Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-26 / 122. szám

A paksi borok 3áriamban, keltemben több paksi címkéjű borpalackkal találkoztam, mint szekszárdi­val. Volt időszak, amikor Szekszárdon is több bolt ki­rakatában ott álltak a paksi borok, szekszárdi pedig se­hol. Ebből kiindulva nem áll szándékomban valamiféle pár­huzamot vonni a két bor­vidék termése között, mert ezt a megfigyelésemet egyéb­ként sem lehetne valamiféle sorrend-meghatározóként fel­fogni. És hát a közvélemény nagyon jól tudja, hogy a szekszárdi történelmi neveze­tességű borvidék nem vélet­lenül híres országhatárainkon is túl... De azért bizonyos összehasonlítás féle önkénte­lenül is idekívánkozik. A Szekszárddal való büszkélke- dés mellett tudomásul kell azt is venni, hogy nemcsak ott teremhet, készülhet kiváló bor, hanem a megye más tá­jain is, ha adott hozzá a szak­értelem. Jó példa erre Paks. Az itteni szőlőkultúra is évszázadokra tekinthet vissza, de az sosem vált olyan híressé, nevezetessé, mint a szekszárdi. Nem fejlődött kü­lön tájegységgé, és napja­inkban sincs ilyen perspek­tívája. Ennek számos oka van. Az egyik leglényegesebb kétségtelenül a ne:n egysége­sen kedvező talajadottsága. Addig, amíg a Szekszárd vi­déki domboldalakon sok ezer holdnyi szőlőtermesztésre ki­válóan alkalmas terület ta­lálható, Paks környéke már nem ilyen egységesen jó eb- ' ől a szempontból, ráadásul i szekszárdi lösz és a paksi homok már eleve differenci­álja a minőséget. Viszont évek óta nem volt olyan rangos borverseny —. beleértve az országos és nem­zetközi szintet is — amelyi-, ken például a Paksi Állami Gazdaság részt vett, és ne ért volna el érmes helyezést. — Közel 900 hold homoki szőlőnk van — tudom meg Benkő Béla főkertésztől. — Ebből következik, hogy ter­melési adottságaink nem a legkedvezőbbek. Viszont vál­lalnunk kell, mert a terület adott, s azt szántóföldi nö­vénytermesztéssel nem lehet­ne hasznosítani. A talajt min­den évben kell szervestrágyáz­ni a műtrágya mellett, mert a homok különben nem terem. Az egyik évben zöldtrágyá­zunk, a másikban istálló­trágyát szórunk... — Igen, de a homok azért mindenképpen homok marad. Hogyan lesz ebből néha még a híres borvidéket is lepipá­ló minőség? — Ez elég bonyolult kér­dés... Erre érdemben nem le­het válaszolni egy rövid új­ságcikk keretei közt. Talán annyit mondanék el, hogy a minőség mindenütt nagymér­tékben befolyásolható. Az el­ső és egyáltalában nem egy­szerű feladat, eldönteni, hogy ki milyen minőséget akar előállítani. Én magam példá­ul régóta figyelemmel kísé­rem a hazai és nemzetközi fogyasztói igény alakulását. A szakirodalom segítségével is, de közvetlen megfigyeléseim alapján is. Rendszeresen uta­zom az ország különböző vi­dékein, és állandó kapcsola­tot tartok a borokat forga­lomba hozó szervekkel. Jó pár külföldi borvidéken is megfordultam már. Igyekszem minél jobban benne élni a szorosabban vett szakmai kö­reinkben. Nagyon sok bor­verseny zsűrijében közremű­ködők. Országos versenyek zsűrijében is volt már alkal­mam részt venni. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy egy szakembernek sosem csak a gondjaira bízott terület szo­rosan vett kereteivel kell tö­rődnie, mindig tovább kell tekinteni a gazdaság határai­nál. —>’ Értékesítési gondok?-«- Stabil piacunk van, nem gondunk az értékesítés. Ta­valy exportajánlatot is kap­tunk, de mivel jobban jöt­tünk ki a hazai értékesítéssel, nem adtuk a borunkat export­ra. — Úgy tudom, palackozó- üzemet létesített a gazdaság? — Igen. Ezer palack órán­kénti a teljesítménye. Fél­automata. A palackozás me­gint olyan téma, amin sok múlik. Mi már akkor foglalkoztunk ezzel, amikor sok más helyen még idegenkedtek tőle. A nemzetközi tapasztalatok rég­óta bizonyítják, hogy a kul­túrált borkereskedelemnek és fogyasztásnak fontos kelléke a palackozás. A palackozás esetében kisebb a valószínű­sége annak, hogy gondatlan­ságból vagy tudatosan meg­változtatnák a bor minősé­gét, azaz kevésbé lehet visz- szaélni a termelő nevével. De kedvezően befolyásolja a fogyasztókat is: jobban felkelti az érdeklődést a minőség iránt, és mindin­kább előtérbe kerül a kocs­mai fröccsözés helyett az otthoni fogyasztás. A palac­kozási tapasztalatokat különö­sen nagy érdeklődéssel figye­lem évek óta. Mellesleg, össze­gyűjtöttem vagy kétezer, túl­nyomó többségében külföldi bormárkát jelölő üvegcímkét. A palackozásé a jövő. Végigböngésztem ezt a bi­zonyos címkegyűjteményt Meglehetősen sokat mond. Ezernyi ötlettel védik és rek­lámozzák a bormárkákat. De külföldön megelőztek bennün­ket, mi egy kicsit későn kezd­tünk ébredezni. A címkék ta­núsága szerint még némelyik magyar bort is előbb és job­ban reklámozták külföldön mint itthon. Vagy például a második világháború előtti időkből származó nagydorogi címke... „Szekszárdi Borvidék. Asztali bor. Gróf Széchenyi Sándor saját termése. Nagy- dorog”. — Én nagydorogi vagyok — mondja Benkő Béla. — Nagydorog még ott sem tar­tott sohasem a szőlészetben, borászatban, ahol Paks. De azért, a márkát védő és rek­lámozó címke jelentőségére ott is rájöttek. Ha nekik meg­érte, nekünk miért ne érné meg? BODA FERENC Jegyzetfüzetemet „selejtezem”, s a különböző oldalakon megüti szememet néhány leírt sző, fél­mondat. A lapoknak papírko- sárba-szórása előtt kaleldoszkóp- szerüen felidézem az összessé­gében tarka képet, mely részle­teiben a változó életről, a jel­legzetes epizódokról tanúskodik. TA özbenjárót keresnek a marxista egyetem je­lentkezői — olvasom jegyzet- füzetemből a dombóvári já­rási pártbizottság titkárától szerzett értesülést. Ez a „pa­nasz” a fejlődésről, a fel­fokozott érdeklődésről árulko­dik. Újszerű, eddig szokatlan ez a jelenség. Erősödik a tudásvágy, hódít az ideológia, olyannyira vonzóvá vált a marxista egyetem, hogy már protekciót is keresnek a fel­vételhez. Egy tőről fakad, a tudás­vágyban gyökerezik mindkét dolog. A köztiszteletben álló írónak, Szabó Pálnak ^ — könyvtáros-berkekben néhány éve enyhe vihart kavaró —• szavai jutnak az eszembe, „ürülök annak, hogy ma már itt tartunk: könyvet lopnak a könyvtárakból az emberek.” Lehet ugyan vitatni azt is, ezt is, a jelenségek megítélé­sében lehet eltérés, mégis van benne valami felemelő. Utá­latos, rossz szokás az életün­ket át, meg átszövő protek­ció, nehéz tőle megszabadul­ni, én mégis mást érzek az előbbieknél. A sok próbát ki­állt, leghaladóbb eszme, a mi világnézetünk elsajátításához kért protekció, a közbejáró keresgélése valahogyan még­is tetszik. Tan-'sítia: tanulni, művelődni váp’nsk, s akar­nak az emberek, hogy eleget tehessenek a kor követelmé­nyeinek, és gyarapíthassák, bővíthessék ismereteiket * Kibuggyantak a környei. A munkaügyi döntőbizottság ed­zett, sokféle tapasztalattal fel­vértezett, nagy emberismeret­re szert tett elnökét néhány napig fogva tartotta az epi­NOTESZ­LAPOK zód. Volt varázsa a döntés kihirdetését követő percekben, az állami gazdaság munkás­asszonya önkéntelen reagálá­sának. Amikor május 7-én, a tárgyalás végén közölték a másodfokon megváltoztatott, az asszonykára nézve kedve­zővé fordított határozatot, nem szólt semmit a fellebbe­ző, csak megindultak a köny- nyei. Megkapja hát a hőn áhított, a családnak oly fon­tos gyermekgondozási segélyt! K. Gy-né, a hat hónapos cse­csemő édesanyja könnyben úszó tekintettel, némán kö­szönte meg szorongásának fel­oldását, a törvény szellemé­ben megítélt segélyt, • XT agyon hiányzott a nagy­mama. A szekszárdi gimnázium meghitt jelenetek­kel teli ballagási aktusa után minden érettségiző diák az osztályába vonult. A felfoko­zott hangulatban általános volt az örvendezés. I>e még­sem miueenkir.ek. Az egsijg tanteremben padjára borul- tan rázta a csendes zokogás a hosszú hajú, érzékeny lelkü­letű leányt Padtársa simo­gatta, nyugtatgatta ugyan, de hasztalan. A síró leány képtelen volt rá, nem tudta abbahagyni bána­tának mások előtti kiöntését. Mi bántja, mi baja van? — kérdezték a nyüzsgés köze­pette is felfigyelő hozzátarto­zók. „Siratja, hogy nem jött el a ballagásra az, akit a leg­jobban szeret: a nagymamá­ja” — hangzott a készséges felvilágosítás. • Ttf agánértesülés: L. József- nét vita nélkül vissza­vették az üzembe. Egyértel­mű m-ömet keltett bennem a hír. Az intézkedés előzmé­nyeiről, dióhéjban: Lapunk ez évi, március 17.—I számá­ban megírtuk, hogy L. Jó- zsefné, a háromgyermekes paksi családanyának az egyik szekszárdi vállalat igazgatója elbocsájtással megszüntette munkaviszonyát A jog ugyan nem csorbult, annál inkább a szocialista erkölcs. Hivatalosan nem reagált a vállalat azon kritikai észre­vételekre, melyekben az el­járást és a családban okozott törést kifogásoltuk. Nem re­agáltak ugyan, de — becsü­letükre váljék — korrigálták az elkövetett hibát. Mérlegelt, levonta az erkölcsi tanulsá­gokat és volt ereje az igaz­gatónak önerőből változtatni korábbi döntésén. Mennyivel jobb így, mint mosakodni és nem tenni sem­/V'/v ­Építik már! Nem ez alkalommal kap először helyet lapunkban a bonyhádi autóbuszállomás és váróterem gondja. Az ok egyszerű: évről évre ismétlődő probléma az autóbusz­pályaudvarnak és környékének rendezetlensége. Két hónapja — több éves vajúdás után — megkez­dődött az új, a terveket ismerve korszerűnek látszó váró és pályaudvar építése. A beruházás nem keve­sebb, mint hatmillió forintba kerül amit fele-fele arányban fedez a községi tanács, illetve az Autóközle­kedési Tröszt. — Az autóbusz-pályaudvar építésének terve valóban nagyon régi téma. — kezdi a beszélgetést Incze Jó­zsef, a községi tanács vb-titkára. — A jelenlegi váró rendetlen, piszkos, alig szellőztethető, aliq fűthető. Télen, amikor odaszorulnak a távolsági járatokra váró utasok is — kicsi. Nyáron sem lehet kinn várni a buszra, mert a betonozatlan téren fordulnak meg a járművek és por van. Eredeti terveink szerint a MÁV- pályaudvar területén építettük volna az új autóbusz- állomást. Ez lett volna a legjobb megoldás, de a köz­ségi tanács és a MÁV nem tudott közös nevezőre jut­ni ez ügyben. Most a jelenlegi buszállomással szem­ben épül az új, amelyet a TOTÉV, a szerződések ér­telmében 1972 közepén fejez be. Reméljük, így lesz. Annál is inkább bízunk ebben, mert Bonyhád egyre inkább városiassá váló arculatát kétségkívül rontja a buszvárónak és környékének rendezetlensége. ÖNÍK IS 1 PI1CRÚL ÉLNEK... DE fl VEVŐ IGÉNYES ÉS KÉNYES. Különösen az élelmiszer, a gyümölcs, a zöldáru, a tej- és a tejtermék, a húskészítmények minőségére. Nem sajnál többet fizetni gazdaságuk termékeiért, üzemük készítmé­nyeiért, de akkor ragaszkodik hozzá, hogy minden teljesen friss és hamvas legyen. Ezért az értékesítés kulcskérdése: a szállítás. A terméknek szedés vagy gyártás után azonnal, üdén és épen a piacra kell jutnia. Ez csak modem szállító- eszközökkel, termosz- és hűtőkocsikkal lehetséges. Honnét vegyék? Az AUTÖKER-tőli ' MOST ITT A RENDKÍVÜLI ALKALOM: AZ AUTÓKER AZONNAL RENDELKEZÉSÜKRE BOCSÁTJA EZEKET A KORSZERŰ JÁRMŰVEKET, AMELYEKKEL ÓRAK ALATT A LEGTÁVOLABBI PIACOKRA IS FRISSEN, HŰTŐT! Állapotban szállíthatják AZ ÁRUT. MÉG MA VÁLASSZÁK KI A SZÜKSÉGLETÜKNEK LEG­JOBBAN MEGFELELŐ TÍPUST! NYSA 521-es TERMOSZKOCSI 50 kg szárazjéggel, 16 órán át 0 fok alatti hőmérsékleten tartja a szállított árut a 4 köbméteres hűtőtérben, miköz­ben a külső hőmérséklet akár +35 fok is lehet. Ar: 100 000 Ft IFA W 50-es TERMOSZKOCSI Hűtési és forgalmi tulajdonságai minden igénynek meg­felelnek. Ar; 418 900 Ft. IFA W 50-es HŰTŐKOCSt A 22 köbméteres hűtőtérben az NSZK-ban gyártott aggre- gát —18 fokos hőmérsékleten tartja az árut. Ez világszín­vonal I Ar: 750 700 Ft. A FRISS, HAMVAS, HŰTVE SZÁLLÍTOTT ÁRU: JOBB ÁR, TÖBB JÖVEDELEM. BŐVEN MEGTÉRÜL MINDEN FORINT, AMIT A SZÁLLÍTÁS KORSZERŰSÍTÉSÉRE FORDÍTANAK! RENDELÉS ÉS TÁRGYALÁS: OJAUTÓ KERESKEDELMI EGYSÉG Budapest, XIII., Gogol u. 13. INFORMÁCIÓ TELEFONON: 20-22-20 KOST RRKTÍRRÚL SZÁLLÍTUNK! (384)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents