Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-19 / 143. szám
Tsz-Sdiilők júniusban Ne haragudj, kérlek, az általad „öreglányok” és „vén francok” kategóriájába soroltakról akarnék veled néhány szót ejteni. Csak éppen annyit, ami miatt nem késed még le a délutáni strandolást, de ameny- nyi éppen elegendő ahhoz, hogy eltűnődj kissé a tiszteletlenség bumeráng jellegén. Aligha tőlem hallod először, hogy ki-ki csak annyi megbecsülő tiszteletre érdemes, annyit várhat el embertársaitól, amennyit adni kész és képes. A mondás igaza közismert és sokat idézett. Igen, igen, közbeszólásoddal nem vitatkozom. Valóban olyan sűrűn idézett az igazság, hogy néha már unalmas. Abban is fején találtad a szöget, hogy amit naponta nyúzunk, az elhasználódik, megkopik. Node, a követelmény a norma, mindettől még marad követelmény, ebben az esetben az apák, anyák és nagyszülők korosztályába tartozókkal szemben. Hogy mi a „hézag”? A magatartásod! Nézd kérlek, én az autóbuszról udvariasan, de nagyon határozottan letessékeltelek volna nyomban, ha jelen vagyok, amikor fizető utas mivoltod és állampolgári jogaid teljes tudatában halomra sértegetted utastársaidat, akik bizony régen megették már a kenyerük javát. Te fölszálláskor két ugrással a busz közepén voltál, a néni, aki arra kért, hogy add át neki a helyedet, csak nagy üggyel-bajjal ért. ahhoz az üléshez, amit kiszemelt magának, de amit te közben elfoglaltál. Csakugyan nem történt több, mint ami ilyenkor történni szokott, mert amikor visszafeleltél hetykén, hogy nem állsz föl, mert fáradt vagy és te is megfizetted a két forintot, szóval nem állójegyet váltottál, egyre többen támadtak rád. Két megálló után nem győzted már szóval, sértetten vonultál hátra és félhangos monológban fejtetted ki; nem tudod, mit képzelnek ezek az „öreglányok” és „vén francok", azt hiszik, körülöttük forog a világ, más már levegőt sem vehet, nem csinálnak semmit, a fiatalok tartják őket, és mégis mindig a fiatalok vannak náluk műsoron. Barátom, ne haragudj, csúfosan megbuktál emberségből! Valószínű érezted ezt már akkor is, amikor a jogos felháborodás erősödő hangjai elöl leléptél a buszról. Jóval hamarabb, mint szándékoztál volna. Mondd, meddig fogsz még időről időre elfeledkezni arról, hogy az öreg fiúk és öreg lányok beleépítették fiatal életüket mindabba, amit te néhanap — és hangulataidtól függően — ki akarsz magadnak sajátítani?! Egyébként... a fiatalság roppant szép és kellemes állapot, de az a bibéje, hogy múlékony. El ne feledd, kérlek, ha élte- sebb korodban találkozol egy olyan tiszteletet nem ismerő legénykével, mint amilyennek most bizonyultál! — li — Közművesííetíék Szék szárd északi ipartelepét N em újkeletű dolog, hogy vállalatok önállóan létesítenek kisebb-nagyobb vállalati üdülőket, vagy egy-egy szezonra nyaralót, szobát bérelnek. Ezzel szemben a termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak szervezett üdültetése jóformán az elmúlt néhány évben indult be. Korántsem azért, mintha a termelőszövetkezetek a tagok üdültetéséről nem gondoskodtak volna, ha azok ilyenfajta igénnyel lépnek fel, hanem egyszerűen azért, mert a mezőgazdaságban dolgozók nem engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy a nyár egy részét üdüléssel töltsék. Jól tudjuk: a nyári munkacsúcs miatt. Ennek a megszűnése, illetőleg csökkenése — aminek alapvető oka a mezőgazdasági munkák gépesítése — újabbfajta igényt szült: a termelőszövetkezeti tagok a nyár egy részét üdüléssel, pihenéssel tölthetik. Ezt a körülményt vette figyelembe a termelőszövetkezetek jó része, amikor elhatározta, hogy üdülőt épít, vagy üdülő híján valamilyen úton-módon lehetőséget teremt a tagok üdültetésére. Azt azért most sem állíthat— Ez még semmi. Jöjjenek ősszel, vagy télen. Az irodákban is bokáig ér a sár. Az udvar meg... : dónként a csizma szárán folyik be a latyak — mondja Cziki Pál. a Tolna megyei Építőanyagipari Vállalat csatár: kerámiaüzemének meósa, aki „felejtsék el azt a szomorú látványt” közbeszólásokkal kalauzol bennünket végig az üzemen. Az udvaron tárolt értékes agyaghalmok, szemétkupacok kerülgetése közben a kemencével egy légtérben levő ko- rongozóba érünk. A helyiség télen-nyáron biztosított. A kemence kivezetőcsöve — a dolgozók egyik legnagyobb ellenségeként — ontja a meleget, gyakran a füstöt. Elszívóberendezés ugyan van, viszont kissé bonyolult a bekapcsolása. De azonnal meg is van. Egy fiatalember, körülbelül másfél méter hosszú rúddal kattintja föl a száradó tálakkal megrakott polc mögötti kapcsolót. A korongozó terem „jól kihasznált”, mert egyben ebédlő is. A munkapadra kerül a nylonzacskó, vagy a szalvéta, máris kezdődhet a tízóraizás, vagy az ebédelés. Az egyik juk, hogy a termelőszövetkezeti üdülőkben a nyári szezonban állandóan telt ház van: az éppen esedékes kapálások, szőlőmunkák idején a tsz-üdülők vagy teljesen kihaltak, vagy erre az időre vállalatoknak, magánosoknak kiadják. Félreértés lenne azt hinni, hogy a tsz-tagok addig, amíg a termelőszövetkezetekben nem volt üdülési lehetőség, nem mentek közelebbi, vagy távolabbi üdülőhelyekre, ha idejük engedte. Főleg hét végén indultak útnak élelemmel, fürdőjegyekkel felszerelkezve. Mint ahogy egy gyárban dolgozó munkásnak szüksége van évente egy-két hét pihenésre, ugyanúgy a termelőszövetkezeti mezőgazdasági dolgozó is igényelheti és igényli is a kikapcsolódást. Számos megyénkbeli termelőszövetkezet épít üdülőt a Balaton mentén, Harkányban, Igáiban. Valamennyi üdülőhely közül Tolna megyében mindig is a legnépszerűbb volt, és a mai napig is az elsősorban a megközelíthetősége miatt a meleg vizű Harkány. Terebélyesedő, évente újabb utcasorokkal gyarapodó, parkokkal tarkított, csendes, ideális fürdőhely. asztalon ceglédikanna. Mellette a fedele — pohárként. — A szomszédból hoztuk a vizet. Az itteni ihatatlan. Nézzék meg a kutat. A víz tetején tenyérnyi foltokban úszik az olaj. A hasmenéses megbetegedés szinte mindennapos nálunk — szól egy fiatal nő. — Szódavíz is van. Igaz, hogy nem mindig, de most van — így a kemence mellett dolgozó férfi. Valóban. Az udvar egyik sarkában egy 25 literes palack. Mellette egy 'láda, félig szalmával) kenyér és hagyma maradékkal. És az elmaradhatatlan ceglédikanna-tető. — Az a baj, hogy nálunk sok a fiatal — próbálja menteni a menthetetlent Csúcs Endre üzemvezető-helyettes. — Szóval ők csinálják a rendetlenséget. Nem érdekli őket semmi. Ott dobják el a szemetet, ahol éppen állnak. Mit számít az, gondolják. Meg nem is takarítanak rendesen. Na, éppen, éppen a munkapadot. De a környéke... mintha nem is lenne. Ä z aparhanti Búzavirág Tsz, a mözsi Uj Élet és a bátai November 7. Tsz. üdülője Harkány szépen kiépült villanegyedében van. Ottjár- tunkkor éppen úgy adódott, hogy egyik üdülőben sem találkozhattunk termelőszövetkezeti tagokkal. Mint Pintér Ferenc, a mözsi és a bátai üdülő gondnoka elmondta, a bátai termelőszövetkezetből a következő turnusban várják az első üdülőket. A mözsi Uj Élet Tsz üdülőjét négy hétre a TOTÉV vette bérbe. A mözsi termelő- szövetkezet tagjai valószínű csak június 25-e körül tudnak jönni, amikor már megkapálták a háztáji kukoricát. Pintér Ferenc 1964-ben települt Mözsről Harkányba. Azóta a két üdülő gondnoka. Tiszta ágyneművel, takarított szobákkal várja az újonnan érkezőket, gondozza az üdülő körüli kertet, karbantartja az épületeket. A fizetése 2000 forint. 1A brigádvezetőséget váltotta fel a gondnoki állással. A termelőszövetkezeti üdülők nem nagyok. A bátai 22, a mözsi pedig 15 férőhelyes. Közös társalgóból nyílnak az ízlésesen berendezett szobák. A társalgóban televízió, rádió mellett szórakozhatnak az itt üdülők. Egy üdülési szezon alatt 200—250-en kapnak beutalót, naponta 5 forint szállásdíjat fizetnek. A termelőszövetkezeti tagok üdültetése, az üdülők építése és fenntartása valószínű, hogy nem kifizetődő a termelőszövetkezeteknek. A tsz-ek többsége mégis arra törekszik, hogy megteremtse a tagok üdülésének lehetőségeit, hisz nem kis mértékben ez is hozzájárul a jó munkahelyi közérzet kialakításához. L átszik, hogy a termelő- szövetkezetek szívügyüknek tekintik, hogy a tagok megérdemelt pihenéséhez maximálisan biztosítsák az alapvető feltételeket. Hasznos gyakorlattá vált az üdülőépítési láz. A termelőszövetkezetek szinte versenyeznek, melyikő- jük üdülője ízlésesebb, korszerűbb. Mindez pedig a termelő- szövetkezet dolgozóit szolgálja: jól felszerelt, kényelmes üdülőkben tölthetik megérdemelt szabadságukat. V. M. A munkatermek „arcát” leírni lehetetlen. De a lényeghez tartozik, hogy az ablakokon nem lehet kilátni a piszoktól (állítólag azt is akarattal kenik rá a fiatalok), a falak füstösek, a helyiségek sarkaiban szemét, sehol egy szemetesbadella, vagy legalább egy kijelölt — nem hogy zárható! — szeméttároló, nincs egyetlen használható közlekedő út, ezzel szemben pókháló, az van mindenütt. Még a zuhanyozóban is. S „itt sem érdemes”, ae meg kell állni. A parányi előtérben rozsdaszínben virít a mosdókagyló és itt tartják a jelenléti ívet is. Munkakezdéskor és befejezéskor itt írják be érkezésüket és távozásukat a dolgozók. Mind a negyven, dolgozó! Férfiak és nők. Ez’ azért is „lényeges ’, mert az előtérből nyílik a női öltöző. Berendezése egy lóca, öt öltözőszekrény, két egymásra rakott szögletes asztal. Itt vált ruhát az üzem 30 nődolgozója. Az öltöző ajtajának üveglapjai kitörtek, rongyos csomagolópapírral vannak „beüvegezve”. Szintén az előtérből Szekszárdon, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat elkészült a megyeszékhely északi, új iparterületének közművesítésével. Az új iparterületen kilencmillió forint beruházással egy komplett ipari és ivóvíz-ellátó rendszer épült, medencével és vezetékhálózatnyílik a zuhanyozó. Itt tisztálkodnak a nők és a férfiak is. A korhadó falábrács — a gombásodás kiváló tenyészhe- lye — bűzlik. Az 50 literes villanybojler vize pedig jó, ha két munkás fürdéséhez elegendő. — Vannak állandó fürdő- zőink, de vannak akik nem is igénylik. Közel laknak az üzemhez, hazaszaladnak. Még át sem öltöznek. Csak úgy... — mondja az üzemvezetőhelyettes. Meg sem kérdeztem, hogy mi lenne, ha mind a negyven dolgozó igényelné a fürdőt. Viszont az asszonyok panaszkodva mondják el milyen érzés a piszkos munka után mosdatlanul végigmenni a városon. — Szinte kimarja a bőrt a piszok. Rá sem merek nézni a szembe jövőkre, mert biztos nem azt gondolják, hogy „na ezek a szegények, még talán zuhanyozó sincs az üzemükben...” Az udvar távoli sarkában két árnyékszék roskadozik. Az udvar közepén pedig a kút — deszkával leborítva. Kinek van kedve ezek után a zsúfolt raktár szebbnél-szebb sárközi mintás tál, amely a meglévő kúttelep- hez csatlakozik. Épült csatorna átemelő telep is. Jelenleg tovább folytatják a város főútvonalait, a Rákó'czi, a Széchenyi és a Hunyadi utcát követően, az új lakótelepek, köztük a Mérey utcai lakónegyed csatornázását is. készleteiben, kályhacsempéiben, parasztkorsóiban gyönyörködnie? Ezek olyan hivalkodóan csillognak, mutogatják színeiket, hogy az már fájó. Németh Imre, a vállalat igazgatója elmondja, hogy a vállalat tavaly dolgozott először nyereséggel, nem volt fejlesztési alapjuk, amiből a hiányosságokat megszüntethették volna. — Paksi üzemünkben is hasonló a helyzet. Elég baj az! S nem vigasz, hogy a középtávú tervprogramban kaptak helyet olyan feladatok, amelyek nem nevezhetők költségigényes feladatoknak. A rendszeres takarításhoz — eddig úgy tudtuk — elegendőek a takarító- eszközök. Ámbár az sem fölösleges éppen, ha szigorodik az ellenőrzés! HORVÁTH MARIA A Megyei Könyvtár értesíti a kedves könyvtárlátogatókat, hogy június 21-től július 12-ig festés miatt zárva tart. (327) A székesfehérvári Felsőfokú Földmérési Technikum az egyetlen iskola hazánkban, ahol földmérő szaktechnikusokat képeznek. A hallgatók világviszonylatban is korszerű geodéziai és kartográfiai műszerek segítségével sajátítják el leendő szakmájukat. Képünkön: lézerteodolittal dolgoznak a hallgatók. Amihez még pénz sem kell
