Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-25 / 121. szám
Készülnek az építők Tizenegy üzemi konyha — hat vendéglő V élemények a közétkeztetésről A lekozmált étel szagától Visszahőkölök. Akik benn étkeznek, talán nem is érzik annyira, mint az, aki kintről érkezik. A Garay téri gyorsbüfében vagyunk. A kényelmetlenül magas székeken tésztamaradék, odébb az asztalon cigarettahamu. És por, por mindenütt. A kövön kilötyögte- tett leves, vagy főzelék; innen is „olvasható” a mindenkori menü. Bajuszos fekete férfi kanalazza a kelkáposztát. Odébb fiatal nő, zsebkendőjével az asztalt törölgeti, már ameny- nyire lehet. Naponta mintegy ezer ember fordul meg itt: reggelizik, ebédel, vacsorázik. Nem érdemelnének kulturáltabb környezetet? önkiszolgáló étterem Lángosszag, füstös falak, omló vakolat, penész. A konyha vezetője szerint kéthavonta meszelnek, „dehát itt mindig kellene...” Beljebb megyünk. Amennyire lehet, a rendet, a higiéniai követelményeket betartják. Mondom, amennyire lehet. Az, hogy egy mosogató lévén a konyhai edényeket ugyanott mossák, ahol az éttermieket, hogy a raktár csak csövön keresztül szellőzik, az előkészítő helyiségek fűtetlenek — nem az itt dolgozók bűne. öle it itt étkeznek és naponta 350 személyre főznek. Egyféle menü van, ottjártunkkor három kiló rizsből levest, hét kiló hatvan deka húsból sültet készítettek, hozzá százhúsz kiló burgonyát és száznyolcvan fej salátát tálalnak. Egy ebéd ára 6 forint 80 fillér, utcai árusításban 6 forint 10 fillér. — Tíz éve épült ez a konyha, azóta különösebb átalakítás, korszerűsítés nemigen történt. Nézze a falakat! Ugye nem érdemes itt már újjáépíteni? — Nem érdemes. Megyünk tovább szomorú tapasztalatokkal, de azzal a reménnyel, hogy találunk majd modern, korszerű konyhát Szekszárdon. Biztatnak a KÖJÁL orvosai: Ha megépül az Arany János utcai háromezer adagos konyha, javul a helyzet. A tervek szerint 1973-ban készül eb Vajon a város nem nő-e addig háromezer fővel? — A legtöbb gond a kiskonyhákkal van. Jóval többet főznek mindenütt, mint szabadna. Baj ez? Igen, de szükségmegoldás is. Valahol enni kell. — mondja Kolumbusz doktornő. — ön hol ebédel? — A kórházban. — Elégedett? — Higiéniai szempontból igen. A heti étrend persze meg sem közelíti a korszerű étkezés követelményeit. Általános jelenség ez. Sok a paprikás étel, a fűszer, a hús, a tészta. Kevés a zöldfőzelék és a fehérje. — Mit tehetnek — tesznek — a közétkeztetés javítása érdekében ? — Ellenőrzünk, büntetünk, jegyzőkönyvbe rögzítjük a hiányosságokat Részlet jegyzőkönyvekből: Kispipa, 1971. március. „A süteményt takaratlanul tárolják. A textiláru-raktárban húst tárolnak. A hűtőben lejárt szavatossági idejű vaj van.” „Halászcsárda, 1971. április. A konyha halfőzésre készült de 150 adagos közétkeztetést is bonyolítanak. Halat hússal egy helyen főzni nem szabad! Kifőtt tésztát tárolni két órán túl tilos. Itt nagy adagot találtunk a tegnapiból.” „Állami Építőipari Vállalat, 1971. március 5. Minden rendben.” Az ÁÉV konyhája valóban szép, rendes, tiszta. Engem mégis az érdekel, mit mondanak azok, akik nap, mint nap itt étkeznek. — Portás vagyok, nekem elég az adag. Három menüből lehet választani. Megfelel a minőség is. — Pénztárosként dolgozom a vállalatnál. Január 1-től étkezem itt. Elegendőnek és ízletesnek találom az ételt. Mindez napi négy forint hatvan fillérért. Kifogás? Talán csak annyi, hogy kevés a sült tészta. — Vagonrakodó vagyok. Kitartunk a kajával vacsoráig. Választani is lehet. Hogy nem zavar-e a műanyag tányér? Nem. Ha jó a benne levő, jó az edény is. — Ipari tanuló vagyok, épületlakatos. Az étel mennyiségére és minőségére nem lehet panasz. Frankó egy hely ez, higgye el! Azt kérdezte, nincs-e szükség utánpótlásra? Nincs. Pedig az öreg szakik néha jól megdolgoztatnak bennünket. Az ÁÉV maga építette fel üzemi konyháját, amelyet most a Vendéglátóipari Vállalat üzemeltet. Korábban a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátóipari Vállalat kezelésébe adták, de nem voltak elégedettek. 1600—1800 személyre főznek naponta, attól függően, kik vannak éppen vidéken. Hét helyre kiszállítják az ételt — Hányán főznek ennyi emberre? — Huszonheten vagyunk, de reggeliztetés, ebédeltetés, va- csoráztatás is van. Reggeli és vacsora négyszáz adag készül naponta. A gond, a választékosság. Túlságosan munkaigényes ebédet, például zöldborsót fánkot, palacsintát nem tudunk készíteni, vagy csak ritkán. Friss zöldborsóból nyolc mázsa kellene egy napra. így a mirelitre szorulunk. Hegedűs István a beszélgető partnerem — konyhavezető. Később találkozom Biros Bélával, a munkásellátási csoport vezetőjével, ö azt mondja, ritkán panaszkodnak az emberek a kosztra. Választékosabbá tenni az étrendet nagyon nehéz lenne. Hetente hatszor három, azaz tizennyolc féle ebédet és tízféle vacsorát főznek. Érthető, hogy 10 —12 naponként ismétlődik a menü. Korsós Istvánt, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjét kérem végül, foglaljuk össze az eddig tapasztaltakat és beszéljünk arról, milyen javulás várható Szekszárd közétkeztetésében? — Tizenegy üzemi konyha van a megyeszékhelyen és hat olyan vendéglő, ahol közétkeztetés is zajlik. A vendéglátó kapacitáshiány miatt nemhogy nem tud több embert étkeztetni, de még az á la carte-s — átmenő — vendégeket is kiszorítják lassan az előfizetések. Célunk a kiskonyhák felszámolása, illetve melegítő konyhákká redukálása, abban a pillanatban, amikor a háromezer adagos új konyha beindul. Az új gyárak, új üzemek már eleve konyhával és étkezővel épülnek a jövőben. A közelmúltban a megyei párt végrehajtó bizottság határozatba foglalta a közétkeztetés megjavítását, mint egyik legsürgetőbb feladatot. Legtöbb tennivalónk a megyeszékhelyen van. RADIOS ÁGNES GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ SZEMÉLYGÉPKOCSIVEZETŐT ÉS KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUMOT VÉGZETT ADMINISZTRÁTORT AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Jelentkezés: Tolna megyei Építőanyag-ipari Vállalat Szekszárd, Marx Károly u. 11. (468) Vasárnap tartják a Tolna megyei építők ünnepségüket. Az építők napján hagyományos a vígasság, a szórakozás, a kiváló dolgozók jutalmazása lesz idén is a program. Az építőipari vállalatok munkásai már készülnek az ünnepségre. Ezen a héten az ácsok a szabadtéri színpadokat, a kecskelábú asztalokat, pavilonokot, székeket állítják fel. A tanácsi építők Doniboriban, az idegenforgalmi hivatal motelja melletti szabad térségen rendezik ünnepségüket. Mattesz József szb-titkár elmondotta, hogy idén gazdagabb programot állítottak ösz- sze, mint tavaly. Például a sárközi ének- és táncegyüttes is színpadra lép az építők ünnepén. Eddig több mint négyszázan jelentkeztek, hogy részt kívánnak venni az ünnepségen. Dombóvárról, TaRendszertelenül burjánzó fák, bokrok, meredek dombok közé ékelődött mozdulatlan falu. Udvari, 1971. május. Dolgos falusi hétköznap, azt gondolná az ember, hogy ilyen szép májusi napon minden épkézláb ember kint dolgozik a földeken. De nem. Az 1300 holdas határban egyedül Szoboszlai Elek ül gépen, kultivátorozza a kukoricát. Nyolc asszony kapálja a digitálist, Jankó Ignác mezőőr pedig vigyázza a lábon álló lucernát. — Az igazi dolgos hétköznapok áprilisban vannak — mondja Simigh Imre főagro- nómus. Olyankor nincs csellengés. Hetvenkét dolgozó tagunk van, rájuk mindenben számíthatunk. — Itt vagyunk májusban munka nélkül. Aki jön és munkára jelentkezik, nem küldjük el, adunk valami tes- sék-lássék munkát. Eldolgozgatunk. Tíz éve 20 pár ló szántott, vetett. Most az öt párnak éppen, hogy akad munkája. Nyolc traktorral szántanak, vetnek, kapálnak, géppel aratnak. Még van mikor sok is a gép. Három traktor két hete Miszlán dolgozik. Besegítenek. Háromszáznégy hold kukorica, 150 hold napraforgó, 5 hold szőlő, 16 hold gyógynövény ad munkát. Aki itt dolgozik, biztonságban érezheti magát. Otthon van a sok dolog, nem a határban. A tagok a háztáji kukoricát átlagtermésben kérték. — Van annyi sertés a faluban, mint a tsz-ben. Sok helyütt S—10 is. Nyáron kihajtják, télen kukoricán tartják. Szombaton békegyűlést tartottak Tengelic-Szőlőhegyen. A művelődési otthon zsúfolásig megtelt, sok résztvevőnek csak állóhely jutott. Szovjet vendégek is részt vettek a békegyűlésen. A hallgatóság nagy figyelemmel kísérte Bolvárj Jó- zsefné országgyűlési képviselő ünnepi beszédét. A tolnai kerület kéoviselője az új országgyűlés programjáról, a másiból. Paksról, Bonyhádról, Bátaszékről és természetesen Szekszárdról indíttatnak kü- lönautóbuszokat. A tolnai áfész gondoskodik arról, hogy étel-ital bőségesen legyen a tanácsi építők ünnepén. — Az állami építőipari vállalat 2015 dolgozója jelentkezett hétfőn reggelig, hogy részt kíván venni az építő napi ünnepségen, melyet szintén Domboriban tartanak. — közölte Prokos József szb-titkár. A Duna melletti erdőségben rendezik az ünnepséget. Szinte minden építésvezetőség különautóbuszokat indít, még Pécsről, Komlóról is jönnek a vállalat munkásai, hozzátartozói az ünnepségre. Az építők szakszervezetének központi művészegyüttese szórakoztatja majd a TÁÉV dolgozóit. Az étel és ital „felelőse” itt a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat. Tojóhibridet tartanak csaknem minden második házban. Az elnök elutazott Szek- szárdra, hivatalos ügyeket intézni. Gadányi István az asz- szonyok munkáját irányítja, eligazítja a fogatosokat. Sebők Imre felügyel a gépekre, ha éppen dolgoznak, kimegy, megnézi. A föagronómus tartja a frontot. Az egyik tsz-tag négy nap szabadságot kért. Bontják a házát, jönnek a kőművesek, építkeznek. Udvariban 700 ember él. A dolgozók több mint 30 százaléka az állami gazdaságba jár, 20—30 százaléka Komlóra, a többiek a tsz-ből élnek. Az asszonyok otthon dolgoznak látástól vakulásig. 1968. óta a nyolc osztály Után két fiatal ment a tsz-be. — Megválogatjuk, hogy kiket veszünk fel, a középkorúak között is. A fiatalok, az az igazság, nem is igen jönnek. Udvariban már nem rang tsz-tagnak lenni. Az emberek csak annyit isznak, amennyi megjárja. Reggel egy féldeci, este öt után egy pohár sör, vagy ha fuvaroznak és kínálják. — Hamar megmondjuk egymásnak, de fél órán belül kibékülünk. így aztán haragosa sincs senkinek. Békétlenkedés azért van. Tavaly megsértődtek, akik nem kaptak kiváló dolgozó jelvényt. Merthogy miért nem ismerik el az ő munkájukat is! — Izgalom? Ha hirtelen közbejön valami váratlan esemény. Amúgy nincs. Szót értünk. Tizen dolgoznak az 1300 holdas udvari határban, májusban, dologidőben. D. V. M. gazdasági feladatokról, a nők és az ifjúság helyzetével kapcsolatos feladatokról, a Békevilágtanács budapesti közgyűléséről tájékoztatta a hallgatóságot. Felszólaltak a szovjet vendégek is, majd a helyi úttörőcsapat adott műsort. A résztvevők nagy tapssal jutalmazták az úttörők műsorát és a szovjet vendégek által előadott zene- és énekszámokat. Falusi hétköznapok Békegyűlés Tengelic-Szőlőhegyen
