Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
Most, amikor Mindszenty nem számít többé írja i A magyar katolikus egyház több mint 15 éve prímás nélkül van, mert azóta tart Mindszenty bíboros, esztergomi érsek önkéntes elzárkózása a budapesti amerikai nagykövetségen. Mindszenty tényleges elmenekülése a felelősségvállalás elől — amely, tekintettel annak a kollektív tragédiának mélységére, amelyet a magyar nép ebben a helyzetben átélt, személyes tragédiává is válhatott volna — a bíboros második nagy tévedése, olyan tévedés, amely mélyen rányomta bélyegét a magyar egyház arculatára. Nem ez a megfelelő hely arra, hogy emlékezzünk az 1956-os véres magyarországi eseményekre. Csak annyit mondunk, hogy amikor elhallgattatták a fegyvereket, mindenkinek szembe keliett' néznie a számvetés komor napjaival. És ez mindenkire érvényes volt: azokra, akik akkor kerültek az állam élére, s le kellett számolniuk a múlt következményeivel, amely múlt súlyosan ránehezedett lelkiismeretükre, politikai és kormányzati útválasztásaikra; és másokra is, akik megzavarodtak a válság mélységétől, vagy tudatosan bűnösek voltak abban, hogy megkísérelve visszaállítani egy elavult társadalmi rendet, a terror elterjedését szították. Valamennyien szembe kerültek azzal a oroblémá- val, hogy tovább éljenek egy olyan országban, amelynek részben ők képviselték megkínzott lelkiismeretét és bizonytalan sorsát. Egyszóval, amikor minden egyes magyar számára elérkezett a számvetés órája, a bíboros azok közé tartozott; akik elutasították a kockázatot, és elhagyva nyáját, pedig hányszor kijelentette, hogy kész érte minden veszélyt vállalni — „kereket oldott.” Ez a „menekülés” volt a magyar bíboros utolsó súlyos tévedése. Volt egy előző is, ugyanannyira jellemző egyéniségére és koncepciójára az egyház szerepéről a háború utáni,, magyar társadalomban: szembefordulása a földreformmal, egy olyan országban, amely jórészt földnélküli parasztokból állt, nincstelenekből, akiket egy Európában szinte egyedülállóan igazságtalan rendszer zsákmányolt ki. A reform nagymértékben érintette az egyházat (a valamivel több mint kétmülió- nyi hektárnyi kisajátftandó földterületből mintegy 400 000 hektár termőföld az egyházé volt), és Mindszenty olyan hangon fordult szembe a reformmal, hogy azt a hercegek és mágnások is megirigyelhették volna. Püspöki székhelyéről összejövetelre szólította fel a püspököket, hogy „Szent István szent jobbja nevében’ védelmezzék meg az egyház földbirtokát és nagybirtokosi jogait. A földreformtól a budapesti amerikai nagykövetségre történő végső „meneküléséig” terjedő években folyt Mindszenty bíborosnak a magvar nén rendszere elleni, vereséggel v'ég-. ződött csatája. Éveken át felmagasodott a „belső emigráns” alakja, hogy megakadályozzon minden kísérletet, amely az állam és a Szentszék között a megegyezés keresésére, vagy legalább a feszültség enyhítésére irányult és a Vatikán éveken keresztül őt használta fel arra, hogy előbb akadályozza, majd szabotálja a kormány és a püspöki kar közötti megegyezést. De vere- « sége teljes volt. A vatikáni fördulat abban a pillanatban kezdődött, amikor a mezőgazdasági kollekti- vizálási politika eredményei nyilvánvalókká váltak az állam és az egyház közti kapcsolatok helyzete pedig meg- fordíthatatlanná. A fordulat 1962—63-ban Roncalli pápasága idején politikai tényekben nyilvánult meg, úgy, hogy 19G4-ben el lehetett jutni az első megegyezéshez egyes egyházmegyék szervezetére vonatkozólag, és 1969 őszén egy újabb megegyezéshez. Pontos megegyezésekről van szó, és alkalmazásuk dinamikája is megmutatja, hogy milyen fontosságot tulajdonít nekik mindkét fél. A Vatikán megkísérli — ha szabad így mondanunk — az egyezmények kiterjesztett értelmezését, hogy részletkérdésekben áttörje korlátáit (úgy látszik, a Vatikán még nem mondott le arról, hogy megpróbálja a papi békemozgalom felszámolását, amely éppen mostanában volt húszéves és amelynek — bármilyenek voltak is korlátái és hiányosságai, főként a múltban — el kell ismerni azt az érdemét, hogy véget vetett a mozdulatlanságnak és annak az ellenségességnek, amellyel számos püspök viseltetett a népi állammal szemben.) Erősen érdekelt továbbá a Vatikán az állam jogának megszüntetésében, vagy legalább korlátozásában, a püspöki kinevezések jóváhagyását illetően. Az állam itt egy olyan jogot védelmez, amelyet szuverenitásától elválaszthatatlannak tart és annál is inkább ragaszkodik hozzá, mert a Szentszék viszont fenntart magának egyes döntéseket, amelyek a püspökök jogait érintik. (Például az a püspöki jog, hogy megengedjék a papoknak a politikai jogok teljes gyakorlását.) így azután jogosnak tűnik, hogy az állam, — ha nem is kéri a püspököktől azt, hogy helyezkedjenek szembe a Vatikánnal a hit kérdéseiben — ugyanolyan szigorúan szándékszik a jövőben is ellenállni minden arra irányuló vatikáni kísérletnek, hogy nyomást gyakoroljanak a püspöki karra, s olyan cselekvésre indítsák, amely ellentétes az államérdekkel. A két sík állandó egymásba fonódásában, amelyeken ez a kényes kapcsolat alapul — belföldi sík a szocialista kormány és a püspöki kar között, nemzetközi sík az állam és a VaHáromdimenziós keresztrejtvény E keresztrejtvény betűi a vonalak, mentén (vízszintesen és függ őlegesen) valamint átlósan összeolvasva értelmes szavakat alkotnak. így tehát minűen betű három irányból közelíthető és határozható meg. , FT 2T □ 23 'b 33 W 27 7*31 =41 Vö a 22 4-2 10 30 3© 5T W W" 11-ti "SS Q —O-H 15-n 2-1 ;! ! . ts 16 .. 43 MEGHATÁROZÁSOK: Vízszintes: 1. Hosszú ideig tartó eszméletlenség. 5. RM! 9. A Sajó mellékfolyója. 13. Fafajta. 17. Délszláv népi tánc. 21. .Nem megy simán. 25. Egyes állatok szaruképzödmé- nye. 26. Kikötőváros Algériában. 27. Fekete István állatregénye. 28. Forma. 59. Antik ruhadarab. 33. Sajtjáról ismert holland város. 34. . . .a képéről: az arcára van írva. 35. Császárság Közép-Keleten. 36. Ázsiai vadló. 37. Levelet diktál. 41. Apró sós sütemény márka neve. 42. Szándékozik. 43. Ritka férfinév. 44. Kövér, ember állának ,.dísze” (ford.). Átlós: 1. Az ókor egyik legnagyobb találmánya. 2. A koordinátarendszer kezdőpontja. 3. A Nyeman folyó német neve. 4. Forgácsoló szerszám (névelővel.) 21. öreg bácsika. 22. Szláv férfinév. 23. Kisfaludy költónő személyneve. 24. Csehszlovák dobóatléta (Ludwig) 29. Töménnyé tesz. (pl. oldatot). 30. NDK—lengyel határfolyó. 31. A Hunyadiakkal szembenálló főúri család tagja. (Erkel: Hunyadi László). 32. Névelővel divatirányzat. 37. Aktája. 38. ...a szőlőben: Feucht- Wanger. 39. Csökkenő szintű. 40. Visszatéríti Függőleges: 1. Női becenév. 2. A római birodalom bukásáig tartott. 3. Megszólítás. 4. Számszerű tény. 5. Finom kerti gyümölcs. 6. Költő és műfordító volt (Antal). 7. Útszakasz, időszak (francia eredetű szóval). 8. Szülő becézve. 9. Vele kapcsolatban. 10. Szigetlakó n£p tagjai. 11. Női becenév. 12. össze-vissza rian! 13. Díszít. 14. Város az NDK-ban (+’). 15. Aruba bocsájt (régiesen). 16. Francia férfinév. 17. A függ. l. egyik változata. 18. Allallakások. 19. Lakásbérlő. 20. Tanít, nevel. Beküldendő az átlós sorold megfejtése 1971. július 26-án déli 12 óráig a megyei műv. közp. Szek- szárd ' címre. levelezőlapon. A levelezőlapra kérjük ráírni: REJTVÉNY. A helyes megfejtést beküldők között 5 db. könyvet sorsolunk ki. % Az 1971. július 4-i keresztrejtvény helyes megfeitése: Otthonom Kondoros, porondon dolgozom, korongot dobok, s olykor dobolok. Könyvjutalmat nyertek: Balogh Károly Tamási. Árpád u. 6., Kis- pál József Szekszárd, megyei tanács, Sziplí Magdolna Iregszemcse, Szabadság u. 9., Thuróczy Gyulá- né Decs, Táncsics u. 14., Zerza József Paks, Virág u. 28. A könyveket postán Küldjük el. SZEREK ~ tikán között — véleményünk szerint nem önkényes, ha a kormány a jelen pillanatban előtérbe helyezi a belső kapcsolatokat. Már csak azért sem, mert elmondható/ hogy ezen a síkon jelentkeztek a jóba és biztatóbb eredmények. A többség véleménye Budapesten az, hogy ma lényeges Közeledés mutatkozik a kormány és a püspöki kar között a magyar társadalom sorsát, fejlődési irányait illetően a közeli jövőben, és annak a helyzetnek és szerepnek megítélésében is, amelyet Magyarország a szocialista országok közösségén belül betölthet. Egyes nagyon fontos tények megerősíteni látszanak ezt a véleményt; az elkötelezettség, amellyel a klérus és a püspöki kar többsége aktív szerepet tölt be a békéért, Európa biztonságáért és az indokínai konfliktus megoldásáért folyó küzdelemben. (A katolikus egyház Magyarországon önállóan gyűjtést szervezett a vietnami harcosok részére, és ez a gyűjtés erőteljes és elkötelezett politikai akció .volt a klérus és a hívek tömege részéről a legkisebb faluban is.) Ennek az irányvonalnak egy másik erősítő mozzanata István király' születése ezredik évfordulójának megünneplése volt, aki az egyház szentje és Magyarország megalapítója. Nemcsak azért, mert az állam vezetői részt vettek a vallási ünnepségeken és fordítva, a püspökök és érsekek részt vettek a kormány ünnepségein, hanem azért is, mert a magyar nemzet történelméről, múltjáról és jövőjéről való ugyanazon elkötelezett gondolkodás két aspektusa volt. Az államnak az a hajlandósága, hogy elsőbbséget ad a belső kapcsolatoknak — kapcsolatának ‘ a püspöki karral —, nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy felhagy az erőfeszítésekkel, hogy nemzetközi szinten is megtalálja a megértés és a megegyezés alapját a Vatikánnal. Ezt megerősíti a magyar külügyminiszter, Péter János látogatása a Vatikánban g közelmúltban. Megerősíti, hogy fennáll a találkozás lehetősége, és mindkét fél jelentős erőfeszítést tesz, hogy ezt a lehetőséget megfelelően kihasználja. A zsinat hatása Magyar- országon is pozitívan befolyásolta az állam és az egyház viszonyát. Az állam már elismerte annak sürgősségét, hogy az egyházi politikát is hozzáigazítsák ahhoz az „újhoz”, amely az 1956-os válságból ellenállhatatlanul feltört, hogy ezen a téren is • teljes egészében kibontakozhassanak azok a lehetőségek, amelyeket a társadalmi fejlődés felhalmoz. Ami a magyar egyházat illeti, a zsinaté az érdem, hogy biztatta azokat, akik már korábban is bátran és súlyos áldozatokkal építették ' az együttműködés és a párbeszéd keresésének új útját. Az amerikai nagykövetségre önként bezárkózó száműzött árnvéka, ha bíbort visel is, nem jelent már problémát az állam számára, A magyar vidék vallásos népe is megértette, hogy mi van e bíbor ragyogása mögött. Megértette, hogy — az ember drámáján túl — mindig ugyanaz a cél kapcsolta össze a prímás cselekedeteit.
