Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

Embereit, házalt, udvarolt Kapcsolatok, munkaerkölcs 5. Megkerülöm a zöldségpavi­lont, belesek a fodrászműhely­be, elolvasom a kirakati fel­iratot, hogy „június 1-től va­sárnap zárva tartunk”, s a kékre meszelt ház mellett le­ülök a kőlépcsőre, várom a fúvósokat. Hátha meglepnek, hátha feltűnnek, fényes, réz­hangszereket hozva. Dehát hétköznap lévén hogyan is jönnének? Ezenkívül meg ha­nyatlóban a régi hírnév. Nagymányok sváb község, lakóinak mintegy fele német nemzetiségű, de lassan már csak a vezetéknév emlékez­tet erre, más semmi. Hagyo­mányaikat, szokásaikat, dalai­kat, táncaikat s nyelvüket kezdik felejteni. Kár. Szegé­nyebb, színtelenebb lesz ez a táj, ha nem szól többé a völgyek fölött a fúvószene. ha nem kapaszkodnak egymásba polk/t járni a lányok, ha el­felejtik önmagukat. A községi tanácselnök jár­ja a házakat, szereplőket to­boroz a nemzetiségi Röpülj páva elődöntőhöz. A fellépés­hez engedélyt kér a család­főtől. Egyelőre nem sok ered­ménnyel. „Csinálja más, csi­nálják a fiatalok, dolog van azzal és ugráltunk mi eleget.” — mondják a régi dalosok, a régi színjátszók, s befelé for­dulnak. Rosszul mondom. Nagymá­nyok nem sváb község, vegyes lakosú község. Mégis szépen, s megértésben élnek együtt az emberek. Gyakori a vegyes házasság. Egészséges, értel­mes arcú gyerekeket látok az utcán, a „keveredés” tehát egyfelől hasznos, másfelől meg azzal jár, hogyha ígv megy, akkor húsz év múlva Nagy- mányokon már aligha beszél­hetünk nemzetiségről. Nagymányok tiszta, takaros község. Sokat adnak arra, hogy a tisztaság fél egészség. Az itt élő emberek megfelélő egészségügyi ellátásáról két körzeti orvos, egy fogorvos és január 1-től egy gyermek- orvos gondoskodik. A gyógy­szertár évi forgalma egymillió- négyszázezer forint. A vezetők és a dolgozók- között a kapcsolat nyílt, ter­mészetes. A tanácselnökkel tárgyalva a bányász nem ér­zi magát kisebbnek, n tanács­elnök nem érzi magát na­gyobbnak. Ami nincs. Nincs koldus, nincs munka- nélküli, . nincs rosszultí.plált- ság, nincs kitagadott gyerek, nincs érdekházasság, nincs lét­bizonytalanság. Ami van. Van néhány alkaholista, van hat-nyolc állandóan is­métlődő ' mezsgyeper, van egy asszony, aki egymaga több munkát ad beadványaival, panaszaival a hatóságoknak, mint az egész község. Hagy­juk őt. Nem érdemes a ne­vét sem ideírni,, hiszen • hoz­zája hasonló „nevezetesség­gel” szinte mindegyik telepü­lés dicsekedhet. Az utca jellegzetes alakja az az elhanyagolt vénember, aki olykor a presszó környé­kén valamelyik küszöbön, esetleg az árokparton bóbis-. kol. Róla és- a többiekről a ta­nácselnök ■ kedvetlenül beszél. „Lumpenproletárok? Ezt így nem mondanám. Könnyelmű emberek, elhagyják magukat, még az a szerencse,' hogy nincsenek sokan.” A többség - együttélése, élet­módja, vonzónak, . rokonszen­vesnek játszik. Nagymányok csakugyan munkástelepülés abban az értelemben is', hogy- a lézengőnek, a tétlenkedő- nek, a naplopónak nincs ma­radása. Kinézik maguk közül. Azt hiszem, a környéken Nagymányok az egyetlen olyan község, ahol nincs cigány. Az eljáró dolgozókat min­denütt megbecsülik, szorgal­mukért, igyekezetükért. Akad ugyan • kivétel, mégis az a helyzet, hogy a nagvmányoki munkásember egyet jelent a megbízhatósággal, a pontos­sággal. Dehát éppen a kivé­tel -erősíti a szabályt. Sokai: költenek a községben a régi lakóházak felújítására, tatarozására. Olykor annyi pénzt fordítanak a régi csa­ládi házak korszerűsítésére, hogy abból szinte újat épít­hetnének Egyfajta megkapó ragaszkodás ez, vagy éppen nosztalgia, a „családi fészek” emlékeztessen a gyermekkor­ra. még akkor is, ha kívül és belül teljesen megújult. A község vezetői lelkes patrióták. Minden igyekeze­tük arra irányul, hogv épül­jön, szépüljön Nagymányok, s lakói jól érezzék magukat községükben. A vezetők mind- ■ epvjke örül annak, ha Nagy- mánvok szerepel az újságban, a rádióban, a televízióban. Szívesen és tárgyilagoson is­mertették velünk is r. község jelenét, örömeit, gondjait. Annak ellenére, hogy Nagy­mányok bányászközség, soha nem volt igazi mezőgazdasági település, mégis most a kör­nyék legnagyobb termelőszö­vetkezetének a székhelye. Nagymányokon van a Gábor Áron Tsz központja. Ez a közös gazdaság 48?? hektáron gazdálkodik, s több kisebb közös gazdaságból jött létre. Tavaly az egy dolgozó tagra jutó .jövedelem a közösből 17 ezer forint volt. Korszerűsö­dő mezőgazdasági nagyüzem a Gábor Áron Tsz. Jelenleg például „építés alatt áll és jövőre fejeződik be 22 millió forintos beruházással egy négyszázhatvanhat férőhelyes szakosított tehenészeti telep . építése,” Hétfőn este köszöntünk e! Nasvmánvoktól. „Mi van még? Valami különleges nincs?” — kérdezte egy fiatalasszony a zöldség- és gyümölcspavilon eladó játóL Különleges nincs, ’ Béke van, békesség van és május. Az öregek kinn ülnek a házak előtt és beszélgetnek. SZEKULITY PÉTER * vétel bejelentése — mind­mind a dráma egy-egy csú­csát jelentik a rendezői fel­fogás szerint. Ezek a drámai gócok mind kielézettebbek lesznek. Mindig erőteljeseb­bek és határozottabbak. Se­gítségükkel lett szuggesztív az előadás. Ajtay Andor úgy játssza szerepét, mintha az író neki dedikálta volna művét. Egv ember, aki tudja, hogy a vég zete felé siet, de aki a tisz taság bűvöletében és örömé­ben azt is tudja, hogy érde­mes vállalni ezt a végzetet . Rendkívül elegáns játékmodor, amely a színház végtelen sze- retetéből és megbecsüléséből áradhat. Ahogy a színpadra lép, megsűrűsödik a levegő Semmit sem vesz könnyen, s a már régen megszerzett el­ismerésért ismét és állandóan bizonyít. Szép estéket szer­zett Ajtay Andor Szekszárdi nak. És a társulat többi tagja is. A Jászai-díjasok: Stefanik Irén Bettinája, Nagy Attila Erich Klamrothja, Kovács János Steinitze, Mentes Jó­zsef, Máriáss József, Bán- györgyi Károly alakítása, Kor­mos Lajos Érdemes művész Immese, Lelkes Dalma Otti- liája, Szendrey Ilona Peters­néje és Molnár Piroska In- kenje, s a többiek, kellemes és emlékezetes órákat szerez­tek Szekszárd színházkedvelő közönségének. MÉEY ÉVA Eleiünk - utunk „Életünk utunk” címmel nyílt kiállítás — az MSZMP Központi Bizottsága rende­zésében — szombaton a Szépművészeti Múzeumban. A tárlatot a Központi Bi­zottság nevében Katona Ist­ván, a KB osztályvezetője nyi­totta meg. Közelmúltunk és közeljö­vőnk. Számokban, képekben, grafikonokon. Magyarország helye, szerepe a világban. Gaz­dasági életünk, termelési ered­ményeink és perspektíváink. Életünk — utunk. Hazánk az utóbbi tíz esztendőben. A szocializmus alapjainak lera­kásától napjainkig, és holna­pig, a negyedik ötéves terv végéig. Társadalmi fejlődésünk il­lusztrálásául néhány adat: or­szágunkban minden harmadik ember érettségizett. Ifjúsá­gunk helyzete: tanuló, dolgo­zó, szórakozó fiatalok. És egy karikatúra, hogy fiataljaink olykor szinte páholyban érez­hetik magukat. Államunk a népi demokrá­cia állama. Kép az országgyű­lésről és a legújabb számok parlamentünk összetételéről. A most választott képviselők műveltségi, korosztálybeli és nemek szerinti megoszlásáról. Néhány villanásnyi kép állam- hatalmunk és biztonsági szer­veink áldozatos munkájáról. Szocialista népgazdaság épí­tése. Népgazdaságunk eredmé­nyei a harmadik ötéves terv­ben. Negyedik ötéves tervünk fejlesztési programja, piros­kék vonalas táblázat a reál- jövedelmek alakulásáról. Táb­lák, villogó térképek nemzet­közi kapcsolataink alakulásá­ról. Piros-zöld-kék lámpácskák gyúlnak fel öt világrész tér­képén, diplomáciai, kulturális és pártkapcsolatainkat il­lusztrálva. Egy másikon a fel­villanó fénypontok jelzik: 1970-ben 134 országba expor­táltunk. Hogyan alakult életszínvo­nalunk? — erre is ábrák, gra­fikonok sora ad feleletet. S a tények. Magyarországon ma minden hetedik ember nyug­díjas. Minden harmadik csa­lád részesül családi pótlékban. S minden ötödik csecsemő kö­zül hármat gyermekgondozási segélyben részesülő anyja ne­vel. Az épülő vár, modern lakó­telepek, szállodák, középületek fotói illusztrálják, hogyan épül és szépül a főváros és az or­szág Budapesttől Tatabányáig, Szegedtől Székesfehérvárig. A tudomány, a közoktatás, a közművelődés. Uj iskolák, kutatóintézetek. Könyvkiadá­sunk és színházaink adatai. Közép- és felsőfokú oktatá­sunk. Kulturális .és művészeti életünk eredményeinek alaku­lása. Külpolitikánk, nemzetközi kapcsolataink. Hazánk részvé­tele, szerepe a KGST-ben. Ér­zékletes tabló illusztrálja szo­lidaritásunkat a világ békéért küzdő népeivel. Egy másik azt, elítéljük az amerikaiak viet­nami agresszióját. Életünk — utunk. 188 kép, sokszáz adattal, ábrával, gra­fikonnal — mindez a szem­léltető agitáció iskolapéldája. Az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának kiál­lítása, a Szépművészeti Mú­zeumban, majd ezt követően vidéki nagyvárosainkban. K. M. Szovjet tájékoztató foglalkozás a Tolna megyei állatorvosok továbbképző összejövetelein Pénteken a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás vendégeként megyénkben járt N. I. Guszcsin elvtárs, a moszkvai Veterinarija (Szov­jet állatorvosi lapok) főszer­kesztője, a szovjet állatorvos­tudományok kandidátusa. Részt vett a megye állatorvo­sainak május havi továbbkép­ző összejövetelén, melyen dr. Holló Ferenc, az állatorvostu­dományok kandidátusa tartott előadást a juhok gyomor- és bélférgesség modern terápeuti- kumokkal való kezeléséről. Guszcsin elvtárs az értekez­leten felszólalt és hozzászólá­sában többek között ismertet­te a szovjet állategészségügyi szolgálat munkáját. Elmon­dotta, hogy a Szovjetunióban kétszázezer állategészségügyi dolgozó, és ezen belül hetven­ezer állatorvos munkálkodik az állatállomány egészségének megtartása érdekében. A Szovjetunióban harminckilenc egyetem állatorvostudományi fakultásán történik az állat­orvosképzés. Az általa szer­kesztett szovjet állatorvosi tu­dományos folyóirat, a Veteri­narija, havonta százötvenezer példányban jelenik meg és a világ százötven országában, köztük hazánkban is olvas­sák. Örömét fejezte ki. hogy részt vehet megyénk állatorvo­sainak tudományos tovább­képző összejövetelén. Hivatko­zott Koszigin elvtárs azon ki­jelentésére. mely szerint a leg- úiabb ötéves terv folyamán az állategészségügyi szolgálatnak arra kell törekednie, hogy egészséges és a szovjet állat­orvosok által ellenőrzött álla­tok húsa kerülhessen a dolgo­zók asztalára. Éppen ezért a szovjet állategészségügyi szol­gálat rendkívüli erőfeszítése­ket tesz az állatállományban előforduló és súlyos vesztesé­geket okozó, elsősorban idült jellegű megbetegedések, külö­nösen a szarvasmarha-gümő- kór és a brucellózis felszámo­lása érdekében. E harcban a szovjet állatorvostudomány nem áll egyedül, hanem segí­tik a szocialista országok és ezen belül különösen Magyar- ország állategészségügyi szol­gálata és a magyar állatorvos­tudomány. Hozzászólása végén jó mun­kát kívánt Tolna megye állat­orvosainak és a Tolna megyei Állategészségügyi Állomásnak, elismerését fejezve ki az itt folyó szakmai munka láttán. Reményét fejezte ki, hogy Tol­na megye állategészségügyi szolgálatával kialakult kap­csolata a jövőben még széle­sedni fog és ez mind a ma­gyar, mind pedig a szovjet ál­lategészségügy további meg­szilárdítását fogja eredmé­nyezni. Guszcsin elvtárs a tudomá­nyos tanácskozás után — az Állategészségügyi Állomás igazgatójának kíséretében — meglátogatta a decsi falumú­zeumot, majd hosszasan idő­zött a Szekszárdi Állami Gaz­daság sertéstelepén és az Al- sótengelici Kísérleti Gazdaság új szarvasmarhafarmján. Ä két gazdaságban látottak rend­kívül mély benyomást gyako­roltak a kiváló szovjet tudós­ra, aki a legnagyobb elisme­réssel nyugtázta a látottakat Elutazása előtt mind a két gazdaság, mind pedig a Tolna meevei Állategészségügyi Ál­lomás igazgatójának kifejezte azon óhaját, hoev mielőhh sze­retné őket hazájában, a Szov­jetunióban üdvözölni.

Next

/
Thumbnails
Contents