Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-22 / 119. szám
Agresszorok a 3§tétvöigyben Ezer úttörő kétnapos harci játéka A Sötétvölgy bizonyára hasonlít a vietnami őserdőhöz. Ugyanis ebben a darabka Tolna megyében is vannak — ha nem is terjednek ki sok száz négyzetkilométerre — ember által áthághatatlan dzsungelek. Ezért adhatott méltó otthont annak a harci játéknak, amelyet a KISZ megyei bizottsága és az Úttörő Elnökség rendezett csütörtökön, pénteken ezernél több úttörő, munkásőr, határőr és szovjet katona részvételével — rendezett. ' !i I A harci játék a „Győzelem J 25” elnevezést kapta. A győzelem a vietnami nép hősies, állhatatos harcát, a J 25 pedig az úttörőszövetség fennállásának 25. évfordulóját jelentette. Csütörtökön a déli órákban ilyen feliratú gépkocsik vonultak az úttörők százaival a megye különböző részeiből. A részvétel megtiszteltetést jelentett annak az ezer úttörőnek, aki a narci játékra meghívót kapott. Minden részvevőnek ismernie kellett Vietnam földrajzi viszonyait, a sokat szenvedett ország háborús eseményeit, a magyar szolidaritási akciókat, amelyek a testvéri nép harcát segítik, végül pedig a vietnami úttörős^ervezetet. Amint a járásokból beérkező csapatok elfoglalták kijelölt körlétüket, nyomban megkezdődött a táborépítés. Egyikmásik csapat olyan ügvesen elrejtette sokszínű sátrait — amelyeket részben a magyar és a szovjet katonák segítségével állított fel, hogy alig lehetett néhány méterről is rájuk találni. A verőfényes napsütés eszményi körülményeket teremtett ehhez a harci túrához. Amint beesteledett, úgy gyúltak ki a tüzek a tisztásokon, a bográcsokban főni kezdett a vacsora; tea, a pirított kenyér, a szalonna mellé, a paprikás krumpli, a virsli és tűnt el rendkívül gyorsan a rengeteg éhes szájban. Amint beeste- ledstt, a sorra kihúnyó kis tüzek egyetlen, nagy tábortűzben lobbantak fel minden csapat körletében — majd nyugovóra tértek a pajtások. Néhány perccel éjfél előtt felharsant a kiáltás, amelyet megsokszorozva vert vissza a Sötétvölgy, a Haramia-forrástól csaknem Szálkáig. — Riadó! A harci játék szerint az ezer úttörő, mint vietnami fiatal, meghívást kapott a magyar úttörők jubileumi ünnepségére. Hazájukon keresztül harcolva kell megtenni az utat. miután az Egyesült Államok bombázókat vet be, rakétával, napalmbombával, vegyi anyagokkal támad, ejtőernyős di- verzánsokat vet be. — Riadó! Ejtőernyős diverzánsok támadják meg a táborokat. Az előbb még csendes erdő megelevenedik. Rakéták röppennek a levegőbe, géppisztolyok, golyósaórók kelepeinek, „kézigránátok” robbanása szabdalja szét a sötétséget. A gyerekek bátran berohannak a sötét erdőbe, tán Szekszár- dig hallatszó hurrá-kiáltással, és csakhamar vezetik is elő az elfogott, és megkötözött foglyokat, akiket’ ezúttal katonák személyesítenek meg. Jó néhány ejtőernyős „diver- záns” fogságba esik, a többi beljebb húzódik a dzsungelbe. A sötétben céltalan lenne őket üldözni. Majd világos nappal... De amíg a támadás megkezdődik,- sok minden történik. A legfontosabb; barátkozás, ismerkedés a magyar határőrökkel, a munkásőrökkel, akik a harcálláspontokon a rádióösszeköttetést biztosítják, a szovjet katonákkal. Tóth György alezredes, az Országos Légvédelmi Parancsnokság osztály vezető-helyettese alkalmi tolmácsként működik közre néhány bonyhádi úttörő és Vaszilij, a Magnyitogorszk- ból származó szovjet szakaszvezető között. Egy másik csoport a határőrök között a géppisztoly szétszedését, összerakását gyakorolja reggeli előtt, közben és után. ezreit szórja le. A vietnami harcosok közűit nagy az örömúj jongás: •— A mieink! A mieink! A röpcédulák további helytállásra, az ellenség megsemmisítésére ösztönöznek. Az ösztönzés újult erőt ad. Kiszabadítják az agresszorok által elfogott és fához kötözött előőrsöket, majd rádióparancs érkezik. — Valamennyi brigád rohammal előre! A völgyek visszhangozzák a fegyverek kelepelését, a kézigránátok robbanását, rakéták szántják a felhőtlen kék eget. Egyetlen nagy roham söpri el az ellenséget, egy nagyobb tisztáson találkoznak a vietnami harcosok, akik előtt már ott pihen a földön az előbbi két helikopter. Lesz is aztán nézőközönségük, a pilóták alig győznek a sok, kíváncsi kérdésre válaszolni. Újabb rádióparancs érkezik. — A 816. vietnami—magyar barátság önkéntes ifjúsági brigádhoz, amely közli, hogy a harcfeladatot teljesítették, az ellenséget megsemmisítették, folytathatják útjukat Magyar- országra. Változik a kép, az ezer úttörő, a határőrök, munkásőrök, szovjet katonák szolidaritási gyűlést tartanak, amelyre — ha kissé késve is, de Aztán ismét támadásba lendül az ezres sereg. A felderítők ismét amerikai ejtőernyősöket jeleztek, a vietnami harcosoknak álcázott harcmenetben kell folytatni útjukat, és gyors, rajtaütésszerű támadásokat indítani, hogy eleget tehessenek a magyarországi meghívásnak. Egy nagyobb szabású bekerítő mozdulatnak lehetünk szemtanúk' Négy oldalról hajszolják, űzik az ellenséget futva, szökellve, kúszva, „felrobbantott’ hidak helyén kotáinw dón átkelve. A kör egyre jobban szűkül, amikor két helikopter jelenik rr.e»g a harc színhelye fölött és röpcédulák megérkezik a vietnami nagy- követség képviselete is. Szabó Géza, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára köszönti a harci túra részvevőit, majd díszsortűz kíséri a fogadalomtételt: Vietnam feltétlenül szabad, független és egységes lesz. A csapatok elvonulnak, jól esik a jól megérdemelt ebéd, majd elkövetkezik a táborbontás ideje is. Az ezer úttörő két nap sok-sok élményével, a határőrökkel, munkásőrökkel, szovjet katonákkal kötött barátság lelkesítő érzésével utazik vissza, hogy rohamra induljon egy másik fronton is; á tanév sikeres befejezi 'ért. BI. Ne haragudj, kérlek, ha magánügy címén védett családi ügyedbe kívánok beleszólni. Ismersz már annyira, hogy nincs „határsértő” szándékom, de azt sem szeretném, ha minden mengondolás nélkül visszakoznál és véleményedet az enyémhez igazítanád. Mint mindig, most is csupán azt akarom, hogy gondolkodj. Szóval... mint ezt mond tad, soha még ilyen türelmetlenül nem vártad a tanév végét és ha végre „eldobhatod” magad, egy pohár vízért sem vagy hajlandó megmozdulni, hogy egy hét alatt kiheverd ezt a „haláli” évet. Míg hallgattalak, jól sze mügyre is vettelek és nem hinném, hogy romlott volna a látásom, de: nem fedeztem föl rajtad az elviselhetetlen kimerültségnek legcsekélyebb jelét sem. Azt viszont konstatálnom kellett, hogy megnyúltál és vállbán is tekintélyesebb külsőre tettél szert, nem beszélve arról, hogy a szükség télén és titokban megejtett borotválkozások eredményeként szakállad, bajszod szála: már nem minden tizedik sor ban, hanem minden ötödik sorban kiserkentek. Nagyapád ezt így summázza majd, ha elmégy hozzá a vakáció néhány hetére: „Embernyi ember vagy már fiam!” És a túlzásra sokszor hajló büszkecég indokolt lesz. Tényleg megemb eresedtél mire elérted 18. éved küszöbét. Ezért nem értem a programba iktatott teljes „lazítást”, amit úav kévzelsz el. ahogy egy keleti kényúr a teljes kiszolgálást, mert te fáradt vagy. Senki más, csak te! így a mama majd munka előtt és munka után mindent a kezedügyébe helyez, az esti vasalás szünetében akár letörli a tv-t néző fiacskája homlokáról a verítéket; tálcán hozza a pótvacsorát; netán Iá bujjhegyen be is surran hozzád esténként, hogy gondosan betakargasson. Ne haragudj kérlek, nem tudom, mennyit valósítasz meg előregyártott programod bál, mivel ez nem egyedül rajtad áll. Abban reménykedem, hogy édesanyád már az első napokban észretérít, hab ár nálatok az a „hagyomány”, hogy a mama mindig szolgálatban van. Hogy ezt miből gondolom? Te magad árultad el, amikor lelkendezve előadtad, hogy a lazítás egy-két hete után, mikor, hova utazol és, hogy az idei nyár kor onája az a motoros túra lesz, amit apával terveztél, attól függően, hogy mikor tudja kivenni a szabadságát. Te felelted közbeszúrt kérdésemre, hogy „A mama? Ugyan, az nem szokott elmenni nyaralni!” Tavaly is akkor volt festés, amikor ti „elhúztátok a csíkot”, előtte a gőzfűtést szerelték, szóval „a mama olyan káder”, aki mindig kitalál valamit, ami miatt nem akar nyaralni. Megbocsátod, ha azt mondom; nem tud! A család által rárótt kötelességek nem engedik, hogy akarjon nyaralni, pedig — nekem elhiheted — édesanyádra férne aztán csak igazán rá a minimum kéthetes évenkénti lazítás, aminek szükségességét a család férfi tagjai nem kegyeskednek észrevenni. Sajnos, n em vagytok egyedül. A komiszul, kíméletlenül korszerű tlen szereposztás, amely szerint „a mama mindig szolgá latban van” elég gyakori, és elég kevés család életében ér vényesül olyan munkamegosztás, ami a dolgozó anyák 'rész éré is biztosítja a pihenést. Gondolkoztál már efölött így ? Ha még nem, kérlek tedd meg a barátságunk kedvéért! Hogy mire mentél a tűnődéssel, bizonyára megtudom h amarosan. —li— Hűtőgép-, olajkályha-javííás! |h _________________________;___________________________,<íi T iszteli Ügyfeleink ! RENDELJÉK MEG MÁR MOST OLAJKÁLYHÁIK NYÁRI TISZTÍTÁSÁT, KARBANTARTÁSÁT. A FŰTÉSI IDÉNYRE IS KITERJEDŐ GARANCIÁVAL. KÉRJÉK TÁJÉKOZTATÓNKAT FELTÉTELEINKRŐL. Hűtőszekrényeik javítását jótállási időn belül és a jótállási időn túl is GARANCIÁVAL, OLCSŐN, GYORSAN végezzük. A javítási igények bejelentése a 12—724 telefonszámunkon: Szekszárdi Vasipari Vállalat sz-rviz, Szekszárd, Rákóczi u_ 13. (401)
