Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-24 / 147. szám

T (Folytatás a -2, oldalról) minden osztálya és rétege ér­dekeinek megfelelően biztosít­sák az ország fejlődését. A beterjesztett kormány- programról szólva Kállai Gyu­la aláhúzta: e program teljes összhang­ban van pártunk X. kong­resszusának határozataival, a népfront választási fel­hívásával. Most és a következő évek­ben az ötéves terv pontos végrehajtásával, a reform po­zitív vonásainak erősítésével, a szocialista nemzetközi -munkamegosztás elmélyítése­vei küzdünk népgazdaságunk egészséges fejlődésének meg­gyorsításáért. Ennek során ha­tározottan és következetesen fel kell számolnunk gazdasági életünknek azokat a negatív jelenségeit, amelyekről a mi­niszterelnök elvtárs beszélt, s amelyek már hosszabb idő -óta terhelik népgazdaságun­kat, fékezik még gyorsabb fej­lődését.- A kormány beszámolója he­lyesen állapította meg, hogy .terveink végrehajtásában dön­tő jelentősége van a vezetés színvonala emelésének. Ter­mészetesen ez nemcsak a kor­mányra, hanem minden — a kis és nagy ügyekben döntésre jogosult — vezető testületekre vonatkozik — mondotta Kál­lai Gyula, majd így folytatta: Azok az alkotmányos elvek, amelyek meghatározzák az or­szággyűlés és a kormány jog­Bevezetőben hangsúlyozta: Gazdálkodásunk — a sok ne­hézség ellenére is — hatékony volt, igen jó eredményeket ér­tünk el az elmúlt időszakban. Az eredményeket jelző szá­mok megcáfolhatatlanok, ezek mutatják azt a fejlődést, azt az átalakulást, melyet népünk szorgalmas munkájával az el­múlt évek során elért. De még impozánsabbak az eredmények, ha a változásokat a megvalósí­tás helyén, a létesítményekben az új lakótelepekben, modern gyárakban vizsgáljuk. Mi, akik nemcsak szemlélői, hanem cselekvő részesei is va­gyunk eredményeinknek, nem tagadjuk, hogy ennek a rend­kívüli gyors átalakulásnak van­nak hiányosságai is. Az, hogy a gazdálkodás színvonala még­sem érte el a kívánt mértéket, véleményem szerint nem a me­chanizmus lehetőségeiben ke­resendő, hanem elsősorban szubjektív tényezők fékező lán­colata miatt volt. A mechanizmus bevezetésé­vel a gazdálkodást meg tudtuk újítani, de a gondolkodásban, az új szemlélet kialakításában alig haladtunk előre, pedig a legtöbb tartalék ebben van. A gazdálkodás tárgyi feltéte­leit a negyedik ötéves terv be­ruházási programja biztosítja. Ez vonatkozik a termelő és a nem termelő területekre egy­aránt. Egyetértek azzal, hogy ebben a tervperiódusban minőségi változást kell el­érni a gazdaság fejleszté­sében. Ma már nemcsak közgazda- sági előrelátás, hanem gyakor­lati probléma is az hogy a munkaerő tartalékai kimerülő­ben és munkaszervezés terén elmaradtunk a korszerű köve­telményektől. Az a körülmény, hogy inten­zív fejlesztés nélkül nem tu­dunk gyorsabb ütemben előre­lépni, követelőén írja elő a be­ruházások koncentrálását. Úgy gondolom, hogy a beru­házások finanszírozása vonalán kellene hatékonyabban kézben tár tani az ügyefe állását és egymáshoz való vi­szonyát, az elmúlt ciklusban is teljes mértékben érvényesül­tek. A kormány tevékenységét az országgyűlés által hozott törvények és jóváhagyott kon­cepciók alapján végezte. A kormány az állampolgá­rok és a képviselők észrevéte­lei és javaslatai alapján a múlt ciklusban is több rende­letét módosította, több kérdést napirendre tűzött és megoldott. Ily módon a képviselők tevékenysége igazi alkotó, közéleti tevé­kenységgé, a kormányzati munka hatékony, alkotó részévé vált. Kérem képviselőtársaimat, s a kormány tagjait, hogy ezt a jó együttműködést, mint az ered­ményes munka elengedhetet­len feltételét, őrizzék meg a jövőben is. A kormány programja jó és helyes. A Hazafias Népfront- mogalom hatékonyan tá­mogatni kívánja e prog­ram megvalósítását és er­re mozgósítani fogja a társadalmunk minden ré­tegét átfogó aktívahálóza­tát. Ezután Molnár Endre (Bu­dapest), Nánási László (Szol­nok megye), Széovölgyi Zol­tán (Budapest), Kurucz Már­ton (Csongrád megye), majd Bolvári Józsefné Tolna megye 2. számú választókerületének képviselője szólalt fel. A hitelkérelmek elbírálásá­nál legyen döntő szempont, hogy . a beruházás hatékonyan szogálja-e.a műszaki fej­lesztést és megold-e vala-, milyen jelentős iparági kérdést. Amikor a hitelkérelmeket el­bírálják, igen sok szerv képvi­selője jelen van, csupán a leg- ille'tékesebb, a hitelt kérő, nem vesz részt • a megbeszélésen. Ezen is változtatni kellene. 'Lehet úgy irányítani a hitel- gazdálkodást, hogy a beruházá­sok koncentrációja és- a techni­kái haladás irányába befolyá­solja a beruházásokat. Mint a tájékoztatóból kitű­nik, sikerült az indokolatlan készletnövekedéseket megaka­dályozni. Ez rendkívül nagy jelentő­ségű eredmény, mért nem kö­tünk le túlzottan olyan eszkö­zöket. melyek megmerevítik a gazdálkodás fő érrendszerét. Sajnos azonban ismét talál­kozunk azzal a jelenséggel, hogy a kereskedelem vissza­mondja megrendeléseit, illetve nem rendel, mert be kell áll­nia egy készletszintre. Ez a jelenség már fellelhető volt 1968 végén és 1969 elején is.- Akkor a termelőegységek tovább termeltek saját kocká­zatukra, de amikor a pénzügyi lehetőségeik kimerültek, csök­kentették a termelést. A készletek pénzügyi gond­jai rendeződtek és 1969. köze­pén már vasárnapi túlórákra szólították, fel a gyárakat, az ellátás érdekében és meg­indult a hajsza az áru után, belföldön és külföldön egy­aránt. Most újból ilyen jelenségek tapasztalhatók és véleményem szerint nem megnyugtató, hogy másfél-két évenként ilyen nagy kapkodás jelentkezzék mind a termelés, mind a fo­gyasztás területén. Az ipar arányos fejlesztése mellett nagy gondot kell for­dítanunk a húsellátás kérdé­sére ís.- Távlati programunk­ban ez igen nagy jelentőségű helyet foglal el és vélemé­nyeim szerint egyes területeken sokkal nagyobb volt a fejlő­dés, mint azt előre vártuk X©lá§. Ha csak Tolna megye vi­szonylatában vizsgáljuk a kér­dést és a legfrissebb adatokat nézzük, akkor is például a sertésnevelés terén közel 30 százalékos, ugrás­szerű emelkedést értünk el. E nagyszerű, gyors fejlődés­nek azonban sajnos nem je­lentkezhetnek a közellátást szolgáló gyümölcsei, mert a feldolgozás, a tartósítás nincs megoldva. Wascher Tóbiással, a Paksi Állami Gazdaság szakszervezeti bizottsága titkárával az új kol­lektív szerződésről főleg abból a megközelítésből beszélgetünk, hogy a régihez képest miben új az új. • — A kollektív szerződést az üzem házi törvényköny­vének tekinthetjük. Rögzíti a munkavállaló, a munkaadó jogait, kötelességeit, elvárá­sait, feltételeit. Tükrözi a kölcsönös érdekeket. Közli, hogy az együttműködés, te­hát a munkaviszony során milyen követelményeket tá­maszt a munkaadó a munka- vállalóval szemben, a mun­kavállaló a munkaadóval szemben. — Igen. Tulajdonképpen ez a kollektív szerződés lényege. Fontos okmány, mivel vitás munkajogi kérdésekben per­döntő. — A Paksi Állami Gazda­ságban hány embert érint? — Mindenkit érint. Az új kollektív szerződés összeállítá­sában, elkésztésében ennek megfelelően 1300 ember vett részt. Illetőleg, hogy pontos le­gyek, 1300 emberrel tárgyal­tuk meg ebben a hónapban. Először elkészítettük az új, öt évre szóló kollektív szerződés tervezetét. Ezt a tervezetet egé­szítették ki a javaslatok, az ész­revételek. Igyekeztünk körülte­kintő és alapos munkát végez­ni. Elvileg a dolog úgy áll, hogy a szakszervezet képviseli a dol­gozók érdekeit, az üzem veze­tői képviselik az üzem érdekeit. A valóságban ez nem ilyen egy­szerű, mivel az üzem érdekeit a szakszervezet is nézi, hiszen az üzemi érdek sokszor talál­kozik a dolgozó egyéni érdeké­vel, más oldalról meg a dolgo­zó érdekeit az üzem igazgatója is nézi éppen a fent elmondott okok miatt. — Bizonyára itt a Paksi Állami Gazdaságban is az van, hogy az új kollektív szerződés némelyik pontja ellenkezik egyes emberek érdekeivel. — De még mennyire. Ilyen­kor azonban az összérdekeket tartjuk szem előtt. Hogy mást ne mondjak, eddig öt igazolat­lan munkanapmulasztás kizáró ok volt a nyereségrészesedés­ből. Most az új kollektív szer­ződés szerint három igazolatlan munkanap már kizáró ok. Vi­lágos, hogy ezzel'a megszigorí­tással nem mindenki ért egyet. De az is világos, hogy kik nem értenek ezzel egyet. Szeretném azonban még az imént félben- hagyott gondolatsort folytatni a teljesség kedvéért. Említet­tem, hogy a kollektív szerző­dés tervezetét 1300 emberrel megvitattuk. Ezen kívül hét al­bizottság dolgozott még raj-: E kérdés gyorsított ütemet kíván, hiszen a fogyasztás, a húsellátás minden dolgozót érintő feladat és komoly ki­hatásai vannak a néptömegek politikai hangulatára. Tervezve van megyénkben egy vágóhíd építése, de lassú e téren a kibontakozás, mely új feldolgozó üzemek létre­hozását biztosítaná. Megoldást jelentene, ha kis- és középvágóhidak szervezését, akár tsz-társulási, vagy egyéb, ta öt-hét taggal. Most ött tar­tunk, hogy június 24-én a már kész kollektív szerződést a 31 tagú szakszervezeti tanács elé visszük. Itt dől el majd végér­vényesen, hogy jelerüegi for­májában július 1-én érvénybe lép-e, vagy sem. Még mindig előfordulhat, hogy valamit mó­dosítunk rajta, öt év sok idő, és nem babra megy a játék. — A tervezeten eddig so­kat módosítottak? — Háromszor dolgoztuk át. Azért kellett ennyiszer átdol­gozni, mert üzemünk késve kapta meg a tervszámokat. — Nem értem. Milyen tervszámokat? — Az állami gazdaság önálló, de bizonyos irányelveket fönt­ről kapunk. Most, hogy ezek az irányelvek rendelkezésünkre állnak, értelemszerűen kellett az új kollektív szerződés né­hány pontját módosítani. De mondom, a dolgozók javaslatai is olyanok voltak, hogy azokat jórészt figyelembe kellett ven­ni. így például az új kollektív szerződés az eddiginél jobban tükrözi a nők megbecsülését, a fiatalok munkájának elismeré­sét. Pontosan körülírtuk hol, milyen beosztásban nem dol­gozhatnak nők és fiatalok azért, mert fokozottabban vé­deni kívánjuk egészségüket. Az új kollektív szerződés azt is mondja, hogy az üzem a moz­galmi munkáért, a KISZ-mun- káért kapott kitüntetést a jö­vőben ugyanúgy bírálja el, mint a termelésben elért ered­ményekért kapott kitüntetést. Anyagi elismerésről van szó az üzem részéről. — Felsorolna Wascher elvtárs néhány olyan mun­kakört. ahol nem dolgozhat­nak nők? — Bálapréselés, traktorveze­tés, kubikosmunka, aszfaltozás, dömpervezetés. — Finomításról és szigor­ról beszélt. — Pontosabban arról beszél­tem, hogy az eddiginél jobban szeretnénk érvényesíteni és az új kollektív szerződésben félre­érthetetlenül megfogalmazni szocialista elveinket. — Nevezetesen? — Nevezetesen itt a tözsgár- datagság. Eddig úgy volt, hogy a törzsgárdatagsággal járó elő­nyöket mindenki egyformán él­vezte, ha az itt töltött évek fi­gyelembe vételével törzsgárda- tagnak minősült. Ezt így szen­tesítette a régi kollektív szer­ződés. Az új kollektív szerző­désben nem az évek száma ha­tározza meg egyedül a törzs- gárdatagságot. Más szóval, ön­magában véve attól még nem minősül törzsgárdatagnak sen­ki, hogy öt-tíz, vagy húsz évet nálunk dolgozik. Volt rá példa, hogy tavaly vagy más években szervezett formában oldanánk meg. Dalmandon például 1290 ser­tés vár átvételre, azonban a feldolgozási lehetőség hiányá­ban nem tudják átvenni, de számos példát sorolhatnék még ezzel kapcsolatosan. Kérte a kormányt, hogy a javasoltakat vizsgálja meg és kedvező intézkedést tegyen. A szerdai ülésen felszólalt Szurdi István belkereskedelmi miniszter - is. akinek felszóla­lását holnapi számunkban is­mertetjük. olyan-ember is megkapta, hoz­záteszem, automatikusan az itt töltött évek után a nagyobb részesedést, aki erre bizony a munkájával nem szolgált rá,, s igazság szerint esetleg már tíz évvel ezelőtt el kellett volna küldeni. Most másként lesz. Az új kollektív szerződés kizárólag azokat tekinti törzsgárdatag­nak, akik az itt eltöltött évek mellett magatartásukkal, mun­kájukkal is példát mutatnak. Ilyenformán lehetséges, hogy egy ember 15 éve dolgozik a gazdaságban, de mégsem törzs- gárdatag, mert nem szolgált ar­ra rá. — Hol és kik döntik el a törzsgárdatagságra való al­kalmasságot? — A kerületekben döntik el. Fellebbezni a gazdaság veze­tőihez lehet. A töizsgárdatag- ság rang, előnyökkel jár. És mi azt akarjuk, hogy a jövőben valóban rang legyen. Uj vív­mányként könyveljük el még azt is, hogy a nyereségprémiu­mot a fizikai dolgozók körére is kiterjesztettük. — A vezetők részéről volt ellenkezés? — Nem törődtünk vele. — Volt? — A gazdaság igazgatója messzemenően helyesli, hogy a nyereségprémiumot a fizikai dolgozókra kiterjesszük. Ez nagy dolog. Most ugyanis öt­ven olyan fizikai dolgozó jut a vezetőkkel azonos elbírálás alá, tehát olyan „kategóriába”, amilyenbe eddig nem juthatott. Az üzem részéről ez nem más, mint az alkotó fizikai munka nagyfokú elismerése. Nézze, végeredményben itt arról van szó, hogy a Paksi Állami Gaz­daság a magasan kvalifikált és kiválóan végzett fizikai munkát úgy tekinti, mint a műszaki ve­zetők munkáját. Hasonlattal élve, a nyereségprémiumot a régi egyes kategóriához hason­lítom, ahová a fizikái dolgozó nem juthatott be. — Ez Wascher elvtárs, csakugyan új az újban.-— Az új kollektív szerződés rögzíti továbbá a kerületek fe­lelősségét és érdekeltségét. A kerületek dolgozói annak meg­felelően kapják a nyereségré­szesedést, ahogyan termeltek, amilyen eredményeket elértek. Nem fordulhat elő, hogy egy kerület akkor is kap részese­dést, ha végeredményét tekint­ve rosszul dolgozott. Én azt hi­szem, hogy összességében az az új kollektív szerződés ponto­sabb, félreérthetetlenebb és minden szempontból jobb, mint a régi. Minden részletére lehe­tetlen kitérni, de azt, hiszem, főbb vonásai is mutatják a mi­nőségi ' előrelépést. — Köszönjük a beszélge­tést. SzP Bolvári Józsefné felszólalása Az új kollektív szerződés a Paksi Állami Gazdaságban Szigorítások, finomítások, az egyéni és az üzemi érdekek jobb összhangja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents