Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
Kovalovsxhy Miklósi A magyar nyelv hete •• rr ES JOVOJE JEKELY ZOLTÁN: jülia m. sírjára ötvenéves koporsó-ágyadat rúgd fel, hagyd ott és gyere ki! A hold szeme sóvárgón rádtapad, ha tetemed meglibbented neki. Hátha elkaphatom porló ruhádat, a csipke-inget, melyben eltemettek, s megérzem illatát édesanyádnak a könnyekből, melyek arcodra estek. Hátha megfoghatom fehér kezed, s szoríthatom keblemre — hogyha fáznál — érezve: még mindig benned rezeg a dal, melyet utolszor zongoráztál.» S akkor — polgár temető láss csodát! — táncra perdítne minket ez az ének! Az őrházban a vad farkaskutyák Sosem hallott hangon üvöltenének. Hát mindhiába zúgnak el feletted ezek a vad-szagú tavasznapok? Pedig egykor, mint én, te is hihetted, hogy tavasszal feltámad a halott. Es most e gyilkos bizonyosság rémületében fogam is vacog: a holtaknak immár hiába hozzák vad szagukat a kóbor tavaszok! MISZLAl GYÖRGY; TÜKÖRKÉPEM Elnézegetem magamat a tükörben: ez én vagyok?!. .1 A sötét szemöldökszárnyakat, s hajam, mely deresen ragyog. A ráncok labirintusát: évgyűrűim szemem körül. Hallgatom szívem ritmusát, s figyelem: időm hogy röpül... Igen Kedves: az éveim, mint lomha varjak szállanák. Harmatosak a szemeim: téged könnyekbe mártanak!... Nem könnyű számba venni az évről évre visszatérő különféle ünnepi vagy üzleti alkalmakat, rendezvényeket, amelyekről lépten-nyomon értesülünk sajtóból, rádióból, ívből és harsány plakátokról. Filmhét, zenei fesztivál, fehér hetek, vasgyűjtő hónap stb., stb., sorjázásából — bár talán a legfiatalabb és a legkevésbé hangos köztük — kiemelkedik a magyar nyelv hete. Talán éppen azért nem volt szüksége dobverésre, nem kellettek melléje kikiáltók, mert a nyelv — önmagáért beszél. Nevetséges nagyképűség volna, ha az ót évvel ezelőtt megindult kezdeményezésnek máris valami fél-jubileumát ülnénk, de 1971. mégis jelentős év a mozgalom eddigi rövid történetében. Tavaly vetődött fel ugyanis a javaslat: tegyük országossá a magyar nyelv hetét, amely mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti Kossuth Klubjának rendezvénye vált ismertté és népszerűvé. Hogy hatókörét szélesítsük és hatékonyságát növeljük, első próbaként az idén két központban, Budapesten és a 700 éves fennállását ünneplő Győrben párhuzamosan zajlottak az előadások és rendezvények, április 18— 25 között. Győrből pedig előadók szálltak ki Magyaróvárra, Sopronba és Halászi községbe. Ha nem is ilyen sorozat-terjedelmű szervezettségben, de egy-két előadás erejéig más városok is — főként azok, ahol egyetem vagy főiskola működik — részt kérnek a nyelvhét eszméltető- tudósító munkájából, így pl. Debrecen, Eger, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szombathely. S ami bizonyos tekintetben örvendetes : a vidék érdeklődése — talán a kezdeményezés újdonsága miatt — versenyzett a‘ budapesti közönségével, sőt néhol túlszárnyalta. Az előadások, megbeszélések tárgysorát a rendezőség évről évre különös gonddal, úgy állítja össze, hogy egybehangolja a tudományos színvonalat, a gyakorlati hasznosságot, a közönség igényét és az időszerűséget. A témák cserélődése egyúttal biztosítja azt is, hogy nyelv rendszerének, életének és használatának minden lényeges és közérdekű kérdése sorra kerüljön. Nyelvészeink lelkesen és lc’':iismeretesen vállalkoznak a tudománynépszerűsítés feladatára, örömmel élve az alkalommal, hogy kiléphetnek a szakma szűk köréből, s az eszmecsere hangján szólhatnak egy szélesebb, érdeklődő és fogékony közönséghez. Az ilyen alkalom egyúttal a szaktudomány életközelségének és gyakorlati értékének próbája is. A sajtó kitűnő segítséget nyújtott a magyar nyelv hetének előkészítéséhez, folyóiratbeli ankétsorozattal a nyelv Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. jelenéről és jövőjéről, több oldalas nyelvművelő melléklettel, vezércikkel és lelkes méltatással. A hét előadásairól és eseményeiről az országos lapok és a vidéki sajtó egyaránt hírt adtak, a napi program rendszeres közlésével, beszámolókkal, riportokkal. A rádióban pedig az Édes anyanyelvűnk naponta elhangzó ötpercein kívül négy hosszabb előadás is sorra került A magyar nyelv hetét Budapesten, a Kossuth Klubban dr. Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkárhelyettese nyitotta meg. Deme László bevezető előadása korszerű kérdést tárgyalt: milyen szükségszerű hatással van nyelvre és nyelvészetre a tudományos-technikai forradalom. Ennek mintegy kiegészítéseként Szépe György a nyelvtudományi irányzatokról adott történeti áttekintést. Pedagógus célú és hasznosságú volt Bakos József előadása a tanári beszéd retorikájáról, azaz helyes és hatásos voltáról, de ez a téma mindenkit érdekelhetett, aki nyilvánosság előtt kell, hogy felszólaljon, előadjon, s ilyen alkalom vagy szükség egyre többször adódik a társadalmi életben. Grétsy László a jugoszláviai magyarság nyelvi helyzetéről és problémáiról számolt be. Színezte a programot a „Nyelv, sugárzó anyanyelvem” című irodalmi est, amelyen Lengyel Dénes bevezetőjével költők és írók vallomásait adták elő neves színművészek. Hagyományos és népszerű vitaalkalma a magyar nyelv hetének a nyelvhelyességi ankét, amely az idén nyomatékos jelentőséget kapott Aczél Györgynek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának felszólalásával. Sorra véve nyelvhasználatunk visz- szásságait — a kiejtési sznobizmusban és szükségtelen divatszók terjedésében megnyilvánuló idegenmajmolást, a tudományos tolvajnyelvbe zár- kózást, a közéleti-hivatalos nyelv nyakatekertségeit, a „szókimondó” természetességnek vagy éppen művészeti korszerűségnek értelmezett nyelvi durvaság elharapódzását, az ifjúság nyelvének kérdését — határozottan állást foglalt a nemzeti nyelv, az anyanyelvi műveltség ápolásának szüksége és fontossága mellett, éppen a szocialista kultúra kibontakoztatása, fejlesztése és általánossá tétele érdekében. Ennek alapja csak a világos, közérthető, a nyelv kommunikációs szerepének legjobban megfelelő, tehát valóban „demokratikus” nyelvhasználat lehet. A győri ünnepi hetet Lőrin- cze Lajos nyitotta meg. Deme László és Szépe György Budapesten is megtartott előadása mellett Éder Zoltán régi nyelvészetünk dunántúli fellegvárairól beszélt, Lőrincze Lajos az amerikai magyarság anyanyelvi állapotára vonatkozó tapasztalatairól számolt be. Wacha Imre pedig a magyar nyelv zeneiségét elemezte. A magyar nyelv hetének győri műsora külön súlyt kapott azzal, hogy egybekapcsolódott a szép magyar beszéd hatodik országos döntőjével. E nagyszerű versenyben hazánk középiskolásai vesznek részt a győri Kazinczy Gimnázium kezdeményezésére, s immár hagyományosan a Rába-parti városban rendezik meg a döntőt, amelyen ez idén is a hat legszebben beszélő diák nyert Kazinczy-emlékérmet és jutalmat összegezve az idei nyelvhét eredményeit és tanulságait, először is megállapíthatjuk, hogy a kezdeményezésnek a vidékre való kiterjesztése igen hasznos volt: új, friss rétegek érdeklődését keltette föl a nyelv ügye iránt, ezt az utat tehát tovább kell szélesítenünk. Először is azért, mert az országban négyszer annyian élnek, mint Budapesten, s a vidék nyelvi és művelődési helyzete bonyolultabb, több nehézséget vet föl. így például azt a zavaró kettősséget, hogy a nyelvjárás természetes közege és a sajtóból nyomtatásban, a rádióból, tv-ből, filmekből pedig élőszóval áradó köznyelvi hatás keveredik az emberekben. Hasonló zavart vagy inkább megoszlást, okoz sokak nyelvhasználatában a munkahely hivataloskodó közéleti sablonjainak megszokása: a legtöbb ilyen ember szinte két nyelven beszél: másként „hivatalosan”, a nyilvánosság előtt és másként „magánemberként”, családjával, barátaival. A vidék zártságát és elszigeteltségét feloldotta a társadalmi és technikai fejlődés, de a művelődéssel szükségszerűen kialakuló nyelvi egységre való átmenet előkészítése, a kiegyenlítődés segítése, majd az összhang megteremtése az iskola, az anyanyelvi oktatás és a nyelvművelés közös feladata. E munkában csak visz- szatérő emlékeztető, számvető és célkitűző alkalom a magyar nyelv hete: egy állandó és eleven, egész életünket átható törekvés jelképe. Hogy ezt az eszméltető szerepet legjobban betöltse, javasolhatnánk — éppen a vidékre való tekintettel —, hogy lebonyolítását vállalja teljes egészében a rádió és a televízió. Ez valóban országossá tenné a magyar nyelv hetét, de nem pótolná a helyi viszonyokhoz és igényekhez igazodó előadásoknak, a közönséggel való személyes kapcsolatnak, s az élőszó erejének hatását. A központi rendezvények, valamint a sajtó, rádió, tv bevonása mellett arra kell tehát törekedni a jövőben, hogy — összefogó irányítással, s az irodalmi körök, színpadok közreműködésével — minél több helyen szervezzék meg a magyar nyelv hetét, vagy akár csak napját Remélhetőleg mindenütt akad lelkes magyartanár, tevékeny TIT-vezető, megértő kultúrház-igazgató, aki kezébe veszi a kezdeményezést. A mozgalom jelentős eredménye, hogy az előadások témáinak változatosságában állandósuló tárgykörként jelentkezik a határainkon túl és a világban szétszórtan élő magyarok anyanyelvének védelme és ápolása, amely a magyarságtudatnak és a népi ösz- szetartozásnak legelső, szinte egyedüli biztosítéka. S az anyanyelvi műveltség nemcsak egyéni, szenvedélyes gond vagy társadalmi igény, még kevésbé magyarkodó jelszó, hanem a közösségi összetartozás felelősségtudatától sarkallt lelkiismereti ügyünk és a szocialista kultúra i fejlődésének rendkívül fontos eleme is.
