Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
Fontosabb adatok Gyula—J ovánca MAGA MARAD?” Jelenleg 1726-an élnek a községben. Az 1960-as népszámlálók még 2452 főt találtak. 1967-ben új művelődési ház épült Gyulaion, jelenleg törpevízmű építése van folyamatban. 1957-ben kéttan- termés iskola épült, ezt 1969- ben felújították és kibővítették. A falunak vasútállomása nincs: aki vonattal kíván utazni, előbb a szomszédos Kurdra kénytelen elmenni busszal, mert az a legkönnyebben elérhető közeli vasútállomás. A falut a nagyvilággal összekötő kövesút itt véget ér. Gyulainak önálló tanácsa, termelőszövetkezete van, számottevő ipari üzeme nincs. A faluból főként Kurdra és Dombóvárra költöztek sokan. Uj- Dombóváron az egyik utcát a gyulajiak maguk közt Gyulaji utcának nevezik, mert ott több gyulaji származású is lakik. A települések- nagy részének néveredete nem tisztázott pontosan, hitelesen, de majdnem minden névhez tapad valami helyi, félig igaz, félig költött történet. Gyulairól a következőket hallottam: volt egy Gyula nevű település és egy Jovánea. Gyulát ' magyarok lakták. Jováncát pedig tótok. Végül egyesítették a két; egyébként is összeérő telepük lést, de vita kerekedett az új név kialakításából: a magyarok is. tótok is védték a maguk pozícióit, Mivel a magyarok voltak többségben, az ő településük nevéhez hozzákapcsoltak egy j-betűt. mondván, hogy így legalább a Jo- váncából is lesz benne valami és a tótok sem panaszkodhatnak. Nos, az bizonyított tény, hogy Jovánea valóban létezett Gyula tőszomszédságában, de Gyula és Jovánea kezdőbetűiének ilyen összetapasztása minden valószínűség szerint a képzelet szüleménye. Patkó Sándorné tanárnő, aki szülőfalujából. Gyulajról Szek- szárdra származott el, igen értékes szakdolgozatot készített faluja történetéről.. Igen figyelemre méltó e falu népének az urbáriumra való reagálása. Mária Terézia urbáriumát — paraszttörvényét — sokan úgy igyekeztek feltüntetni. mint valami nagy kegyet a jobbágyság iránt. Nos, egyes helyeken valóban jelentett némi könnyebbséget, de Tolna megyében általában nem. Nem sokkal az urbárium után Gyulajról is. egy küldöttség ment panasszal Eszterházy herceghez. A feljegyzések szerint „Fölséges Asszonyunk kegyelmes urbáriuma szerént minden engedelmességgel robotolván tapasztanák, hogy ha azon Kegyelmes Urbárium mellett maradnának, magok gazdálkodásokban terhes hátra maradást fognak szenvedni. Arra való nézve azon alázatosan esedeznek; hogy az Méltó- ságos Uraság vélek.- valamely egyezést venni méltóztassék...” Az „esedezés” eredményéről nincs hiteles adat. De arról igen, hogy a fiatalok színe- java 1848-ban Gyulajon is Kossuth zászlaja alá állt, a forradalom leverése után pedig Gyula-Jováncára is katonaságot kellett kérni az „esetleges nagyobb megmozdulások megelőzése érdekében”, s „német kutyának” nevezték őfelségét, az osztrák császárt... ÍZ remó Gáspár tsz-nyug- díjassal arról beszélgettünk, hogy a fiatalabb generáció miért orientálódik el a faluból. Mindenekelőtt megkérdeztem: — Maga marad? — Mindenesetre. Eszem ágában sincs elmenni innen. Igaz, a nyugdíjammal nem nagyon dicsekedhetem, mert a feleségemmel együtt alapító tagok voltunk, és ketten alig több mint 900 forintot kapunk. De nem panaszkodhatunk, megélünk, mert azért egy kicsit még tudunk dolgozni. Hogy miért mentek el sokan a faluból? A mai fiatalság más, mint mi öregek. ŐK kevés munkával sokat akarnak keresni, és jól szeretnének élni. Ez pedig faluhelyen a mezőgazdaságban még nem megy. Számukra az már nem elfogadható, amin mi végigmentünk: 4—5 órakor kiálltunk a búzatáblára, mert bizony a szövetkezet kezdetén még alig volt gép, és dolgoztunk, dolgoztunk... Ráadásul részesedés is inkább csak cseppent, mint csurrant, mert Gyulajon elég nehézkesen ment a tsz. A mostani fiataloknak már a tsz-ben is jobban megy. Én elég peches voltam az élettel. Annak idején kivándoroltam és is Kanadába. .szerencsét, próbálni, de onnan' meg éppen a háború kézijeiére érkeztem haza.-----Dátom-, szép új házban laknák. Mikor építették? — Még 1954-ben. Közösen a vömmel. — A vője, illetve a lánya hol dolgozik? — Pesten, de mint állandó lakosok Gyulajon szerepelnek. A vöm elment a fővárosba dolgozni, azt mondta, hogy mégis más lesz, ha majd ipari nyugdíjat kap. Itt van az új ház, de azt sem sajnálta. Majd ha nyugdíjba megy, hazajön. A lányom hol Pesten van az urával,' hol itthon dolgozik a határban. Holnap estére mind a ketten jönnek. I?gy másik nyugdíjas parasztembertől, Hencz- fitykus Andrástól is megkérdeztem, marad-e. T- Hova is miért mennék el? Nem szándékozom megválni a falumtól. Az ember itt élte le a dolgos fiatalságát, hát öregségére hova menne. — Hogyan élnek Gyulajon? Régebben egyesek szegény falunak ismerték ezt a települést. 1 Ezt nem mondanám! Gyulaj azelőtt sem tartozott a legszegényebb falvak közé, most pedig különösen nem. Csak rá kell nézni a sok új házra. Igaz, szegény ember is akad, mint mindenütt, de aki ma Gyulajon szegény, az a maga szegénye. BODA FERENC Dá mszar vasok Az új tanácselnök — Mióta tanácselnök? Becker Sándor: — Nem egészen két hete. — Helybeli születésű, hogy magára esett a választás? — Nem. Mint pedagógus kerültem e faluba 1958-ban, de azóta sem folyamatosan lakom itt, mert egy időre más községbe helyeztek. N;etp. származású vagyok, de hozzánőttem e faluhoz, és mindenképpen itt látom a jovű- mef. Hiszen ezért ' is "ká'pcSW- lódtam be kezdettől a falu. közéletébe. Ha jól összeszámolom, majd mindenféle elnök-titkár voltam időközben — kivéve a tsz-t. KISZ-titkár, párttitkár, népfrontelnök.... A tanácsnak korábban is tagja voltam, így tehát a tanácsi élet sem teljesen új számomra. Persze, azt még nem tudhatom, hów mennyire tudom majd beleélni magam a ta-' náeselnöki funkcióba. Remélem, sikerül, dehát egy új munkakör mindig sok kilátás- talansággal is jár. Az előbb azt mondtam, hogy mindenképpen itt látom a jövőmet. Ezt természetesen nem a tanácselnöki funkcióra értem, mert hiszen ezzel még csak most ismerkedem, hanem a falura, mert liiszep eddig is elsősorban a falut néztem, nem a funkciót. — Mint új tanácselnök, hogyan foglalná össze a programját, törekvéseit? —,Ez a- kérdés' égy kicsit korai; mert ebből a funkcióból eddig még körülnézni is alig volt i -időm. ÍTaián' azt monda-“ nám, hogv nemcsak a kommunáiig falüfejlésztési ni unka szükséges, hanem legalább ennyire ' kell az emberek erkölcsi ápolása. Nálunk Gyulajon sok a csalódott ember. Most nem akarom részletezni, de sokan úgy tartják számon e falut, hogy Gyuláj az ígéretek földje. Ugv vélem, hogy nagyon, szükséges és hasznos lenne, ha a megvalósult és folyamatban levő létesítmények mellé formálni tudnánk egy kicsit a -közvéleményt, azaz visszaállíthatnánk az emberek közérdeklődésű hitét, bizalmát. A nagyon értékes vadász trófeákat mindenütt nemzeti ereklyeként őrzik. Magyarországon a leghíresebb ilyen trófeák egy része a Gyulait is érintő és közigazgatásilag részben e községhez tartozó vadrezervátumból származik, és az egész világ szakirodaima gyulaji dámtrófeaként tartja számon. E falu nevét tehát az országhatárokon túl is nagyon sokan jól ismerik és az őszi vadászati világkiállítás magyar részlegének egyik büszkesége fesz. Évtizedek óta állandóan a gyulaji dámírófea a világrekorder. Bent a faluban viszont alig találtam jelét annak, hogy itt ilyen híres vadászterület van. Sőt, egy kicsit meglepődve hallottam, hogy a gyulajiak maguk ezt a híres erdőséget körülbelül így tartják számon: ..Egy erdő, ahol vadállatok is találhatók, például dámlapátosok.” A közhiedelem és a valóság Gyulajon sok cigány él, és rájuk két dolog jellemző: életkörülményeik szembetűnően változnak, kiemelkedőben vannak a hagyományos putri-miljőből, de még sokan ferde szemmel néznek rájuk. Amikor össztársadalmi problémaként mapirendre került a cigánysággal való megkülönböztetett foglalkozás, Gyulajon is keresni, kutatni kezdték a módszereket, azaz, hozzáláttak a felsőbb szervek idevonatkozó határozatainak a végrehajtásához. Feltűnt azonban, hogy az alkotmányunk szellemének megfelelő humánus intézkedések nem találtak osztatlan igenlésre a helyi közvéleményben. Sőt, felpaprikázódott miatta a légkör. A cigányok szinte kivétel nélkül a szőlőhegyen éltek. A helyi vezetők is, felsőbb szervek is úgy látták; lehetővé kell tenni számukra a faluban való letelepedést, hogy inkább a falu, a falusi környezet hasson rájuk, mint ők egymásra. Ez helyes felismerés volt, de valósággal felzúdult miatta a falu: még tanácsüléseken is tiltakoztak miatta, követelvén, hogy a cigányokat ne engedjék beszivárogni a faluba. Többen kijelentették, hogy ha a cigányok betelepülhetnek a községbe, ők inkább búcsút mondanak szülőfalujuknak. Sorolták az „érveket” is. E problémával annak idején terjedelmes cikkben foglalkoztunk. Most, hogy Gyulajon jártam, természetesen arra is kíváncsi voltam, hogy mi történt azóta az itteni cigánysággal. Az a bizonyos felemelkedési folyamat napjainkban is tart. Egyrészt úgy, hogy mind több köztük a tisztességes munkásember, másrészt pedig úgy, hogy mind többen kerülnek falusi környezetbe. Egy ideig a szőlőhegyen volt általános iskola. Ez megtette az első, és talán nem túlzás azt mondani, hogy alapvető lépéseket: a felnövő generációt megtanította a betűvetésre, és az egész cigányság körében megteremtett bizonyos művelődési igényt. Ez ugyan nem több annak az igazságnak a felismerésénél, hogy manapság nem nőhet fel a gyermek sem írástudatlanul, de ez mindenképpen hallatlanul nagy eredmény és főként sok energiát igényelt. Erre alapozva időközben újabb intézkedés történt: a község belterületén általános iskolai napközit létesítettek, hogy a szőlőhegyi gyermekek ne külön mini-iskolában nevelődjenek, hanem a falusiban. Mivel a gyulaji szőlőhegyen mg már csak cigányok laknak, a diákotthont is csak a cigány gyermekek veszik igénybe. Nem kétséges, e réteg fiatalsága ma már tisztességes társadalmi körülmények közt nő fel, és ez sok tekintetben pótolni tudja a nem mindig megfelelő családi környezetet. A cigányság száma a falu összlétszá- mán belül állandóan növekszik. Az arányeltolódás különösen a fiatalok körében szembetűnő, amiből kézenfekvő a következtetés: a jövőben még további arányeltolódás várható a faluban a cigányság javára. Az általános iskolában jelenleg ilyenek az arányok: az első osztályban a 34-es osztálylétszámból 19 cigány, a másodikban a 27-ből 19 cigány, a harmadikban a 17-ből 5 cigány, a negyedikben a 20-ból 10 cigány, az ötödikben a 19-ből 2 cigány, a hatodikban a 9-ből 2 cigány, a hetedikben a 17-ből 3 cigány, a nyolcadikban a 21-ből 2 cigány. A cigány gyermekek körében magasabb a bukási átlag, ez is igaz, de ezt figyelembe véve is nő a cigány gyermekek aránya az iskolában. A lakosság ellenszenve irántuk napjainkban is megfigyelhető. A közvélemény általában nemigen tesz különbséget köztük: számukra a cigány egyre megy. És akivel csak beszéltem, mindenki megerősítette, hogy az összlakosság csökkenésében — az elmúlt évtized elvándorlásában — annak is szerepe van, hogy a cigányok, teret kaptak a faluban. ' E réteggel szemben más a hiva' és a helyi közvélemény értékítélete, Népújság () 1971. május 2%.
