Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-22 / 145. szám
Szellemi verseny, honvédelemből Magyar és szovjet szülők baráti találkozója Dombodban Ismét lezárult egy iskolaév. Az általános és a középiskolákban a Politikai Bizottság határozata után három évvel ezelőtt bevezetett honvédelmi oktatásról el lehet mondani, hogy egyre jobban betölti szerepét, és bár nem osztályozzák, ezt a tantárgyat többihez hasonló színvonalon sajátítják el a fiatalok. Mint mondottuk, ebből a tárgyból nem kapnak osztályzatot, de hogy miként és mennyire sajátították el a fiatalok, jó felmérésnek bizonyult a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei vezetősége által elindított szellemi verseny, középiskolások, és általános honvédelmi előképzésben részére, amelynek megyei döntőjét vasárnap délelőtt tartották Szekszárdon, a szövetség székházában, (tehetne akár tanulmányi versenynek is nevezni.) Három-három tagú csapatok képviselték a járásokat, minden versenyzőnek öt témából — politikai ismeretekből, tereptanból, általános katonai ismeretekből, polgári védelemből és alaki kiképzésből — adott kérdésekre ke'iett választ adnia, egy-egy válaszra maximálisan harminc pontot lehetett szerezni. Az első kérdésre — Mi a bátorság? — a dombóvári Balogh Béla nagyon szépen megfogalmazott válaszáért mindjárt 30 ponttal iratkozott fel a listára. A bonyhádi Pápai János 27 pontot szerzett, a paksi Berényi Ferenc ás Pálfi György 24—24 pontot. A politikai kérdések között ilyenek szerepeltek: Mit jelent a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség? Milyen törekvések jellemezték az Egyesült Államokat és a vele szövetséges nyugati hatalmakat a második világháború alatt és után? Mi a párt- és a KlSZ-szervezetek' feladata a hadseregben? Miben nyilvánul meg a hadseregünk nemzeti és nemzetközi jellege? Mi a fegyelem, mi a különbség az állampolgári és a katonai fegyelem között? Egyszóval; voltak könnyebb és nehezebb kérdések, mint minden szellemi vetélkedőn. Az első fordulóban a paksi csapat 71, a bonyhádi 66, a dombóvári 65 pontot szerzett, és már ekkor látszott, hogy közöttük dói el az első hely kérdése. A tereptani forduló első kérdését — Melyek a tájoló fő részei? — a bonyhádi Kellen József kapta, és feleletére 29 pontot. Ugyanannyit Balogh Béla, majd a paksi Böcz Zoltán az első 30-ast. A bonyhádiak másik versenyzője, Pápai János, az első 27 pontjához huszonkilencet szerzett, a harmadik csapattag. Palkó József huszonhármat. így a tereptant a bonyhádiak nyerték nyolcvanegy ponttal, így négy ponttal a paksiak elé kerültek. A harmadik fordulóban — az általános katonai ismeretekben csaknem általános rövidzárlat következett be. Az eddigi legjobb pontszerzők közül Balogh Béla csupán 8. Keller 7, Pápai 8, Böcz 10-et kapott, ugyanakkor 30-at az előző fordulóban mérsékeltebben szereplő Pálfi György, húszat Berényi Ferenc A bonyhádiak mindössze 36 pontot szereztek, a paksiak hatvanöt. így jelentős előnyhöz jutottak a versenytárssal szemben. A vc-senvizgalmat feloldani tréfás feladat következett: a csapatok eav-esv tagjának villával kellett elfogvajztani 10— 10 kekszet. A győztes ót pontot szerzett a csapatának. A leggyorsabb evőnek a tamási János István bizonyult. A polgári védelmi fordulóban ismét magára talált a dombóvári Balogh Béla, feleletét 30 ponttal jutalmazta a zsűri, ugyanígy Kelemen Józsefét is, 26 ponttal ismét Böcz Zoltán volt a paksi csapat legjobb pontszerzője. Ezt a versenyszámot végül 64 ponttal végezte a bonyhádi csapat, hetvennel a paksi —- tovább fokozta előnyét, — végül hatvannal a dombóvári. A tamási és a szekszárdi csapat végleg leszakadt Az alaki kiképzésből kapott kérdésre Keller József Ismét harmincassal felelt, huszonnyolc pontot szerzett Böcz, 25- öt Balogh. Jól szerepelt a bonyhádi csapat másik két tagja is; Pápai 24, Palkó 26 ponttal fejezte be a versenyt. A paksi csapat másik két tagja mérsékeltebben szerepelt, de korábbi előnyüket így Is sikerült megtartani. A csapatversenyt 339 ponttal nyerte a paksi járás, 330 ponttal második lett a bonyhádi. harmadik 280 ponttal a dombóvári, negyedik 250 ponttal a tamási, ötödik 2’ _• ponttal a szekszárdi járás. Az egyéni versenyt a dombóvári Balogh Béla nyerte 122 ponttal, második helyen 117 ponttal a paksi Böcz Zoltán végzett, harmadik 115 ponttal a paksi Berényi Ferenc, negyedik a bonyhádi Keller József 111 ponttal, ötödik a 108 pontos szekszárdi Szarnék László, hatodik 107 ponttal a paksi Pálfi György. A versenyzők az oklevél mellé ajándéktárgyakat kaptak, amelyeket a Gabona- felvásárló és Feldolgozó Vállalat, a Faipari Vallalat. a Talajerő-gazdálkodáíl Vállalat, az AGROKER, az Állami Biztosító, az Árutermelő Cipész, Ktsz ajánlott fel. A szellemi vetélkedő nagyon jól kifejezte, hol tart jelenleg az iskolai honvédelmi oktatás, illetve az általános honvédelmi előképzés, de megmutatta azt is, hol kell az oktatás színvonalán, a technikai feltételeken javítani, hogy a bevonulás előtt a fiatalok minél alaposabb katonai-politikai ismereteket szerezzenek. BI. Június 17-én nyitotta és 27-én zárja kapuját a KISZ Tolna megyei Bizottsága dom- bori táborában megrendezett orosznyelvi szaktábor, melyen negyvenkét Tolna megyei úttörő — a megyei szaktárgyi versenyek győztesei — és huszonhárom szovjet pajtás vesz részt. A tábor célja természetesen a nyelvtanulás: a magyar gyerekek az orosz nyelvet, a szovjet úttörők pedig a magyar nyelvet tanulják, gyakorolják. Vasárnap délelőtt fél tizenegykor kezdődött a tábor életének egy kedves programja, a magyar és a szovjet szülők baráti találkozója, melyet a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a megyei KISZ- bizottsag közösen rendezett. A találkozón részt vett Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára és Szűcs Györgyné, a Hazafias Népfront megyei bizottságának nőpolitikái munkatársa. A megjelent több mint hetven szülőt dr. Szabó Piroska, a megyei népfront nőbizottságának elnöke köszöntötte, majd Czank József, a Hazafias Népfront barátsági és szolidaritási megyei bizottságának titkára méltatta a magyar és a szovjet nép barátságát. Ezt követően Kaczián János, a megyei KISZ-bizottság titkára, egyben táborvezető bemutatta a tábort a vendégeknek, a Szekszárdon, az alsóvárosi óvoda és a Vasipari Vállalat jó kapcsolatának immár egy- esztendős múltja van. Hogy mi történt az elmúlt egy év alatt? Nyirati Ferencné vezető óvónő felkereste a Vasipari Vállalatot és kérte, hogy a gyermekjátékok fémvázának elkészítéséhez adjanak segítséget. A vállalat olajkályhaszerviz részlegének dolgozói — akik közül többnek jár gyermeke az alsóvárosi óvodába — szívesen váltáborozók pedig színes műsor* ral kedveskedtek szüleiknek. Hogy a program milyen jól sikerült, többek között az is bizonyítja, hogy az elmúlt néhány nap alatt jó barátságot kötött szovjet és magyar úttörők szülei is megismerkedtek, sőt többen gyermekük új barátját nyaralásra is meghívták otthonukba. — iim — Közéletünk A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében szabad pártnapon tartott előadást az elmúlt hét végén Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke. Az előadás a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusáról, annak munkájáról és eredményeiről szólt. Foglalkozott a soron következő ötéves terv feladataival és azzal, hogy a tervek megvalósítása milyen változásokat hoz majd a szovjet nép életében. A megyei tanács elnöke előadói beszédét Kádár elvtársnak Kőbányán elhangzott szavainak idézésével zárta: „Mi a Szovjetunióval együtt élünk és egy úton járunk.” Ezt követően Szabópál Antal látogatást tett a gyár területén. Kerecsényi Jánosné' lalták a társadalmi munkát, sőt még plusz felajánlásokat is tettek. Több játékpolcot, virágtartót és más egyebet készítettek a kicsinyeknek. Az ajándékozás legszebb pillanata tegnap délelőtt volt. Ekkor vitték ki a dolgozók ajándékait — egy labdadobót, egy kis nyújtót, csúzdát, egy univerzális tornaszert — az óvodába. A sztár a csúzda lett. A 80 gyerek pillanatok alatt vette birtokába az ügyes, színesre festett fémjátékot, s mielőtt bárki mondta volna nekik, fegyelmezetten sorba álltak és kipróbálták, „lehet-e csúszni a csúzdán”. Hájus János, a vállalat szb- titkára, aki szintén jelen volt a játékok átadásánál, elmondja, hogy körülbelül 80 órán át dolgoztak a munkabrigád tagjai, s az összegyűjtött anyaghulladékokból az igazgató hozzájárulásával készítették el a gyermekeknek a játékokat. Arról is beszámolt, hegy ez ügyben még nagy munkák vannak vissza, ugyanis négy napernyő vasvázát, egy kiállító oszlopot és egy műszerfallal, kormánynyal, padokkal ellátott autóbuszt készítenek. Nagyon örültek a gyerekek, boldogok voltak az adományozók és jó érzés töltötte el az óvónőket. — Keveset és mégis sokat vártunk ettől a kapcsolattól. Ugyanis egy évvel ezelőtt több szekszárdi vállalatot kértünk fel, hogy támogassák óvodánkat. Kérésünket többen visszautasították, s ezért vagyunk külön is hálásak a Vasipari Vállalat dolgozóinak segítségéért. — mondja a vezető óvónő. — hm — Utón a sárga angyallal Hétvégeken feltűnik fő közlekedési útjainkon a kis narancssárga autó, amit a köznyelv, igen találékonyan, sárga angyalnak nevez. Ezeket az alkatrészekkel, szerszámokkal ellátott, mozgó autómentőket az Autóklub tartja fenn. Feladatuk a nyílt úton bajba jutott autósok haza- segítése, orvosi kifejezéssel élve az elsősegélynyújtás. Megyénkben a huszonhatos számú sárga angyal indul el minden hét végén és útja péntektől vasárnapig egésznapos. Június húszadikán, vasárnap reggel hét órakor indultunk a 6-os számú országos úton Dunakömlőd irányába, ami egyben utunk végcélja is volt. A borús, hűvös idő miatt kevés autó járt. Úgy indult a nap, nem is lesz szükség a mentőszolgálatra. A gyér számban haladó gépkocsik szinte mindegyike valamilyen formában üdvözölte a kis kocsit. A köszönés elsősorban magának a szolgálatnak szólt, de személy szerint is sokan ismerik ezen az úton Molnár Ignácot. az autó vezetőjét és a szerelőt egyszemélyben, hiszen már három éve, minden második hét végén találkoznak vele. Negyven és hatvan kilométer közötti sebességgel haladunk, gyakran meg-megállva egy-egy út szélén álló gépkocsinál, motorkerékpárnál, megkérdezve, nincs-e valami baj? Legtöbbször semmi, csak megálltak egy kis pihenőre, vagy az utazó kisgyerekek tűnitek el egy-két percre a környező bokrokban. Az első, aki megállított bennünket, nyolc előtt öt perccel, egy kecskeméti autós volt, aki Harkányba igyekezett és az irányjelző készüléke működött szeszélyesen. Pár percnyi állás, javítás és szaktanácsadás után mehetett tovább. Sok autós van, aki nem is javítást vár a szolgálattól, csupán szaktanácsot, javítással, üzemeltetéssel kapcsolatban. Körülbelül ez volt a helyzet a budapesti házaspárral is, akik új, IH-s rendszámú Skodájukat járatták be, még alig ezer kilométer volt benne, most azért mennek Budapestről Pécsen át Harkányba, hogy mire hazaérnek, meglegyen az' ezerötszáz és mehessen a kocsi az első szervizre. Sebességváltáskor furcsa hangot adott a sebességmérő, azért álltak meg megkérdezni, nem nagy baj-e? Az új autótulajdonosokat már az első két szó után meg lehet ismerni, nagy izgalommal és szeretettel beszélnek a kocsiról. Főként abban különböznek a régi autósoktól, hogy meghallgatják más, a szakember tanácsait is, és mindent a legjobban, az autójuk „érdekei” szerint szeretnének csinálni. A pesti házaspár, a kábelgyári főművezető és a körzeti védőnő is aggódva kérdezték, nincs-e nagyobb emelkedő Pécs előtt, mert nem szeretnék meghajszolni a Skodát. Molnár Ignác tizenhat éve szerelő, ismeri a kocsikat ás a „sárga angyalon” töltött három év alatt az autósokat is megismerte. Még az utat megelőző beszélgetésen mondta, hogy az első pillanatban tudja, az autós dunántúli-e, vagy alföldi, esetleg pesti. Az alföldi és a fővárosi gépkocsi-tulajdonosok sokkal udvariasabbak, kedvesebbek, mint a dunántúliak. A Pécs környékiek azok, akik a legkevésbé „adnak” az udvariasság formáira. Ennek okát, magyarázatát nem kutatom, az igazságról viszont a nap folyamán magam is meggyőződtem, olyannyira, hogy pécsi volt az az autós, aki tíz forinttal kevesebbet fizetett. (Lehet, hogy tévedésből. Délután a 65-ös úton haladtunk, hogy a Balatonról hazatérő autósokat segítsük ki a bajból, ha szükség van rá. Már-már úgy látszott, semmi nagyobb meghibásodás nem lesz, javítás nélkül ússza meg a napot a „sárga angyal”, mikor egy fiatalember állt meg kocsijával és szólt, hogy körülbelül négy kilométerrel előttünk egy Skoda ezres áll az út szélén, nem tud elindulni. A család már órák óta vár a jó- szerencsére, a férjet ő hozta el egy darabig, hogy segítséget kérjen. Mikor odaértünk, valóban olyan örömmel fogadtak bennünket, mintha csakugyan az égből leszálló angyalok lettünk volna. Jó két órai munkába tellett a szerelőnek, míg végre kilenc óra után hajlandó volt elindulni az autó. A dunakömlődi család több órás várakozás után indulhatott haza a vasárnapi kirándulásról. Az asszony megkönnyebbülten és tréfásan mondta: ezen az úton sem jönnek többet. A férj pedig fogadalmat tett, hogy mindig a zsebében fogja hordani a „sárga a-.gye.l” menetrendjét. IHÁRQSI IBOLYA Öröm a szekszárdi alsóvárosi óvodában Népújság 5 1971. június ZZ.
