Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-05 / 131. szám

4 kiváló tanár A bonyhádi já­ráshoz köti min­den. Bátaapátiban született, Bonyhá- don érettségizett. 1944-ben végezte az egyetemet Sze­geden, s még ugyanabban az év­ben doktorált Disszertációját Perczel Mórról ír­ta. Dr. Kolta Lász­ló történelem— földrajz-szakos ta­nár. — Szeged után visszatértem Eony- hádra, a gimná­ziumba. Ezután három esztendeig köztanár, majd kollégiumigazgató, azután pedig a közgazdasági technikum, majd a gimnázium igazgatója lettem. 1960 óta vagyok járási szakfelügyelő, és tanár a Perczel Mór Köz- gazdasági Szakközépiskolában Jó ez a heti tíz óra a tanít­ványokkal, mert tanítás nél­kül nem tudnék élni. Egy pe­dagógusnak az órák élménye adhatja a legtöbbét, Koltáék udvarán egy vilá­goskék Trabant áll. S nem is akármilyen. Érdekessége: „tan­ügyi Trabant”. Ugyanis dr Kolta Lászlónak, mint szak- felügyelőnek rengeteget kell utaznia, s hogy munkáját jól ellássa — lehetőleg mindig hamar érkezzen haza a csa­ládhoz is — autóbusszal, vagy vonattal lehetetlen meg­valósítani. Ezért mondja ne­vetve a házaspár, hogy „a kizárólag tanügyi célokat szol­gáló Trabant”. — Szép, de nagyon nehéz a szakfelügyelői munka. Az em­ber egyszerre kapja és adja át a tapasztalatokat. Ezért is jó, ha á szakfelügyelő tanít is mert gyakran kell érvelni a saját tapasztalatokkal. S ez a meggyőző. Hogy rr.i a szép és mi a nehéz ebben a mun­kában? Mindkettőre egy a vá­lasz: mindenben, amit egy- egy órán látunk, otthon kell lenni, Nem szabad szűkmarkú- an bánni sem a jótanácsok­kal, sem az elismerő szóval. E rövid beszélgetés kapcsán feltétlenül el kell mondani — amikről dr. Kolta László olyan szerényen éppen csak említett valamit — hogy megyénk jól ismert tanára, aki az ötvenes évek közepén lett az oktatás­ügy kiváló dolgozója, hely- történeti dolgozataival, pá­lyázataival, iskolatörténeti ku­tatásaival is öregbítette és öregbíti megyénk hírnevét. Szerinte a fiatalok tanításá­nak legfontosabb célja: — A logikus gondolkodásra nevelés. Nem az ismeretanyag nagy mennyiségének bezsúfo- lása a fejekbe, hanem, hogy az a kevés, amit tudnak, azt tudatosan tudják. ,— mondja dr. Kolta László, aki tegnap délelőtt 10 órakor vette át Budapesten, a. Művelődésügyi Minisztériumban, a „Kiváló, tanár” kitüntetést. — hm — Megállapodás éri 10—15 ezer tonna finn papír importjáról A Magyar Papíripari Vál­lalat és a Lignimpex vezetői hazaérkeztek Finnországból, ahol tárgyaltak a finn papír­ipar és kereskedelem vezetői­vel, meglátogattak több cel­lulóz- és papírgyárat. A ta­pasztalatcsere során elvi meg­állapodást kötöttek az együtt­működés módjáról, valamint a személyes kapcsolatok ápolá­sáról. A kereskedelmi tárgyalások befejeztével hosszú lejáratú megállapodást kötöttek, amely­nek értelmében az 1972—74-es években évente 10—15 ezer tonna mélynyomópapír érke­zik a kaipolai papírgyárból. (MTI) érdeklődést, hogy a fiatal szakmunkások mindegyike számon tartja, hogy kik te­kinthetők a munkahelyen ló­gósnak, kik szeretnek úgy dolgozni, hogy „fogjuk meg és vigyétek”. Arra a kérdésre, hogy érde­mes-e jól dolgozni: a húsz fiatal szakmunkás és segéd­munkás közül kettő natáro- zott nemmel válaszolt. De le­gyünk ebben az esetben is kifejezetten pontosak. A Bony­hádi Cipőgyárban egy szak­munkás, a pincehelyi építke­zésen egy segédmunkás mond­ta azt, hogy „nem”. Érdekes, hogy ezeket a fiú­kat és lányokat már nem a sport érdekli első helyen. Változatlanul keresik a la­pokban az idősebbekhez ha­sonlóan a bűnügyi tudósítá­sokat, megmosolyogják a gyer­mekded szájbarágást és első helyre teszik a fiatalok életé­vel foglalkozó őszinte, szóki­mondó írást. Az ilyenekre visszaemlékeznek. Az első munkásévek tájait bejárva szakmunkásokkal, se­gédmunkásokkal beszélgetve mindössze egyetlen segédmun­kás mondta azt, hogy köny­vet még soha nem olvasott. Azért kár lenne itt most lel­kendezni, mert a magyar iro^ dalom számukra egyelőre még kizárólag Rejtőt és Szil- vásit jelenti. A szakmunká­sok, hisz éz természetes: egy­től egyig elvégezték az álta­lános iskola 8 osztályát, majd a szakmunkásképző iskolát Azok a segédmunkások meg, akikkel Pincehelyen beszél­gettem, három, öt, esetleg hat osztályt végeztek. Utólag na­gyon sajnálják, főleg azért, mert semmi reményük nincs az előbbrejutásra, a szakma- szerzésre. Feltűnő még, hogy a segéd­munkások 13—14 éves koruk­ban már dolgoztak, fizikai munkát végeztek. Most 18— 20 éves korukban az építkezés számukra már a második, harmadik munkahely. Min­dig keresik a jobbat,’ j úgy látszik, nehezen találnak rá. Az egyik segédmunkás szak­munkásvizsgára készül, 20 éves, nős, van egy családja és „végre meg akarok álla­podni” — mondja. Beszélgető társaim egytől egyig azt állították, hogy őket a politika nem érdekli. Ez így elég lehangoló, de feles­leges lenne pánikba esni, mert csupán arról van szó, hogy politizálás alatt ők egy élet­től elvont fogalomra gondol­nak Nemi következtetéssel rájön az ember, hogy a .poli­Á 1 i-es Volán negyedik ötéves terve Nagyobb gépkocsik—Kevés a pénz — Nem győzik a munkát Egy hónappal ezelőtt inter­jút közöltünk, melyben ol­vasóinkat arról tájékoztattuk, hogy 1971—1975 között Tolna megyében milyen útépítés, korszerűsítés, javítás várható. Milyen tervei vannak a terv­időszakra a 11. Szekszárdi Vo­lán Vállalatnak, a közúti szál­lítás lebonyolítójának? Elkészült a Volán negyedik ötéves, végleges terve, ennek lényegéről kérdeztük Piegl Ferenc vállalati igazgatót. — Tervünk fő célja, hogy az élőmunkával takarékosan bánjunk, a jövedelemszabá­lyozó rendszereket üzemegy­ségekre kidolgozzuk, és a me­gyei szállítási igényeket a le­hető legtökéletesebben kielé­gítsük. — Van-e elegendő erő a koncepció megvalósításához? — Annyi pénzünk, embe­rünk nincs, hogy százszáza­lékosan ellássuk Tolna megye személy- és teheráru-szállitá- sát. Kevés a gépkocsivezető, csak annyi új járművet tu­dunk venni, amennyi pénzt magunk termelünk e célra, sőt keretszámokat kaptunk, mennyi gépkocsit vásárolha­tunk. — A negyedik ötéves terv nemcsak ilyen borongós gon­dolatokat ébreszt az ember­ben. Hisz a fejlesztés, a kor­szerűsítés programja a 11-es Volánnak. — Igen. De mi jobban, gyor­sabban szeretnénk előre ha­ladni. Sok bírálat ér1 általá­ban a közlekedést. Mi azt szeretnénk, ha 1975-ig jelen­tősen javulna Tolna megyé­ben a közlekedési helyzet — Nézzük kicsit köze­lebbről, mit várhat a me­gye lakossága a személy- szállítás területén? — A tervidőszak kezdetén gépjármű-állományunk .54.3 százalékkal nagyobb volt, mint 1965-ben. A IV. ötéves tervben hasonló lesz a fej­lesztés. Százhét autóbusz vá­sárlására van lehetőségünk, tizálást összetévesztik a vona­lasnak látszó halandzsá / il, a gondolatszegény frázispi ílogta- tással, a kész gondolatklisé­vel, a demagóg szócsepiéssel, a „szövegeléssel”. Ettől viszo- lyognak. S hogy valójában ér­dekli őket a politika, azt ép­pen azzal bizonyították, ami­ről beszélgettünk. Megkérdez­tem: érdekli őket a léma? „Vastagon” — mondták, s meglepődtek, talán meg is konnyebbültek, amikor erre azt válaszoltam: hisz akkor szeretnek politizálni, mert mi itt most tulajdonképpen po­litizálunk. Olykor társadalmi méretek­ben is általánosítható gyen­géinket véltem felfedezni a válaszokból. Ha igaz, az amit elmondtak a szakszervezet és a fiatalok „viszonyáról”, ak­kor a kép lehangoló. Néhá- nyan még a nevét sem tud­ták annak a szakszervezetnek, amelyiknek a tagjai. A kont­roll ugyanaz. A TOTÉV pin­cehelyi építkezésén dolgozó fiatalok szerint: annyi csupán a szakszervezet, hogy tagdí­jat fizetnek, illetőleg a íize- tést már a tagdíj levonásával kapják. (Folytatjuk.) SZEKULITY PÉTER ugyanakkor 91 autóbuszt kel­lene selejtezni, de csak 76 ko­csi jut erre a sorsra, így a tervidőszak végén 201 autó­busszal dolgozhatunk. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 25 százalékkal több utast tudunk a következő öt évben elszállí­tani, mint a harmadik ötéves tervben. — Kevés a gépkocsi, a kocslvezető, viszont sok az áru. Győzi majd a Volán a munkát? — Nem tudjuk az összes árut elszállítani. Bár az a ter­vünk, hogy nagy teljesítmé­nyű teherautókat vásárolunk, főleg Tátra kocsikat. Egy ilyen kocsival 23,5 tonna árut tudunk egyszerre továbbítani, négy ZIL rakományát. Lénye­gében három gépkocsivezetőt, meg az ehhez tartozó költsé­geket spóroljuk meg. Negyven­hat százalékkal több súlyt kí­vánunk elszállítani, mint a harmadik ötéves tervben. Ugyanakkor korszerű, nagy teljesítményű rakodógépeket is vásárolunk. A gépi rakodás arányát kétszeresére növeljük a következő tervidőszakban. — Milyen a negyedik öt­éves tervben a Volán be­ruházási programja? — Felépítjük a paksi üzem­egységet 14 millió forintos költséggel. A központi telep fűtését hőközpontról oldjuk meg, ez félmillióba kerül. Bő­vítjük a járműbontót. Itt ét­kezdét, a szakmunkástanulók­nak műhelyt építünk, körül­belül tízmillió forintért. A tamási kirendeltség építésére 2,5 millió forintot tervezünk, hozzájárulunk a bonyhádi autóbusz-pályaudvar építésé­hez, 1,9 millió forintot e cél­ra mór átutaltunk a községi tanácsnak. Indokolt a duna- földvári autóbusz-pályaudvar építése is, az előirányzott ösz- szeg két és fél millió forint. — A dolgozók jövedelme hogyan alakul a tervidőszak alatt? — Amennyiben az 1970. évi tényeket vesszük alapul, ak­kor az egy dolgozóra jutó sze­mélyes jövedelem 1975-ig — nyereségrészesedés nélkül — 17,6 százalékkal növekszik. Az egy dolgozóra jutó nyereség- részesedés összegét a bázishoz viszonyítva csaknem kétszere­sére kívánjuk növelni. Külö­nösen jelentős bérnövekedést tervezünk a szállítómunkások­nál, a karbantartóknál és a tehergépkocsi-vezetőknél. A személyes jövedelem növelé­sét és egyéb céljainkat csak úgy tudjuk elérni, ha a terv­időszak minden évében ered­ményesen megvalósítjuk fel­adatainkat — mondotta Piegl Ferenc igazgató. _ Pj ­ülést tartott a Hazafias Népfront A Hazafias Népfront várost bizottsága csütörtökön dél­után ülést tartott Szekszárdon a megyei népfront helyiségé­ben. Az ülésen az országgyű­lési képviselő és tanácstagok választásának tapasztalatairól, valamint a jelölőgyűléseken elhangzott javaslatok közér­dekű bejelentések témájáról tartott ismertetést Eszenyi An- talné városi titkár. Elismeréssel szólt a válasz­tási munkában részt vevő akti­visták ügybuzgalmáról és tá­mogatásukat kérte a további munkához. A jelölőgyűléseken — mondotta — 320 közérdekű bejelentés hangzott el. Jó része a város lakosságának olyan igényét fejezi ki, amelyet jo­gosnak kell tekinteni. Járda, útépítés, helyi közlekedés, ivóvízellátás javítása, szenny­víz és csapadékvíz-elvezetés, parkosítás stb. A lakosság reálisan értékeli az eddigi fej­lődést, de látja a hiányosságo­kat és azokat a tennivalókat is, amelyek a városiasodás fo­lyamatára kedvezőtlenül hat­nak. A téma nagy aktivitást vál­tott ki. Többen javasolták, jó lenne, ha a jelölőgyűlése­ken elhangzott „nyitott” kér­désekkel foglalkoznának az il­letékesek. A felszólalók abból a meggondolásból indultak ki: az újonnan megalakult tanács várospolitikai munkája akkor lesz és lehet igazán eredmé­nyes, ha a lakosság továbbra is támogatja azokat a törek­véseket, amelyek a város fej­lődését szolgálják. Pozsonyi Ignácné „BNV-okleYél“ a szekszárdi rádiósoknak A Budapesti Nemzetközi Vásár ideje alatt az ország rádióamatőrei is akcióba lép­tek, hogy az éterben zajló „budapesti napok” alatt újabb összeköttetésekkel, újabb ok­levelekkel gyarapítsák gazdag gyűjteményüket. Ez alatt a tíz nap alatt minden rádióamatőr, minden állomás budapesti összeköttetésre vadászott, haj­nali négy órától este tizen­egyig. A szekszárdi városi rádiós­klub amatőréi ezen a verse­nyen kilenc oklevelet szerez­tek; a klub kollektív állomá­sán Weisz János irányításával öt operátor öt oklevelet, az egyéni állomások közül Val- kay Lajos és Paál Géza két- két oklevelet szerzett Az ok­levél megszerzésének feltéte­leit az teljesítette, aki negy­ven pontot ért el, vagy húsz kerületből igazolt összekötte­tést. A rádiósklub másik eredmé­nye a most befejeződött angol nyelvű rádióamatőr nyelvtan- folyam. Az amatőrök Létai Menyhértné tanárnő segítségé­vel készültek fel a vizsgára. A nehézségeket az fokozta, hogy ez volt az első ilyen, speciális tanfolyam, a tanár­nőnek is külön meg kellett ta­nulni a szakkifejezéseket. A nehézségektől többen meg is hátráltak, így nyolcán vizs- fJáztak a KPM-vizsgabizottság előtt A követelményeknek va­lamennyien megfeleltek, már meg is kapták a bizonyít­ványt. A jövőben így már nyolc szekszárdi rádióamatőr rá­diózhat angol nyelven a világ bármely amatőrállomásával. A sikereken felbuzdulva, a szek­szárdi amatőrök most német nyelvű vizsgára készülnek fel.

Next

/
Thumbnails
Contents