Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-13 / 111. szám
A szkopjei vasútállomás óráján megállt az idő: mindig 5 óra 11 percet mutat. A Balkánt a romantika fedezte fel, a rejtelmes vidék, vad szakadékaival, szeszélyes folyóival s titokzatos lakóival hálás színtere volt a romantikus kalandoknak. Mérimée, a Carmen szerzője, egy balkáni hamisítással kezdte pályáját; a Guzla verseiben senki nem sejtette a csalást, s nem kisebb fordítói voltak, mint Puskin és Mickiewicz. Lamartine már be is járta a Balkánt, fejedelmi pompával utazott, nem úgy, ahogy néhány évvel előbb Széchenyi, aki nem győzött panaszkodni a rossz utakra, kényelmetlenségekre, s nem utolsó sorban a férgekre. Borzadva állt' a Cele Kula, a Koponyatorony előtt, melyet a szerb felkelők koponyáiból rakott' Nisben a török. „Ilyen keserű vérforrásból, — írja naplójában — mely a függetlenségért volt kiontva, előbb-utóbb Szerbiának üdve, szabadsága fog felfakadni.” De addig még sok vér öntözte az évszázados szenvedések földjét. A török birodalom még századunk elején is kettészelte a Balkánt, s Szkopjéból, Bitolából* csak 1912-ben vonult ki. Az első világháborúban itt, a Baba hegység ormain húzódott a szaloniki front, 5 a második világháború újabb, talán minden korábbinál súlyosabb áldozatot követelt, hogy végre az új határok között szövetséges köztársaságként kezdhesse életét Macedónia. Szkopje, a főváros Szkopje folyton újra kezdte történelmét. Legutóbb 1963. július 26-án, amikor 9-es erősségű földrengés pusztította el a várost. Az adatok önmagukért beszélnek: a halottak száma 1070, a súlyos sebesülteké 3300. Teljesen megsemmisült 15 766 lakás, 13 730 pedig súlyosan megrongálódott. Nyolcvanezer ember maradt fedél nélkül, s azt is följegyezték, hogy a város huszonhat nevezetes műemléke közül- csupán egy állta ki a naftv próbát, a Vardar lolyón átívelő török híd. Szkopje történelme — legutoljára — ezen a napon kezdődött, pontosan hajnali 5 óra 17 perckor. A romba dőlt vasútállomás órája ekkor állt meg, s most is ennyit mutat. A város képét ma is a földrengés határozza meg. Az újonnan emelt torony házak között barakkok állnak, az előváros, ami a katasztrófa után keletkezett, fából ácsolt családi házak sűrű sora, ahova az otthontalanokat költöztették; messziről úgy néz ki, mintha sátortábor lenne, öt év, vagy tíz, s a hajdani városból, mely a török évszázadok alatt az Uszküb nevet viselte, alig marad valami. A török híd, a szkopjeiek büszkesége, föltétlenül, hisz a kegyetlen földrengés sem rendítette meg, s talán a hajdani erőd, a Kale, mely arra az időkre emlékeztet, amikor Scupi volt a város neve, s római légiók járták utcáit. Őket is a nyugtalan föld vetette ki otthonukból, 518-ban, s csak Justinianus császár, aki ezen a vidéken született, építette föl újra a várost. Közben megjelentek a szlávok, Scupiból Szkopje lett. A XIV. században már a Ne- manjida-birodalom része, Dusán cár pedig székhelyévé teszi meg. A rigómezei csata 520 évre megpecsételi sorsát, s Evlia Cselebi — hol nem fordult meg a derék utazó? — 60 000 lakosú városnak írja le, melyben 120 dzsámi, 110 kút, s pontosan 11 060 ház van. Valami azért maradt az évszázadok viszontagsága ellenére is a régi Szkopjéból. Mindenekelőtt a híd, a Ka- meni most, a Kőhíd, amit a XIV. század elején építettek. Nincs olyan, mint a mostari Neretva-híd, Hajrudin mester remeke,* ami Európa nevezetes hídjaival, a Rialtóval, vagy a firenzei Ponte Vecchió- val is állja a versenyt. A szkopjei híd zömök, erős pilléreken áll, építőit a biztonság- és tartósság vezette. A 63-as földrengés se tudta megingatni. A híd vezet át a török városba. Előbb Daud pasa XV. századi sok kupolás fürdője tűnik szembe, amit nagyszámú háremhölgyének építtetett. aztán a Kale, az erőd, ami már a VI. században is állt, s amiből a törökök emeltek bevehetetlen erődöt. Hetven bástyatomya volt, hogy ismét Evlia Cselebit idézzük. Ez a történelmi Szkopje, mely fölött büszkén emelkedik Musztafa pasa pompás dzsámija. Nem messze tőle Isza bég dzsámija, majd az úgynevezett tarka dzsámi, Murád szultán erősen megrongálódott dzsámijának udvarán pedig a vörös tégláival mesz- sziről feltűnő Szahat Kula, az óratorony. Története Szigetvárt idézi: a törökök innen vitték óraszerkezetét Szkopjéba, s zengő ütéseinek szépségét évszázadokon át dicsérték az utazók. Mi már nem halljuk, s valószínűleg örökre elnémult. A 63-as földrengés előtti napokban a nevezetes órát kiszerelték helyéről és elvitték javítani, s utána, mintha csak a föld nyelte volna el. „Tökéletesen nyoma veszett és senki nem is sejti, hogy hol lehet” — amint egy Szkopjéról szóló könyvben olvasom. (Folytatjuk.) Szkopje: építkeznek Daud pasa fürdője körül. Az életet mentő vér útja A megye lakosságának 5,3 százaléka véradó. A visszatérő többszörös véradók aránya ezen belül 82 százalék. Sok példát mutató községünkből emeljük ki Lengyelt, ahol a 865 lakos a kért 14,8 literrel szemben 24,5 liter vérrel segítette a gyógyító munkát. A lakók 8 százaléka vett részt a véradáson. A megye tavaly összesen 4,416 liter vért adakozott. * Gyakran jelenik meg a közlemény: egy-egy község sikeres véradónapot rendezett. A nem kifejezetten egészség- ügyi munkával foglalkozók részére ezek a hírek nem mondanak túl sokat. Az emberek általában csak két állomását ismerik a vér útjának. Mint véradók a véradónapot, a vérvételt, mint betegek, a vérátömlesztést. A valóságban azonban a két állomást hosszú, sok munkát, komoly technikai felszereltséget igénylő út köti össze, amely utat részint a vérátömlesztés biztonsága, részint az olyan különleges vérkészítmények előállítása érdekében kell megtenni, amelyekre a betegeknek adott esetben szüksége van. A munka tulajdonképpen már a vérvétel előtt megkezdődik. Az első lépés, amit a vérátömlesztés érdekében meg keR tenni’ a tartósítóoldat előállítása, palackba töltése, sterilizálása. A véradónapok szakmai előkészítése ii komoly munkát igényel. Nemcsak a vérvételi palackokat, közvetlenül a vérvételnél használt műszereket és eszközöket kell előkészíteni, hanem a véradóknak a vérvétel előtti kivizsgálásához is kellőképpen fel kell készülni. Ezután következhet csak a tulajdonképpeni vérvétel, amelyet az egészséges véradó lát az egész folyamatból. A véradónap után a vérpalack hűtőszekrénybe kerül, de vérátömlesztésre csak további vizsgálatok után válik alkalmassá. Az úgynevezett ellenőrző munkák során ismételten meg kell határozni a készítmény A, B, 0-lás és Rh vércsoportját, el kell végezni a véradó májműködésére vonatkozó vizsgálatokat, valamint a lues serológiai vizsgálatokat. Csak ezen vizsgálatok eredménye alapján lehet dönteni arról, hogy a készítmény alkalmas-e átömlesztésre. Komplikálódik a helyzet olyankor, amikor a betegnek nem teljes vérre, hanem csak a vér valamelyik alkotórészére van szüksége. Ilyen eset adódik például olyankor, amikor a beteg vér- lemezkéinek a száma csökken és emiatt súlyos vérzések lépnek fel. Ilyenkor csak a vér- lemezkékre van szükség. Ezeket a vérlemezkéket csak egészen friss, egy-két órával a felhasználás előtt levett vérből lehet előállítani. A vérle- mezke-sűrítmény előállítása legalább hat palack vért, és meglehetősen hosszú, precíz mivnkát igényeL így tudjuk elérni, hogy a kevés folyadékban, nagy mennyiségben tudjuk a beteg számára átömlesz- teni azt a vérsejtféleséget. amire neki éppen szüksége van. Hasonlóan hosszú munka és sok vizsgálat előzi meg a súlyos sárgaságban szenvedő újszülötteknél alkalmazott vércseréket. Ilyenkor is csak friss, legfeljebb kétnapos vérkészítményeket lehet felhasználni, és ezeknek szigorúan megegyezőnek. úgynevezett kompatibilisnek kell lennie, mind az anya, mind az újszülött vércsoportjával. Nagyon sok olyan megbetegedés van, amelyben nem a vér alakos elemeire, tehát a vérsejtekre, hanem éppen a vér folyékony részére, a vérplasmára van szükség. Ezt két formában szoktuk használni. Részint mint friss folyékony plasmát, részint mint tartósított, szárított plasmát. A friss plasmára elsősorban olyankor van szükség, amikor a beteg valamilyen alvadási anyag hiánya ál- * tál okozott vérzékenységben szenved. Olyan esetekben, amikor fehérjehiányról vagy éppen sérülés, vagy egyéb okból bekövetkezett shockos állapotról van szó, nagyon jó szolgálatot tesz a szárított vér- plasma, annál is inkább, mer' ebből a hosszú tárolási idő kő vetkeztében nagy mennyiségeket lehet felhalmozni, gyorsan lehet a felhasználás helyére szállítani, és különösen tömegszerencsétlenségek esetén, bármikor, bármilyen mennyiségben a betegek rendelkezésére lehet bocsátani. Mindkét plas- maféleség előállítása komoly előmunkálatokat igényel. Helyi hiányában lehetetlen a vér felhasználásának és felhasználhatóságának minden kérdésével foglalkozni. Talán ebben a néhány sorban is sikerült azonban némiképpen megvilágítani azt a hosszú utat, amelyet egy-egy véradó palackba zárt vérének meg kell tennie addig, amíg mindannyiunk számára nélkülözhetetlen, semmivel nem pótolható gyógyszerré válhat, és eljuthat végső céljához, a beteg emberhez. Dr. Kolombusz László főorvos Technikai érdekességek Itt a VIZOFON. tizembe helyezték a „jövő távbeszélőjét” Nyugat-Németországban. A televízió-telefon képernyőjén a beszélgetés idejére megjelenik a távbeszélő partner képe. Az új vonalat Georg Leber közlekedésügyi miniszter avatta fel, aki egy müncheni postahivatalból felhívta a Siemens-műveket, a vizofon tervezőjét. A hangot és a képet nein kábeleken, hanem rádió útján továbbítják, és tárcsázása is elektromos úton történik. (Keyston foto — MTI — KS)
