Tolna Megyei Népújság, 1971. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
így írt az aratásról “ a Mezőgazdászok Kézikönyve 1853-ban A. magvetés után — mit any- nyi jó remény — s bizalomtelt kebellel tesz a jámbor föld- míves — nincs fontosabb őrá nézve mint az aratás megjött ideje, midőn fáradozása s : annyi véres verejtéke gyümölcsét a természet kezéből átveszi. Megkettőztetett szorgalom, tevékenység és figye- leBfimel, s istene iránti őszinte,' hálaérzet közt igyekszik ■betakarítani az áldást, mely keze után fejére szállott. S midőn az ég mostohább időt külde: akkor sem csügged el, ■inert a természet oltotta őbelé az igaz hitet: a jövendőbe vetni reményhorgonyát! Főszempont aratásnál az, hogy azt lehető legrövidebb idő alatt bevégezzük, a mag tökéletes érett legyen, s hogy ,ez tetemes veszteség nélkül és já szárazon takaríttassék be. Hogy ezt mind lehetőleg elérje,. a következőkre figyeljen a mezőgazda: A SZÜKSÉGES ELŐKÉSZÜLET 1V1 ielőtt aratáshoz fognánk megkívántatik t. i. 1) Hogy elkészítsük a kéve- köteléket, rendesen rozsszalmából, a mit'még télben a munkaüres napokban megtehetni. 2) Hogy. a csűrök kitisztíthassanak, kiszellőztessenek és fedelők, szóval a hol mi hiba kijavíttassák. 3) A szükséges vonőeszkö- zök s mindenféle műszerek jó torba teendők. i '■■ 4) Gondoskodni kell jóeleve jidég-s jó munkások iránt, kik- : hek szorgalma, mind ügyes- •sége felől meg vagyunk győződve:- Szinte így í- 'o) az- utak kívánatos kijavítása iránt is. 7 6) A háztartási illetőleg, rendelkezni kell, hogy legyen eléig, de legyenek egyszersmind jó és erőt adó — munkásnak Váló— étel- és italszereink. Növényművelés '.*T) Az aratásba kapván, féltje minden egyéb munkával, Úgy hogy aratási foglalkozá- ■ísinkban sémmi ne akadályoz- ' 'gon‘bennünket. ] AZ ARATÄSNALI - MUNKÁLAT 'A gabonafélék és a hüvelyesek aratása vagy sarló vagy •kaszával vétetik véghez. "• A sarlónak sok előnye van: az ezzel vágott életet rendesebben köthetni kévékbe, és , cséplése" is könnyebben megy. Különösen a túlérettbül is kevesebb pereg ki, és a mely Az aratás élet nagyon meg volt dűlve, azt kaszával tetemes magpazarlás nélkül nem is lehet levágni. Másfelől azonban a kaszának is adjuk meg a magáét: egy jó kaszás naponkint annyit levág: mihez körüli belül 3—4 arató kell vala sarlóval, s így az időnyeremény mellett a költségnek is mintegy fele megmarad; továbbá a kasza után szaporább a szalma is, alantabb metszetvén le az által az élet. Mi czélszerűbb: kaszálni-e vagy inkább sarlózni az életet, főleg a következő viszonyok dönthetik el: 1) A mely vidékeken magasan szokott a termények ára állni, ott a sarlót tanácsosabb használni, kivált ha elegendő munkásokkal is rendelkezhetni. 2) Túlérett vagy igen magpergető terménynél, minő a repcze, rapsza, st. a sarlóé marad az elsőség. 3) Ott, hol a kaszával ügyesen bánni nem tudnak, a sarlóval nem tehetnek annyi kárt. 4) Megdült vetéshez is a sarlóval jobban hozzá lehet férni. 5) Végre az igen köves földön, vagy keskeny s nagyon hátas (népünk „bog'árhátú”- nak nevezi), földhasábokon a kaszával minden lépten nyomon csak a sok vesződség. Ellenben több haszon há- romlik a kaszással: 1) Ha a termények igen csekély áron állnak, munkabért pedig nagyot követelnek a napszámosok. 2) Nagyobb gazdaságoknál, a hol az aratás idején nem egy könnyen gyűjthetni össze elegendő munkásokat. 3) Ha ahozértő kaszást állíthatunk neki az életnek; legkivált akkor ha 4) aratáshoz kedvezőtlen idő jár, vagy az aratási munka bármi viszonyoknál fogva sür- göltetik. A MAG-KI VERES A magnak kicséplése közönségesen ismert mód, miáltala betakarított termés szalmájától megszabadíttatik. Ahol nem mindig lehet elég cséplőt kapni, a cséplőgépek alkalmazása ajánlatos. A cséplésre tett költség nem csekély, a kicsépelt mag értékének 10—16 részét szokta kitenni. A repcze, rapsza, hajdina, köles betakarítása után mindjárt el szokott csépelteim. Rendesen, 3—4 cséplőt szokás együvéállítani, kik naponként 60—80 kévét vernek ki. A por- és gyommagoktuli tisztázás a laA betegek étkeztetése A mai kórházak sokemeletes épületek, melyekben egyidejűleg néhány száz beteget ápolnak. Hogyan lehet biztosítani ezek élelmezését az orvosok által előírt legkülönbözőbb diéták figyelembevételével? A „Eosswerke” cég szakemberei úgy oldották meg ezt a feladatot, hogy létrehoztak egy programvezéreit konyhaberendezés- komplexumot, mely lehetővé teszi egy óra leforgása alatt ezer, háromfogásos ebéd elkészítését és kiosztását, tíz különböző menűfajta figyelembevételével. A vezérlés céljából minden beteg diétáját bekódolják egy lyukkártyára. A lyukkártyákat egy kis elektronikus számítógépen dolgozzák fel. A gép ösz- szesítve megállapítja, hogy melyik menüből hány adagra van szükség, és meghatározza az adagok elkészítésének programját oly módon, hogy mondjuk egymás után osszák ki az ebédet a kórház különböző osztályain. E programnak megfelelően terhelik le a gőzkemence szállítószalagját is. Az ebédosztás is a program szerint történik. A számlálóberendezés a beteg nevét tartalmazó lyukkártyái kidobja az adagoló szállítószalagon haladó tálcára. Az ételt kiosztó ápolónővérnek ilyenkor nem. kell azon gondolkodnia, hogy melyik ételt tegye a tányérra. Helyette „gondolkodik” a prog- ramvezérlő egység, melynek parancsára a megfelelő ételt tartalmazó tartálynál kigyullad egy piros jelzőlámpa. Mielőtt azonban ezt a parancsot az elektronikus egység kiadná, megvizsgálja, hogy milyen mértékben van leterhelve az egyik, vagy a másik ápolónő. páttali hányás — gazdásan: szórás által, ugyszinte, tisz- tázó-malmok s különféle sze- lelő-rosáták segítségével történik. A vetőmagnak szánt kévéken csak könnyedén futtatják meg a hadarót (-ütő, rövidebb fa része a csépnek), hogy a magnak eleinte kipattogó javát v. szinét (.elejét’ den Vorsprung) nyerhessék. Oly termények mik nem köny- nyen eresztik el magvokat, péld. a búza, zab, lóher, st. vagy forróságnál, vagy pedig hidegben csépelendők. A nyomtatás lovak-, vagy ökrökkel olyrégi, hogy az már a bibliában is előjön. Spanyol- és Olaszországban, Fel- Schwaben- és hazánkban is igen elterjedve divatozik. Nagy birtokokban azon előnye van, hogy a heverő fogatokat lehet azzal foglalkodtaíni. Három villás — (így nevezi a nép, mint van p. o. kapás, kaszás) ember 4 nyomtató-lóval 100— 130, kévét rugat el. A barom taposása által, összetöretvén a szárak, ezeknek hasadozott csöve könnyebben felveszi-' a híg trágyát. Csakhogy a nyomtatott szalma mint baromtakarmány csökken értékében. Nyomtatni-való különösen a tönköly, zab és az olaj növények. HÜ DE FINOM. íSthFaültetés robbantással A fiatal hársfa, jávorfa, tölgy és más fák közismerten nehezen vernek gyökeret a városi utcák kemény és száraz talajában. A leningrádi hidrotechnikai és talajjavítási intézet eredeti eljárást dolgozott ki: robbantással ültetik a fákat. A speciális töltetet 1 méteres mélységben helyezik el. A robbantás olyan gödröt vájj amelynek megfelelően puha oldalfalai nem akadályozzák • gyökerek növekedését. A töltetet ezenkívül növényi tápszerrel látják eL A robbantásnál a tápanyag I méteres sugárban szóródik szét a föld alatt. Ezeh a „készletek’’ táplálják a fát 3—5 évig. Hárommillió paraszt a francia mezőgazdaságban .V.A. * *Az Európai Gazdasági Közösség hat tagországa közül kétségkívül Franciaország rendelkezik a legnagyobb mező- gazdasági potenciállal. Harminchárommillió hektárt — az ország összterületének 60 százalékát szentelik a mező- gazdasági termelésnek; ez az EGK-n belül mezőgazdasági célokra használt földterületnek csaknem a fele (47 százalék). Ehhez még hozzá kell számítani a 12 millió hektár kiterjedésű erdőt, amely a hat tagország erdőterületének 46 százalékát teszi ki. Ez az óriási, mezőgazdasági célokra használt terület (anélkül, hogy most az erdőkről is beszélnénk), 1 550 000 birtok között ősziig meg. amelyeken kereken hárommillió embert, köztük 400 000 földmunkást foglalkoztatnak. Az egyes birtokok átlagos nagysága 21 hektár. Bizonyára még messze vannak az amerikai, vagy akár a brit nagyságrendtől, mégis a francia gazdák kedvezőbb feltételeket találnak,' mint kollégáik, más EGK-országokban. A mezőgazdaságban foglalkoztatott lakosság száma, a mezőgazdasági célokra használt terület nagysága és a föld gazdasága a francia mezőgazdaságot fontos gazdasági ággá teszi. Becslések szerint az előző évben összesen 71 milliárd frank értékű terméket állítottak elő, míg a gépipar termékei 50 milliárd frankot, a vegyiparé 35 milliárdot, az autóiparé 25 milliárdot, a fémiparé pedig 17 milliárdot képviseltek. A mezőgazdasági termelés rendkívül erősen tagolt. Hogyan is lehetne ez máskén tégy olyan országban, amelyre az éghajlat, a talajviszonyok lényeges eltérései a jellemzők. Bár a francia mezőgazdaság fontos iparág, pillanatnyilag az ország ipari fejlődése van előtérben. Az aktív paraszti lakosság a foglalkoztatott összlakosságnak csak 13,6 százalékát teszi ki, míg 1960-ban 4,5 millió fővel körülbelül negyedrésze volt az összlétszámnak. Ezzel párhuzamosan a mező- gazdaságnak a bruttó nemzeti össztermékben való részesedése is csökken: 195Q-ben 15,3 százalék, 1960-ban 10,8 százalék és a múlt évben 6 százalék. Valójában a parasztok létszámának csökkenése, az egyéni birtokok növekedése és a hektáronkénti hozam növekedése éilénére a mezőgazdaságban az egy főre jutó jövedelem nem nőtt olyan mértékben, mint más foglalkozási csoportoknál. E fejlődéssel szemben az állam nem volt közömbös. A kormány és a parlament azon kettős erőfeszítése során, hogy emelje a mezőgazdasági jövedelmet, egyúttal javítsa a gazdaságok versenyképességét, — néha a parasztok szakmai szövetségeinek nyomása alatt — meghozták a szükséges gazdasági és szociális intézkedéseket. Ezen intézkedések némelyike a Közös Piac rendel- ' kczéseiben is benne foglaltatik. Szociális vonatkozásban a törekvések arra irányultak, hogy az idősebb parasztokat visszavonulásra bátorítsák és ezáltal földjeik fiatalok kezébe kerüljenek. így létrehozták az egész életre szóló „visszavonulási nyugdíjat”, amelynek összege jelentősen emelkedik, ha a felszabaduló birtok egy másik birtok struktúrajavítására fordítható, vagy ha egy fiatal paraszt engedélyt kap. hogy letelepedjen egy rentábilisnak minősített gazdaságban. Egyidejűleg anyagi előnyöket biztosítanak azoknak a parasztfiataloknak, akik nem örökölnek gazdaságot és nem mezőgazdasági szakmát akarnak tanulni. Mindenesetre nyilvánvaló^ hogy e strukturális politikád nak nem lehetnek közvetlen gyümölcsei. Az eredmény csak lassan mutatkozik, már csak azért is, mert az egyik feltétel, hogy az idősebb parasztok elérjék a nyugalomba vonulás korhatárát. Ennek ellenére áss új intézkedések életbeléptetésének kezdete óta Francia- országban 4 750 000 hektár föld kerül új tulajdonhoz. A struktúrajavítások a gazé daságokban és a jobb szerve^ zés a termelési és értékesitéel szektorban természetesen nem zárták ki az intézkedéseket aa árszektorban. Franciaország már régóta támogatja a mezőgazdasági termékek árát. A3 első tapasztalat ezen a téré® 1936-ból származik, amika* rögzített búzaárat szavatoltak; A rendszer azóta rendkívüli mértékben kiterjedt. Az EGK-* belüli kereskedelmi egyezményekkel ez most már száma* termékre kiterjed anélkül, hogy azonos értékű garanciákat nyújtana. A piaci támogatás mechanizmusa csaknem ipari jellegű mezőgazdasági kultofc ráknál — mint a búza, cukorrépa, olajtermékek —, hatékor nyabb, mint a gyümölcs é0 zöldség, a bor, vagy az állat- tenyésztés esetében. Ezért szeretné Francia- ország, hogy a hatok közösségében olyan árakat állapítatá- nak meg, amelyek kedveznének az állattenyésztésnek. Ha ez nem következik be, akkor fennáll az a veszély, hogy a parasztok egyre inkább átallnak az állattenyésztésről a gabonatermesztésre. Számukra ez azzal az előnnyel is járna, hogy a munka kevésbé megerőltető és kevesebb segédeszközre van szükség. Mindent egybevetve, Francia- ország — ahogy a földművelésügyi miniszter mondotta — reménykedhet mezőgazdaságának ésszerű kibővítésében.
