Tolna Megyei Népújság, 1971. május (21. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-14 / 112. szám

Utak ­TY2acedómábari f^-^n7TZÍJ fMKVw írVÍXita ^nViAiív»^ Üt A szkopjei csarsija Az élet üzlet A kereskedőnegyedben, a csarsijában. soha nem áll meg az élet. Minden tenyérnyi he­lyen üzlet, s akinek ennyi se jut, letelepszik a járdaszélre: minden eladó, s mindenkinek van eladnivalója, tehát minden kapható. Ez a keleti bőség za­varba ejtő: műanyag inget ép­pen úgy lehet kapni, mint lo­vassági kardot, villanyvasalót és szélkakast, törokjmézet és tehénkolompot. S mindezt rend­szerint egy helyen, mert a kereskedés a fontos, s ebben az örökös adás-vevésben vég­képp elmosódnak a határok. Az iparosok még őrzik a ha­gyományt, itt is, a szegénye­sebb biitolai csarsijában is. le­hetőleg egy utcába zsúfolód­nak a szabók, nyergesek, bor­bélyok, sapkakészitők, de a kereskedelem rég szakított a hagyománnyal, s az üzletek boldog zűrzavarában minden kapható. Áru van, vevő már kevésbé; miből él ez a sok ke­reskedő és alkalmi árus? S miből él a tengernyi cipő- tisztító, akiknek üzlete egyet­len láda és néhány kefe? Úgy tűnik, mintha a lábbelik szá­mával akarnának versenyezni. De az üzlet a fontos, mely az élet központja, a tenyérnyi bolthelyiség, a pletykák és in­formációk forrása. A hangos élet, a levantei forgatag állan­dóan megtölti az utcákat, bol­tokat, itt történik minden, s valószínűleg mindenki azonnal értesül mindenről. De ez a szüntelen nyüzsgés sem tudja elrejteni'a szegény­séget. A hivatalos statisztika szerint Macedónia Jugoszlávia legszegényebb köztársasága, ahol az átlagjövedelem a 600 dinárt sem éri el. A szegény­ség mindenütt árulkodik, nem­csak a hajdan büszke dzsámik fala maliik, a régi negyed há­zai is roskadoznak, s ami itt mindenképp fontosabb, az üz­lethelyiségek is kopottak, s csak rendetlen zsúfoltságuk szeretné elhitetni a nem létező gazdagságot. Divat Valószínűleg Macedóniában öltöznek legdivatosabban a nők. A legújabb párizsi divat­ról itt előbb értesülnek, mint Bedgrádban. vagy Pesten, s a nők sietve ehhez igazítják ru­hájukat. A szoknyák inkább csak jelképesek, a kabátok a földet söprik, de nem azért, hogy elrejtsék a mutogatni­valókat, mert az elől-hátul de­rékig kivágott kabát ingerlő libbenése bokától fölfelé min­dent hagy érvényesülni. Egy másik statisztika szerint Jugoszláviában, s valószínűleg egész Európában, itt a leg­magasabb az analfabéták szá­ma. De a divatot ez igazán nem befolyásolja, ahogy a mo­zik műsorát sem, amelyek az aránylag magas helyárakat kri­mikkel és szexfiimeikkel igye­keznek ellensúlyozni. „Tulajdonképpen megelőztük a Nyugatot” — mondja valaki rezignáltan, s az újságosbódé­ra mutat, melynek üvegfalán, háremet idéző bőségben sora­koznak a képeslapok ruhátlan hölgyei. Az elméletet a gya­korlat egészíti ki: a vasút mel­letti Bristol kávéház már kora délután megtelik nőkkel, akik úgy ülnek a fal melletti lócá­kon, mint Toulouse-Lautrec festményén azok a nők, ces dames... De tudni kell, hogy Szkopje élénk átmenő forgal­mat bonyolít le, Kelet és Nyu­gat találkozási pontja ma is, ahogy a múltban. Macedón öntudat A mai nemzedék nem az ákori makedón birodalom illír— trák eredetű lakóinak leszár­mazottja, hanem szláv eredetű lakosság. Pedig ókori emlek bőven van, s a herakleai te­nyérnyi múzeumban vagy egy zsákkal van Fülöp pénzéből* s a római kort is nagyon sok emlék idézi. A macedón tör­ténelem azt bizonyítja, hogy egy nép sök évszázadon át él­het kívül a nemzeti önállóság határain, anélkül, hogy szük­ségszerűen elveszítené karak­terét, etnikai jegyeit. Ohridban ma is állnak Sá­muel cár várának romjai, aki a magyar honfoglalással egy- időben, délszláv birodalmat ho­zott létre. Sámuelt végül sa­ját lánya is elárulta. Megtör­tén halt meg magányosan. Ál­lítólag a Prespa-tó szigetén te­mették el. Ebben az időben, az ország­alapítás és gyarapítás évszáza­daiban Bizánc szolgáltatta a tudományt és művészetet, s Kliment, akinek temploma ma is áll Ohridban, éppúgy a bi­zánci Schola Magnaura falai közül került ki, mint tudós társai, akik a preszlávi és oh- ridi iskolákban tanítványok ezreit nevelték. A hagyomány szerint egyedül Klimentnek 3500 tanítványa volt. Sámuellel elbukott a biroda­lom, amit azután Bizánc urait, a bolgár cár, míg meg nem je­lent a Nemanjida-ház, aztán a török. A macedónok ma azt mondják, hogy Sámuellel bu­kott el első államuk, ám ma­ga a macedón nyelv is viták forrása: önálló nyelv-e, vagy dialektus, s ha igen, a bolgár­hoz, vagy a szerbhez' áll-e Kö­zelebb? (Folytatjuk.) 16 éves a Várnái Szerződés A szocializmus védőpajzsa írtat dr. Lantódi József vezérőrnagy 1 6 esztendővel ezelőtt ír- -*• ták alá az európai szo­cialista országok azt az egyez­ményt, amelyet azóta Varsói Szerződésnek ismer a világ. Korunkban, a két világrend- szer kiélezett, mindenoldalú küzdelmének korszakában, a békés egymás mellett élés sa­játos körülményei között az imperialista törekvések megfé­kezése, a világrendszerré vált szocializmus védelme, a béke és biztonság fenntartása szem­pontjából világtörténelmi je­lentőségű szerepe van a szocia­lista országok együttes védel­mi rendszerének, a Varsói Szerződésnek és a szövetség­ben tömörült katonai erőnek. A Varsói Szerződést éppen azért kellett létrehozniuk a földrajzilag leginkább érintett szocialista országok kormá­nyainak 1955-ben, vagyis hat évvel a NATO megalakulása után, mert az ötvenes évek elején mind nyilvánvalóbbá vált, hogy a történelemből mit sem tanuló imperialista körök a hidegháborút tényleges fegyveres konfliktussá akar­ták fejleszteni. A béke, a szocialista világ- rendszer veszélyeztetettsége ma sem csökkent. Napjaink­ban a NATO-hoz tartozó fegy­veres erők létszáma — ada­taik szerint — több mint S millió, azaz háromszorosa a megalakuló NATO-állomány- nak. A NATO nyugat-európai területén több mint 7000 kü­lönböző rendeltetésű atom- robbanófejet halmoztak fel. A NATO-erők katonai ve­zetői nem kevésszer nyilat­koztak arról, hogy bármilyen időpontban készek a háború­ra, hagyományos és atomesz­közökkel egyaránt. Ez a hely­zet magyarázza, hogy korunk­ban az új társadalmi rend építése és védelme egymást feltételező objektív követel­mény. A történelemben, voltak és most is vannak különféle szö­vetségek, koalíciók. A Varsói Szerződés azonban ezek egyi­kéhez sem hasonlítható, mert új típusú szövetség. Ez az el­ső olyan, államok közötti köl­csönös együttműködési és se­gítségnyújtási szerződés, ame­lyet a benne részt vevő, egyenlő jogokkal rendelkező országok szilárd eszmei ala­pokon nyugvó, testvéri egyet­értése hozott létre; a társa­dalmi haladás védelmezője és nem irányul egyetlen más ál­lam, vagy államcsoport ellen sem. 'Tizenhat év tapasztalatai azt mutatják: a Varsói Szerződés eredményesen szol­gálta a szocialista országok, s ezzel együtt egész Európa biztonságát és századunkban a leghosszabb, — negyed év­százados — béke fenntartását. Erejének legfőbb bizonyítéka, hogy az imperialista köröket, — szándékuk ellenére — mind ez ideig vissza tudta tartani egy beláthatatlan következmé­nyekkel járó európai fegyve­res összecsapástól. A Varsói Szerződésben a közös védelmi feladat megva­lósításához a tagállamok köl­csönösen összehangolják fegy­veres erőik fejlesztését és fel­készítését Ehhez az elméleti alapot a szocialista hadtu­domány adja. Nagy politikai és katonai jelentősége van annak, hogy az alapvetően egységes elvek mellett az egyesített fegyve­res erők a főbb fegyvereket és technikai eszközöket te­kintve is egységesek. Ez azt jelenti, hogy az azonos cél 3-. kért, azonos elvek alapján, hasonló szervezetben tevé­kenykedő katonák a legszo­rosabb együttműködésre, egy­más mindenkori segítésére képesek még a fegyverzet és technikai ellátás vonatkozásá­ban is. Mindez együtt, ne­künk — a hazát építőknek és fegyveres szolgálatot teljesí­tőknek egyaránt — biztonsá­got, erőt nyújtó érzés. Olyan szövetség részesei vagyunk, amelyben az egyetemes tár­sadalmi haladás ügye és a biztonságához szükséges erő együtt van. A hadügyben végbemenő forradalmi változások megkö­vetelik, hogy védelmi szer­vezetünk állandóan korszerű­södjék. Ezen belül kiemelkedő szerepe van a vezetés szín­vonala további emelésének, hogy megfeleljen a „gyorsuló idő” hadügvben is jelentkező követelményeinek. zt a célt szolgálta a Po- litikai Tanácskozó Tes­tület 1969. március 17-én Bu­dapesten hozott határozata az Egyesített Fegyveres Erők ve­zető szerveinek továbbfejlesz­téséről. Megalakult a tagálla­mok honvédelmi miniszterei­ből álló bizottság, mint a szö­vetség legmagasabb katonai szerve. A vezetés színvonalá­nak emelését, a koordináció hatékonyságának fokozását szolgálja a nemzeti parancs­nokságok képviselőit is ma­gába foglaló — új szervezetű — Egyesített Főparancsnok­ság. A tagállamok egyesített vé­delmi erejének fejlődése, az ütőképesség növekedése azon­ban nemcsak elméleti, szerve­zési, vezetési és kiképzési kér­déseket vet fel. Szüntelenül növekednek a követelményei: a harc megvívásához szük­séges haditechnikai eszközök tekintetében is. A tagországok e követelmények kielégítése érdekében eddig is nagy erő­feszítéseket tettek. Kutatták, kerestél:, hogy a renlelkezé- sükre álló lehetőségeket mi­nél ésszerűbben, gazdaságo­sabban és egymással szoros együttműködésben hasznosít­sák. E téren is további lehe­tőségeket teremt a Varsói Szerződés szervezetén be­lül létrehozott haditechnikai koordináló szerv. Alapvető törekvésünk, hogy a katonai célszerűség a gaz­daságossággal párosuljon. Szo­cialista államban elengedhe­tetlen követelmény — és meg is van minden feltétele an­nak —, hogy az össztársadal­mi termelésből a védelemre fordítható eszközöket a lehető legnagyobb hatásfokkal, mi­nél ésszerűbben hasznosítsuk. Ezért egyesített védelmi szer­vezetünkben maximálisan ar­ra törekszünk, hogy mind a kutatásban és fejlesztésben, mind a gyártásban minél ki­sebb ráfordítással minél na­gyobb hatékonyságot érjünk el. Nem szükséges bővebben magyarázni, hogy a kollekti­vitásban rejlő lehetőségek jobb kihasználása milyen elő­nyöket jelent hazánk népgaz­dasága szempontjából is. Az elmúlt tizenhat eszten­dőben a Varsói Szerződés or­szágai többször is kezdemé- nyezően léptek fel az álla­mok közötti vitás kérdései: békés rendezéséért. A népek reménnyel és elismeréssel te­kintenek a bukaresti, a Kar­lovy Vary-i és a budapesti felhívások aláíróira. A Varsói Szerződés tagállamai hazánk fővárosában, Budapesten fo­galmazták meg „Az európai országokhoz” című felhívást, amely az európai biztonság és együttműködés kérdései­vel foglalkozó összeurópai ér­tekezlet előkészítésére és meg­tartására szólítja fel földré­szünk országainak kormá­nyait és népeit. Megelégedés­sel szemlélhetjük a dolgok olyan 'alakulását, amelyben a budapesti felhívásban fog­laltak — ha lassan, sok zök­kenőn keresztül is — mégis közelednek a megvalósulás­hoz. Az európai biztonsági értekezlet szükségességét a népek megértették, s a nyu­gati országok kormányai sem térhetnek ki sokáig előle. nTermészetes, hogy mind- x addig, amíg a Varsói Szerződés javaslatai nem va­lósulnak meg, tagállamai kénytelenek katonai szerve­zetük további erősítésére is megfelelő intézkedéseket ten­ni. Gondoskodniuk kell arról, hogy a Varsói Szerződés vé­delmi erejének színvonala és készenléti foka mindig olyan legyen, amely az agresszort visszariasztja szándékától. Pártunk X. kongresszusá­nak állásfoglalása a Varsói Szerződést illetően, a nép­frontpolitikának legutóbbi nagy győzelme méltón feje­zi ki, hogy népünk és fegy­veres erői a jövőben is készek békénk, biztonságunk, a Var­sói Szerződés erősítésére* j

Next

/
Thumbnails
Contents