Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-08 / 133. szám

Család as erdőiben Mandel Messiás című oratóriumának szekszárdi bemutatójáról Vavra István kerületvezet.ő erdész kilenc kilométernyire lakik Mucsitól (ahová adót fi­zetni jár), hat kilométernyire Kúrától (mely­nek legutóbb a választási kör­zetéhez tarto­zott), három kilométernyire Mekényestől, ami már Ba­ranyában van, de ahová a postáját címe­zik; és ugyan­csak hat kilo­méternyire Lengyeltől (ahol házat épített a nagy fiának). Húsz éve él a lázi kerület veze­tőjeként egy erdészházban, melvnek kora kideríthetetlen. — Az elő­dóm, Schatt- mann bácsi, negyven évig ugyanitt, öolőtte egy Jehm n'evű er­dész lakása volt ez a ház. A ház romantikus, vagy ha úgy tetszik, festőién szép fek­vésű, és nedves. Vályogház. az előbbi adatokat hozzávető­legesen összeadva, legkevesebb száz éves. Villany nincs, televízió nincs. — Telefon se, hála az ég­nek! Ebből az egyetlen m g jegy­zésből is következik, hogy Vavra István nem érzi híját a világgal való azonnali és köz­vetlen érintkezésnek. Leg­alábbis személyes ügyekben. Ugyanis rádió öt van a ház­nál, és ahogyan a felesége mondja: — Valamelyik mindig szól I Az istállóban jószág nincs, motorkerékpár viszóht Öt da­rab. (Az ólban disznó annál több.) A motorkerékpár késő távásztól őszig jármű, később dísz. Az egyébként jó autó­buszközlekedés, nagyobb tál esetén, mint a tavalyelőtti, csak menetrendbeli nyomtatott sorokat jelent. — Lisztet tartalékolunk, petróleumot úgyszintén, — így az asszony. — Gázpalac­kunk mindig három van. Munkájuk pedig sok. Vavra Istvánra 662 hektár ' gondját bízta az erdőgazdáság. A ház­táji csak földet-jószágot nem ismerők fantáziájában terem magától. Munkát ad, sokat, a háziasszonynak. — És amikor nem? — Olvasok. Húsz év az erdőben há­rom gyerekkel gyarapodott családot jelentett, sok mun­kát és sok olvasást. Az első könyv, ami a háromszobás lakás két' zsúfolt könyvszek­rényéből a kezünkbe kerül, a „Szép versek” 1969-es kötete. — Az újat még nem tud­tam megvenni! De ott a teljes Arany Könyvtár, a Világirodalom Klasszikusai sorozat, és az Olcsó Könyvtárból igen sok, főleg az első évek kiadványai: — Az utóbbi években már ellaposodott. Jobb könyveket is lehet venni! Az erdészházba öt újság jár, a heti és napilapokat is egybevetve. Utóbbiak egyna­pos késéssel, mert Mekényes ugyan csak három kilomé­ternyire van, de ez a szám csak leírva csekély, a mögötte rejlő métereket az egy szem postásnak megtenni már szép turisztikai teljesítmény. — Utaznak? — Minden szabadságunkon. — Hová? — Többnyire Ausztriába: A Rax és a Schneeberg kömyé kén sok a zerge, oda járunk egy rokonunkhoz, vadászni. . Zergekampók sora kerül elő. Ezenkívül a „Sexy” és a „Bravo” című nyugati sajtó­termék számos példánya Va­lamennyi „importcikk”. 1971 tavaszán, 9 kilométer­nyire Mucsitól, 6—6 kilomé­ternyire Kurdtól és Lengyel­től, háromra Mekényestől. Ennyit villanthat fel egy gyorsfénykép az erdészház­ból. (ordas) Foto: G. K. Elfecsérelt . A. Babits _ művelődési . köz­pont színháztermében került sor az 1970—71. évi szekszár­di hangversenyévad záró hang­versenyére. Ebből az alkalom­ból több mint 600 jegy gaz­dára talált és hogy a szék­sorokban csak kb. Ö00-an fog­laltak helyet és azok között is közel 150 vidéki volt, az a bérleteseknek a „bűne”. Elöljáróban állapítsuk meg, hogy a hangverseny méltó be­fejezése volt az idei évadnak. Ezt bizonyította a szinte szűn­ni nem akaró vástabs és az a lelkes hangulat, amely a második résztől kezdődően a késő éjszakai órákba nyúlott hangverseny egészén végig uralkodott. Antal György Liszt-díjas karmesterünk, a vidéki zenei élet egyik apostola. Nagy ér­deme, hogy az oratórium iro­dalmat megmentette a poro­sodástól. Neki oroszlánrésze van az est sikerében és nem kétséges, hogy a hangverseny eddigi legjobb produkciója volt. Meglátszott a lelkiisme­retes felkészülés és az, hogy két pécsi előadás után 'került .előadásra a mű Szekszárdon. Jól tartotta össze a 120 tagú együttest és ha sokszor úgy tűnt, hogy az énekkar és a zenekar hangereje között nem tartotta meg az összhangot, ez a változatlanul fennálló akusztikai problémákkal van összefüggésben. A szólisták közül Réti Jó­zsef vitte el a pálmát. Nem­csak azért, mert csengő te­norjával csak Elizabeth Breul tudta felvenni a versenyt a hang tisztaságában, tömörsé­gében, hanem azért is, mert ezúttal is azt bizonyította, hogy kevés van hozzáfogható az oratóriuménekesek között nemcsak az országhatáron be*i lül, de azon kívül is. Elizabeth Breul, a Lipcsei Állami Operaház szólóéneke­se szintén kitűnő teljesít­ményt nyújtott. Ha vele szem­ben elhangzottak is kifogások énektechnikáját illetően, ez a hangjának tisztaságában, szí­nében és csengésében egyál­talán nem érződött és kétség­kívül, hogy Réti József után ő volt az, aki a legtöbb fel­emelő percet szerezte a hall­gatóságnak. A másik két vendég énekes valamivel halványabb teljesít­ményt nyújtott. Käthe Rösch- ke és Johannes Künzel Halié­ból, Händel városából érke­zett hozzánk. Közülük Rösch- ke stílusos előadásmódjával hívta fel magára a figyelmet. Kár, hogy hanganyaga nem volt olyan gazdag, mint Breulé. Künzel viszont kissé kemény­nek tűnt és nem tudott ora- tóriumi hangulatot teremteni maga körül, bár jó orgánum­mal rendelkezik. A Pécsi Filharmónia Zene­kar egyenletes és szinte hi­bátlan teljesítményt nyújtott. Tömör hangzása és pianói arattak elsősorban elismerést. A Liszt Ferenc kórus, amely­nek fegyelmezetlensége ellen több ízben hangzott el bírá­lat Szekszárdon, ezúttal mind hangzásban, mind fegyelme­zettségben kielégített, kivéve a tenor szólamot, amely nem tudott megbirkózni feladatá­val, még kevésbé azzal a problémával, hogy a színpad hátsó fele elnyeli a hangot. Mindent egybevetve feledhe­tetlen esttel zárult az idei hangversenyévad és a szűnni nem akaró tapsokra az együt­tes megismételte a második rész zárókórusát, a Haliéi úját. Szakmai továbbképzés és frizurabemutató Szekszárdon Milyen öröm érte ? — Ez a mi örömünk, ez a ház. A gyerekek és a h-'z. Ez a kettő a mi boldogságunk. ... Az öröm kedvünk sze­rinti dolognak reánk való lel­ki hatásával kapcsolatos . . — Hatvanháromban esküd­tünk. Én húsz voltam, a fér jem huszonkettő. Dolgoztunk, az ember is, én is. Én már 15 éves koromtól a komlói anyagellátó vállalatnál, aztán Nagymányokon, majd Mázán, legutóbb meg Bonyháöon a zománcgyárban. Tizenöt éves koromtól mindig. De most gyermekgondozási szabadságon vagyok. — Majos szép hely. A tel­künk is szép helyen van. A dombról messzire ellátni. Bonyhád még 10 perc se a busszal. Ha éjszakára men­tem, este kilenckor még alud­hattam egyet, ha délelőttös voltam, ráértem ötkor indul­ni. Jó volt dolgozni. ... egész lényünket átható derűs, vidám, kellemes ér­zés ... — Minden évben tudtunk örülni valaminek, örültünk hatvanötben, mert megvettük a telket, hatvanhatban, mert megvettük az anyagot, hat­vanhétben kezdtünk alapozni, hatvannyolcban tető alá ke­rült a ház, hatvankilencben vakoltunk, hetvenben, pün­kösdkor, pedig már restellünk. És szeptemberben már beköl­töztünk. — Össze se lehet számolni, hogy a ház mennyibe ke ült. Már csak azért sem, mert ro­koni összefogással mi építet­tük. Ennek lehet örülni. A megértésnek, a rokoni össze­fogásnak, hogy vállaltuk egy­más gondjait és letepertük. — Nem vettünk még búto­rokat, nem tellett. Van egy hálószoba- és egy konyhabú­torunk. Majd szép lassan. A kettőnk keresete 3200—3400 forint. Nem örülünk a fizetés­nek — megdolgoztunk érte. De várjuk És "helye .van min­den fillérnek. A kosztra any- nyi jut, amennyi marad, mert spórolunk; bútorra, kerítésre. Alii épített, az tudja, hogy van Mindig kell valamire a pénz. Tizennyolc évig havi 400 forint a részlet. — Az nem öröm, az adós­ság az nem öröm. — Mióta férjhez mentem, nem vettem magamnak jó­formán semmi ruhát. A cipőt is meg lehetne számolni Ala­kítgatok a lányoknak is, meg magamnak is. Számtalanszor le lett tervezve ez az, aztán nem lett belőle semmi. Gé­pem sincs, se mosógép, se porszívó. Nagymosáskor köl­csönkérek, felcipelem ide a dombra, aztán vissza. — A gyerekeknek nagyon lehet örülni. A nagyobbik hatéves, a kicsi kettő. Már beszél. Elvagyunk itthon egész nap. Főzök, mosok, kapálok reggel öttől, amíg tart. Sok örömöm van. A magam gazd­asszonya vagyok, házam van, a gyerekek egészségesek, ön­álló vagyok. ... Az öröm lelkiállapot, s ennek arcunkon szemünttben való megnyilvánulása ... Rövid hajú, barna szemű; erős kezű, 28 éves asszony Gyakran nevet, nem kapkod, nyugodt, kiegyensúlyozott. Sántha Józsefné zománc- gyári felíró, Majos. y. m. százezrek Felépült Szekszárd legmodernebb lakóháza, a 160 lakásos tömbház. 80 család már be is költözött, nem kis örömmel, hiszen a város la­kásgondjai — éppúgy, mint az or­szágos gondok — égetőek. Nyolcvan család problémája megoldódott, és a költözés idején az ő boldogságukban osztozva, mi is örömmel üdvözöltük az új la­kótömböt. Jogos büszkeséggel tet­tük ezt, mert Szekszárd városké­pét emelte az új épület. örömünk korai volt. Hiába a fi­nom ebéd, ha hiányzik belőle a só, hiába a szép lakás, ha a he­tedik, nyolcadik emeletre gyalog kell felmászni a lakóknak, napon­ta többször. A lift ugyanis rossz. Pontosab­ban: újból rossz, több mint egy hónapja. A nyolcvan család közül sok a kisgyerekes, esetleg több kisgye­rekes asszony, sok az idős, nyug­díjas házaspár is. öregek, bete­gek, gyerekek, akiknek még in­kább nehezükre esik a lépcsőfok megmászása, ha ugyan képesek erre egyáltalán. Ha nem, kényte­lenek a modern betonbörtönben úgy élni, mint egy szigeten a ten- gen közepén. Elzárva a külvilág­tól. Mindez csak azért van, mert a lift nem működik. Megépült, több mint 408 ezer forintért, tizenötször javították, a javítás költsége, ad­dig, amíg garanciális a felvonó, 400 forint havonta. Az egyenlet végeredménve: nulla. A sokezres ráfordítás ellenére a lift használ­hatatlan, a százezrek fecsérlodnek. A beköltözéskor jó volt a lift. De a 80 család egyikét sem okították ki arról, hogyan kell kezelni a felvonót. Félig-mcddig szenzáció volt, amit ki-ki saját belátása sze­rint kezelt, a gyerekek pedig egyenesen játéknak tekintették. Uj játéknak, és miután senki sem szólt rájuk, a felső- és alsóvárosi tizenévesek is ide jártak játszani, föl s alá utazni, 400 ezer forint­tal. Ma a lift rossz. Jó lenne sür­gősen helyrehozni a hibát! S pó­tolni a hiányt, ismertetni a lift kezelésének fortélyait. — rá — Vasárnap délelőtt — a szep­temberben rendezendő megyei fodrászverseny előzeteseként — frizurabemutatót rendezett a Tolna megyei Szolgáltató Kisipari Szövetkezet kilenc női és férfifodrásza. A közönség részéről nagy érdeklődéssel fogadott be­mutatónak kettős célja volt: egyrészt a megye fodrászai­nak szakmai továbbképzése, másrészt az új női és férfi- frizura-divat bemutatása. A közönséget mindenekelőtt az idei év divatja érdekelte, ami az eddigihez képest any­nyit változott, hogy a lágy, laza, természetes hullámok uralkodnak a nőknél, a fér­fiaknál változatlanul az ango­los, „szögletes” fej a divat, a beat-frizura új változata; a rövid hajból fésült, de hosz- szúnak tűnő haj. A bemutató után Pálinkás István, a ksz elnöke mondott köszönetét a szövetkezet KISZ-szervezetének a bemuta­tó megrendezéséért és arra kérte a fiatalokat, hogy a ksz 20 éves fennállásának al­kalmából rendezendő szeptem­beri versenyen mindenki tu­dása legjavát adja. Cegléden, a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgo­zó Vállalat üzemében nagy teljesítményű hagymaszárító gép kezdte meg működését. A szárítógép használható még sárgarépa, petrezselyem, paprika, zöldség- és gyümölcs- félék porítására. \z üzemből ezer tonna szárított hagyma indul exportra is.

Next

/
Thumbnails
Contents