Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-18 / 115. szám
Közúti demokrácia Miért időszerű ráciáról beszélni? Azért, mert .ennek hiánya gyakran vezet balesethez, és megítélésem szerint a közlekedési biztonságunkkal kapcsolatos problémák zöme ez idő szerint így vagy úgy kapcsolódik e témakörhöz. Ha alaposabban szemügyre vesszük a KRESZ-t, megállapíthatjuk, hogy azt kimondva, kimondatlanul át- meg átszövi a demokrácia elve: az, hogy aki a közútra lép, hajt, az egyenlő jogokat élvez a többi közlekedő társával, természetesen az adott helyeken érvényes külön közlekedési rendelkezések figyelembevételével, Megkülönböztetett jogokat csak a segélynyújtásért siető járművek és a közrend, köz- biztonság érdekében közlekedő rendőrségi járművek szűk köre élvez. Nagyjából hasonló demokratikus szellem hatja át minden modern közlekedéssel rendelkező ország közlekedési jogszabályait. Legalábbis ez a tendencia. És aszerint szűnik meg a közlekedési anarchia, javul a biztonság, ahogyan érvényt tudnak szerezni a demokratikus előírásoknak. A magyar KRESZ régebben számos olyan elemet tartalma- ' zott, amelyek nem voltait össz- 1 hangban a demokrácia általános elvével. Egyenrangú út kereszteződésénél például nem utolsó sorban a jármű milyensége döntötte el, hogy kinek van elsőbbsége. Tulajdonképpen hierarchikus viszonylatok alakultak ki: a biciklit taposó például nem volt egyenrangú közlekedő fél a motorossal, a motoros az autóssal stb. A gyalogosok, járművezetők közti viszony sem volt demokratikus, A mostani KRESZ lényegét így fogalmazhatnánk meg: A közutak köztulajdont képeznek, használatukhoz — az előírt szabályok betartásával — mindenkinek egyaránt joga van. és minden közlekedőnek természetes törekvése, hogy eljusson uticéljához, éppen ezért méltánytalan lenne, ha az egyik a másik rovására használhatná a közutakat. A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a szekszárdi Garay téren a kézikocsit húzó ipari tanulók bizonyos esetekben forgalmi elsőbbséggel rendelkeznek a fényes Volgával szemben, amelyben mondjuk X. Y. vállalati osztályvezető ül, de akkor is, ha netán valamelyik miniszterhelyettes foglal benne helyet. Bizonyos helyeken a gyalogosnak van elsőbbsége a gépjárművel szemben. Érthető ez? De még mennyire. Attól, hogy valakinek még nem tellett autóra, vagy a hivatali beosztásánál fogva nem áll a lakása elé minden reggel a szolgálati kocsi, neki is el kell jutnia munkahelyére, majd haza a családjához, de a moziba is. presszóba is. Ha úgy tetszik, a közúti demokrácia számos ponton kapcsolódik az össztársadalmi demokráciánkhoz. És ugyan miféle egyenlőség lenne — maradjunk továbbra is a szekszárdi Garay tér példájánál —, ha reggeli csúcsforgalom idején a gyalogosok százai tolonganának az út szélén, mert aki egyszer autóval jár, az a gyalogos érdekében nem lenne köteles néha levenni a lábát a gázpedálról ... Ha végigböngésszük egy időszak baleseti adatait, természetesen kiderül, hogy mindegyik rétegbéli — gyalogos, autós, motoros, biciklis — vét a közlekedési előírások ellen, de nagyon gyakran kimutatható, hogy törvényesen ugyan nem, de a gyakorlatban bizony még mindig lappang a régi közlekedés kaszt-szelleme, Sok járművezető képtelen beleélni magát abba, hogy a közúton demokrácia van. A motoros gyakran ezért üti el a gyalogost és kerékpárost, az autós a motorost. A teherautós azért vezet úgy, mintha egyedül számára építették volna a közutat, mert technikai erőt érez maga mögött, tudja, hogy ütközés ‘ esetén ő többnyire megússza kis kocsihorzsolással, a személykocsi viszont tropára zúzódik az utasaival együtt, ezért annak vezetője úgyis félremegy ... Ha a demokrácia sz^£; géből vizsgáljuk közlekedésünket, további probléma a magán- és hivatásos gépjárművezetők viszonylata. A hivatásos vezetők egy része nem tekinti egyenrangú közlekedő félnek azt, aki magánvezetői jogosítvánnyal ül a volán mellett. Amikor az ember elmegy a 6-oson Pestre, útközben feltétlenül az az érzés alakul ki benne, hogy sok Volga vezetője azt hiszi, csak az ő utasainak kell eljutniok a fővárosba. A magánkocsit néha valósággal lesöprik a betonról. Nagyon érdekes, hogy ugyanezt nem teszik egymással. Sok minden van a hivatásosok gőgje mögött. Mindenekelőtt az, hogy ők a vezetési ismereteket mint szakmát tudhatják maguk mögött. Nálunk ez még külön szakma. Viszont egyre kevésbé tekinthető annak, mint ahogyan külföldön is el- sekélyesedett a szakma-jellege. A vezetni tudás mindinkább hozzátartozik az általános műveltséghez. Sok külföldi országban olyanok a munka- és életfeltételek, hogy valaki létezni sem tudna gépjárművezetői jogosítvány nélkül. Érdemes figyelembe venni azokat az újsághíreket, amelyek elég gyakran valami olyasfélét tartalmaznak, hogy X. király, herceg vagy olajmágnás odaült az autója volánja mellé, és elhajtott... Nem mintha nem tellene bukszájából sofőrre. Csupán annak a jele ez is, hogy egyes helyeken már mennyire általános ismeret- jellegű a vezetni tudás. A hivatásosok gogje . mögött nem egyszer kimutatható a következő álláspont. Én mégiscsak jobban értek a műszaki dolgokhoz is, a KRESZ-hez is, meg nagyobb a gyakorlatom, hát miért tekinteném velem egyenrangúnak a zöldfülű maszekot, aki lépten nyomon balesetet okoz. Ami a műszaki hozzáértést illeti, ott elég általános a különbség a hivatásosok javára. Ez igaz. De az is igaz. hogy a széles körű műszaki ismeret nem nélkülözhetetlen feltétele a közlekedésnek. Ami a gyakorlatot, KRESZ-ismeretet, balesetokozást illeti, itt már inkább egyediek a különbségek. Itt is. ott is akadnak kiválók és fegyelemsértők. A tavalyi baleseti statisztika például egyértelműen azt igazolja, hogy a hivatásosok sem vezetnek biztonságosabban. A megye területén valamivel több balesetet okoztak a hivatásos gépkocsi- vezetők, mint a magánosok. Igaz. többet is mentek, de a magánosok viszont többen vannak, így a körülmények végeredményben kiegyenlítődnek. A hivatásosok, miagán gép- járművezetők viszonylatában is csak kizárólag a közúti demokrácia tiszteletben tartásának van helye, a kivagyisko- dás a „nem akárki ül az én kocsimban” álláspont. pedig állandó balesetveszéllyel jár. BODA FERENC — Kicsoda maga? — Újságíró. — Akkor jobb nem szóba állni magával. * A fiatalasszonytól egy ismerős család felől érdeklődtem. Amikor mosolyogva útbaigazított, , ezzel búcsúzott, majd lassan elindult a tanács- ház előtti téren. * Az ismerőseimet nem találtam otthon. Helyette körbejártam a falut. Végigmentem a főutcán senkivel nem találkoztam útközben. A templomtól visszaballagtam a központba. Nagy robajjal egy műtrágya-, vagy gyomtalanítószóró gépet vontató traktor haladt el az út közepén. — „Mi volt ez?” — kérdi az öregek elnyújtott, fájdalmas hangján egy hetvenéves körüli asszony. — „Régen az emberek dolgoztak, nem a gépek.” A szép széles utcákon kicsi a forgalom. Néhány gépkocsit, egy-két motort, tehenet vezető parasztembert látni. * „Cseléd voltam, részes arató, földet műveltem.” A nyugdíjasok, járadékosok, az idős emberek szomorúan emlékeznek a múltra; kevésnek találják azt a szociális támogatást, amelyben jelenleg részesülnek. Vajon tudják-e, hogy az új ötéves tervidőszakban a jövedelmek elosztásánál már számolnak azzal, hogy az öregek, a gyerekek, az eltartásra szoruló családtagok jövedelmi viszonyain á társadalmi juttatások növelésével lényegesen változtatni kell? ,,öregek vagyunk, sok jót nem várhatunk” — mondják. A mivel foglalkozik, vagy a milyen jószágot tart kérdésre általában így válaszolnak; „Hogy őszinte legyek, nekem már semmim sincs; a fiamé, besegítek csak neki” — „Foglalkozunk valamivel; marhákkal, csikókkal, lovakkal”. Az idősebbek közül is néhányan részt vettek azon a gyűlésen, amelyen a kajdacsiak találkoztak képviselőjelöltjükkel, Dániel Máriával. Nagyon kedvesnek találták. * Az öregek, a betegek, a háztartásbeliek, a kisgyerekek odahaza vannak egész nap. KAJDACSI RIPORT — Mi a foglalkozása? — Háztartásbeli. — Sok baromfit tart. — Tény észállományom van. Betegen is meg kell fognom a munkát, hogy a megélhetés meglegyen. Ha elviszem a keltetőbe 2 forint 30 fillérért veszik a tojás darabját. Vannak is irigyeim. * — A férjem az Aranykalász tsz-ben dolgozik, gépkocsivezető. Kapunk háztájit. — Mit termelnek? — Csak kukoricát. Meg hát krumpliföldet adnak. — Vágtak-e disznót a, múlt évben? — Igen. — A faluban van húsbolt? — Csak hús nincs benne. Ritkán van.,. Ilyenkor sorba kell állni. — Mindenkinek? — Igen. Legtöbbször a végének már nem jut. Ezért több baromfit kell vágni. Hús-ügyben tovább kérdezősködtem. * — A szövetkezetnek volt hentesüzlete. Most leálltak vele, nincs sehol hús. Az ősszel, amikor a szüretek mentek, még volt birkavágás. A télen már nem volt. Csak akkor lehet húst kapni, amikor a tsz-nek kényszervágása van. * — Volt tizenkét kakasom, kettő maradt, két vasárnapra. Azután nem tudom, hogy lesz. Falun ez nagyon nehéz. * — Nagy falu ez, ötöt-hatot, ha vágnak, abból nem jut mindenkinek. Amikor van, akkor is azok kapják, akik közelebb vannak a húshoz. Az ilyen ritka vágások alkalmával is húskiméréskor egyes személyek megkülönböztetett előnyöket élveznek. Sérelmesnek találjuk, hogy vezető beosztásúak sorbaállás nélkül, sőt a hús- kimérés megkezdése előtt visznek el húst a mészárszékből, a hivatali személyzet igénybevételével. * A tanácsházán a nagydorogi áfész tervéről értesültem: a környező községek termelőszövetkezeteivel felvásárlási szerződéseket akarnak, kötni a jobb húsellátás érdekében. Delet harangoztak, amikor rövid délelőtti sétám utolsó állomásához értem. Igen, az ott a tsz-major! A régi udvarház-szerű, tekintélyes épület felől kerékpáros férfiak közeledtek. Szemben, a kocsiúton egy asszony ment. „IIosz- szabban” vele beszélgettem utoljára. Kajdacsnn, — Jó napot kívánok! — Jó napot! — Abban a sárga épületben van a tsz-iroda? — Igen. — Hányán dolgoznak ekkora épületben? — kérdem tréfás hangon. • — Sokan. Nagy a tsz, de nem jó. — mondta nevetve. Komolyra fordítottam a szót. — Panaszkodnak az emberek, azt mondják, kevés a kereset. Miből élnek akkor? — Itt mindenki megél. Nem kell ám mindent készpénznek venni! Mi is tsz-tagok vagyunk. Jószágot tartunk, feles dohányunk van. — Miért nem megy jobban a tsz? Ki a hibás, a tagok, vagy a vezetőség? — Mindkét részről voltak hibák. Nem volt egyetértés. — És az idén? — Még nem tudjuk. Az emberek most rendesen dolgoznak. « Ebédidő volt, a tsz-irodában két adminisztrátor tartott ügyeletet, tűzrendészeti vizsgálatot vártak. LUKACSI ISTVÁN Budapesti Nemzetközi Vásár 1971. május 21-től 31-ig • • • Nyitva: május 22-én, 23-án, 29-én, 30-án és 31-én 10-töl 21 óráig, a többi napokon — a szakmai bemutatók megrendezése miatt — 14-től 21 óráig. • A pavilonok este 19 órakor zárnak. • Vidéki látogatóinknak a vásárigazolvány 33 százalékos utazási kedvezményt és a vásár egyszeri megtekintését teszi lehetővé. • A vásárigazolvány beszerezhető a MÁV jegypénztárainál, az IBUSZ menetjegyirodáknál, a városi és a községi tanácsoknál. RENDEZI ÉS FELVILÁGOSÍTÁST AD HUNGEXPO HUNGEXPO Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda Budapest XíV., Városliget Telefon: 225—008. (27)
