Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

Türelmi idő múltán...

Elképzelhető-e, hogy állami tulajdonban lévő vállalat csődbe kerül és fel kell azt számolni? Már a reform bevezetését megelőző időszakban élénken Vlatták és többnyire kétségbe vonták ennek lehetőségét, mondván, hogy a szó- • ciallsta tervgazdálkodás, a tudatosság eleve kizárja a gazdasági törvényszerűségek ilyen spontán, elemi erejű hatását. Mások egyszerűen a szocialista humanizmussal tartják összeférhetetlennek egész munkáskollektívák átmeneti létbizonytalanságát. A reformot követő türelmi időszak, a nagyarányú állami támogatás látszólag e nézeteket igazolta a gyakorlatban.

A IV. ötéves terv fokozott hatékonysági követelménye újra felélesztette a régi vitát. Meddig' érdemes az életképtelen üzemeket támogatni a társadalom, az állami költség- vetés rovására? Célszerű-e gazdaságtalan termeléssel foglalkoztatni a dolgozókat, miközben másutt munkaerő- hiány fékezi az egészséges fejlődést? E vitában foglalt állást Fock Jenő miniszterelnök, a szakszervezetek kongresszusán. Hangsúlyozta, hogy a „gazdaságosan termelő, távlatban is Jó piaccal rendelkező üzemek gyorsabban fejlődhetnek. Más üzemekből viszont — olyanoktól, amelyek elavult gyártmányokat készítenek, s ezekhez is nehezen tudnak piacot találni —, meg kell vonni az állami támogatást. Ezeknél az üzemeknél tehát munkaerő- csökkenésről, egyes esetekben az üzem bezárásáról is szó lehet”.

A kívánatos persze az, hogy a szövetkezetek, a vállalatok, valamint felügyeleti szerveik előzzék meg az ilyen kritikus helyzet kialakulását. Ennek legfőbb útja-módja az idő tényezővel is számoló fejlesztés, a korszerű, keresett és gazdaságosan értékesíthető termékek gyártási arányának fokozása. A piaci kereslet szüntelenül változik a gyors műszakitudományos haladást, a kínálat, a verseny alakulásának, az életszínvonal emelkedésének, a

beruházások mértékének, ösz- szetételének hatására. Ezzel a változással egyébként előreláthatóan vezetett, gazdaságosan működő üzemeknek sem köny- nyű lépést tartani. Különösen nagy feladat hárul azokra a kollektívákra, amelyek termelési és értékesítési szerkezete elavult. Az idén például mintegy 20 milliárd fbrint állami támogatásban részesül a kevéssé gazdaságos termelés, export. E támogatás mértéke évről évre csökken, -kényszerítve, ösztönözve a szükséges szerkezeti átalakulásokat,

A termelés és fogyasztás szerkezetének átalakulása eddig sem volt teljesen fájdalom- mentes. Csak úgy fokozhattuk évről évre a szénhidrogének, — a kőolaj és földgáz — fel- használás arányát, a szilárd tüzelőanyagok, elsősorban a szén rovására, hogy mérsékeltük a Széntermelés növekedésének ütemét, s bezártuk az alacsony fűtőértékű és gazdaságtalanul termelő aknák tucatjait. Ä szénhidrogének jelenlegi 43 százalékos aránya 1975-ig 53— 55 százalékra növekszik. Csupán ez a szervezeti változás mintegy 2 5—3 milliárd forint megtakarítás forrása volt 1970- ben és 5—5,5 milliárd lesz 1975-ben. Azért, mert ugyanazt a fűtőértéket a hazai szénbányászat termelési költségeinek egyharmadáért. illetve feléért állítja elő a földgáz-, illetve a kőolajipar. A szénhidrogénimport is lényegesen olcsóbb. További jelentős költségmegtakarítás forrása az olcsóbb szállítás, a jobb hatásfokú felhasználás.

A termelés szerkezetének átalakítását, a technikai haladást. a hazai adottságoknak jobban megfelelő ágazatok gyors ütemű fejlesztését, a hatékonyság fokozását szolgálják a IV. ötéves terv kiemelt programjai. Az energiafelhasználás arányváltoztatásához hasonlóan, sok-sok milliárdos népgazdasági haszon forrásává válik a vegyipar, mindenekelőtt a petrokémia fejlesztése, az alumíniumipar fellendítése, az autóbuszok és a

közúti járművek és főegységeik gyártásának fokozása, a könnyű építési szerkezetek térhódítása, a textil- és ruházati ipar rekonstrukciója, a korszerű számítástechnikai berendezések termelésének meghonosodása.

A vállalatok, a szövetkezetek számára konkrét feladatok adódnak az ipar szerkezetét átalakító, kiemelt programok végrehajtásából. De gyártmányösszetételük korszerűsítésével Öntevékenyen is hozzájárulhatnak a népgazdaság, az ipar. a fogyasztás és export szerkezetének átalakításához. Fontos, hogy ne forgácsolják szét szellemi erőiket, anyagi eszközeiket, hanem a népgazdasági tervhez hasonlóan néhány kiemelt feladatra összpontosítsák azokat. Azokat a Cikkeket, termékeket, berendezéseket gyártsák és fejlesz- szék nagyobb arányban, amelyeknek van jövője, korszerűek, idehaza és külföldön egyaránt előnyösen értékesíthetők.

Azok a kollektívák, amelyek jobban kiveszi^ részüket ebből a munkából, érthetően nagyobb nyereségre tesznek szert, s így gyorsabban növelhetik fejlesztési és részesedési alapjaikat. Azok, akik pedig kezdeményezőkészség, vállalkozási bátorság híján mindenáron ragaszkodnak a meglévő arányokhoz, az elavult gyártmányokhoz, egyre nagyobb pénzügyi, fizetési gondokkal küszködnek. Csupán átmenetileg segíthet az állami támogatás, a hitel, de ha nem hasznosítják jól a türelmi időt. saját létüket, jövőjüket ássák alá. Az államkassza terhére nem lehet időtlen időkig kényelemben, nyugodtan élni, korszerűtlen, gazdaságtalan termékeket gyártani. A türelmi idő múltán célszerűbb inkább becsukni a gyárkaput, vagy megnyitni más nagy vállalat előtt, s így az üzem kollektívája annak korszerű, keresett termékeit gyárthatja nagyobb mennyiségben és olcsóbban.

KOVÁCS JÓZSEF

Önállóság

és ellenőrzés

A szövetkezetek önállóságának kiszélesítésével mindenki ezt kérdezte: „Jó, jó, de milyen lesz az ellenőrzés? ’ A hagyományos, erősen centralizált forma ugyanis nem jöhetett számításba, mert éppen az önállóságot sértette volna. Régebben a felsőbb szervek meglehetősen nagyra duzzasztott ellenőrző apparátussal rendelkeztek, és ezek ellenőrizték rendszeresen a hatáskörbe tartozó egységeket, s a felsőbb szerv nem utolsó sorban ennek alapján utasítgatott. Nos, az önállóság kiszélesítésével párhuzamosan ezt is fel kellett számolni. Ezt nem is sírta vissza senki, de azt sem lehetett vitatni, hogy valamilyen ellenőrzésre mindenképpen szükség lesz a gazdálkodás új körülményei között is. Sokáig keresgélték mindenütt a legjobb formákat, persze olyan Szövetkezet is akadt, ahol a régi, központosított ellenőrzést nem is nagyon próbálták helyettesíteni semmivel. így aztán elég vegyej volt az összkép. Végül rendelkezés született, amely az önállóság meghagyásával egységesen rendezi a szövetkezetek ’ gazdasági ellenőrzését. Ez a fogyasztási íÜ^^tke^eiek részére is előírja, hogy az érdeklcepviseleti szervek mellett kötelesek létrehozni ellenőrző irodát, hogy az szolgáltatási formában beható ellenőrzéseket folytasson.

Megkérdeztük erről az egyik áfész — a pincehelyi — elnökét, Németh Ferencet. Íme a véleménye:

— Annak idején igen meleg napjaink voltak, amikor megérkezett a „magas” revízió, és bogarászni kezdte az ügyeket. — mondotta Németh Ferenc. — Az első időben éppen ezért, örültünk e módszer felszámolásának. Megváltozott a MÉSZÖV szerepe, és nem kellett tartanunk a régi formájú ellenőrzésektől, amelyek néha valóban bogarászások voltak, azon is fennakadtak, amin nem lett volna szabad, csak azért, hogy észrevétessék magukat. Egy ideig nem volt jóformán semmi külső ellenőrzés, és rájöttünk, hogy mi vezetők tulajdonképpen akkor éljük át a legizgalmasabb napokat, ha nincs revízió... Mert az ilyennek mindig beláthatatlan következményei lehetnek. Persze, nem a bogarászás, indokolatlan piszkálódás hiányzik, de azért mindenki más felelősségtudattal fogja a kezébe a^.a bi^

zonylatot, ha tudja, hogy az előbb-utóbb más, méghozzá szakértő revizor kezén is keresztül megy.

Nagyon jónak tartjuk, hogy létrehozták a revizori irodákat. Az elsődleges kétségtelenül mindenütt a házon belüli ellenőrzés, de ez nem minden. Szükséges, hogy valaki, valamely szerv kívülről, a közvetlenül érdektelen szemüvegén át is bonckés alá vegye munkánkat. Ez- nekünk is érdekünk, a népgazdaságnak is. Erre ez a szövetség melletti iroda nagyon jónak mutatkozik, annál is inkább, mert ez kívülálló, érdektelen, de végeredményben nem is annyira az, mert ez is szövetkezeti, kellőképpen ismeri a szövetkezeti jellegzetességeket, és azok figyelembevételével tud ellenőrizni. Nem valamiféle „felsőbb szerv” önmagát ész- revétető ellenőrzés az, hanem szolgáltatás jellegű. Sőt, van bizonyos kötelező része is: meghatározott időben általános revíziót kénytelen kérni minden szövetkezet. Viszont a revizorok nem a felsőbb szervnek készítik a jelentésüket, hanem a szövetkezet vezetőioefe..&-*■■'■****■'■

ÁJ A

Az igen gazdag magyar nyelv

kifejezéseit bajos félreérteni. Ha azt mondom, hogy valaki „átad” valamit, akkor a szó használata már eleve feltételez egy másik személyt, aki azt a valamit át is veszi. Tehát szükségeltetik minimálisan két „fő” — hogy ennél a kellemes statisztikai megjelölésnél maradjunk. Ez a helyzet például a stafétabotnál, ahol nagyon nehéz egy harmadik akárki közbeugrását elképzelni. Ha az „átadás” kifejezést nem csak egy stafétabot, postai levelezőlap, egy üzenet, vagy két szál szegfű továbbítására vonatkoztathatnánk, akkor az összes itt le- írandókért tulajdonképpen kár lenne a papírt és a nyomdafestéket pazarolni.

Persze többre is lehet.

A továbbiakban tehát ki-ki erőltesse meg kedve szerint a fantáziáját. Képzeljünk el egy épületet (a továbbiakban „létesítményt”), melyet szintén átadnak. Nem kevesen, nem keveseknek. A létesítményre Z. vállalatnak volt szüksége X. helyen. Rendelkezésére állt egymillió-kétszázezer forint. Y. cég ezért az összegért a létesítmény létesítését el is vállalta és — erőltessük meg újra a fantáziánkat — határidőre felépítette. Egymillió-kilencszázhat- vanháromezer-nyolcszázlizen- ötért. Az építkezést Q. elvtárs vezette, a közismerten kiváló szakember, akinek a legkisebbik ujjábán van mindaz, amit ilyenkor és ehhez tudni kell. A létesítmény valóra váltásán tizenhárom és fél hónapig dolgoztak (napi átlagos állományi létszám) négy egész nyolctizeden. Az átadás szent napján tizenheten. Az átadás (előbb említett egyházi rangsorolású) napján a helyszínen megjelentek a következők:

(Minden megjelölés hiteles, a rangok természetesen költöttek, hiszen az újságíró se szereti a sajtópert!)

1. Z. vállalat igazgatója,

2. ugyanonnan a főkönyvelő,

3. a beruházási csoport vezetője,

4. az SZB-titkár,

5. az SZB-titkár helyettese,

6. az SZB-titkár helyettesének a gépírónője,

Kerékpárral

Sok középiskolás osztály azért nyafog, hogy a nyárra nem terveztek közös kirándulást, s az

Mi rendszeresen igénybe vesszük ezt a revizori szolgáltatást. Éppen most vizsgáltattuk meg, a Tüzép-telepi fuvarozásainkat. Előtte ugyanezt a témát megvizsgálta a felügyelő bizottságunk is. Most lehetőség nyílik majd a két vizsgálat megállapításainak az összehasonlítására, s ez egyben a mi belső ellenőrzésünk bizonyos elemzésére is alkalmat ad. A revizori iroda nem utasít bennünket, hanem jelzi észrevételeit. Éppen ezért ez a forma, noha nem azonos a belső ellenőrzésünkkel, de mégis összhangban van az önállósági koncepciókkal.

B, F.

A Siir.ontornyai Vegyes Ktsz

ÉPÍTÉSVEZETŐI

beosztásba

LEGALÁBB 5 ÉVES GYAKORLATTAL, ÉPÍTŐIPARI TECHNIKUSI OKLEVÉLLEL RENDELKEZŐ SZAKEMBERT KERES. Jelentkezés: személyzeti vezetőn éL (122)

OÁS

7. a rendészeti előadó,

8. a gépkocsi-előadó,

9. a tűzrendészen felelősi

lő. X. település tanácselnöke, >

11. ennek helyettese,

12. ugyanonnan a vb-titkár,

13. ugyancsak innen az igazgatási előadó,

14. a községi önkéntes tűzoltótestület parancsnoka,

15. a helyi állatorvos,

16. Y. cég igazgatója,

17. főmérnöke,

18. helyettes főkönyvelője,

19. a beruházási főosztály vezetője,

20. előbbi gépírónője,

21. a főépítésvezető,

22. a művezető,

23. az ácsbrigád vezetője,

24. a mélyépítő brigád vezetője,

25. a magasépítő brigád vezetője,

26. a csőszerelő brigád vezetője,

27. a villanyszerelő brigád

vezetője,

28. a kordélyos brigád vezetője,

29. az első dömperes,

30. Z. vállalat igazgatói Volga gépkocsijának vezetője,

31. Z. vállalattól a főkönyvelő részéről ugyanaz,

32. X. település Warszawá- jának vezetője,

33. Y. cég igazgatói Ford- Taunusának vezetője,

34. Y. cég beruházási főosztályvezetőjének gépkocsivezetője, ■

35. a KÖJÁL,

36. a helyi sajtó képviselője,

37. ugyanonnan a fotóriporter.

Mindezek napidíja (átlag áron) 1147 forint, A gépkocsik üzemköltsége (szerényen) 386 forint. A még egészen ki nem derített reprezentációs keretből elfogyasztott birkapörkölt és bor- továbbá söritalok ára: 3873 forint, összesen 5406 forint.

A megkérdezett jelenlevő szakemberek egybehangzó állítása szerint az átvételhez nélkülözhetetlen volt hat személy jelenléte.

És az üzembiztos, menetrend szerinti busz, fejenként oda- vissza hét forint negyven filléres költséggel. (ordas)

Szeliditónál

osztály szétesik. Mi, a paksi gimnázium volt elsősei, nem panaszkodunk. Egy vasárnapunkat a Szelíd! tónál töltöttük. Kerékpáron kora reggel, a hatos komppal keltünk át a Dunán, hogy Ordas, Dunapataj érintésével elérjük a tó környékét.

Egyik osztálytársunk édesapja* Katz István bácsi kocsival velünk tartott egy darabig, aztán, elmagyarázva az utat, előre ment, mert a töltésen nem tudott volna kocsival közlekedni. Mi pedig eltévedtünk. Pontosabban: nem mentünk rá arra a bekötőútra, amelyikre kellett volna. Túl hosz- szúnak találtuk az egyébként tizenhat kilométeres utat, de az út (a kalocsai!) egyenes volt, s mi csak tapostuk a pedált, mígnem elértük a legközelebbi lakott területet. Ott, mikor előadtuk szerény kérésünket, hogy legyenek szívesek megmondani merre kell menni a Szelidi tóhoz; kinevettek bennünket.

No, de mégiscsak rátaláltunk az útra és meg is érkeztünk. A szeles idő miatt úgy véltük, ha már fürödni nem lehet, csónakot bérelünk, és egész nap a vízen leszünk. így történt, kora délután, mielőtt elindultunk volna, kisütött a nap, és a bátrabbak még ,,megmártózhattak” a vízben.

Nagyon kellemes, szép vasárnapot töltöttünk együtt a festőién szép Szelidi tónál, ahol volt részünk szélben, esőben és napsütésben. Úgy gondoltuk, több vasárnapot töltünk el így a nyár folyamán és legközelebb Dombori felé kerékpározunk.

Végül szeretnék az osztály nevében köszönetét mondani Bencze Barnabásnak, az egyes számú iskola tanárának, patronálónknak Kőródi Vilmosnak, illetve Katz István bácsinak, akik elkísértek bennünket erre a felejthetetlen útra.

Müller Erzsébet,

Vak Bottyán Gimnázium, Paks