Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-04 / 130. szám

Párizs Vietnami értekezlet A vietnami helyzet békés rendezésének lehetőségeivel foglalkozó párizsi tárgyalások 115. plenáris ülése Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK küldött­ségének vezetője felszólalásá­val kezdődött meg. A DIFK küldötte elmondot­ta. hogy a márciussal befeje­ződött kétéves időszak alatt 350 000 amerikai katona vált harcképtelenné Dél-Vietnam- ban. A szabadságharcosok az említett időszakban több mint egymillió ellenséges katonát ejtéttek foglyul, sebesítettek meg, vagy öltek meg. .Az Egyesült Államok magatartása következtében azonban a pá­rizsi tárgyalások zsákutcába jutottak — állapította meg a A leglényegesebb kérdés — továbbiakban. hangsúlyozta —. hogy az Egyesült Államok jelölje meg az ' amerikai csapatok végle­ges és teljes kivonulásának időpontját. Ezt követően sor kerülhet a koalíciós kormány megalakítására és az amerikai foglyok szabadon bocsátására is. Az ülés második felszólalója Xuan Thuy, a VDK küldött­ségének vezetője megállapítot­ta, hogy azok a javaslatok, amelyeket a VDK és a DIFK a tárgyalóasztalra helyezett, megoldást kínálnak két döntő jelenljpségű és egyben elvá­laszthatatlan kérdésre: az amerikai és más külföldi csa­patok teljes és végleges ki­vonáséra, valamint a dél­vietnami nép önrendelkezési jogának biztosítására. Pakisztán Támadás az indiai állások ellen ' Állásfoglalások a lakbér-hozzájárulásról A pakisztáni hadsereg szerdán heves tüzérségi tü­zet zúdított Assam indiai ál­lam határa mentén az indiai megerősített állásokra — kö­zölte csütörtökön a PTI indiai hírügynökségre hivatkozva az AFP. A tüzérségi támadások sorozata reggeltől a késő dél­utáni órákig tartott. Az in­diai határőrség viszonozta a tüzet. 1 . Tadzsuddin Ahmed a magát függetlennek nyilvánított Ke­Lisszabon Lehel Miklós, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Csütörtök délelőtt tíz' óra­kor a portugál nemzetgyűlés épületében megnyitották a NATO miniszteri tanácsának tavaszi ülésszakát. A nyilvá­nos megnyitó ülésen mondott rövid beszédében Manlio Bro­let-Pakisztán, a Bangla Desh illegalitásban levő miniszter­elnöke a Statesman című Cal­cuttái lapnak adott interjújá­ban határozottan elutasította ^ a pakisztáni hatóság ’kkal folytatandó tárgyalások gon­dolatát. A PTI arról számol be, hogy a nyugat-bengáliai menekült- táborokban kirobbant kolera­járványnak legalább ezer ha­lálos áldozata van. sió, a NATO főtitkára, az at­lanti tanács elnöke a többi között kijelentette, hogy a Nvugat-Bcrlin kérdésében fo­lyó négyhatalmi tárgyaláso­kon gyakorlati és pozitív irá­nyú haladás mutatkozik, bár kielégítő megállapodás még nincs közvetlen kilátásban. Aldo Moro olasz külügy­miniszter, az ülésszak soros elnöke megnyitó beszédében ugyancsak hangsúlyozta a kelet—nyugati tárgyalások szükségességét és fejlesztését, ahogyan a kérdések erre meg­érnek. Marcello Caetano portugál miniszterelnök házigazdaként üdvözölte a megjelenteket, majd a\ tanácskozót zárt aj­tók, mögött folytatták az Aju- da palotában, az, egykori ki­rályi rezidencián. Miről tanácskoznak Lisz- szabonban? A francia Les Echo című lan két pontban foglalja össze a legfonto­sabbakat: 1. hogyan erő­sítsék a közös védelmet és hogyan osszák fel egymás között a terheket és 2. mi­lyen választ adjanak Brezs- nyevnek a katonai erők kölcsönös csökkentéséről szóló javaslatára? > Megfigyelők általában egyetértenek abban, hogy látványos döntések nem várhatók, mert a kelet— nyugati kapcsolatok átme­neti állapotban vannak, s a NATÖ-tanácsnak azt is > el kell döntenie: mit érte­nek „berlini előfeltétele­ken”? Vajon meg lehet-e kezdeni az európai fegyve­res erők kiegyensúlyozott csökkentéséről a tárgyaláso­kat, valamint az európai biztonsági értekezlet előké­szítését, amíg lényeges elő­rehaladás nem történik "Nyugat-Berlin státusa n:tk kérdésében? — kérdezi a francia Figaro, s hozzáteszi: Párizsban úgy vélik, nem lehet jogi értelemben vett merev előfeltételről beszél­ni, bár „ténybeli összefüg­gést” látnak, mint ezt Pom­pidou elnök kifejtette sajtó­értekezletén. Az NSZK sze­mében a nyugat-berlini kérdésben a haladás szűk-1 séges próbakő, míg Wa­shingtonban kevésbé vannak erről meggyőződve, A NATO-ülésszakra egyébként nehéz árnyéket vet a Csütörtök hajnali rob­banás, s az ülés színhelyet hatalmas rendőri készültség veszi körül: A Pénzügyminisztérium, más illetékes állami szervekkel egyetértésben az egységes ér­telmezés érdekében, állást fog­lalt a lakbér-hozzájárulással kapcsolatos néhány kérdésben. Az állásfoglalás a többi kö­zött rámutat, hogy A BEDOLGOZÓ KISIPARI SZÖVETKEZETI TAGOK ugyanúgy megkapják a lakbér­hozzájárulást, mint bármely más ktsz-tag, feltéve, hogy a szövetkezetnél rendszeres mun­kát végeznek. Ilyen szempont­ból a bedolgozó szövetkezeti tagok munkáját akkor tekin­tik rendszeresnek, ha a lakbér­hozzájárulás kifizetése előtti hónapban legalább 250 forintot keresnek a szövetkezetnél. Egy másik állásfoglalás azt . a helyzetet tisztázza, amikor a személyes tulajdonban lévő la­kást haszonélvezeti jog ter­heli. s így a lakás használa­tával kapcsolatos jogok a ha­szonélvezőt illetik. Ilyen eset­ben SEM A TULAJDONOS, SEM A HASZONÉLVEZŐ NEM KAP LAKBÉR- HOZZÄJÄRULÄST. Lakbér-hozzájárulás ugyanis csak lakásbérlet esetén, s csak az 1971. július 1-én sorra ke­rülő lakbéremeléssel járó ter­hek ellensúlyozására adható. TULAJDONKÖZÖSSÉG ESETÉN sem jár lakbér-hozzájárulás, mivel itt sincs lakásbérleti jogviszony: " * A JAVÍTÓ-NEVELŐ MUNKÄRA ÍTÉLTEKNÉL azt kell figyelembe venni, hogy az ilyen ítéletek nem létesíte­nek munkaviszonyt, illetve a javító-nevelő munka végrehaj­tása alatt a munkaviszony szü­netel. Ha a javító-nevelő munkára ítéltnek nincs munka- viszonya* s 1971. július 1. a bünitetésvégrehajtás idejére esik, akkor az illető,nem kap­hat lakbér-hozzájárulást. Ha viszont 1971. július 1-én az il­letőnek van kereső foglalko­zása, s később ítélik javító­nevelő munkára, akkor folyó­sítani kell számára a lakbér­hozzájárulást, mivel munka- viszonya fennáll, csupán szü­netel, hasonlóan a szülési, vagy fizetés nélküli szabadságon lévő, vagy katonai szolgálatot teljesítő dolgozókéhoz. A FEGYELMI ÜTŐN ELBOCSÁTOTT DOLGOZÓ • elbocsátása után is jogosult a lakbér-hozzájárulásra, de an­nak folyósítása mindaddig szü­netel, amíg az illető újabb munkaviszonyt nem létesít. Ha azonban egy éven belül nem jön létre új munka- viszony, akkor az elbocsátott dolgozó már nem jogosult a lakbér-hozzájárulásra. AZ ÖRABÉRES KERESETEK SZÁMÍTÁSÁNAK EGYES ESETEI. A rendelkezések szerint a* a kereső számít időbéresnek, akit az év utolsó három hó­napjában azonos munkáltató­nál, személyi órabér, illetve havi bér szerint soroltak be. Viták voltak azonban akörül, hogy a fix órabérrel besorolt és prémiumban részesülő dol­gozó időbéres-e és akörül, hogy a fix órabérrel besorolt, de teljesítménybérrel elszámolt dolgozó a nem időbéresek ka­tegóriájába tartozik-e. A mos­tani állásfoglalás szerint idő­béresnek számít az a kereső, aki 1971. utolsó három hónap­jában ténylegesen fix órabér­ben részesült. Az esetleges prémiumot az időbéres kere­seten felül kapja, s ennek ha­vi átlagát hozzá kell számítani az egyhavi fix keresethez. Az így kiszámított keresetet kell összehasonlítani az 1971. jú­nius hónapra azonos módon megállapított keresettel. Nem időbéresnek számít az a kereső, aki 1971. utolsó három hónapjában — fix óra­bére ellenére — teljesítmény­bérben dolgozott és a Npljesít- mény alapján megállapított munkabérekből fix órabére arányában részesül. (MTI) Az első munkásévek Megnyílt a KATÓ ülésszaka Csütörtökön délelőtt Mao Ce-tüng, a KKP Központi Bi­zottságának • elnöke és Lin Piao, a központi bizottság el­nökhelyettese fogadta Nicolae Ceausescut, az FKP főtitkárát, az államtanács elnökét, fele­ségét és az általa vezetett ro­mán párt-'és kormányküldött­séget. A találkozó az Uj Kína jelentése szerint rendkívül szí­vélyes légkörben zajlott le, a felek biztosították egymást a két párt, a két ország és a két nép harci egységéről. * Sajtóértekezletet tartott Wa­shingtonban az „Egyesült Ál­lamok vietnami háborús bű­neit kivizsgáló polgári bizott­ság”. Képviselői arról adtak tájékoztatást, hogy az Egye­sült Államok által Vietnam­ban elkövetett háborús bűnök nem „elszigetelt incidensek”, hanem a kormánypolitika tervszerű megvalósításának logikus következményei. * Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi min'szter május 31. és június 2. között a francia korr-hi > ne «hívá­sára látogatást tett Francia­országban. A szovjet minisz­ter párizsi tartózkodása ide­jén megbeszéléseket folytatott Valery Giscard d’Estaing gaz­dasági és pénzügyminiszterrel, s találkozott Francois Xavier Ortolival, az iparfejlesztés és a , tudományos kutu'ások ügyeinek miniszterével. A látogatásról kiadott köz­lemény szerint a felek rész­letesen megvitatták az 1970— 74-es évre szóló szovjet— francia kereskedelmi és gaz­dasági együttműködés kereté­ben tervezett árucsere-forga­lom lebonyolítását és érintet­ték a két ország közötti gaz­dasági együttműködés további fejlesztésének kérdéseit, * I A szovjet fővárosban tar­tózkodó llku Pál művelődés- ügyi miniszter csütörtökön beszélgetést folytatott Vja- cseszlav Jeljutyinnal, a Szov­jetunió felsőoktatási és közép­fokú szakoktatási miniszteré­vel, s megvitatta vele a két ország oktatási együttműködé­se fejlesztésének időszerű kérdéséit, ' > Gyümölcslevet iszunk és várjuk, hogy valaki majdcsak megtöri a csendet. — Bátran, őszintén, tessék — mondja a párttitkár és az asztalt körülülő fiatal szak­munkások tétován egymásra néznek. Belátom, a kérdés, amivel a beszélgetést indítani szeret­nénk nem könnyű, illetőleg túlságosan elvont, és a fiata­lokat váratlanul érte. Vala­mennyien szakmunkások, ' a legidősebb 21 éves, a legfia­talabb alig múlt 18. A Bony­hádi Cipőgyár dolgozói, egy 1800 főt foglalkoztató dél-du­nántúli középüzem résztulaj­donosai, olyan fiúk és lányok, akik kétezerben lesznek a meglett kor küszöbén. > A párttitkár elvtárs azt mondja: nemcsak azokat hív­ták meg erre a beszélgetésre, a Népújság vitaasztalához, akik mindennel elégedettek,- hanem azokat is, akik szeret­nek kritizálni, vagy éppenség­gel elégedetlenek. Most, a hosszan tartó csend kezd kínos lenni. Hát ki szólal meg először? Senki ? Az volna a kérdés; Érzik-e, hogy a hátamon lévő osztály tagjai, s ha igen, hogyan, mi­ből? Egyelőre nincs válasz. A fiúk, a lányok gondolkodnak, hallgatnak, s csak jó sokára Rózsa Imre töri meg a csen­det. Amit elmond, abból kitű­nik, a fiatal munkásban külső hatásokra nem igen tudato­sodhat az, hogy a hatalmon lévő osztály tagja. Ha érzi, inkább a gyáron belül érzi. A konkrét környezet, a szü­lők, a rokonok többnyire még ma is rangosabbnak tartják sz adminisztrátori beosztást, mint a szakmunkát. A számlamá- söló, a buzgón körmölő írnok ínár „vitte valamire”. Az iro­dai divatcicáknak a folyóson kézit csókolom jár, de az új értékeket előállító fiatal szak­munkásnak nem. A fodrász­nál, az üzletekben, a mozi­pénztár előtt, a hivatalokban más „hang” jár a sokszor pó­zoló, affektáló és butácska ír­noknak, s más hang, kevesebb előzékenység jár a munkás­nak, a munkásnőnek. Sokszor még csak szavak­ban nyilvánul meg a környe­zet részéről az a tény, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály, s oda tartoz­ni rang, pozíció. Ez van. Maga a munkásélet — ifjú beszélgető társaim többször nyomatékosan aláhúzták — gyakorlatilag már tanuló kor­ban mégkezdődik, akkor kezd ■az ifjú ember beilleszkedni as üzem rendjébe, amely olykor különleges kívánalmakat tá­maszthat a dolgozóval szem­ben. Hogy egy fiatal szakmun­kás műszakkezdés előtt szíves­sen, jókedvűen induljon el a gyárba, hogy ' derűs hangulat­ban lépje át az üzem küszö­/

Next

/
Thumbnails
Contents