Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

Több szellemi tökét beruházni Munkásfiatalok találkozója A mezőgazdasági üzemek — termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok egyaránt — a termelés fejlesztése érdekében — és főleg a szakosítás érde­kében — tekintélyes összege­ket ruháznak be. Viszont az anyagi lehetőségek különbö­zők. Vannak gazdaságok, ame­lyek képesek húsz-, ötven- milliós összegeket is beruház­ni —, de van másfajta tőke is, amely minden anyaginál hathatósabban segíti a terme­lésfejlesztést. Ez az erőforrás a szellemi tőke, a gazdasági vezetők, beosztottak szakmai felkészültsége, általános mű­veltsége, amelyet szinte korlátlanul lehet gyarapítani. Eár sajnos, jelenleg még van­nak korlátok, de azokat át­törni szabad... A Gerjeni Állami Gazdaság sajátos helyzetben van a me­gye állami gazdaságai között, ötezer. holdat meghaladó terü­lete kisebb ió néhány, megye­beli termelőszövetkezeténél is. Viszont előnyére válik, hogy már évekkel ezelőtt felismer­ték a szakosítás jelentőségét. Tehenészeti telepe — néhány éve épült, a hagyományos épí­tészeti mód szerint — minden korszerű tartási, tenyésztési követelménynek megfelel. A sertéstartás épületei — külön malacnevelő és külön hizlaló­telepék — nem a legmoder­nebbek, a szakembereknek et­től függetlenül határozott el­képzeléseik vannak; olyan sertés-törzstenyészetet kialakí­tani, amelyből más gazdaságo­kat elláthatnak megfelelő te- nyészanyággal. Anyagi beruházások tekinte­tében a gerjeniek nem verse­nyezhetnek háromszorta-négy- szerte nagyobb gazdaságokkal. Ezért tulajdonítanak különö­sen nagy jelentőséget a szel­lemi tőkének, annak, hogy a termelés irénvító szakemberei.' és a termelésben közvetlenül részt, vevők egyaránt gyara­pítsák tudásukat, általános műveltségüket, itt kell vissza­térni arra, hogy miért vannak korlátái a szellemi tőke gya­rapításának. Lehoczki Ferenc, a gazda­ság szemészeti vezetője el­mondja, milyen gondct jelent náluk az általános, és a szak­mai ismeretek bővítése. — Gazdaságunk az átlag­hoz képest fiatal üzem, négy- százötven dolgozónk átlagos életkora 36.8 év. (A kereset havi 2200 forint.) A termelési ágazatok vezetői is fiatalok, egyetemet, főiskolát, techniku­mot végzett fiatalok. A gépe­sítés vezetője. Kiss János itt végezte a gyakornoki időt, on­nan került a máshova költö­zött főmérnök helyére. Viszont figyelemmel kísérjük azt is. hogv az egyetemi, főiskolai diploma gyorsan elévül, ezért az ágazatvezetőknek — évente öt-hat embernek kötelező a Mérnöktová bbkéóző Intézet tanfolyamain részt venni. —1 A magasabb képzettsé­gűekkel nincs is különösebb gondunk, annál nagyobb vi­szont a középvezetők és a munkások továbbképzése. Em­lítettem már, hogy az átlagos életkor S6,8 év. De ezt a ked­vező képet lerontja az, hogy kilencvennél több embernek, munkásállományunk egyötö­dének nincs meg a nyolc ál­talános iskolai végzettsége. Közülük is vannak, akik csak négy-öt osztályt végeztek. Vi­szont ha valakit szakmunkás­tanfolyamra el akarunk kül­deni. meg kell követelni a nyolc általánost. Félreértés ne essék. munkásaink nagyon szorgalmas, becsületesen igyekvő emberek. De ahhoz, hogy a vezetők megvalósítsák elképzeléseiket, ahhoz a mun­kásoknak is többet kell tudni. Eredménvt elérni tudtak a ré­gi uradalmak fei.őgulyásai, göbölyösei, akár néhány ele­mivel, vavv akár írástudatla­nul is. Nekünk ez ma nem elég, nem elég a hat elemi, gondolni kell arra, hogy a mostani munkásgárda jó része itt dolgozik húsz év múlva is, és ki tudná ma, hol tart majd akkor a mezőgazdasági tech­nika. Igyekszünk is minden lehetőséget kihasznain' ahhoz, hogy munkásaink tudását minden téren gyarapítsuk. — Például? — Egyik ilyen lehetőség a szocialista brigádmozgalom. 12 brigád 160 tagja vállalta tu­dásának, ismereteinek bővíté­sét. (Megjegyzem, közülük 72- nek van oklevéltől •kormány­kitüntetésig' terjedően valami­lyen erkölcsi elismerése.) — Jó, jó, vállalták és a szo­cialista brigádokban minde­nütt vállalják a tudás az is­meretek fokozását. De erre itt, Gerjenben milyen lehetősetek vannak, avagy, milyen felté­teleket teremt a tanuláshoz a gazdaság vezetése ? — Szólammal könnyű lenne válaszolni, a megoldás viszont számunkra is nehéz, mert van­nak olyan dolgok, amelyek kí­vül esnek a mi hatáskörünkön. Ezért jelenleg csak a könnyebb oldalát foghatjuk; azt, hogy a hetedik- nyolcadik osztály el­végzéséhez, teremtjük meg a feltételeket. Az ősszel akarjuk indítani, mintegy tizenöt—húsz résztvevővel Figyelembe kell vennünk azt, hogy a tanulás­ban érdekeit dolgozók nem egy helyen laknak, nem egy­ugyanazon munkaterületen, munkabeosztással' dolgoznak. Az oktatást részben a község­beli pedagógusok végzik, rész­ben azok a fiatal szakemberek, akik friss tudással, rendelkez­nek ahhoz, hogy a számtant, a történelmet, a magyar nyelvet, Vagy -a többi tárgyát általános iskolás fokon oktassák, illetve, segítsenek a pedagógusoknak, így két-három év múlva a kilencven munkásunk jó ré­sze elvégzi a nyolc általánost, könnyebben tanulhat majd szakmunkás fokon. — De mi lesz a hárem, négy, öt osztályt végzettekkel? — Sajnos, ez a kérdés az, amelynek megoldása a mi ha­táskörünkön kívül esik. — Számukra ezek szerint le­zárul a tanulás lehetősége? — Ez aggaszt bennünket is... Mindesetre, téli időszakban év­ről évre tartunk olyan szakmai előadásokat, tanfolyamokat, amelyekből mindenki — tehát még a négy—öt elemivel ren­delkezők is — szerezhet új, szakmai ismereteket. Ezekre részben olyan előadókat hí­vunk meg, akik az adott ter­melési ágazat tudományos mű­velői, másrészt az előadásokat a termelési ágasatok vezetői tartják. Ez utóbbit azért tart­juk hasznosnak, mert az adott szakterület munkásai részlete­sebben is megismerik a vezető elképzeléseit. Hogyan is van ez? A napi munkában tudásuk, szakmai felkészültségük szerint végrehajtják a vezető utasítá­sait. Ezeken az előadásokon ke­resztül viszont már megismerik a „miért”-et is, és azt, hogy a ma elvégzett munka hogyan gyümölcsözik két-három, öt, vagy tíz év múlva. Abban vi­szont, hogy ténylegesen mit produkálunk tíz év múlva, ré­sze lesz annak is, hogyan lesz kevesebb a mai kilencven. Mi anyagiakban nem versenyezhe­tünk a nagy gazdaságokkal, ezért akarunk több szellemi tő­két beruházni, hogy megvaló­síthassuk termelésfejlesztési céljainkat. B1 A Tolna megyei szakszer­vezeti napok egyik kiemelke­dő programja volt tegnap Bonyhádon, a cipőgyár klub­könyvtárában megrendezett munkásfiatalok találkozója, melyet az SZMT, a KISZ Tol­na megyei Bizottsága és a ci­pőgyár szakszervezeti bizottsá­ga rendezett. A találkozó ünnepélyes meg­nyitója után Hohmann József, a megyei KISZ-bizottság tit­kára tartott vitaindító előadást a munkásfiatalok élet- és munkakörülményeivel, vala­mint érdekvédelmével össze­függő feladatokról, tennivalók­ról. Az előadást követő érde­kes, izgalmas vita során a fia­talok számtalan problémát ve­tettek fel. Többek között szól­tak az üzemi négyszög szüksé­gességéről, s hiányolva állapí­tották meg, hogy a KlSZ-veze- tést még mindig gyakran mel­lőzik a vállalatok például a kollektív szerződés előkészíté­sénél. Egyik hozzászóló az ipa­ri tanulók felszabadulás utá­ni foglalkoztatásáról beszélt. Elmondta, hogy gyakori eset, hogy a fiatal szakmunkásokat nem megfelelő munkakörben helyezik el, ami a fiatalok, el- kedvefclenedését okozza. Ezen­kívül javasolták, hogy szorgal­mazni kellene a harmadéves ipari tanulók szalagmunkába bevonását, hogy megszerezzék a kellő gyakorlatot már fel- szabadulásuk előtt. A munkásfiatalok találkozó­ja a bonyhádi cipőgyár irodal­mi színpadának műsorával ért véget. A Tolna megyei szakszerve­zeti napok záróprogramkiként ma délelőtt 9 órakor kerül sor — Szekszárdon, a Babits Mi­hály megyei művelődési köz­pontban — a szocialista bri­gádok szellemi vetélkedőjére, majd délután két órakor a zá­róünnepségre. Reprezentáció — Fontos dolog a reprezentálás, higgye el! Se­gítségével, időnként 200 forintos befektetéssel 25 ezer forintos hasznot is szerezhetünk a szövet­kezetnek. A fenti mondatok Hőgyészen, az Uj Barázda Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irodájában hangzottak el. A beszélgetésen Szabó János elnök, Szöllősi Mihály főkönyvelő és Ruzsics József ag- ronómus'vett részt. De hogyan is jutottunk a fenti témához? * Az elmúlt év őszén a Bonyhádi Népi Ellenőr­zési Bizottság ellenőrzést végzett a hőgyészi ter­melőszövetkezetnél. Idézet a jegyzőkönyvből: „A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy 1989. és 1970-es években több esetben egyes dol­gozók részére útiköltségek és napidíjak elszámo­lása alkalmával egyéb költségek címén olyan ki­fizetések történtek, amelyek jogcíme és indo­koltsága az utiszámlából nem tűnik ki, erre vo­natkozóan az utiszámlához megfelelő bizonylatok csatolva nincsenek és a dolgozók a pénzfelvételre vonatkozóan elfogadható magyarázatot adni nem tudnak.” Megfelelő bizonylatok nélkül 5835 forintot vet­tek fel, s ehhez a tsz vezetőségének utólagos jó­váhagyó határozata alapján nyertek „jogot”. Mégis milyen magyarázattal szolgáltak az érde­keltek? Mire kellett az „egyéb” költség? „Személyes ismeretségem felhasználásával sze­reztem nyomtatványt. Miután ez megvolt, meg­hívtam ismerősöm egy cukrászdába ...” „Vezetőimmel több alkalommal eljártam ügyek intézésében. Ezen alkalmaik során többször elő­fordult az, hogy általam ismeretlen személyek­kel, akikkel őik ügyüket intézték egy-egy kávét, esetleg ebédet, vagy egyéb hasonlót fogyasztot­tunk közösen. Miután én is többször fizettem, esetenként az általam ilyen címen kifizetett kö­rülbelüli összegeket megkaptam, utiszámlám egyéb költségként való elszámolásaként.” * — így nézett ki tavaly a helyzet. Idén, hogyan alakult az „egyéb költségek” sorsa Hőgyészen? — A közgyűlési jegyzőkönyvben is szerepel 15 ezer forint reprezentációs költség, amelyet szám­la ellenében veszünk igénybe. Most már meg­értjük a NEB múlt évi kifogásait. Egyetértek az­zal, hogy így a helyes.. Számla, bizonylat nélkül nem veszünk fel, és nem fizetünk ki pénzt. — Tehát, akkor már nincs szükség számla nélküli reprezen tálasokra? — De van. Vagy saját zsebünkből fizetünk, vagy vállaljuk azt a kényelmetlenséget, hogy a megvendégelt partner előtt kérjük a számlát. — Tehát vendégeskedés nélkül nem megy? — Ha az ember elmegy valahová, ha valamit el akar intézni, a legkevesebb, hogy az illetékest meghívja valahová. Enélkül nem megy. Barát­ságot kell szerezni. — Milyen esetekben szükséges ez a ..barátság” ? — Vásárlásoknál, alkatrész-beszerzéseknél... Csak ismeretség útján lehet boldogulni... Nem mi találtuk ezt ki, mindenki így csinálja... Aki­nek isten a barátja; könnyen üdvözöl... — Ugyan mégis, meddig mehet ez?! — Nem mi találtuk ki.,, * Az okokat kezdjük kutatni. Mi lehet annak az oka, hogy, amint mondják, ismeretség nélkül nem lehet boldogulni? Az ismeretség megszer­zése pedig pénzen múlik, reprezentációval vásá­rolandó meg. Ok, az van bőven! íme néhány: — Én ipegmondom. A szocialista mezőgazda­ságot megtöltötték egy lerobbant gépparkkal. Az állandó javításhoz, karbantartáshoz szükséges anyagok, alkatrészek nem biztosítottak. Napja­inkban pedig egyre inkább szaporodnak a gépek kifogástalan műszaki állapotát megkövetelő elő­írások, jogszabályok. Mindehhez árufedezetet kellene biztosítani. A tervben vállalt elkötele­zettségeknek is eleget kell tenni. így aztán az ember kénytelen mindén eszközt megra­gadni. Uj erőgépeket és a használthoz alkatrészt csak összeköttetések útján lehet szerezni. — A mechanizmus hozta magával, hogy. így megnövekedett a reprezentáció. Ha valaki egy töltőtollat a kezembe nyom. jólesik a figyel­messég. Másként tárgyalok vele. — Nem érzi, hogy lekötelezetté válik ezáltal? — A barátságot meg kell szerezni... — Az ok: az áruk, anyagok, alkatrészek for­galmazásának monopolhelyzete. A gyorsan fogyó alkatrészekből különben is kevés van. így aztán az jut hozzájuk, aki ezt'á szívességet igyekszik meghálálni. * — Miként fejezik ki a hálát? — No, csak meghívással. Úgy pénzt nem adunk senkinek, két okból nem. Nem akarnék én ma­gam sem bajba kerülni. No meg, aki kapná az sem tudja, hogy mikor ki figyeli... Veszélyes dolog ez... Meg nem is úgy értjük egészen, hogy mindig kötelező az ilyesmi... De minden­esetre tudni kell szépen beszélni... — Tulajdonképpen ugyanazt mondta, mint ami itt már elhangzott. Esetleg szebben fogalmazott. — Nem a mi találmányunk a reprezentálás, s nem is a magunk személyes érdekében csinál­juk. Ha valakit, vagy valakiket megvendége­lünk, mondjuk egy vásárlónkat, lehet, hogy az a 200 forint, amibe a „fehér asztal” került, 25 ezer forintos hasznot hoz a tsz-nek. A fehér asztal után egy fokozottal szebbnek néz ki'esetleg az áru ... Vajon tisztességes haszonnak számítható az ilyen nyereség?! * — Hogyan is állunk akkor a szocialista keres­kedelemmel? — Az, amit a mechanizmus célul tűzött ki, el­veiben nagyon helyes. De az elvek még nem va­lósultak meg a gyakorlatban. Amíg a kereske­dők és partnereik között vannak, akik nem szo­cialista módon gondolkoznak, addig mindig elő­fordul majd, hogy a hiánycikk a pult alá kerül, s az ismerős kapja meg. ♦ Beszélgető partnereim jogszabályt sürgetnek. Jogilag kellene szabályozni, hogy mire és milyen mértékben lehet a reprezentációt felhasználni. Egy termelővállalat költségvetésében nem je­lentős a reprezentáció költségkihatása. Az egész­nek inkább az erkölcsi oldala érdekes. És az. hogy vajon hogy vélekednek erről azok a szer­vek, amelyeknek ügyintézői, üzletszerzői szemé­lyükben igénylik és fogadják el ezt a ..figyel­mességet” és a megbízó intézményük, vagy vál­lalatuk rovására tesznek cserébe engedményeket? Brutyó Jánosnak, a KEB elnökének a x" párt- kongresszuson elhangzott jelentéséből egy idézet jut az eszembe: „Nemcsak egyének, de helyenként vállalatok és szövetkezetek is igyekeznek munka nélkül jövedelemre szert tenni, és még csak nem is tart­ják erkölcstelennek, hogy a tisztességes munka helyett spekulációval növelik nyereségüket.” MÉKY ÉVA

Next

/
Thumbnails
Contents