Tolna Megyei Népújság, 1971. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-18 / 142. szám
Népszerű pályakezdők—Egyetemi katedrán Fekete tábla, arany betűk. Rajta a felírás: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, állam- igazgatási tanszék, dr. Vándor Péter egyetemi tanársegéd. A komoly .cím és név nem szigorú tekintetű, félelmetes vizsgáztatót takar. Nemrég egy olyan tv-riportban láttuk, ami a KIS5$ KB törvényalkotó bizottságának munkájával foglalkozott. Fiatal férfi, kék szemekkel, modern, megnyerő külsővel. Természetesen, minden nagyképűség és álszerénység nélkül beszél magáról. — Először közgazdasági pályára akartam menni és csak a gimnázium negyedik osztályában határoztam el, hogy jogra jelentkezem. A József Attila Gimnáziumba jártam. A történelemtanárom Palotás János volt, az, akinek hatására megérlelődött bennem ez a döntés. — Miért nem lett ügyvéd? Az talán kifizetődőbb, mint az oktatói pálya? — Jobban érdékelnek az elméleti, oktatási, kutatási problémák. Természetesen nem lehet elválasztani az elméletet a gyakorlattól. Az ideális az lenne, ha az oktatók háromnégy éven keresztül először megismernék a joggyaikorLa- tot. — Milyen érzés ott tanítani, ahoi, egy évvel ezelőtt- még tanult? — Megvallom, eleinte zavart, hogy akik negyedéves koromban még együtt izgultak velem a vizgákon, mint első, vagy másodévesek, most az én ajtóm előtt drukkolnak. Bár nem attól függ egy tanár tekintélye, hogy hány éves, hanem előadásainak színvonalától, igazságosságától. A tanár—diák kapcsolat leginkább a szemináriumokon alakul ki, ahol a könyv és a gyakorlat viszonya is érthetőbbé lesz. Alapelvem: megértetni mindenkivel, hogy nincsenek elszigetelt jogi problémák. Csak társadalmiak vannak és a jogiak ennek csak vetületei. — Melyik az a része az államigazgatási jognak, melyet közvetlen kutatási területének érez? — Diplomamunkám témája Budapest aglomerációja volt. Ez közelebbről azit jelenti, hogy Budapest, mint világváros, szoros társadalmi, gazdasági, stb. kapcsolatban áll a környező településekkel. Rengeteg az ingázó, aki Budapesten dolgozik, de pihenni, szórakozni, vásárolni főleg otthon szeretne, hiszen számára ott kényelmesebb. Erre sok esetben nincs módja. Az igényeket nem követi rugalmasan az államigazgatás. Például a fővárosban 25 színház van, sok megyében egy sincs, Hasonló a helyzet az egészségügyi, sportolási és egyéb tekintetben is. — Mint törvényalkotó, hogyan vélekedik az ifjúsági törvényről? — Az if júsáigi törvény előkészítése hosszú ideig tartó, alapos feltáró munikát igényelt. Viták, ankétok, a „terep fel- térképezése” után következhetett csak a szakmai kidolgozás. Maga a törvény nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket, hanem elvileg fogalmazza meg a jogokat és a kötelezettségeket. Feltárja azokat a társadalmi viszonyokat, ahol a fiatalok élete speciális jogi szabályozást igényel. Irányt ad a fiatalság érdekvédelmi fórumainak működéséhez. Például a már kibocsátott lakás- rendeletben is érezteti hatását. — Mire marad egyáltalán szabad ideje? Elmosolyodik: — Azért marad. Nagyon szeretek utazni, múlt nyáron Hollandiában, Belgiumban, az NSZK-ban jártam. A nyelv- tanulást sem hagytam abba. A franciát, angolt, mint jogi szaktolmács gyakorlom. Dolgozom a Társadalomtudományi Intézetnek is. Irodalom és zene nélkül el sem tudnám képzelni a napjaimat. Mostanában a politikai dokumentumriportok a kedvenc olvasmányaim. Nagyon szeretem Thomas Mann és Heinrch Böll írásait. És ott van még a szak- irodalom! Feláll, kezet nyújt. Arcán kisfiús mosoly. Látom, amint odamegy egy csoport diákhoz, öt is diáknak nézhetné bárki. 24 éves. E. L. Autószerviz üOskimicieliézánt Autószerviz állomást létesített a Ráckevei Járás! Javító és Szolgáltató Ktsz. A kiskunlacházi szerviz évi kapacitása 13 ezer munkaóra, amely máris kevésnek bizonyult, mert nemcsak a járásbeli és az 51-es főútvonalon közlekedő gépjárműtulajodnosok keresik fel, hanem Budapestről is sokan járnak a jóhírű szervizbe. (MTI foto — Bereth Ferenc felvétele — KSí A lakásszövetkezetek létrehozása M ost nagyon nehéz dolgom van, mert nem ismerem Vincze Mártont. Ha ismerném, csak úgy odasétálnék gépe mellé és megkérdezném: „Na mi van, Marci?’’. Aztán megkérném, ne vegye ezt váll- veregetésnek, mert ezt nem akarom, magam sem szeretem a vállveregetéseket. De hát honnan gondolom azt, hogy Vincze Márton nem szereti a vállveregetést? Miért vagyok ebben annyira biztos? Talán azért, mert ez a mai fiatalok jellemzőié és erre szokták mondani: „tartása van ennek a fiúnak”. Alig egy éve kezdte. Azzal, hogy egy reggel — talán észre sem vette, vagy nem tulajdonított különösebb fontosságot neki — egészen más minőségben sétált be az üzem ismerős kapuján. Tizennyolc évesen jól állt neki a szakmunkás cím. Nem fogadták virággal, ez nem is volt megígérve, társaival együtt jelentkeznie kellett a mesternél, akit már akkor jól ismert s aki nagyon jól tudta, milyen emberre van szüksége. A gyakorlat idején megismerte a géptermet, a munkát, a gyárat, feladatait, mindent, vagy majdnem mindent, amit tudnia kellett és ázt is, hogy ARS POETICA Nyeszlelt, sovánv macska. All az egérlyuk előtt. Vár. Várja az egeret. Kitartó konoksággal, szemrebbenés nélkül lesi... Nincsenek illúziói. Nem tápiái hiú reményeket. Csendben, feltűnés nélkül várja: kötelességérzetből. Kötelességérzete gyomrában vacakol, azonosul éhségérzetével, világnézetével, összes meg — és nem meggyőződéseivel; önzetlen ügyszeretetével, létével és ars poeticájával. A megtestesült öntudat, csak nyeszlett, .sovány és azonkívül macska— Váltás azért mindent egészen tökéletesen nem lehet megismerni. Erre is Csizmadia bácsi tanította. És még egy csomó mindenre tanította az öreg, akinek különben az a szenvedélye, hogy a fiatalokat fúrt tanítani kell, de nem olyan vállveregető formán, hanem éppen úgy, ahogy ki tudja, hányadik fiúval teszi Csizmadia bácsi. Először is, az biztos, hogy Csizmadia bácsi ismeri Marcit. Az is biztos, hogy Marci nem bá- csizza Csizmada szakit, csak én bácsizom, mert megtudtam, hogy az idén nyugdíjba megy. Azt is megtudtam: kérték, maradjon még. És ahogy én Csizmadia bácsit ismerem, nem is sokat kéreti magát, mert saját bevallása szerint száz éves koráig akar dolgozni, pihenés neki a munka, csak ne mérgesítsék mindenféle piszlicsári ügygyei. Ha Csizmadia bácsi éppen századik életévéig fog dolgozni, akkor ugyancsak jó dolga lesz Marcinak a következő négy évtizedben. Mert az öregÉrzékenység A kalauznő ránézett az érzékenyre. — Menjen előbbre! Az érzékeny ment; előbbre. — Még előbbre! Az érzékeny ment; még előbbre. — Azt mondtam, menjünk előbbre! Az érzékeny érzékenysége megremegett. Egy utas — valahol hátul — megjegyezte: a kalauznő kilehelheti a lelkét! Egy másik utas; micsoda emberek ! Az érzékeny arcát elöntötte a pir. ,,Bocs~ánat” hebegte és leT szállt az első megállónál. „Ellenem vannak”, sóhajtotta és nekidőlt egy hirdetőoszlopnak« hez hasonló munkatársat nem könnyen kap. Ezért is maradt gyakorlatkor megszokott helyén a fúró-maróműnél Marci. Most valaki arra gondolhat, hogy Marcinak szakmai szempontból lesz nagy szüksége Csizmadia bácsira. Na, hát ez nagy tévedés, ugyanis éppen az öreg mondta, hogy szakmai szempontból le a kalappal Marci előtt. Az igaz, hogy az új munkát először mindig az öreg próbálja ki és az is, hogy Marci eddigi szakmai jártasságát idősebb munkatársától „leste el”. Szóval, Csizmadia bácsi akár holnap is elmehetne nyugdíjba, a fúró-marómű biztos kezekben van. Hát nem bosszantó: nem tudom — cigarettázik ez a Marci, vagy sem? Különben ez nem is volna érdekes, de biztosan tudom, hogy Csizmadia bácsi nem dohányzik. Lehetséges, hogy erre is szoktatni akarja Marcit, mint ahogy azt is „bele szeretné verni”, hogy a szerszámokat mindig helyre rakja. Az öregnek nem lehet azt mondani, hogy ezek lényegtelen dolgok. Nem, nem haragszik meg, de amit az ilyen legyintésekre mond, abból rájön az ember, hogy a: legyintés szé- gyellnivaló hülyeség. Különben az öreg sokféle más dologban is jó tanácsot ad. Például abban, hogy ha az ember orvos- tanhallgatónak készülő leánynak udvarol, akkor jobb, ha már most megkezdi a hozzá- emelkedést. S ha véletlenül nem udvarol, akkor meg igazán tanulhat az estiben. Marci ezt teszi. Szóval ennek a Marcinak nagy a szerencséje és mindenkinek, akit így fogadnak-nevel- nek a munkahelyén, hasonló a szerencséje, mert könnyű és vidám a munka az ilyen öregekkel. És akárki akármit is mondjon, ez az öröm megér egy sört... Na, de álljon meg a menet! Korai még az italozás ilyen fiatal korban! S ha nem korai, akkor sem forszírozza Marci! Tudniilik, a Csizmadia bácsi kedvéért... (TAR KAROLY) és fenntartása A IV. ötéves terv végén már mintegy 36 milliárd forint értékű lakásállomány gondját viselik majd a lakásfenntartó szövetkezetek. A lakásszövetkezetek — mind a fenntartó, mind az építőszövetkezetek — szervezési, szervezeti kérdései sokakat foglalkoztatnak. A kiindulópont: hány lakásból álljon egy lakásszövetkezet? A legcélszerűbb, ha S szövetkezetek átlagos nagysága mintegy 120 lakásra, háromnégy átlagos lakóházra terjed Iá. Több feladat ellátásában azonban a lakásszövetkezetek társulása is szükségessé válhat. Ez elsősorban a különféle szolgáltatások — karbantartás, felújítás — esetében célszerű, mivel az önálló, gazdaságos megoldáshoz a lakásszám alacsony egy-egy szövetkezeten belül. Ettől függetlenül a szövetkezetek külön-külön is fenntarthatnak kisebb műhelyeket, kéziraktárakat a kisebb javítások ellátására. Különösen ott indokolt ez, ahol a szövetkezetben megfelelő felkészültségű szakemberek, vagy nyugdíjasok vannak, akik vállalkoznak a javítások rendszeres elvégzésére. A lakásfenntartó szövetkezeteknél a feladatok jó ellátásához elengedhetetlenül szükség van megfelelő ügyvitelre. Az a tapasztalat, hogy a négy-ötszáz lakásból álló szövetkezetnél már célszerű megbízottat, gondnokot alkalmazni, aki vezeti a nyilvántartást, teljesíti a tagok megbízásait. Tekintettel arraí’ hogy a szövetkezetek zöme alacsony taglétszámú, több /szövetkezet együttesen is létrehozhat ilyen gondnokságot. A közös gondnokság működhet önálló jogi személyként, továbbá egyszerű társulás gyanánt is. A karbantartó munka meg-» szervezésében még célsze* rűbb a szövetkezetek társulása. A két- ötezer lakást összefogó lakásszövetkezeti társulás képes olcsón működtetni a maguk alakította karbantartó vállalatot, s a karbantartáson ’túl a lakásofa belső javítását is megoldani. Lényegesen több gond van ma még a lakásépítő szövetkezetek szervezésével, amit a területi szövetségek hivatottak elsősorban elősegíteni. A szövetségeknek kell a helyi tanáccsal, pártbizottsággal, szakszervezettel, az egyes vállalatokkal, munkáskollektívákkal a szervezés kérdéseit tisztázni. A tapasztalatok szerint a MESZÖV-ök nagyrészt képe^ sek e szervezési munkákat ellátni. Néhány -nagyobb helyen s azonban célszerű — a tanács megrendelése alapján a SZÖVTERV és kirendeltségeinek bekapcsolásával elvégezni a megfelelő műszakitervezési • jellegű előkészítő munkát, f Kisebb városokban, községekben a lakásépítő szövetkezetek szervezését — megalakulásának előkészítését a helyi fogyasztási szövetkezetek is elláthatják. Népújság 5 1971. június 18> FSlop Miklósi Félperces novellák
