Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
New York City hanyatlása A DER5PIEGEL %rja i IV. Egy este a gazdagok gettójában, Ari és Jackie Onassis példáján szemléltetve: Egy ital fél nyolckor a Drake Room- ban, aztán vacsora egy előkelő kis klubban, fél egy körül mulatóba távoznak (mindig a Cadillac-ban, amelyben a sofőr odalent várakozik,) ahol a híres sanzonénekesnő repertoárjában külön dal szerepel a házaspárról. Ari több nyel- veh együtt énekli vele a dalt, Jackie pedig hangosan megjegyzi, hogy vajon akkor is írtak volna-e róla dalt, ha történetesen a breton tengerpart egyik szegény halászához ment volna feleségül. Ezután néhány tömbbel ismét odébb hajtanak a Cadillac-ben „Chez Vito”-hoz, ahol hangulatvilágítás és hegedűszó mellett mulatnak. Amikor a muzsikusok reggel 3 órakor haza szeretnének menni, Jackie azonban még nem, Onassis egyszerűen megvásárolja őket és visszaparancsolja a pódiumra. Néhány kilométerrel távolabb, mondjuk északi irányban, a Bronx kerületben polgárháború van és sztyenpe. Ebben a városrészben az élet- körülményeket a szegénység és a faji konfliktusok határozzák meg, továbbá a kábítószer- élvezet és a bűnözés; itt nem ismernek törvényeket, nem ismerik a rendőrség védelmét, a szemételhordást, a vízellátást, a magántulajdon tiszteletét, az adófizetést, a civil rendet egyáltalán. Ennek a környéknek a három legrosz- szabb utcájában a lakók statisztikai esélye a természetes halálhoz 1:20. Ebben a városban nincs középosztály. A hallgatag többség amúgy sem lakik itt, és az európai értelemben vett polgár nem hajlandó megmaradni a népvándorlásnak ebben a középpontjában. Minden látogatóba érkező középeurópainak azonnal feltűnik ez, elég ha egyetlen egyszer utazik a metróval: csupa egzotikus arc, csupa szélsőség, csavargók vagy bohém művészek, utazók a szót átvitt értelmében is, véreres szemekkel, állandó pánikba süllyedve, céltalanul, úton a nirvána felé. Maguk a hivatalnokok, akik délidőben vidáman és sietve Igyekeznek ebédelni vagy a nap első italát elfogyasztani — szintén nem polgárok a szó periklészi értelmében, inkább haszonélvezők. Kihasználják a várost, reggelenként támadásszerűen megrohanják, este pedig elhagyják. Ami ezeket az embereket a sok milliós nyomorgó tömegtől megkülönbözteti, az csak a jövedelmük; egyébként ők sem jobb polgárok. Ez egy polgárok nélküli város. A benne élő tömegeket a haszonélvezők és az áldozatok alkotják. Az áldozatok már feladták a reményt, hogy a bürokrácia valaha is lehetővé teszi számukra, hogy adófizető polgárokként éljenek, a haszonélvezők viszont kizárólag azt tartják szem előtt, hogv mi a sai-át egyéni nyereségük a városból. New York-ban nem a hatalomé az elsőrendű szerep, hanem az önvédelemé. Az átlagos New York-i csak arra törekszik, hogy személyes szabadságát megóvja a különböző érdekcsoportok összeütközése során. Nézzük meg, mi az oka annak, hogy New York Cityben tulajdonképpen nincs egy stabil irányító hatalom. A városok felduzzadásának időpontjában, 1890 és 1910 között, egyetlen amerikai nagyváros sem képviseltette magát megfelelő módon az államirányításban. Az alapvető szociális intézkedések, amelyek hatását főleg a városok érezték meg, törvénnyé váltak, anélkül, hogy ezeknek a városoknak a képviselői demokratikus alapon döntő módon beleszólhattak volna azok kialakításába. Az eredmények ennek megfelelőek: mindent a családi házakért a zöldben, semmit a telekspekuláció ellen a városokban; milliárdok a távolsági, gyorsforgalmi utak építésére, de csak néhány millió a városi tömegközlekedési hálózat fenntartására és továbbfejlesztésére. Bármilyen hihetetlenül hangzik, az amerikai átlagpolgár számára a város ma is a bűnök melegágya, minden rossz és gonosz forrása, veszély minden erényes polgár részére. Ezt a véleményt egyszerűen nem lehet megváltoztatni. A városi életkörülmények a kisemberek számára kerülendő állapotot jelentenek, nem pedig megoldandó problémát. Ugyanakkor viszont az amerikai állampolgárok 73.5 százaléka ma már 2500-n ál nagyobb lélekszámú városokban lakik. Ez a nemzeti skizofrénia az, amiben a nagyvárosok szenvednek. Ez a városellenes attitűd az oka annak, hogy egy olyan város, mint New York, amelynek mindene megvan, ami a világon egyáltalán megszerezhető, jóformán semmit nem tud ebből a maga számára hasznosítani. Megoldatlanná vált pl. mindenekelőtt a közlekedés problémája. Minden egyes New York-i a nap folyamán átlagosan kétszer életveszélybe kerül a közúti forgalomban, megsérül vagy meghal; mégpedig kora reggel és üzletzárás után, a csúcsforgalom idején. A központi üzleti negyedben naponta átlagosan 2 millió ember fordul meg; de reggel 8 és 9 között ezek közül 850 ezer az utcán van. Ezeknek az utazásoknak a munkába és vissza a becslések szerint csak mintegy 10 százaléka történik saját kocsival, de ez is túlságosan sok. A központi üzleti negyedben naponta 700 ezer autótaxi, autóbusz, szállítókocsi stb. közlekedik. És ez a nagy probléma. Az autók olyanok a város számára, mint egy életveszélyes betegség. A forgalmi ütőereket az infarktusig blokkolják, és annyi szénmonoxi- dot pumpálnak a levegőbe, ami szószerint majdnem az elgázosításhoz vezet. A szakértők egységesen megállapították, hogy New York csak akkor tudja átvészelni ezt a kritikus állapotot, ha sikerül az autókat száműzni, és nemcsak a külvárosból bejárók, hanem a városi forgalomban közvetlenül résztvevők is áttérnek a tömegközlekedési eszközök használatára. Ez azonban nagyon nehéz kérdés. A tömegközlekedés ugyanis nem üzlet — és ez azt jelenti, hogy teljesen elhanyagolják. A New York-i metró — kerekeken járó nyomor. Tekintettel arra, hogy ezek a metróvonalok ráfizetésesek, nemcsak elöregedtek, (egyes szerelvények és vonalak már a századforduló óta üzemelnek, mások a huszas és harmincas évek óta), hanem karbantartásukat is elhanyagolták és már alig-alig nevezhetők üzembiztosnak. Légkondicionált kocsikat csak 1969-ben kezdtek beállítani, mégpedig évente 200 darabot. Több beruházásra a városnak, mint tulajdonosnak egyszerűen nincs pénze. A New York-i metróval való utazás élménye a csúcsforgalmi időszakokban döbbenetes és lehangoló élmény. Aki reggel a földalattin utazik, annak hangulata már egész napra elromlott (Vége) Olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a New York City hanyatlása című sorozat első három része a Tolna megyei Népújság június 13-i, június 6-i és május 30-i számában jelent meg. A gazdák figyelmébe... A Tolna megyi Népújság és az Állami Biztosító közös rejtvénypályázata. Vízszintes: 12. Jégverés után csak ez lehet a reménye a károsultnak. Zárt betűk: C, J, Á, R. 13. Politikai korszakok. 14. Ilyen a bors ís. 15. Nagy folyónk, ékf. 16. Partvédő mű. 17. Titkok tudója, személyes munkatárs. 18. Satöbbi. 19. Némán bús! 20. Hangszerek szolgáltatják. 21. Jogvita. 22. Gyakori igevégződés. 23. Ölaj, sok nyelven. 24. Építőanyag. 25. Disznóölés után következik. 27. Van ilyen fog is, tojás is. 28. Megfelelő. 29. Hibát követ el. 30. Az évek száma. 31. TR. 32. Amíg a tojásból csirke lesz. 33. Televíziós gyárunk rövidítése. 34. Azon a helyen. 35. Mi, oroszul. 36. Határidőknél használatos rövidítés. 37. Kinek a tulajdona? 38. Egyiptom. 39. Növény része. 40. Halnak mondják, pedig béka. 42. Betűket vet. 43. Táncmulatság. 44. A Szovjetunió nyugati határán élő nép. 45. Kettőzve babaseb. 46. Fogadás díja. 47. Nagyon ijedt. 48. Magot hint. 49. Szerszámmal földet forgatni. 50. Ám, azonban, két szó. 51. Kukoricalepény. 52. Mire kell kiegészítő biztosítást kötni a háztáji gazdaságban? Zárt betűk: ö, ö. Függőleges: 1. Csak ez téríti meg a gazda kárát, ha jégverés éri. Zárt betűk- I, S. 2. Örákat javít. 3. Szemével érzékel. 4. JK. 5. Német tagadás. 6. Krími úttörőtábor. 7. Szúrkál. 8. Jogtalan haszon, névelővel. 9. Rúd mássalhangzói. 10. Ausztrália autójele. 11. Becézett Antal. 14. öt százaléknál nagyobb jégverés esetén mennyi térül meg? 15. Iván cár előneve, ékf. 17. Kettőzve édesség. 18. Farag, bevés. 20. Zeneművek előtti röv. 21. Derékszíja. 22. Vallásrövidítés. 23. Rosszat tesz, nem használ. 24. Tüzet szüntet. 25. Van ilyen csiga. 26. Óvoda, a gyermekek nyelvén. 29. Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. 32. A leggyakoribb személyes névmás. 33. Kérdőszó. 35. Szállítási műszó, az átadás helye előtt áll. 36. Vissza: százezrek töltik szabadságukat ilyen intézményekben. 37. Biztonsági Tanács. 38. Az 1—1 embernek jutó adag. 39. így mozog az inga is, ékf. 40. Zseblámpába kell. 41. Nem lett belőle belső! 43. Vissza: folyadékot zúdít. 44. Híres indiántörténeteket írt, Károly. 45. Pesttől északra van, didalívéről, cementgyáráról nevezetes. 47. Repülőgéptípus, Iljusinról elnevezett. 48. Római 1050. Megfejtésül a vízszintes 12., 52. a függ. 1. és 14. alatti meghatározásokat kérjük beküldeni. Beküldési határidő: 1971. június 26. Az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatóságához, (Szekszárd, Mártírok tere 5.) kérjük a megfejtést beküldeni.
