhadnagy úr, pol­gári ruhás egyének voltak. — Kiéld kisasszony várta az autót? — A kérdés teljesen felesleges volt; a házfelügye­lő megrántotta a vállát és ki­jelentette, hogy ő ezt nem tudhatja. Klossnak már semmi kétsé­ge sem volt: a Gestapo! Mül­ler biztos akar lenni a dolgá­ban, nem tartozik a kockáza­tot kedvelő emberek sorába. Ingrid Kiéld így elérhetetlen, a parancs nem hajtható vég­re. Kloss azonban nem az a típus, aki könnyen lemond: az összekötőnőt meg kell men­teni, ki ke1! találni valamit. (Folytatjuk) ASZTALOSIPARI TECHNIKUSOKAT, GYAKORLOTT MŰVEZETŐKET ÉS SZAKMUNKÁSOKAT, BŰTORIPARI MUNKÁRA, Állandó MAGAS KERESETI LEHETŐSÉGGEL, FELVESZÜNK! Faipari üzem, Hidas. (292) A Minisztertanács egyik ülé­sén — többek között — a le­vegő tisztaságvédelmi szabályo­zásának alapelveit a Magyaror­szágon megengedhető minőségi normákat, s az ország egyes te­rületeit védettségi kategóriákba sorolta. A kormányhatározat a levegő tisztaságvédelmi előírá­sainak megszegőire azonnali ha­tállyal szigorú bírság kiszabását rendeli el. Vajon mi tette szükséges­sé, hogy legmagasabb állam- igazgatási szervünk tárgyalja a látszólag korlátlanul ren­delkezésre álló levegő tiszta­ságának védelmét és erről határozatot hozzon, súlyos pénzügyi szankciókkal? A le­vegő valóban kimeríthetetlen mennyiségben rendelkezésre áll, de tisztaságával kapcso­latban máris súlyos problé­mák merülnek fel. A levegő-szennyezettség természetesen nemcsak hazai ügy: világjelenség. A fejlődő iparosodás következménye­ként egyre több szennyező anyag jut a levegőbe, ame­lyet a szelek szétterítenek az egész Föld körül. Egy angol folyóiratban találó raiz je­lent meg: a füstgomolyokba burkolt Föld mellett elsuhan egy űrrakéta, benne ül két idegen égitestről származó egyén. Az egyik mondja a társának: „ne szálljunk le, ez az égitest alkalmatlan az életre!” Ma még természete­sen sok a túlzás ebben, de az emberiségnek mindent el kell követnie, hogy ne követ­kezzék be ilyen állapot. S ehhez _ kapcsolódik a Minisz­tertanács legújabb határozata is. REPÜLŐGÉPPEL A VÁROS FELETT Ha repülőgéppel érkezünk egy ipari város fölé, az első, ami szembetűnik, a várost lepelként borító füst. Önként adódik a kérdés: hogyan le­het itt lélegezni? Leszállás után viszont tapasztalhatjuk, hogy az emberek nyugodtan végzik munkájukat, vehát lé­legezniük is kell. Esetleg va­laki felpillantva megjegyzi: ma megint fátyolos az ég! Egy város levegőszennye­zettségének mértéke függ at­tól, hogy mennyi a kibocsáj- tott szennyező anyag, milyen a környék domborzata és mi­lyenek a meteorológiai viszo­nyok. A szennyező anyagok mennyisége és minősége a vá­ros nagyságának, iparral va­ló ellátottságának és ipara szerkezetének a következmé­nye. Különösen a gyáriparral rendelkező városokban sú­lyos a helyzet, ahol a füst, a korom és a különféle gázok összesűrűsödnek a levegőben 809 M1LL1Ö FORINTOS KAR A szennyezettség azonban nem helyi jelenség; szétter­jed a levegővel, túllépi a vá­ros határait és nagy területe­ket érinthet. Sokszor a védő erdősávok sem elegendők, mert a szennyeződés mesz- szebbre hatol, károsítva a mezőgazdaságot, a természe­tes állat- és növényvilágot. Egy hőerőmű körzetében pél­dául 30 km távolságban is mérhető az erőműből szár­mazó por és kéndioxid. Csak a budapesti kárbecslések alapján megállapították, hogy Burkoló szak­munkásokat FELVESZ a Bátaszéki Kádár és Fa­tömegcikk Ktsz. jelent­kezés a munkaügynél. (216) évente mintegy 800 millió fo­rint műszaki és mezőgazda­sági jellegű kárt okoz a le­vegőszennyeződés. És ebben még nincs benne az embe­rek egészségében a beléleg­zett szennyezett levegő által okozott kár, amely pénzben nem mérhető. A levegőszennyezettség kér­dése természetesen nem új­keletű probléma. Már évek óta folyik hazánkban — kü­lönösen a legerősebben ipa­rosodott és a hegykoszorú­val félig körülzárt Budapes­ten — a levegőszennyeződés korszerű mérése. 1959. óta rendszeres repülőgépes vizs­gálatokat végeznek. Levegő­mintákat vesznek különböző területeken, különböző ma­gasságokban, amelyekből ki­mutatják a baktériumokat, s a levegőben lévő leggyakoribb szennyező gázokat (például kéndioxid, széndioxid, szén- monoxid, nitrogénoxidok stb.) és a port. Budapesten kívül méréseket végeztek a legipa- rosodottabb vidéki városaink légterében: Miskolcon, Pé­csett, Tatabányán és Ózdon. VESZÉLYHELY? ET, RIADÓ! Az ipari üzemeken kívül nagy mennyiségű szennyező­anyagot „termelnek” a szén­fűtésű kazánok, a mozdo­nyok és a rosszul beállított robbanómotorok. Ezeket is — megfelelő eszközökkel — a jövőben szigorúbban fogják ellenőrizni. Több országban például már betiltották — vagy betiltását tervezik — a kétütemű motoroknak, ame­lyek szintén bűnösek a leve­gőszennyezésben. Egyes veszélyeztetett nyu­gati városokban riasztórend­szert dolgoztak ki. Ha a vá­rosban a mérgező anyagok töménysége a megengedett színt fölé emelkedik, meg­szólalnak a jelzőszirénák és csökkentik, illetve időlegesen leállítják a gépkocsiközleke­dést, a gyárak, erőművek üzemelését. Mi még messze vagyunk az ilyen súlyos veszélyektől. Csak ritkán fordul elő a szennyező anyagok veszélyes mértékű halmozódása. És mindent el kell követnünk, hogy nálunk ne következzen be ilyen, szirénákkal jelzett „rendkívüli állapot”. Horti József Megjelent a Fáklya legújabb száma Az ötéves terv új létesítményeiről nyilatkozik a Fáklya július 25-én megjelenő 14. számában Vaszilij Iszajev, a Szovjetunió Állami Terv- bizoitsagának elnökhelyettese. A nyilatkozat méltatja az ipari be­ruházásom méreteit, felhívja a fi­gyelmet azok korszerűségére és a Szovjetunió színes térképén az ol­vasó követheti, milyen méretű ipari fejlődés várható az ország keleti részein. Színesen illusztrált riport számol be az Atlanti-óce­án viharaival birkózó szovjet ha­lászhajók életéről. A lap bemu­tatja a budapesti Metró számára mozgólépcsőket építő leningrádi Kotljakov gyár munkáját. Olvas­hatunk a Központi Televízió egyik vetélkedőjének győzteséről, élet­módjáról, eszményeiről, és bizo­nyára nemcsak a gyerekek szá­mára érdekes a híres dimkovói játékbirodalom bemutatása. A ma- gyor kultúra szovjetunióbeli ter­jesztésének fontos eseménye volt Szokolay Sándor Vérnász című operájának észtországi bemutató­ja — az olvasó megismerkedhet az operát színre hozó Estonia együttessel. Közli a lap — mel­lékletben — Julian Szemjonov ,,A keresztrejtvény-akció” című kém­regényének 6. folytatását. Népújság 4 1971. július 20,

Next

/
Thumbnails
Contents