Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-07 / 106. szám
Fűtőházi változások A sor közepén Százezerrel több lakás épül, mint az előző tervidőszakban Mikor lesz nekem önálló lakásom? Minden fiatalban [felvetődik a kérdés, ha családalapításra készül, de különösen akkor türelmetlen a hangsúly, ha ifjú házasként áhítozik a megváltó kiutalásra, fi lakáskulcsra és névtáblára. Sokan úgy érzik, hogy áthidalhatatlan a szakadék személyes gondjaik és a/, új lakások százezreinek elkészültéről szóló híradások között, hiszen az ő szempontjukból semmi sem változik. Ezért is érdemes utánanézni, hogy valójában milyen nálunk a lakáshelyzet. J ,4 lakó jut 1 szobára A rendelkezésre álló kimutatások szerint 1920—1940 között 675 ezer lakás épült Magyarországon. Többségükben egyszobások, komfort nélküliek, vagy félkomfortosak. Nyomaikat még ma is megtalálni Budapesten. A kör- íolyosós bérkaszárnyák a imúltat idézik. 1950—70 között 1 millió la- ást építettünk. 18 százalékai többet, mint a Horthy- jrendszer éveiben tették. Az JSúj lakónegyedekben minden 1'lakás komfortos, s mindössze 20 százalékuk egyszobás. Ha európai viszonylatban .értékeljük hazai lakáshelyzetünket, akkor is kiálljuk az Összehasonlítást. A nemzetközi ranglistán, amelyet az Európai Gazdasági Bizottság állított össze, középtájon helyezkedünk el — valamivel több ország van előttünk a sorban, mint utánunk, tehát valamelyest elmaradunk az európai átlagtól. A szocialista országok közül Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság jár előttünk. Az ENSZ statisztikája az egy szobára jutó lakók számával méri a lakásellátottság színvonalát. Ez persze csak megközelítően pontos összehasonlítási alap. Mindenesetre érdemes felfigyelni arra, hogy Magyarországon 1,4 lakó jut egy szobára, ami megközelítően azonos a csehszlovákiai, finnországi és olasz- országi adatokkal. A baráti országok közül az NDK-ban jobb a helyzet, a többiben kedvezőtlenebb. Rendszeresen értékelik a lakásépítés színvonalát is. Ennek az ezer lakosra jutó új lakások száma az összehasonlítási alapja. Nálunk ezer lakosra 6 új lakás jut. A szocialista országok többségében a helyzet kedvezőbb. Mindezekből annyit már megállapíthatunk: nem állunk túlzottan rosszul. Persze, attól, hogy másutt jobb vagy rosszabb, még senki nem fog lakást kapni. Mi tehát gondjaink magyarázata? A választ az igények változásában kell keresni. Azok pedig az életszínvonallal, az emberek anyagi erőforrásaival állnak kapcsolatban. Régebben szinte természetes volt, hogy egy-egv családban több generáció élt együtt. Ma a fiatalok önállóságra törekszenek, mind kevesebb az olyan lakás, amelyben a nagyszülőktől az unokáig mindenki együtt lakik. Mindez a lakásigények növekedését is jelenti. Ami az igények mögött van Talán meglepően hangzik: a tényleges lakásigényt nem lehet pontosan felmérni. 1970. január 1-én a népszámlálás 3 millió 157 ezer lakást vett számba. (1930-ban 2 millió 385 ezer: 1960-ban ? millió 758 ezer lakást tartottak nyilván.) A lakások és az összeírt családok számából mégsem lehet a valós helyzetre következtetni. Nem lehet, mert a kettő nem azonos. Sőt! A népszámlálás adatai alapján 2 millió 900 ezer családot tartanak nyilván a már említett több mint 3 millió lakásra. 200 ezer felesleges lakás állna üresen az országban? Aligha! A statisztika annyiban torzít, hogy számításon kívül hagyja az egyedülállókat — számuk csaknem 2 millió — köztük azokat is, akik lakással rendelkeznek. S ha azt vesszük, hogy az egyedülállóknak legalább 25— 30 százaléka szeretne lényegében indokoltan önálló lakáshoz jutni, máris 3,3—3,4 millió lakásra lenne szükség az igények kielégítéséhez. A jelenlegi szükségletekhez képest tehát mintegy 300—400 ezerre becsülhetjük a tényleges lakáshiányt. Ehhez jön, hogy az építkezések növekvő üteme mellett az igények is állandóan sokasodnak. Évente mintegy 90 ezer házasságot Kötnek. Ez minimálisan 70 ezer új lakásigénylőt jelent. A későbbi válásokról nem is szólva. A negyedik ötéves tervben 400 ezer lakást építünk. Ehhez azonban 120 ezret kell szanálnunk. Körülbelül 1,1 millió lakos költözhet új otthonba. Ennél többre — mai viszonyaink között — nem telik az ország erejéből. Az államot nemcsak a lakásépítés közvetlen költségei terhelik, hanem az építőiparral kapcsolatos más iparágak bővítésének járulékos kiadásai is. Éppen az elmúlt hetekben adták át Debrecenben a legújabb házgyárat, s már épülnek az ország más részein a továbbiak. De önmagukban a házgyárak sem tudnak mindent megoldani. Az épületekhez a paneleken kívül liftek, különféle más tartozékok, ajtók, ablakok — és nem utolsósorban — hozzáértő szerelők kellenek. Manapság éppen belőlük van a legkevesebb. Ct esztendő alatt 400 ezer lakás épül. 100 ezerrel több, mint az előző ötéves1 tervidőszakban. Most évente 63 ezer lakást adnak át, ezentúl legalább 80 ezer kell. Hogyan? Gazdaságos telepítéssel, több építőanyaggal, korszerű gépekkel, emberekkel. És közös teherviseléssel, amelyet éppen a július 1-én életbe lépő új jogszabályok szorgalmaznak. Sokan úgy gondolkodnak: majd a lakáselosztás új rendszere több lakást teremt. Ez nem így van. A következő öt esztendőben valamit enyhül ugyan a hiány, de a megoldásra még várni kell. Elsősorban a lakásigények egyenlőtlen eloszlása nehezíti a helyzetet. A számítások arra engednek következtet:'.), hogy a várható lakásigény 28 százaléka a fővárosban, 38 százaléka a vidéki városokban és mintegy 34 százaléka a községekben jelentkező. Az elmúlt 20 évben nemigen számoltak a városba áramlás folyamatával, ezért az iparvidékeken nem javult a helyzet. Még a fiatal szocialista városokban — Dunaújvárosban, Kazincbarcikán, Lenin- városban — sem ismeretlen a lakásgond. Kedvező kilátások A lakáshiány tehát — városi gond marad. Mégis azt mondhatjuk: az igények és a lehetőségek közelednek egymáshoz. Az építőipar teljesítőképessége, a közművesítés, a lakosság teherbírása lehetővé teszi, hogy a 400 ezer lakásból 200 ezerre városi családnak adjanak kiutalást. Ez megközelítően azonos tendenciájú, mint az igények. Budapesten 5 esztendő alatt 90 ezer lakás épül. Mikorra fogjuk elérni, hogy minden rászoruló önálló lakáshoz jusson? Valószínűleg csak 1975 után. Az országos távlati tervekben 1980—1985 közöttre számolnak a lakáshiány teljes felszámolásával. Ez még akkor is biztató perspektíva, ha látszólag messze van. És addig? Akik figyelmesen végigböngészték az új lakásrendeletet, ezzel a fogalommal is találkoztak: „szobabérlők háza”. Az első négy épület tervei elkészültek, kettőn már az építők dolgoznak. Az első időben 1000 lakónak biztosítanak helyet, elsősorban fiatal házasoknak. Szállodafélék lesznek, bútorozott szobákkal, viszonylag alacsony bérleti díjjal. Hogy kik és mikor jelentkezhetnek ezekbe a lakásokba, még nem tudni, a tanácsok hatáskörébe tartozik, s korai lenne a részleteket kutatni.* A lényeg nem is ez. Olyan segítséget nyújt az állam az első házak lakóinak, ami mindenképpen figyelemre méltó. Akik házaséveiket albérletben kezdték, nagyon jól tudják, milyen nehéz a bérleti díj mellett összekuporgatni annyit, ameny- nyi egy szövetkezeti lakáshoz elegendő. A pályakezdők fizetésének tekintélyes részét a főbérlők fölözték le. Az államnak nem ez a célja. Lehetőséget biztosít „albérlőinek”, hogy néhány év alatt összegyűjtsék az otthon- teremtéshez szükséges kezdő tőkét. Nem oldja meg tehát a lakásgondot, senkinek nem jelent végleges otthont, de hozzásegít a lakásvásárláshoz és ez már önmagában is sokat számít. Nemcsak a fővárosban, vidéken is. Különösen akkor, ha egyéb utak, módok is vannak az ifjú házasok lakásgondjainak enyhítésére. — S. P. — Népújság 9 1971, május 7. Aki mindennap épületeket s benne él a mozdonymotorok zakatolásától dübörgő komplexumban, nem tűnnek fel a változások. Pedig mennyit változik itt a világ. Egy éve sincs, hogy tiportam a fűtőház szenes útjait, s most változott kép fogad. Három nap alatt szétdobták a mozdonycsarnok tetőzetének egy- harmadát, hogy majd Dieselszínt építenek. Azóta nyitotta szerelőcsarnok. Munkások, meg katonák ügyeskednek az_ építő- állványokon — a fűtőházi munkások szerint nem túlságos igyekezettel... Az építés, a fűtőház újjáépítése azonban sok időt vesz igénybe. Ezeket az épületeket majdnem száz éve készítették, kis teljesítményű mozdonyoknak, ma már nincs is a vasúton ilyen forgalomban. Át kell alakítani az egész dombóvári fűtőházat. Közel már a MÁV dieselesítési programjának vége, — akkorra el kell készülni a legtöbb munkával. A mozdonyszín és a javítóműhely az első lépcső. Ázt tervezik, hogy minden javítómunkás huzatmentes csarnokban, jó körülmények között tud majd dolgozni. Sőt a nagycsarnokhoz kisegítő műhelyek tucatja csatlakozik: villamosműhely, esztergaműhely, szerszámkiadó, hegesztőterem és pihenő, öltöző. Most is van ugyan egy öltöző-mosdó együttese, de már kinőtte az igényeket, a követelményeket. S nem ritka az olyan műhely, ahol Május 9—10-én, vasárnap és hétfőn rendezik Balaton- fiireden az országos fodrászversenyt, melyen megyénket hatan képviselik. A három férfifodrász a szekszárdi II. számú üzletből (Ba.jcsy-ZsH- linszky utca) kerül ki, míg a nők közül egy szekszárdi az újvárosi részlegben dolgozik, az emberek az étkezdét is berendezik: a satupadon terítik ki a mindennapi tarisznyapörköltet. szerű műhelyek mellé, megfelelő szociális, a munkásokat kiszolgáló létesítményeket is építenek. Dombóvárra egyre több piros színű Diesel-elektromos mozdony érkezik. Eltűnőben van a régi tüzesmozdony- mesterség, A fűtőházban már nem jár oly gyakran a szénszállító csille a toronyba, már mind ritkábban állnak oda a gőzösök szenet vételezni. Gyakoribb eset, hogy nem fér minden Diesel-mozdony az olaj- tankoló helyhez. És ezzel egy- időben csökken a fűtőházban a gáz, a füst, a szénpor. A negyedik háznál több száz millió forint értékű munkát kell elvégezni. Most még csak az elején tartanak. A kaposvári, meg a pécsi vasútvonal körülveszi majd a fűtőházat, most kezdik a pályatest alapjait építeni, lerakni. Ez is nagy és sokáig tartó munkát jelent. A fűtő- háznál most a változások korát élik. Minden hónapra jut valami esemény. .. Nemrég érkezett a kocsijavító műhelybe egy lengyel gyártmányú kerékeszterga. Egy kerék párt tizedannyi idő alatt egyenget kör alakúra, mint a régi. hetvenéves gép.- Pj a másik két induló dombóvári. A női és a férfifodrászok hetek óta szorgalmasan gyakorolnak, tökéletesítik tudásukat — egyben gyorsaságukat —, hogy az országos versenyen méltóan képviselhessék megyénket. Meggyőz, vagy felháborít? A férfi öblös fotelben, félig fekvő állapotban olvas Lábait egy széken nyugtatja. Zajt hall kintről. Felemeli fejét. Felesége érkezett meg, aki sietve rakja le két alaposan megrakott szatyrát, majd — még kabátban — felteszi a kuktát a tűzhelyre. A szobába érve nagyot sóhajt, s szinte úgy esik a székre. — Mi a baj? — kérdi az udvarias férj. — Nagyon elfáradtam — valahogy így az asszony. — Akkor tornázz! Majd elmúlik a fáradtságod. — javasolja a ház ura, továbbra is pöffeszkedve. A kabát le, a haj fel (mármint lófarokba), s máris kettőt jobbra, kettőt balra... könnyed csípő-, kar- és lábgyakorlatok követik egymást. A konyhában „jelez” a kukta. — Jaj, az étel! — s erre mondják, mintha puskából lőtték volna ki, rohan az asszony. A férj, mint aki az aznapi jó cselekedetét csillagos ötösre hajtotta volna végre, így szól: (változatlanul a fotelből.) — Na látod! öt tornagyakorlat, s máris könnyebb a második műszak! Hát ezt láthattuk a tv -ben szerdán estefelé egy sportpropaganda „kétpercesben”. Senki nem vitatja, hogy a torna jó hatással van a szervezetre. Nem véletlen, hogy az üzemekben is sorra bevezetik a munka közbeni mozgásgyakorlatokat. De a tornázás ilyen ajánlásából köszönik szépen, de nem kérnek a nők. Ehelyett inkább azt reklámozzuk, hogy mennyivel könnyebb a második műszak, ha együtt végzi a feleség és a férj. A torna jó hatására pedig változatlanul fel kell hívni a figyelmet, de más, hatásosabb, meggyőzőbb formában. Ne ilyen felháborítóan. — hm — Az országos versenyre készülnek
